Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-09-06 / 36. szám
1906. szeptember 6. A két bányaváros vidékét természeti szépségek, turisztikai érdekesség szempontjából joggal nyomban a Tátra után következőnek sorozhatjuk. Aki csak valamennyire is ismeri azt a gyönyörűséges vidéket, mely a Számos- völgyétől, a nagybánya —felsőbányái vonalon egyre magasabbra emelkedő hegyek mentén a máramarosi határig, a Gutinig terjed, aki járt Nagybánya csodaszép városligetében, pompás kiránduló helyein, a rengeteg sok érczbánya valamelyikében, aki bebarangolta a szelíd lejtőjű gesztenyésektől a Rozsály kopár gerinczéig ez oly sokféle változatosságot mutató vidéket, mely néhány órai távolságban a szamosi lankák viruló síkjától az alpesi tájak zord fenségéig emelkedik, — aki hallotta a primitiv érczzuzók egyhangú kattogását és látta a tehnika legmodernebb vívmányaival berendezett kohókat, — aki elbu- várkodott ez ősrégi város történeti és régészeti emlékei között s akit áthat az a tudat, hogy ez a két kis város minden kicsinysége mellett is milyen hatalmas védelmezője a magyarságnak — mindaz igazat ad nekünk abban, ha Nagybányát és vidékét Magyarország legérdekesebb vidékei közé sorozzuk. És csakugyan, évről-évre egyre többen és többen keresik fel üdülés, szórakozás, művészkedés czéljából vármegyénk gyöngyét: csak épen maga a vármegye nem látogatja. Külföldiek jönnek Nagybányára és nem győzik magasztalni szépségeit, közöttünk pedig, akik itt vagyunk ma már nem több, mint negyedfél órányira e bájos vidéktől, akárhányan vannak, akik bekalandozták Tirolt és Svájczot, de Nagybányán sohasem jártak. Ha az a sok ember, aki nyaranta csak vármegyénkből kirajzik az ország és a külföld minden vidékére pihenni, üdülni, feltenné magában, hogy egyetlen nyári vakácziójának egyetlen hetét Nagybányán és vidékén tölti, hatalmas és egyre növekvő forgalom áldásait élvezné e környék, mert csak egyszer kell oda menni, azontúl már oda vonzódik az ember. Köztudomású, hogy az idegenforgalom a legelhagyottabb, legszegényebb helyből varázslatos gyorsasággal teremt kulturás, gazdag vidéket. A bányavárosok forgalmát gyarapítva még többet teszünk, nem is csak magunknak szerzünk végtelen gyönyörűséget, de hazafias czélt is szolgálunk, mert nem csupán a magyarság ellenálló képességét fokozni, hatóerejét fejleszteni, de a statusquot fentartani is csak akkor vagyunk képesek, ha a bányavárosok magyar szigeteit egyre védjük, egyre erősítjük a folyton erősbödő nemzetiségi hullámcsapások ellen. Városi közgyűlés. Szeptember 5. A város képviselőtestülete ma, szerdán délelőtt kilencz órakor Gellert Endre polgár- mester elnöklete alatt rendes havi közgyűlést tartott. A közgyűlés napirendjére összesen huszonhat tárgy volt kitűzve, melynek legtöbbje nem nagy érdeklődéssel kecsegtetett, a közgyűlésre mégis szép számban jelentek meg a képviselők, minek oka főként az volt, hogy a mai közgyűlés volt hivatva dönteni, hogy kit bízzanak meg a városi nagyszálló részletes terveinek és költségvetésének elkészítésével. A pályadij odaítélésének következetes és természetes folyamodványa volt csak az ad hoc bizottság javaslata, hogy a közgyűlés a részletes tervek és költségvetés elkészítésével a pálya- koszoruzott tervezőket: Jámbor és Bálint műépítészeket bízza meg, mégis e kérdés tárgyalása szerfölött izgatott, néhol viharos jeleneteket szült. Mi mindenkinek a véleménye iránt a legteljesebb tisztelettel viseltetünk s mindenkinek állásfoglalását bármely kérdésben a legtisztább forrásokra s a szilárd meggyőződésre vezetjük vissza, de megdöbbenve látjuk a közgyűlési NAGYB ÁNYA I tárgyalásoknak hova tovább mindnagyobb elfajulását, azt a mértéktelen kitöréseit a szenvedélyeknek, mely már nemcsak egymás véleményeinek, de még egymás személyeinek tiszteletét sem respektálja. Sajnálatra méltó jelenségek ezek különösen városunkban, hol mindnyájan egymásra vagyunk utalva s különösen most, midőn oly korszakos alkotások megvalósítása előtt állunk, melyeknek kivitelénél mindnyájunk tetterejére, egyetértő közreműködésére szükség van. Tagadhatatlan, hogy százhuszonöt tagból álló képviselőtestület nem minden kérdésben érthet egyet, a felfogások sokszor homlokegyenest ellentétben állanak egymással, de hiszen a fegyelmezettségnek, az önkormányzatra való rátermettségnek, az alkotmányos érzületnek épen az a fokmérője, hogy a kisebbség hajoljon meg a többség akarata előtt s a kisebbség ne mindenáron akarja ráoktrojálni akaratát a többségre. Ha e tekinteteket szem elől tévesztjük, a közgyűlési terem oly jelenetek színhelye is lehet, amik bizonyára igen sokaknak elveszi kedvét a fórumon való szerepléstől, aminek csak a város érdekei vallhatják kárát. A szerfölött zajos, izgatott és szenvedélyes vitáknak, melyek során a nálunk meglehetősen szokatlan elnöki rendreutasításnak s szóelvonásnak is szerep jutott, a vége az volt, hogy a közgyűlés 29 szavazattal 12 szavazat ellenében a városi száló részletes terveinek és költség- vetésének elkészítésével Jámbor és Bálint fővárosi műépítészeket bízta meg s egyúttal utasította a gazdasági s pénzügyi bizottságot, hogy a részletes tervek s költségvetés alapján tegyen véleményes jelentést az emelendő épület jövedelmezősége tekintetében. A közgyűlést Gellert polgármester pont kilencz órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Csüdör Lajos tanácsost, dr. Vass Gyula és Thurzó Ferencz képviselőket kérte föl s a hitelesítés idejét szeptember hó húszadikának délutáni 3 órájára tűzte ki. Napirend előtt elnöklő polgármester ke- gyeletes szavakban emlékezik meg Robelly Lajos képviselő elhunytáról s indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy részvétének jegyzőkönyvileg ad kifejezést s az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz. Robelly Lajos helyébe a képviselőtestület a g. kath. egyházat hívta be az értékképviselők póttagjai közül s egyúttal felhívta az egyházat, hogy képviselőjét jelentse be. Elnök jelenti, hogy Dergáts Sándor választott képviselő képviselőségéről lemondott. Helyébe a képviselőtestület Nagy Samu póttagot hívta be. A napirendre még ekkor sem térhettek reá, mert Moldován László interpellácziót jelentett be az építési engedélyek kiadása tárgyában. Interpellációjában kifogásolja, hogy a tanács az építési engedélyek kiadásával nem jár el kellő körültekintéssel, miáltal főleg a város érdekei nemcsak szépészeti, szabályozási, hanem közegészségügyi s köztisztasági tekintetekből is csorbát szenvednek. Interpelláczióját négy pontban formulázva, Írásban is benyújtja. A közgyűlés tekintettel arra, hogy az építési ügyek szakreferense nincs jelen, az adandó választ a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzte ki. A napirend első helyén a földművelésügyi miniszter leirata állott. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a vízvezeték ügyében a vízvezeték czéljaira még szükséges viz felderítésére a minisztérium szakközege már legközelebb városunkba érkezik; úgyszintén tudomásul vették, a kereskedelmi miniszter az időközben már leégett városi nagyvendéglő egész éjjel való nyitvatartását nem engedélyezte. E két határozattal a „tudomásvételek“ még nem voltak kimerítve. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a belügyminiszter az 1904. évi gyámpénztári szá: madást jóváhagyta; nemkülönben jóváhagyta az államvasutaknak átengedett ingatlan eladása tárgyában hozott határozatot; tudomásul vették továbbá az 1904. évi háztartási zárszámadás, az 1906 évi költségvetés törvényhatósági jóváhagyását s a m. kir. közigazgatási bíróság Ítéletét, mely Hausmann Mátyásnak a községi kötelékbe való felvételi diját 100 koronában állapítja meg. A közigazgatási bizottság határozata ellen, mely a községi kötelékbe föl nem vett lakosokra magasabb legelő dijakat kivető képviselőtestületi határozatot megváltoztatta, a közgyűlés panasz- szal fog élni a közigazgatási bíróságnál. Polgármester jelentését a raktári készletek megvizsgálásáról a közgyűlés tudomásul vette. A postaréti tó lecsapolásának ügye került ezután tárgyalás alá. A közgyűlés a megtartott árlejtésen beadott ajánlatok közül M. Gyirászin János ajánlatát tartotta legelőnyösebbnek s a munkálatokat M. Gyirászinnak adta ki 33.182 K 88 fillérért s a munkálatot ellenőrző bizottságba a polgármester elnöklete alatt Bátory Gusztáv, György Gusztáv, Stoll Béla, Weisz György, Szellemy Geyza és Fábián Lajos képviselőket választotta meg. A vásárvám bérletét a közgyűlés évi 26.000 korona bérért Rosenfeld Berta nagybányai lakosnak, a felsőfernezelyi lisztelő malom bérletét évi 1250 K bérért Josipcsuk Pável kőbánya-telepi lakosnak s az alsóujfalui korcsma épület bérletét évi 864 K 50 f bérért Simon Sámuel laczfalusi lakosnak adta ki. A nagyszállóra vonatkozó pályatervek jutalmazására szükséges 3000 koronát a közgyűlés kiutalta. A nagyszállóra vonatkozó részletes tervek és költségvetés elkészitésével igen viharos és terjengős vita után a közgyűlés 29 szavazattal 12 szavazat ellenében Jámbor és Bálint műépítészeket bízta meg s egyúttal utasította a gazdasági s pénzügyi bizottságot, hogy a részletes tervek s költségvetés alapján az épület remélhető jövedelmezőségéről tegyen jelentést. E kérdésnél a képviselők egy része a részletes tervek és költségvetésre vonatkozó megbízás ellen főleg az okból foglaltak állást, mert nincsenek tájékozva arról, hogy a nagyszálló fog-e jövedelmezni vagy nem ? Arról azonban az ellentábor szónokainak igen nyomós érvelésük daczára sem sikerült meggyőzni őket, hogy a a jövedelmezőségről még csak megközelíthető számítás sem eszközölhető mindaddig, mig a készítendő költségvetés alapján biztosan nem tudjuk, hogy az épület 400,000, 450,000 vagy esetleg 500,000 koronába fog-e kerülni. Az iparos tanoncziskola felügyelőbizottságába Égly Mihály, Smaregla János, Almer Károly, Csepey Ferencz, Dobi Ervin, Abrugyán Antal, Galló Antal, Gyöngyössy Gyula, ifj. Incze József, Kovács István, Kornis Ernő, Kovács Gyula, Glaviczky Károly, Kupás Mihály, Sze- rencsy József, Szász József, Spiczuli Károly, Jancsovics József és Kovács Lajos választattak meg. Klein Jakab nagybányai illetőségét megtagadták; Grünberg Antalt 100 K díjért a városi kötelékbe felvették; Weisz Lázár kérelmét, hogy a rá kirótt 100 koronafélvétéli dij leszál- littassék, a közgyűlés elutasította. Vásárhelyi Gyula, a bpesti iparművészeti iskola növendékének 1907. évre a közgyűlés 400 korona ösztöndíjat szavazott meg. A fogyasztási adóhivatal kezelőinek 10 százalék drágasági pótlékot szavaztak meg, nemkülönben az erdőőröknek fejenként 80 — 80 korona segélyt Almer Károly és Lajos terhéről 77 K 80 f bérhátralékot a vendéglő épület leégése folytán leíratni rendelt a közgyűlés. L. Berks Leó felebbezését a községi közmunka kirovása ellen, a közgyűlés elutasította. Végül Ardürer Keresztélyné alapitó leveleit, 3 I AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
