Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-30 / 35. szám
4 NAGYBANYA 1906. augusztus 30. kotálhasson a nemzet minden iparterméket, mi idegen. (Éljenzés.) Szerencsét kívánók a testület megalakulásához, működéséhez s büszkeséggel töltse el Önöket az a tudat, hogy a nemzeti vagyon az Önök kezébe van letéve! (Éljenzés.) Glavitzky Károly, a kereskedők és ke- reskedő-ifjak körének elnöke igen szép, talpraesett beszédben üdvözölte a főispánt s kérte, legyen hathatós támogatója a kereskedők érdekeinek! A főispán nagy szívélyességgel fogadta az üdvözlést. Kedves ez neki a független kereskedők osztályától, kik sohasem feledkeztek meg arról, hogy mivel tartoznak a hazának. Ismeri a nehézségeket, melyekkel a kereskedelemnek küzdenie kell s igyekezni fog tőle telhetőleg, hogy e nehézségek elhárittassanak, de annál nagyobb érdem, hogy a kereskedőknek minden nehézség daczára oly tekintélyes részök van e város felvirágoztatásában. (Éljenzés.) A függetlenségi és 48-as párt üdvözletét Farkas Sándor nyug. ezredes pártelnök tolmácsolta lelkes szavakban, Ígérve, hogy e pártot a főispán mindig oldala mellett fogja találni. Dr. Falussy főispán, mint a függetlenségi eszméknek kora ifjúságától fogva egy szerény harcosa, nagy örömmel fogadta a párt üdvözletét. Amiről mi függetlenségiek annyit álmodoztunk, ime a megvalósulás stádiumában látjuk, mert megszólalt a magyar nemzet szive. Többséget alkotunk a törvényhozás termében s ő felsége a király maga mellé vette a nagy Kossuth Lajos méltó fiát. Ő felsége is meggyőződött a nemzet lojalitásáról s a félreértések, melyeket gonosz tanácsadók szítottak önző érdekekből, elsimultak. Még azonban nincsen minden kiviva, küzdenünk kell továbbra is s magasan lobogtatnunk a függetlenség lobogóját. Meg vagyok arról győződve, hogy e nemes város nem lesz hűtlen e lobogóhoz soha, mert a hazaszeretet s a függetlenség vágya a szivekbe van beírva. (Éljenzés.) Az ev. ref. egyház küldöttsége csak most került sorra s szónokuk Soltész Elemér lelkész volt. Hasonló alkalmakkor, úgymond, elszok- tuk mondani, hogy az egyháznak milyen nagy múltja van, mennyit küzdöttünk, szóval dicsekedni szoktunk; de most szakitok e szokással, mert ezzel szerintem a jelent kicsinyeljük, másrészt pedig bölcs Salamon szerint „bolond beszéd az, hogy a régi idők jobbak voltak.“ Vajha igy gondolkozhatnának s érezhetnének utódaink is. Szokás kérni is ilyenkor. De én ezt sem teszem, ami tisztességtételünk önzetlen; legföljebb azt kérjük, hogy fogadja jókívánságainkat oly jó szívvel Méltóságod, mint amily igaz szívből fakadtak azok. Dr Falussy főispán nagy örömének ad kifejezést, hogy maga előtt láthatja hitsorso- sait, testvéreit. A múltról én is beszélhetnék, mert hiszen családom története össze van forrva a protestantizmus történetével, sőt egyik ősöm vértanú halált is szenvedett. De én azt tartom, hogy nem kell dicsekedni a múlttal, a multat tisztelni kell, hiszen sokszor a múltak tiszteletéből merítünk magunknak erőt a küzdelemhez. Én a legteljesebb bizalommal viseltetem Önök, testvéreim iránt s hiszem, hogyha e várost valamikor a nemzet ellenségei be akarnák venni, Önök a legelső sorokban fognak küzdeni. Kérem tartsanak ^ meg lelkirokonságukban, jóbarátságukban. (Éljenzés.) Az ág. ev. egyház küldöttségét Révész János lelkész vezette, hangsúlyozva, hogy a nagybányai ág. ev. egyház csekély számú hívei daczára is mindig erős mentsvára volt a magyarságnak. A főispán az üdvözlésre igen szívélyes szavakban válaszolt, rámutatva arra a nagy hivatásra, mely a nagybányai protestánsokra vár a magyar kultúra szolgálatában. Legvégül a városi tisztikar tisztelgett a főispán előtt. Gellért polgármester nagy szónoki vervvel előadott beszédben tolmácsolta a tisztikar üdvözletét, törhetlen bizalmát s hódoló tiszteletét s kérte a főispánt, hogy viselje szivén mindenkor e nagy múlttal biró város érdekeit, különösen most, midőn korszakos alkotások megvalósítása előtt áll. Dr. Falussy főispán nagyszabású beszéddel válaszolt az üdvözlésre. Ismétli, úgymond, hogy mindazt a szépet, nemeset, mit e városról hallott, túlszárnyalják azon jelenségek, amiket itt tapasztalt. Nagyon örül, hogy ez ősi várost megismerhette s bevallja, mulasztást követett el, hogy azt előbb nem ismerte meg, de talán jobb igy. Ha főispánkodása előtt jő el, a sze- ; retetet csak szeretettel hálálhatta volna meg, j de most a város iránt érzett rokonszenves érzelmeit, szeretetét másképen is ki akarja mutatni! (Éljenzés.) Legyenek Uraim meggyőződve, hogy semmi jogos és méltányos kérelem teljesítése elöl nem fogok elzárkózni s hü munkatársuk leszek abban, hogy e várost a boldogulás útjára vezessük. (Éljenzés.) De én nem is féltem azt a várost, melynek vezetése ilyen kipróbált kezekbe van letéve, melynek irányítását ilyen hazafias tisztviselői kar intézi. (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) A tisztelgő küldöttségek fogadása ezzel | véget ért. A diszebéd. A verőfényes szép idő, mely a szombati j J fogadásnak kedvezett, vasárnap esősre fordult, j i Egész délelőtt szitált az eső, de a csúnya, í I őszies időjárás daczára a Széchényi-ligetben j rendezett diszebéd minden tekintetben párat- ] I lanul sikerült. A meglepő csínnal és ízléssel terített asztaloknál egyetlen egy hely sem maradt üresen. A polgárság igen tekintélyes számban jelent meg a banketten s a rósz idő hatása csak azon látszott meg, hogy a hölgyek voltak csekély számban. Midőn a főispáni pár a diszebédre megérkezett, hatalmas éljenzés hangzott fel s az óvácziók meg-meg újultak a népszerű főispán mellett. A negyedik fogásnál szólásra emelkedett föl dr. Falussy főispán, hogy ősi magyar szokás szerint áldomást mondjon a királyra. A magyar nemzetet, úgymond, mindig a törhetlen királyhüség jellemezte; királyhüségét még azok a történelmi események sem voltak képesek megingatni, melyek sokszor végzetesen nehezedtek a magyar nemzetre, mert szent talizmánunk, Szent István koronája elválaszthatatlanul fűzte össze a magyar nemzetet koronás királyával mindenkor. Minden időkben voltak gonosz tanácsadók, mint a legközelebb lezajlott küzdelemben is, kik a király jóságos szivét a nemzettől elfordítani igyekeztek, de törekvésük mindig hajótörést szenvedett azon a szent szimbólumon, melyet Szent István hagyott örökül fölkent utódainak s a magyar nemzetnek. A legelső magyar emberre, őfelségére a királyra ürítem poharamat s bizonyára osztatlan érzel- | meinket tolmácsolom, midőn kívánom, hogy őfelségét a Mindenható nemzetünk boldogságára igen sokáig éltesse. (Hoszantartó, zajos éljenzés.) J A főispán szép, magas szárnyalású beszédét a társaság állva hallgatta végig. Gellért Endre polgármester gyönyörű beszédben a főispánt éltette; Szőke Béla h. plébános a főispánnéra s gyermekeire ürítette poharát. Égly Mihály utalt arra, hogy a főispán a vonatnál történt fogadása alkalmával kegyes volt a „Nagybánya“ vezérczikkére hivatkozni s igen szellemes szavakkal dezavuálta azt, hogy ő nagy és fényes kísérettel jő, mert hiszen fényes kíséretre csak azoknak van szüksége, kik valamit leplezgetni akarnak. Engem, mon- j dotta a főispán, csak nehányan kisértek el azok közül, kik a nemzeti küzdelemben a legexponáltabb helyen küzdöttek. A főispánt, folytatja szónok, ez útjára elkísérték Kerekes Zsigmond vármegyei aljegyző, kit az abszolút hatalom csendőrökkel dobatott ki hivatalából; dr. Kovács Dezső vármegyei tb. t. főügyész és Nemestóthi Szabó Albert tb. t. ügyész, a „Szatmárvár- megye“ szerkesztői, kiknek nagy részük van abban, hogy Szatmárvármegye a nemzeti küzdelemben a legelső sorokban harczolt s helyét dicsőségesen megállotta. És itt eszembe jut nagy Napoleon egyik tábornoka, ki még életét is feláldozta császáráért akkor, midőn már minden elveszett. És a midőn figyelmeztették, hogy ez áldozata már úgyis hiábavaló, gondoljon családjára, gyermekeire, azt felelte, ha éhezni fognak: menjenek koldulni! És nem tudom, hogy e tábornok mikor volt nagyobb, akkor-e, midőn életét áldozta fel vagy akkor, midőn családját is kész volt a nyomorba dönteni nagy császáráért. Azt hiszem, az utóbbi esetben! Azok az urak, kik a nemzeti küzdelmet végig harczolták, legdrágább kincsüket, családjaikat, állásukat, exisztencziájukat tették koczkára. Hát kell-e ez uraknál nagyobb és fényesebb kiséret ? E nagy és fényes kíséretre, vendégeinkre ürítem poharamat. (Hosszantartó, zajos éljenzés.) Dr. Kovács Dezső igen szellemes szavakban Nagybánya polgárságát éltette; Nemestóthi Szabó Albert dr. nagy figyelemmel hallgatott beszédben a város tisztviselőkarát köszöntötte föl; dr. Falussy főispán nagyhatású beszédben Gellért polgármestert éltette, Almer Lajos dr. Falussy főispánra ürítette poharát, mig Stoll Béla igen szép beszédben a főispáni pár vendégszerető házigazdáit: Neubauer Ferencz főbányatanácsost és kedves nejét éltette zajos éljenzések között. Gellert Endre második beszédében hatásos szavakkal Farkas Jenő, Felsőbánya polgármesterét köszöntötte, mig Farkas polgármester a magyarság erősbödésére ürítette poharát. Felköszöntőket mondottak még: Simon Aurél, Almer Károly, Rényi Árpád, Kerekes Zsigmond, Lukács Jenő, stb. Áz ebéd igen vidám hangulatban csak az esti órákban ért véget. A festőmííteremben. A nagybányai festőiskola a főispáni pár itt időzése alkalmából az országúti műteremben képkiállitást rendezett, melyen mintegy 100 darab képet állítottak ki. Egy nehány értékes kép elmaradt a kiállításról, mert azokat mestereik: Czobel Béla és Frimm Ervin Párisba küldték az őszi Salon kiállítására. A főispáni pár a diszebédről érkezett a kiállításra, hol Grünwald Béla mester fogadta a tanítványok élén. A főispán nagy érdeklődéssel nézte végig a tartalmas tárlatot s elismerésének igen hízelgő hangon adott kifejezést s többször ígéretet tett, hogy a festőiskola kibővítése érdekében minden követ meg fog mozdítani. Ez ha sikerül, valamint ha sikerülni fog a kormány nagyobb szubvencziónálását kieszközölni, úgy városunk az ország legelső művészi városává fog fejlődni, mert a nagybányai festőiskolának már az idén is 90 tanítványa van s közöttük számosán németek, francziák és svédek is. Nagyon sikerült képeket állítottak Pelrótli Vilmos (czigányok), Börcsök Samu (tájképek), Boromisza Tibor (egy szobor mű s több tájkép), Mikola András (tanulmányok), Czigány Dezső (őnarczkép s kettős arczkép), Ferenczy Valér, ki már Párisban is szép sikereket ért el, a kiállításon négy művel szerepelt, Jakab Zoltán (tájképek), Kiss Rezső, Rónai József. Krizsán János, ki városunk szülötte szoba interieurjével s temető részletével általános feltűnést keltett. Ez a tehetséges fiatal festő a legszebb reményekkel kecsegtet s ha a tovább képzéshez meg lesznek az anyagi eszközei, szép művészi pálya előtt áll. Azt hisszük, hogy a város tehetne valamit érdekében. Kandó László és Planny temperamentumos tájképekkel vettek részt a kiállításon; Telbisz Vilma, Breidenbach Antonia kitűnő tanulmányokkal. Nagy kár, hogy a kiállításon képeket nem vásároltak, pedig olcsó árakon igen értékes képeket lehetett volna venni. Kaszinó-estély. Vasárnap este a Kaszinó elnöksége a főispáni pár tiszteletére nagyszabású kaszinóestélyt rendezett. Az estély igen fényesen sikerült. Nagy és díszes közönsége volt, úgy, hogy a Kaszinó termei ép oly képet mutattak, mint farsang idején, a legnagyobb elit-bálok alkalmából. Asztalbontás után csakhamar kezdetét vette a táncz s a legpompásabb hangulatban a késő éjjeli órákig tartott. A kitűnő mulatságról a jelen voltak a legszebb emlékekkel távoztak. Ebéd a polgármesternél. Hétfőn délben Gellért Endre polgármester és kedves neje fényes ebédet adtak az illusztris vendégek tiszteletére. Az ebéden jelen voltak: dr. Falussy Árpád főispán és neje, Damokos Ferencz és neje, Gellért Béla és neje, Neubauer Ferencz és neje, Stoll Gábor és neje, Stoll Béla és neje. Az ebéd vidám hangulatban az esti órákba nyúlt át. A látogatások elmaradtak. A hétfői nap legfőbb programmját az képezte volna, hogy a főispáni pár városunkban látogatásokat tesz. A közbejött szerfölött csúnya idő azonban lehetetlenné tette, hogy e szándékukat megvalósítsák. Egész nap úgy szakadt az eső,
