Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-23 / 34. szám
2 NAGYBANYA 1906. augusztus 23. sülése juttatott nemes Szatmárvármegye főispáni méltóságába. És nem ritkán idegenek ültek az ősök örökébe, kik alatt igazságtalanul sok meghurczoltatás érte a vármegyét, kik alatt sokszor pellengére állíttattunk s akik tág kaput nyitva a pártoskodásnak, sőt titokban vagy nyíltan szítva is azt, lehetetlenné tették, hogy a legnemesebb törekvések is valóra váljanak. A legszebb, a legönzetlenebb in- tenczióknak is kerékkötője volt az egyenetlenség s a mesterségesen szított félreértések hosszú lánczolata. S csoda-e, ha ilyen mostoha, áldatlan viszonyok között igen sok, Szatmárvármegye érdekeit, boldogulását a legközelebbről érintő kérdés maradt megoldatlanul? Nagy feladatok torlódtak össze a vármegyében, nagy feladatok várnak megoldásra! De mi a legszebb reményekkel nézünk a jövő elé, mert főispánunkban feltaláljuk mindazon értékes kvalitásokat, melyek az eredményes működésnek elengedhetetlen feltételei, mert tudjuk, hogy mint Szatmárvármegye fia, rajongó szeretettel csügg a vármegye sorsán s épen azért erősen hisszük, hogy kormányzata áldásos és dúsan gyümölcsöző lesz közgazdaságilag is nagy erőpróbának kitett vármegyénkre nézve. Rövid főispáni működése csak megerősített e hitünkben s ellenfelei is, ha ugyan ilyenek is vannak, meggyőződhettek arról, hogy a főispáni méltóságban dr. Falussy nemcsak külső díszt lát, hanem munkakört, melyet tartalmasán betölteni nemes kötelességének ismeri. Szatmármegye gyöngye, kincses Nagybánya város közönsége nevében meleg nagy zavart idézett elé, akár egy megbomlott üstökös a naprendszerben. Hát ez a szép czirkuszbeli lány, aki bájait leplezetlen föltárja az ezerszemű publikum előtt, megsértődik egy szál férfiú mohó tekintetétől? Ez újság volt előtte, a dúsgazdag lord Havelock előtt, akit mindenféle színpadi és czir- kuszi szépség egészen más nézetre tanított eddig. Az is igaz, hogy ő semmit sem tudott az amazon megközelíthetetlenségéről, mert csak ma érkezett a fürdőbe. Midőn a leány tapsvihar közt eltűnt, a lord fölkelt s az istállók felé indult. Amint az első inassal találkozik, egy louis- * • ,r>m markába azzal a kéréssel, hogy ve- 'adea kisasszony lovához, mert az ' ■’•tetszett. ’any láttára szolgálatra leg- leskedett s Havelock ne- állt a ló előtt. TV'°°'bánta tettét. üépni? riad sz a leány haragos ly tiszagy hii Have- .3 merem, ktak az ,ó hangon jy kitörni hogy én szeretettel, bizalommal üdvözöljük Szatmárvármegye főispánját első látogatása alkalmából. Kérjük, hogy megismerve e város nagy, históriai múltját, törhetlen hazafiasságát, legyen hathatós támogatója, előmozdítója nemes törekvéseinek, segítője a fejlődésre, haladásra irányuló nagy munkájában, hogy városunk a jövőben is betölthesse itt a végvidéken ama történelmi missiót, melyet ezideig oly dicsőségesen betöltött s a haladó és virágzó városok sorában elfoglalhassa azt a helyet, melyet történelmi múltjánál fogva méltán megérdemel. Hódolattal, üdvözlettel, szeretettel várjuk ez ősi város vendégszerető falai közé! Versengés. Augusztus 22. Az az újabban élénken és szenvedélyesen kitört versengés, mely a szatmári kir. törvényszéknek megosztását és a nagykárolyi kir. törvényszék létesítését czélozza, vármegyeszerte hangos érdeklődés tárgyát képezi s a figyelmet a városi élet felé fordítja. Nem lehet feladatunk, hogy pro vagy kontra állást foglaljunk, de nem tagadhatjuk meg egyik góczpont iránt sem szimpátiánkat, mert feltaláljuk a küzdelemben az erkölcsi alapot s ez az, hogy mindkét város igyekszik közintézményeit gyarapítani, mivel tudja és átérti, mily óriási jelentősége van a városok kulturális, társadalmi és gazdasági életében az értelmi erők gyarapodásának és a ráutalt vidék életműködései magához való teljes odavonzásának. Az idő pedig a városok befelé irányuló mozgalmainak kedvez. Összefüggésben az önálló vámterület politikai agitácziójával, a városi élet intézményes megörökítésének, az ipar és kereskedelem fellendítésének kérdése állandóan napirenden van s mindenütt elevenen lüktet a vágy és törekvés, hogy a közel jövendőbeli berendezkedésnél a kitárt marokba minél többet lehessen szorítani, ami a városok fejlődésének és boldogulásának uj alapot nyújt és a régi, is okot adtam önnek ilyen gondolatokra, de el kell ösmernie, hogy nem csupán minket illet a hiba. — Az nem menti önöket, szólt szárazon a leány. — Ily szép ajkak csak igazat mondhatnak. — Hagyjon magamra uram. Úgyis kezdik a következő számot, veti utána a lány, hogy előbbi mondata ridegségét enyhítse. Lord Havelock mély bókkal helyére indul. Az előadás befejeztével a czirkusz mellett hullámzó tengerhez sietett a lord s gukkerjét belökte; azután bejárta a hány bolt csak volt a városkában s fölverte a már alvó tulajdonosokat. Ezek eleinte dühösek voltak reá, de mivel összevásárolt minden gukkert, czvikkert, monoklit, pápaszemet, nagyitó üveget és teles- kópiumot minden alkuvás nélkül, kisimult a homlokuk s legfeljebb a fogaik közt mormogták, hogy „bolond ánglius“. S mikor- ennek a dolognak hire ment a fürdőben, hát mit is mondhattak rá egyebet a vendégek, mint: „bolond ánglius“. Csak Medea értette meg e gyöngédséget és bizony nagyon megenyhült haragja annak a gentlemannak irányában. Tudja az ég, nem is haragudott ő reá olyan Isten igazában. A lord különben inkább kerülte az első találkozás óta a szép Medeát. Hanem a czir- kuszban azért ott ült minden este gukker nélkül. Az övé már valamelyik czápa gyomrában pihen. Egy napon a vendéglőben üldögélt a lord egy üveg madeira mellett. Egyszerre a Medea neve üti meg fülét. Oda figyel s hallja, hogy a szomszéd asztal mellett ülő társaság egyik tagja érdekes történetkét mesél a szép Medeáról. korhadozó, recsegő gerendázat renoválásához hosszú időre szóló, biztos anyagot szolgáltat. Ez pedig igy van. A napilapok közléseiből is figyelemmel kísérhetjük, hogy ma az egyik, holnap a másik, harmadik, tizedik város, innen is, onnan is meneszti deputáczióit az illetékes kormányhatósághoz, mert szükségét érzi ennek, meg annak a közintézménynek, melynek helyi elhelyezését oly precziz és döntő érveléssel teszi államérdekké, hogy az embernek gyönyörűsége telik benne, mert menten látja, hogy a helyi viszonyoknak az országos közállapotokhoz való vonatkoztatásában és meg- egyeztetésében oly kicsiszolt érzékkel találkozik, melyet csakis a közzel való folytonos és beható foglalkozás utján sajátíthatni el. Ezzel elértünk odáig, ami bennünket tulajdonképen érdekel Szatmár és Nagykároly, meg a többi városok mozgalmaiból! A résen- lét, a folytonos agitáczió! Az idő kihasználása. Az érzék. De mintha úgy lennénk ezzel, mint a csiga a szarvával! Épen akkor huzzuk be, mikor legtöbbet tapinthatnánk! Behunyt szemmel pedig csak alamizsnát kérhetünk, ami a könyö- rület dolga s ezzel az érzelemé, ez pedig a számitó közéletnek nem intéző tényezője. Épen j nem. A szatmári és nagykárolyi helyi újságírás i propagandája úgy dolgozik a nyomós argumen- 1 tumokkal, mint hajdan az ólmos botokkal s ha í olyhelyt a szenvedély előbukkan, a versengő irigység a lokálpatriotizmus becsületes forrásából fakad. Ma már oda módosul a régi közmondás, hogy városunkon kívül nincs más világ s ha van, az nem olyan! Ha ennek helyes értelmét felfogjuk, e jelszóval sikeresen vehetjük fel a küzdelmet a városok versengésében, aminek azonban elengedhetetlen feltétele a közügyekkel való állandó és éber foglalkozás s leleményes és tapintatos agitáczió. Ennélkül hoppon maradunk, mint valami hamupipőke! Egyszer már pendítettünk hasonló húrokat. A képviselő választás után, mikor a tapasztalt általános lelkesedés állandósulását kívántuk, mert ezáltal a városi ügyekkel való bővebb és érdeklődőbb foglalkozást reméltünk megvalósíthatni. De hát úgy van az, hogy nálunk csak az országszerte szóló lelkesedés hullámos áradata képes megmozgatni a lelkeket, de azután jön a hosszú apály, a csend, a csendes tespedés, a tespedő mozdulatlanság! Ezzel ugyan nem sokra megyünk, mert hiába verik a kisdobot, a gyermekek a csimpolyáshoz szaladnak, mivel ennek zűrzavarosabb a hangskálája, nagyobb zajt ver. A városok is verik manapság a nagydobot, verik a közélet minden csarnokában; Lord Havelock fölkapja az előtte álló üveget, fölkel s a madeirával végig önti a mesélőt, azután kiveszi névjegyét, az asztalra dobja s ezzel lakására távozik. Egy óra múlva megtörtént, a mi ily esetben szokásos. Elvégezték, hogy holnap pisztollyal lövöldöznek egymásra. Este a lord szokása szerint a czirkuszba ment s bejelentette magát Medeánál. A leány sejtette, hogy nagy ok bírta reá a lordot e lépésre s előre sietett. — Bocsásson meg, kisasszony, hogy alkalmatlankodom, de talán utoljára s ez kiment. — Beszéljen, szólt a leány s szivét kínos sejtelem járta át. — É levelet akarom önre bízni, mondá a lord s azt átnyújtotta. — Levelet ? S czimemre ? mondá Medea s a levelet tartó keze remegett. — Arra kérem, őrizze meg holnapig. Ha addig nem jövök érte, úgy bontsa föl s olvassa el. ígérje meg ezt nekem. Becsületemre mon- 'dom, hogy nincs semmi benne, a mit el nem olvashatna. — ígérem, mondá a leány s kezét nyujtá a lordnak, ki azt hévvel ajkaihoz vonta s azzal távozott. A leány mozdulatlan állt egy helyben s elnézte a levél czimét sokáig; majd hullámzó keblére szoritá a levelet, mialatt tekintetét vég- hetetlen fájdalommal fölvetette az égre. Az előadás sora reá következett; a drága levelet dobogó szive fölé rejti s fölpattan lovára. Midőn a közönség szeme elé kerül, ajkán megint az elragadó mosoly ült. A publikumnak nem szabad azt észrevenni, hogy ő most sírni szeretne. A párbaj másnap hajnalban megtörtént s
