Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-16 / 33. szám
4 1906. augusztus 15. HÍREK. Augusztus 14. Lapunk mai száma Nagyboldogasz- szony ünnepe miatt egy nappal korábban jelent meg. Személyi hirek- Réti István festőművész Rómából egy havi tartózkodásra városunkba érkezett. — Strinovies^ Leó, nyug. pénzügyőri főbiztos, ve je: Beregszászi/ Kálmán látogatására pár napot városunkban töltött. - Dr. Weiss Ignácz ügyvéd, Borszékről, hol családjával pár hetet töltött, haza érkezett. - Grünwald Béla festőművész Szolnokról, hol pár nagyobb képet fejezett be, haza érkezett. - Jámbor Lajos fővárosi mérnök, műépítész, a városi nagyszállóra hirdetett pályázat nyertese, rövid ideig városunkban időzött. - Lakatos Ottó főgimnáziumi hittanár Lovra- nából, hol hosszabb időt töltött, haza érkezett. Kinevezés. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter dr. Földes Béla egyetemi tanárt, a nagybányai kerület országgyűlési képviselőjét 1908. év végéig tartó megbizással az országos ipari tanács és állandó bizottsága munkásügyi szakosztályának tagjává nevezte ki. A főispán látogatása. Mint említettük, dr. Fcilussy Árpád főispán legközelebb kedves nejével városunkba érkezik. Az érkezés napja még nincs kitűzve, de arról már napokkal azelőtt értesítés fog érkezni a város hatóságához. Úgy a városi hatóság, mint a közönség nagyban készül a népszerű főispáni pár fogadására. Hangverseny. Ábrahám Mariska zongora- művésznő, tekintettel a kereskedő ifjak szombati tánczmulatságára, augusztus hó 18-áról augusztus hó 20-ára, hétfőre tette át hangversenyét. E körülményre különösen felhívjuk olvasóink figyelmét. A hangverseny programmjában is némi változás állott be. Drumár László hegedűművész a közbejött akadályok miatt nem jöhet el a hangversenyre. Azonban a hangverseny közönsége emiatt minden tekintetben teljesen kárpótolva lesz. Drumár számait Szaitz Irénke zongorakisérete mellett Németh Gyula éneke tölti ki, ki Giordani: „Caró mio bin“ és Schütt: „Harmat ragyog“ ez. dalait énekli. Németh Gyula gyönyörű énekét már több ízben volt alkalmunk hallani s az bizonyára vonzó at- trakeziója lesz a hangversenynek. A hangverseny kezdete 8 órakor. Belépő dij 2 korona. Jegyek előre válthatók Gyöngyössy Gyula ezukrázdájában. Doroghy Ignácz. Az elemi iskolák államosításával a derekasan megszolgált, jól megérdemelt nyugalomba vonul Doroghy Ignácz, a községi elemi iskolák igazgatója. E határkőnél, mely évtizedekre rugó, érdemekben és sikerekben gazdag működést zárt le, nem mehetünk el anélkül, hogy egy-két pillanatra meg ne állanánk mellette, hogy meg ne emlékezzünk azon kiváló s eléggé meg nem hálálható szolgálatokról, melyet Doroghy Ignácz igazgató városunk közoktatásügyének tett. Majdnem negyven évig állott a közoktatásügy szolgálatában, melyből harminczhat évet városunk elemi iskoláinál töltött. Negyven év! Nagy idő még egy ember életében is! Majdnem egy egész emberöltő! De negyven évig a nemzet napszámosa lenni, negyven évig szolgálni a népiskoláit, negyven évig küzdeni az analfabétizmus ellen, kétszeresen nagy idő, mely megörli az embert. Mint tetterős, ambicziózus fiatal ember, nemes ideáloktól hevítve ragadta kezébe a kultúra zászlaját ezelőtt negyven évvel; mint megrokkant, öreg zászlótartó, szivében talán nem egy csalódással hagyja el most küzdelmeinek színhelyét, de azzal a felemelő tudattal, hogy helyét hűséggel, becsülettel, a nemes ügy iránt érzett szeretettel mindvégig megállotta. S e felemelő öntudatot megaranyozza ezrekre és ezrekre rugó tanítványainak elismerése, sze- retete, hálája, tanítványainak, kik közül ma már nem egy országos nevű ember. A jó öreg Szervirth elhunytéval Doroghy Ignácz lett a tanítók nesztora. Szervirthen kívül csak Doroghy Ignácz dicsekedhetett azzal, hogy az újabb generáczióban, kik már java íéríikorban vannak, alig van oly ember, ki tanítványa ne lett volna. Hiszen harminczhat év alatt már nemcsak az apáknak, de fiaiknak is tanítómesterük volt. És ez magyarázza meg azt az általános tiszteletet, szeretetet, becsülést, mely daczára visszavonult életének, személyét mindig körülvette. Rosszul fejeztük ki magunkat, midőn visszavonult életéről szólottunk. Doroghy Ignácz igazgató nem élt visszavonult életet. Minden idejét, minden perezét a szó legszorosabb értelmében a közoktatásügynek s a gondjaira bízott intézetnek szentelte. A kora reggel, a késő este munkában érte. Neki sohasem volt vaká- cziója s még családjától is megrabolta azon perczeket, melyek a pihenés perczei lettek volna. A kötelességek teljesítésében pedánsága nem ismert határt s önmaga iránti szigorúsága, kötelességérzete talán túlhajtott is volt, mert a nemes ügynek nemcsak szaktudását, buzgalmát szentelte, de áldozatul hozta egészségét is. Hosszúra nyúló működése alatt számos kitüntetés érte; az iskolaszék nem egy ízben fejezte ki teljes elismerését kiváló érdemei előtt s érdemeinek megjutalmazása volt az, midőn ezelőtt 14 évvel egyhangúlag a községi elemi iskolák igazgatójául választották meg. Doroghy Ignácz a testvérvárosban, Felsőbányán született 1845. julius 24-én. Atyja szintén tanító volt s midőn a szatmári r. kath. minta főelemiiskolához nevezték ki tanítónak, Felsőbányáról Szatmárra költöztek. Doroghy Ignácz Szatmáron végezte az alsóbb iskolákat, majd a tanitóképző intézet növendéke lett, melyet kitüntetéssel végzett 1867-ben. Még azon évben a szatmári minta főelemi iskolához helyettes tanítónak választották. 1868-ban Biró László szatmári püspök Láposbányára küldte ki tanítónak. 1870. szeptember 30-án pedig a nagybányai községi elemi népiskolához választatott meg tanítónak, hol azóta állandóan működött. 1892-ben az iskolaszék igazgatónak választotta meg s ez idő óta páratlan buzgalommal, a legteljesebb odaadással végezte az immár tizenhét osztályúvá fejlesztett elemi iskolák igazgatását. Hogy mily fárasztó, erejét is majdnem felül haladó munkát végzett az igazgatói teendők betöltésénél, mi sem bizonyítja jobban, hogy az iskolák államosításával az igazgatói teendők végzését nem egy emberre, hanem két fiatal tanerőre bízta a miniszter. — A város képviselőtestülete bizonyára megtalálja az alkalmas módját annak, hogy kiérdemült régi iskolamestere iránt mikép rójja le háláját. Régi tanítványai, kik között helyet foglal e lapok szerkesztője is, mindenkor szeretettel, hálával fognak megemlékezni atyai jósággal párosult iskolamesteri működéséről s a szeretetnek s hálának ez a verőfénye még sokáig aranyozza be nyugalomban töltendő napjait! Halálozások. Lesújtó gyász érte György Gusztáv m. kir. bányafőmérnököt. Édes anyja: Gschwandtner Albertné szül. Munkácsy Berta, néhai Gschwandtner Albert m. kir. főbányatanácsos özvegye, f. évi augusztus hó 8-án, életének hatvankettedik évében Budapesten elhunyt. A boldogultat óriási részvét mellett, nagy temetési gyászpompával helyezték örök nyugalomra. — Farb Róza, özv. Lipnitzky Ferenczné unokahuga, kedden éjjel életének 66. évében jobblétre szenderült. Holnap, szerdán délután 5 órakor temetik. Zászlóbontás. A nagybányai kereskedők egy régi mulasztást pótoltak akkor, midőn a „Nagybányai Kereskedők és Kereskedő Ifjak Köre“ czim alatt társulásukat új alapokra fektették s a főnökök és a kereskedő ifjúság egyesült kört alakítottak. Az új szervezet alapszabályait most hagyta jóvá a belügyminiszter s ez alkalomból az egyesület zászlót bontva, az alá sorakozásra hívja fel a nagybányai kereskedőket s a kereskedő ifjúságot. Azt a magasztos czélt, melyet socziális, kulturális és humanitárius tekintetekben az egyesület szolgál, bővebben fejtegetnünk felesleges, de az egyesület czélját legjobban megmagyarázza jeligéjük: Mindnyá__________ NAGYBANYA__________ I j an egyért, egy mindnyájáért! Tagadhatatlan, I hogy az egyesülésben nagy erő rejlik. Az egyeseket a hullámverések elsodorják, mig egyesült erővel sziklafalként lehet megállani a küzdelemben, különösen akkor, ha a vezetés jó kezekbe van letéve. Mi Glaviczky Károly elnök s Frits Samu alelnök személyében feltaláljuk mindazon garanciákat, melyek az egyesiilel sikeres működését már eleve biztosítják s hisszük, hogy az ő vezetésük alatt az egyesület mindenben meg fog felelni nemes hivatásának. Nincs kétség benne, hogy a kereskedők s a kereskedő ifjúság már a saját érdekükben is teljes számban sorakoznak a kibontott zászló alá s az új ! egyesület csakhamar közéletünknek számottevő tényezőjévé növi ki magát. Az egyesületbe való belépési nyilatkozat Molnár Antal egyleti titkárhoz küldendő. A városi nagyszálló. A városi nagyszálló, vigadó és színház építési ügye ismét egy lépéssel haladt előre. A kiküldött építési ad hoc bizottság tegnap Gellért Endre polgármester elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta azon változtatásokat, melyek a Három rajzolt tulipán jeligés első díjjal jutalmazott pályaterven szükségesnek mutatkoztak. A gyűlésen részt vettek: Obiatok Béla bányatanácsos, Szellemy Geyza főmérnök, Nagy György műszaki tanács, Fábián Lajos mérnök, Galló Antal s jelen volt e gyűlésen a Bálint és Jámbor ezég képviseletében Jámbor Lajos műépítész is. Igen beható és részletes megbeszélés s a Jámbor Lajos műépítész által adott felvilágosítások meghallgatása után az ad hoc bizottság a következő változtatásokban állapodott meg: 1.) A vendéglő konyhája és tálalója a vendéglőterem mögötti fedett udvarból a Timár-köz felé eső épületszárnyba helyezendő át; a söntés, melynek helyét ily módon a konyha foglalja el, a Szent- Miklós-tér és Timár-köz sarkára helyezendő át, ahol a városi forgalomnak, mint ivó, sokkal jobban lesz hozzá férhető. 2.) Az igy szabaddá tett hátsó udvar a kávéház háta mögött tervezett kis udvarral egyetemben a színház tűzbiztonságának növelésére fog szolgálni, amennyiben a nézőtér e helyükről is könnyen hozzáférhető lesz. 3. Az udvarok mindenike a tűzbiztonság fokozása czéljáből a Timár=köz felé önálló, 2.50 mtr széles kocsijáróval lesz ellátva, hogy a tűzoltóság veszély esetén gyorsan és akadálytalanul juthasson az udvarokba. 4. A vigadóterem nézőteréből ezen udvarok mindegyikébe egy-egy vészkijárat is fog vezetni. — Az ad hoc bizottság ezen megállapodásokra vonatkozó javaslatát egyhangúlag hozta meg s fölkérte Bálint és Jámbor műépítészeket, hogy a terveket ezen javaslatokhoz képest dolgozzák át, hogy a képviselőtestület teljesen világos képet nyerjen a tervezett változtatásokról. Az ad hoc bizottság Jámbor műépítész felvilágosításai után még inkább meggyőződött arról, hogy a kitüntetés a legérdemesebb pályaművet érte s a pályakoszoruzott terv megvalósításával a város oly modern, Ízléses s minden igényt kielégítő momumentális épülethez jut, melyet bármely más város méltán megirigyelhetne tőlünk. A módosított tervrajz rövid idő alatt készen lesz s azt azonnal a közgyűlés elé terjesztik. Plágium. Az irodalmi kalózkodásnak fénykorát éljük. Soha annyi visszaélés nem történt az irodalmi termékekkel, mint jelenleg. Az még hagyján, hogy manapság a megjelent irodalmi művek úgyszólván szabad prédát képeznek, de az még sem járja, hogy a legtöbb esetben még a szerző vagy iró nevét is elsikkasztják. Akárhányszor megtörtént lapunk szerkesztőjével is, hogy a „Nagybánya“ hasábjain megjelent tár- czáit, verseit öt-hat más vidéki lapban is viszontlátta, anélkül, hogy a forrás megnevezve lett volna, sőt a legtöbbször nevének elhagyásával. A legsúlyosabb s a legnagyobb megbélyegzésre méltó dolog azonban az, midőn valaki idegen toliakkal ékeskedik, vagyis egyszerűen plagizál. Ilyen vakmerő eset történt legutóbb a mi szü- kebb körünkben is, melynek tiszteletreméltó laptársunk, a „Nagybánya és Vidéke“ esett áldozatul. Egyik legutóbb számában ugyanis „Kedves apróságok“ czim alatt egy tárcza jelent meg, melyet Lányai Péter Pál Elemér irt. Ezek az apróságok valóban igen kedvesek, rutinirozott tollal voltak megírva s minden soruk elárulta, hogy Írójuk költői vénáju ember. Csakhogy ezeket a kedves apróságokat nem Lányai Péter Pál Elemér irta, hanem a nagy
