Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-08-02 / 31. szám
1906. augusztus 2. NAGYBANYA 3 mellett használatra átengedje. Valamint ezen rendszeresen kezelt kisgazdasággal lehetne megoldani a fajvetőmag kicserélése és felújításának kérdését is; mert ezen gazdaságon termelt fajvetőmagvakat lehetne vetőmagképen eladni a szövetkezet tagjainak. így ezen kisgazdaság nem csak mintául, az okszerű gazdálkodás meg- kedveltetőjéül volna felhasználható, de mint kisérleti telep és fajvetőmag előállító is nagy szolgálatot tehetne a mezőgazdasági kultúra előbbvitelénél. A gazdaképző iskolák felállításának szükségessége mellett azonban nemcsak a falusi, de a városi érdekek szempontjából is igen hathatósan lehet érvelni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy vidéki városaink külterületei azért olyan sivárak, mert nincs a majorsági rendszer kellőképen kifejlődve; ennek oka főképen az, mert hiányzanak az arra alkalmas emberek, kik a kertészet, tehenészet, baromfitenyésztés, méhészet, gyümölcs és szőlő- műveléshez egyaránt értenének. Ma úgy áll a dolog, hogyha egy jobbmódu tisztviselő vagy kereskedő kertészt tart, az esetben van szép kertje, udvara, de ennek élvezetét túlságosan meg kell fizetni és a szép kert tájékán sem teheneket, sem baromfiakat nem tarthat. Viszont aki az utóbbiak miatt hetest tart, annak több haszna lesz benne, de bűzös, kellemetlen lesz udvara. Különben pedig a kertész nem fog az istálókkal vesződni, a hetes pedig nem ért a kertészkedéshez. Ha azonban van a gazdaképző iskolából kikerül alkalmas emberünk, aki mindezekhez ért, úgy a kérdést egyszerűen megoldhatjuk, mert az udvart meghagyjuk virágos kertnek, a gazdasági részt pedig egypár hold földön a város közelébe telepitett majorságban oldjuk meg. és egészségének sem fog ártani, ha a kaszinó vagy kávéház füstös, büzhödt levegője helyett ugyanazon időt költség nélkül szőlőültetvénye, csemetéi és méhei között tölti el. Végül a gyermekek idegrendszere és testi fejlődésére nagy fontossággal fog bírni, ha zárt szoba, vagy szűk udvar helyett szabad idejét tiszta levegőjű fás térségen tölti el. Az a meggyőződésem, hogy mentői jobban fognak szaporodni a városok körül a kertek, gyümölcsösök, majorságok, annál nagyobb lesz az anyagi jólét, a megelégedés és annál jobban fognak csökkenni az idegesség, vérszegénység, életunság tünetei, szóval azok az úri betegségek, melyek az öngyilkosságok számát emelik, a szanatóriumok és tébolydák szaporítását pedig szükségessé teszik. Ezen kívánatos változás azonban csak akkor fog beállani, ha lesznek gyakorlatilag képzett, dolgos, fegyelemhez szokott alkalmas emberek, kikre egy-egy majorsági kezelés nyugodtan rábízható. Ma már mindenki természetesnek tartja, hogy az állam a népnevelés előmozditása czéljából tanítóképző intézeteket tart fen; éppen ilyen természetesnek fogna idővel feltűnni, ha egy eminenter mezőgazdasági államban gazdaképző iskolákat állítana. Hiszen a magyar állam elsőrangú érdeke, hogy a nép milliói vagyonilag is gyarapodjanak. Azt hiszem, Magyarország jelenlegi föld- mivelésügyi miniszterét alkalmas módon meglehetne győzni a ,, Gazdaképző iskolák“ szükségességéről. Valkovics János. Az új világnyelv. — Tec meg nek? — Ném ertem van keerem! — Hát mag nek tecik? — Ahá! Tecik! Mi tecik keerem? — Mag nek? — (Türelmetlenül! Mag.nek? Nem eztet érték keerem! — Hát beszelni akor más! — Jó, más ! — (Mérgesen) Jónás? Jónás az van vizi- lov az kertállatba! — (Sértődve) Én nem vizilov, maga van vizilov! — Tevédes, keerem, botsán: montam: tec mag nek, meg nak? — (Dühösen) Mar megin tec mag nak! Maka. . . maka ... ed prum-prum! — Keerem nem érték tak! — (Kiabálva) Prum-prum, erténi már? Prum-prum! — Prum-bum, ezt nem-van esperanto szó! — Bánóm is én, hanem van maka azért mekiis ed prum! — . . . prum! Mékse nem érték! Rántóta? — (Ordítva) nem! — Hát . .. hát forgolódó szél? — (Bőszen mint egy sakál) Áztat se nemm! (A verejtékét törli, hogy ő, a kitűnő esperantista nem emlékszik erre a könnyű szóra.) — Na, hogy mondom, fene ete mek: ostoba hüle! — (Felugrik) Hüle? Én hüle? (pofon vágja) Neki nak van hüle, nyila üssön a közepének hatába! (A két esparantista egymásnak esik s amúgy istenesen eldöngetik egymást, aminek következtében a „folyékony társalgásnak“ rövidesen vége szakad.) Bükköny. Ha a városokban túlságosan megnehezedett életviszonyok nem parancsolnák is a majorsági rendszer fejlesztését, de minden magyar asszonynak veleszületett tulajdonsága, hogy szeret gazdasággal foglalkozni. Kétségtelenül szívesebben fogyasztja saját tehenének tejét, vaját, túróját, mint a tisztaságilag sokszor kifogásolható vett dolgokat. Örülni fog, ha a saját hizlalásu sertésének zsírját használhatja; baromfiakat, tojást, sajátjából szerezhet. Annak az ügyvédnek, bírónak, orvosnak, hivatalnoknak vagy kereskedőnek felesége, kinek egypár holdnyi majoros gazdasága van, sokkal kevesebbet fog zsurczni, nem lesz olyan ideges, hanem kedélyesebb, egészségesebb, ha majorságán földiepret, ribizkét vagy zöld borsót szed, mintha ugyanazt az időt jól befűzve, zárt szobában emberszólás vagy regény olvasással tölti el. Viszont férje erszénye — Esperantisták Budapesten. — A minap néhány külföldi esperantista érkezett Budapestre, akik nagyon jól érezték itt magukat s a tiszteletükre rendezett lakomán, — amint olvastuk — meglepő folyékonysággal társalogtak az „Esperanto“ nevű világnyelven, amely állítólag olyan egyszerű, hogy ha az ember rá néz, hát már tud is rajta beszélni. Egy — szenzácziókban dolgozó munkatársunk — az egyik lakomán jelen volt (ő minden potya-lakomán jelen szokott lenni,) igy ir le egy budapesti és egy moszkvai esperantista között lefolyt úgynevezett „élénk“ beszélgetést. A diskurzust — stilszerü — magyarra fordítva adjuk, mert sejtjük, hogy olvasóink közt csak kevesen értik meg e zengzetes világnyelvet. íme : HÍREK. Augusztus 1. Személyi hírek. Kosutány Géza budapesti kir. itélőtáblabiró pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. - Ember Elek, a „Gyógyszerészeti Közlöny“ társszerkesztője nejével együtt a nyári szünidőre városunkba érkezett. — Imreh Ferencz csendőrszázados szolgálati ügyben két napig városunkban időzött. Új tanár. A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter Balezer György trsztenai algimnáziumi helyettes tanárt a nagybányai állami főgimnáziumhoz rendes tanárrá nevezte ki. Áthelyezett tanitónó. A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Királyné Décsey Mária állami polgári leányiskolái tanítónőt saját kérelmére eltakarni a botlását. A mamája bizalmas körökben örömmel hirdette, hogy 52 éves kora daczára (persze volt már 62 éves is) ismét érezni fogja a boldog anyai örömöket. A többit könnyű kitalálni. Egy napon megszületett a Bánhidyné gyermeke, a világ előtt azonban úgy lett feltüntetve a dolog, mintha az a Bán- hydiné anyjáé volna. De kisült a turpisság, mert a bába, a cseléd kifecsegték az igazat . . . . Nahát elég pikáns történet ugy-e? Egy szó, mint száz, Bánhydiné egy bukott nő . . . Jolán. De mióta férjnél van, tisztességes, erényes, jó család anya. Hidközyné. Én is úgy tudom, hogy az! Sándorffyné. Az nem mossa tisztára, mert a múlt bűnét mindenki tudja. Hidközyné. Kedvesem, nagyon szigorú bíró vagy! Gondolj csak Temesynére vagy Elekinére. Nyílt titok, hogy mind a kettőnek szeretője van férjes asszony létükre és azért minden előkelő körben szívesen fogadtatnak. Sándorffyné. Az más. Kézzel fogható bizonyíték nincsen ellenük s bár mindenki tudja, vagy tudni véli, hogy szeretőt tartanak, az nem foszthatja meg őket jó nevüktől, nem pedig azért, mert leánykoruk szeplőtelen. És ha férjhez menetelük után a férj uraimon kivül másokat is részeltetnek szerelmükben, az nem tudható be nekik, mert esetleg a férj uram az oka az asszony szerelmi kalandjainak. Jolán, (magában) Úgy ég a fejem ! Minden szava egy tü szúrás. Harmadik jelenet. Voltak, Sándorffy és Gyertyánosy. Sándorffy. (a hölgyekhez) Uj kollegám Gyertyánosy Géza urat van szerencsém bemutatni. Ma érkezett városunkba s tiszteletét tenni jött. Gyertyánosy* (a hölgyekkel kezet fog, mikor Jolán elé megy, megrezzen.) Jolán, (nagy felindulással) Ne érintsen! Távozzék előlem, nyomorult, jellemtelen ember! Gyertyánosy. De Jolán ... az az asszonyom. Hidközyné. i Na^ eS ! Ml lelt Jolan • • • Jolán. Ég a vérem az indulattól, engedjetek, hadd távozzam innen, mert itt megfulladok. (Gyorsan el.) Sándorffyné. Hallatlan botrány! Gyertyánosy ön ismeri Jolánt? Gyertyánosy. Ismerem. Gyöngéd érzelmek kötöttek egykor vele össze. Negyedik jelenet. Történik a Jánosffy lakásán. [Jánosffy és Jolán.] Jolán. Úgy fáj az élet. Úgy összetört a rossz emberek rágalma, gyanúsítása, hogy a sírba vágyom. Beteg lett a lelkem, sohasem gyógyul meg Jánosffy. Édes Jolánom, ne légy szomorú egy perezre sem az emberek miatt. Én szeretlek, imádlak csak úgy, mint ezelőtt . . . Jolán. Ez a szerelem élteti haldokló lel- kemet és gyermekeim iránti szeretei ... de mégis méreg cseppekként hullanak szivembe, lelkembe a rágalmazóknak, az irigyeknek szavai .. . Nem magamért búsulok, de éretted és gyermekeinkért. Engem mindenért kárpótol a te szerelmed, de látva, hogy az én múltamért, amiért pedig megszenvedtem, neked is kell szenvedni mellőzést, kicsinylést, lelkem elborul s végtelen bánattal telik el. Jánosffy. Megvédelek én mindenkitől. Annak a hitvány Gyertyánosynak is torkára forrasztottam azt a férfiatlanságát, hogy múltadat szóvá tenni elég gyáva volt. Pisztolyom golyója még most is mellében van .. . Síkra szállók éretted az egész világgal, mert te szent vagy, angyal vagy előttem . . . Hogy miattad mellőztetném bármi tekintetben is, azt ne hidd ... Jolán. Édes férjem! (szünet) Mondd csak, miért nem sikerült a tanácsossá leendő kinevezésed? De mondd meg igazán. Jánosffy. (zavartan) Azért, mert nálam érdemesebbek voltak a többi pályázók ! . . Jolán. Édesem ez nem úgy van. Tudom én, hogy kik pályáztak. Egyiknek sem volt olyan hosszú szolgálati ideje, mint neked, képzettségére pedig mindegyik mögötted van . . . Én voltam az oka, hogy azt a magas állást nem neked, de annak a hétköznapi, tuczat embernek Gálfalvynak adták . . . Jánosffy. (magában) Talán megtudott valamit. (Fent) Tévedsz édesem! Jolán. Úgy van. Az íróasztalodon hagytad a főigazgató levelét, melyben diskreczió mellett közli veled, hogy a felügyelő a neje által rólam adott informácziók miatt nem eszközölheti ki tanácsossá való kineveztetésedet ... Miattam nem haladsz fényes tehetséged daczára. Én vagyok útjában fényes haladásodnak, én ... aki imádlak ... Ez fáj . . . nagyon fáj. (Zokog) Jánosffy. Nem jól értelmezted azt a levelet . . . igazán nem . . . Jolán. Miattam, multam miatt büntetnek tégedet s ez által gyermekeimet. Ez a társadalmi ítélet, mely törvénytelen, igazságtalan, de meg nem változtatható . . . ítélnek felettem
