Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-05 / 27. szám
4 NAGYBÁNYA 1906. julius 5. a király a mintegy másfél év óta üresedésben levő szatmári püspöki székre dr. Boromissza Tibor kalocsai érseki helynök, praelatus-kano- nokot nevezte ki. Az üresedésben volt püspöki székre ugyan egy Ízben ki volt nevezve Mayer Béla, de őt a püspökség elfoglalásában súlyos betegsége megakadályozta. Az uj püspök széles látókörű, tudományos képzettségű s lekötelező modorú ember, kit az egész egyházmegye osztatlan szeretettel üdvözöl s vár díszes állásába. Súlyos körülmények között veszi ő át püspöki székét, de nagy tettereje, kiváló egyénisége meg fog küzdeni a nehézségekkel. Dr. Boromissza Tibor 1840. junius 18-án született Kalocsán. Szülei gondos nevelésében már korán mutatkozott hivatása a papi pályára, a mit a körülmények, kalocsai illetősége, a hol tudvalevőleg rendkívül sok s díszes állású pap van, mind jobban elősegítettek. Bevégezvén theolo- giai tanulmányait, miközben a bölcseleti doktorátust is megnyerte, 1863. julius 26-án áldozó pappá szenteltette érsekre. Ezután pár évig káplánkodott, majd fényes tehetségei révén theologiai tanári állásra rendeltetett a kalocsai hittani intézethez. De vágya a lelki pásztorkodáshoz visszatérni, nem hagyta nyugton. Jánosfalván plébános, majd kér. esperes lett s még mint plébános, ez. apáttá nevezte ki őt a király. 1893. évben lett kanonok s ez idő óta a sorozatos előléptetések alatt az olvasó- kanonokságig vitte, midőn a királyi kegy a díszes szatmári püspöki székbe ültette. Az egyházmegye nagy örömében, melyet dr. Boromissza kinevezése keltett, mi is részt veszünk s az uj egyház fejedelmet hódolattal üdvözöljük. Uj közigazgatási gyakornok. Dr. Falussy Árpád főispán Dienes Dezső jogszigorlót, néh. Dienes Dezső volt főszolgabíró fiát közigazgatási gyakornoknak nevezte ki s szolgálattételre Fehérgyarmatra rendelte. Áthelyezett pénzügyigazgató. Kemény Alajos kir. tanácsost, nagykárolyi pénzügyi igazgatót, ki az abszolitizmusnak hű támogatója volt, Beszterczére helyezték át. Utódja Plaehy Gyúla pénzügyminiszteri osztálytanácsos, ki állását már a napokban elfoglalja. Főispáni titkári megbízás. A m. kir. belügyminiszter Kerekes Zsigmond vármegyei aljegyzőt a főispáni titkári teendők ellátásával megbízta. Uj áldozópap. A szatmári egyházmegye végzett növendékeit f. hó 2-án szentelte fel áldozópapokká a budapesti egyetemi templomban Kohl Medárd püspök. Az uj misések között van Körösi Károly polgártársunk hasonnevű fia is, aki első szentmiséjét Nagybányán f. hó 15-én d. e. 9 órakor mutatja be a plébánia templomban Szőke Béla h. plébános vezetése mellett. Ünnepi szónok dr. Wolkenberg Alajos szemináriumi aligazgató, a kiváló szónok lesz. Esküvő. Herskovits Miksa földbirtokos, julius 8-án tartja esküvőjét Nyíregyházán Farkas Berta kisasszonnyal. Uj munkatársunk. Dr. Kiss Rezső kir. al- járásbiró, kit csak nem régen helyeztek át Szepsiszentgyörgyről a nagybányai járásbírósághoz, régi, nagy tehetségű munkása irodalmunknak. Irodalmi kiváló munkásságának méltánylásául s elismeréséül a „Szigligeti társaság“ rendes tagjának választotta meg. Több szép- irodalmi kötete jelent meg, melyek méltó feltűnést keltettek s azokról a fővárosi sajtó is a leghizelgőbb hangon emlékezett meg. Dr. Kiss több színdarabot is irt, melyeket vidéki színpadokon nagy sikerrel adtak. Legutóbbi színmüvének tárgyát a kassai katonai afférból merítette, de ez a színdarabja, dacára bravúros felépítésének, erős tendenciája miatt nem kerülhetett előadásra. Dr. Kiss Rezsőt midőn mai számunkban egy szép, megkapó költeményével bemutatjuk olvasóinknak, bírjuk Ígéretét, hogy szépirodalmi dolgozataival ezentúl is fel fogja keresni lapunk hasábjait. Hisszük, hogy munkáiban igaz gyönyörűséget fognak találni olvasóink. Dr. Komoróczy Iván főszolgabíró jelölt. A mátészalkai járás, több mint hatvan tagú küldöttsége tisztelgett a napokban dr. Falussy Árpád főispánnál. A küldöttség tagjai kevés kivétellel vármegyei bizottsági tagok s független érzelmű tekintélyes állású egyének, kik arra kérték a főispánt, hogy a megüresedett mátészalkai főszolgabirói állás betöltésénél jóindulatú figyelmébe vegye a járás osztatlan bizalmát, melylyel dr. Komoróczy Iván iránt viseltetnek. Hogy az aratás idejében, a járás ily szép számmal jelent meg a főispán előtt, bizonysága annak, hogy a közügy iránt aggódó szeretettel viseltetnek s dr. Komoróczy Iván iránt nagy a lelkesedés, kiben a járás egy jellemes, kifogástalan egész embert, munkás tisztviselőt méltán remél, kinek egyénisége biztosíték arra, hogy a járás közigazgatása a folytonos előha- ladás utján fog haladni. A főispán válaszában igen biztatólag nyilatkozott a küldöttségnek, hangoztatva már ismert programmját. Dr. Komoróczy Ivánról meleg rokonszenvvel emlékezett meg s jelezve álláspontját, hogy o folyton a főispáni omnipotenczia ellen küzdött 12 év óta, kit csak ellenőrzőnek kívánt tekinteni, most sem teheti, hogy törvénytelen beavatkozással segítse elő dr. Komoróczy Ivánt, de a mit megtehet elve megtagadása nélkül, azt szívesen megteszi, első helyen fogja jelölni s jóindulatáról minden tekintetben biztosította a küldöttséget, amelynek szónokával Berey Józseffel s a küldöttség több tagjával huzamos ideig bizalmasan értekezett. A küldöttség tisztelgett még Ilosvay Aladár alispánnál is, ki szintén kifejezést adott azon nézetének, hogy respektálja a járásokat és azok jól felfogott érdekét, melyet magok az illető járások ismernek legjobban s ez ellen nemcsak nem tesz semmit, de tőle telhetoleg elősegíteni igyekszik. Epilógus. A „Nagybánya és Vidéke“ leg- ucóbbi számában Válasz Grümvald Bélának ez. czikkben oly kijelentések foglaltatnak, me- ! lyek alkalmasak arra, hogy engem az olvasó közönség előtt megyanusitsanak. Daczára annak, hogy a „Nagybánya“ legutóbbi számában kijelentettük, hogy a közölt tervrajz csak a helyiségek berendezése tekintetében hü, de a technikai nehézségek miatt mérésekre nem alkalmas, mégis a „Nagybánya és Vidéke“ szándékos „véletlennek“ tulajdonítja azt, hogy a tervrajzokban a nagyság tekintetében némi kis eltérések vannak. Az én szilárd meggyőződésen alapuló jóhiszemű s az igazságnak megfelelő érvelésemet mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nyomdának adott tervrajzaim az eredetiekkel hajszálnyira megegyeznek s a czik- kemben közölt számadataimat, kérésemre Bálint Imre erdőtanácsos barátom revidiálván, azokat ! 5 is teljesen helyeseknek és korrekteknek találta. I Adataim helyességét utólag maga Révész János ur is elismerte, amiről 5 saját lapjában készséggel fog egy hasonértelemben irt nyilatkozatot kiadni. Grünwald Irányi Béla. Drumár László hangversenye. Drumár László kiváló hegedűművészünk, mint már említettük, f. hó 14-én, szombaton este tartja meg nagyszabású hangversenyét a Kaszinó dísztermében. A hangverseny iránt, mely nem mindennapi élvezettel kecsegtet, nemcsak városunkban, de a vidéken is igen nagy az érdeklődés. A hangversenyen közreműködnek: Ábrahám Mariska zongoraművésznő és Schönherr Sándor hegedűművész is. A műsor a következő: Paganini: Hegedűverseny (D. dur) előadja Drumár László. Liszt: An Bord d’une sourse zongorán előadja Ábrahám Mariska. Moskowszky Suite: Allegro energieo, Lento assai, Molto vivace. Két hegedűn és zongorán előadják Schönherr Sándor, Drumár László és Ábrahám Mariska. Chopin: Ballade (f dur) zongorán előadja Abraháni Mariska. Wieniawsky: Polonaise előadja Drumár László. — A hangversenyt táncz követi. Jegyek 2 koronáért előre válthatók Hoffmann Árpád divatkereskedésében. Miután a helyek számozva lesznek, mindenkinek érdeke, hogy jegyét mielőbb megváltsa. „Bagoly mondja a verébnek“ . . . Aki azt hiszi, hogy ezt a szalonképes kifejezést valami ponyvairodalmi termékből czitáljuk, az alaposan csalódik. A „Nagybánya és Vidéke“ különfélék rovatában bukkantunk rá, hol egy nagy felfedező hírnek a czimét képezte. Legutóbbi számunkban elég merészek voltunk ugyanis reámutatni arra a vastag következetlenségre, melyet laptársunk a városi nagyszálló pályaterveinek bírálatában tanúsít. Midőn a pályatervek a budapesti zsűri bírálatával a városhoz visszaérkeztek, a „Nagybánya és Vidéke,, igy irt: A napokban érkezett le a magyar mérnök és építész egylettől a városhoz a városi palota terveinek részletes és szakszerű bírálata. Amint azt közönségünk Ízlése is, április havában, mikor a tervek Nagybányán kiállítva lettek, már megállapította, a „Három tulipán“ jegyű terv magaslik ki az összes 15 mü közül. Ugyanez a szakegyesület véleménye is.“ Ezt a hirt mindenki csak úgy érthette, amint Írva van. Vagyis a lap a közönség orgánuma lévén, ha a lap minden más megjegyzés nélkül azt írja, hogy a közönség ízlése is igy vagy úgy állapit meg valamit, abból az következik, hogy ez Ízléssel egyezik a szerkesztőség ízlése is, mert ellenesetben régi újságírói gyakorlat szerint mindjárt jeleznie kell a szerkesztőnek az ő külön álláspontját is a félreértések elkerülése szempontjából. A jelen esetben tehát legalább is azt kellett volna megjegyeznie a szerkesztőnek „amint a közönség (és nem közönségünk) ízlése is, bár elég helytelenül, már megállapította“ stb. Ha laptársunk ilyen disz- tinkeziót nem tesz, bizony mi állandóan tévedésben leszünk s tévedésben lesznek olvasói is, hogy mikor tolmácsolja a maga és mikor a I közönség vagy valamely temetkezési egylet j véleményét. Egyebekben el kell ismernünk, hogy álláspontja a lehető legkényelmesebb. Amikor I írásai közül oly sorokat czitálnak rája, melyek nem a legkellemesebbek, hát ott a kényelmes kibúvó: Iha, az nem a szerkesztőség, hanem a közönség véleménye volt. Ez inczidens alkalmából, amint láthattuk, a „Nagybánya és Vidéke“ nemcsak eredeti ötletességgel védekezik, de támad is. A mi szemünkre vet következetlenséget, írván a következőket: „ . . . szerintünk az a szerfölött csodálatos változás, hogy ugyancsak a városi tanács ápi’ilis 24-én hivatalosan igy nyilatkozik: a végleges döntés kizárólag a város képviselőtestületét illeti s a Magyar Mérnök és Építő Egylet tisztán csak műszaki vélemény- adásra lett annakidején felkérve stb. stb. ugyanannak a tanácsnak egyik tagja junius 28-án igy ir: „vita tárgyát sem képezheti, hogy elfogadjuk-e a fővárosi zsűri Ítéletét.“ Minő ezopfos hajbokolás!“ Igaz, hogy a képviselőtestület a döntés jogát magának tartotta fönt; igaz, hogy hivatalosan igy nyilatkozott a városi tanács is; igaz hogy e lap szerkesztője, ki tagja a városi tanácsnak, igy irt: vita tárgyát sem képezheti, hogy elfogadjuk-e (már t. i. a képviselőtestület) a fővárosi zsűri ítéletét! De hát — oh józan AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTQSZER.
