Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-26 / 30. szám
Felsőbányái Zavaros-patakról a városi tárna közeléből küldött kékes agyag tartott 32'250/o timföldet. Felsőbányáról azon Rhyolith-féle kőzet, mely a réz kohónál tűzálló-kőnek használtatott, tartott 33'60°o timföldet. Felsőbányáiról kemény földpát a bányahegygyei szomszédos, tőle északra eső, hegy- gerinczről, tartott 26'95°0 timföldet. Ó-Radnáról nyers törésű irla (graphit) tartott 28'52°/0 timföldet. Ugyanaz teljesen széntelenitve, egész kiégetés után tartott 36'20°0 timföldet. Ó-Radnáról iszapolt graphit tartott 31'42% timföldet. Az 1900-ik évben Nagybánya város határáról: A Szécsen és Király-patakok összefolyásától vett agyag tartott, kevés vassal tisztátalanitott 18.86°/0 timföldet. Ugyanezen patakok összefolyásától balra vett agyag tartott kevés vassal tisztátalanitott 20 - 56°/o timföldet. A Háromkirály-völgyi Kosztin-féle bánya mellől vett agyag tartott, kevés vassal tisztátalanitott 28-32% timföldet. Borpatakon a Serbaré-patak lejtőjéről vett agyag tartott kevés vassal tisztátalanitott 26'22% timföldet. A Mélypataki lelőhelyről vett agyag tartott 39' 16°/q timföldet. Firizai agyag a Szécsen patak legalsó ponjáról tartott 17'07°/0 timföldet. A ravaszpataki Frink-féle István bányából termelt caolin föld tartott 34'350/0 timföldet. A használható fémek olcsósági sorozatában az aluminium jelenleg még csak a 4-ik helyet foglalja el, ugyanis legolcsóbb a vas, azután jön az ólom, czink és aluminium, utóbbiból átlagos ár szerint 1 kg. 3 K értéket képvisel. Fémipari szakértők csak akkor javasolnak az alumíniumnak általánosabb elterjedést, hogy ha annak ára az aczél áránál magasabb nem leend; mert akkor valamennyi vasúti kocsi vasalkatrészét a holt súly alászállitása végett alumíniumból vagy öntvényeiből fogják gyártani. Ettől az időtől távol vagyunk ugyan, sőt úgy látszik, mintha az aluminium gyártás elérte volna a vizi erők által nyerhető olcsó elektromos erő felhasználásában a fémaluminium minimális kerü költségét, de azért az aluminium fém utáni kereslet folyton és óriási mértékben emelkedik, elanyira, hogy a támadt, már igen számos gyár nem bir annyit termelni, mennyit a gyártól azonnal át ne vennének. E körülmény fontos lehet előttünk és mint bányászokat arra késztet, hogy némi számítást tegyünk a felett, hogy minő hasznot bírnánk mi is előállítani a nálunk található aluminium-érczekből? Mintegy 12 évvel ezelőtt kérdést intézvén a neuhauseni, jelenleg is még legtekintélyesebb aiuminiumgyár igazgatóságához, azon feleletet kaptam volt, hogy a teljesen tiszta aluminium- oxydnak métermázsáját Neuhausenbe a gyárhoz szállítva, 30 forintban venné át és át venne akármennyit. Az aluminium métermázsájának kevéssel régibb, mert jelenleg az drágább, átlag árát 300 K számítva és meggondolva, miszerint egy métermázsa aluminium előállításához két métermázsa aluminium-oxyd kell legalább is, tehát egymétermázsa tiszta aluminium-oxydra 150 K érték esne; a neuhauseni gyár aligha fogna jelenleg is 1 q. aluminium-oxydért 60 koronánál sokkal többet adni. Az aluminium gyártás főkelléke, hogy lehetőleg vasmentes nyers anyagot vásároljon vagy állítson elő. Ilyen a természetben csak a Grönlandban termelt kryolit és igen alárendelt mennyiségben előforduló némely tisztább agyag félék, alumínium-ásványok. Külföldön már egész gyárak foglalkoznak vasmentes aluminiumoxyd előállításával és ha a mi viszonyainkra tekintettel nézünk kissé a jövőbe, a Fernezelyen létesítendő kénsavgyár meg fogja adni azon olcsó kénsavat, mely még a timföldben szegényebb föld vagy kőnemekből is meg fogja engedni a magát fizető timföldtermelést. Kénsavval kellene ugyanis ezen föld vagy kőnemeket egyszerűen kezelni, hogy a timföldnek kénsavas vizes oldatát nyerjük, melyből égetett mész és natron - lugkeverékkel kezelés után nyerünk gipsz iszapot, melyet minden mezőgazda, mint trágyaszert felhasználhat, és 1906. juiius 26. ____ NA GYBANYA nyerjük a timföldnek natronlugban vizes oldatát, melyből a timföldhydratot egyszerűen szénsavval ejtjük ki. A timföldhidratot vízzel kimosás után, szikkasztjuk, szárítjuk és a viz teljes kihajtása végett zárt tüzelőben kiégetjük, mert a víztartalomért szállítási dijat takarítunk igy meg. A limföldhydratról leszűrt és kimosott oldatot, mint natroncarbonat, vagyis szóda vizes oldatát fölös égetett mésszel kezelve ismét visszakéri tjük az üzembe, mint a következő adag kénsavas timföld vizes oldatából a gipsznek kiejtő szerét úgy, hogy a szükséges mennyiségű szódát igen kevéssel kell koronként után- pótolni. A kénsavval feloldás végett kezelt földből vagy kőnemből, mivel valamennyi agyagféle föld sok silikátot is tartalmaz, igen sok oldatlan anyag marad vissza, de azért legtöbb esetben ezt is mint jó tűzálló anyagot, edény vagy tűzálló téglagyártáshoz értékesíteni lehetne. Kivonatosan felsorolva tehát igy jutunk, kénsav felhasználásának segélyével, a mezőgazdaság számára olcsó gipsz-iszaphoz és a kész árucikket képező égetett tiniföldhez, mely utóbbi elbírni képes, magát fizető módon, akár az Amerikába szállítás diját is. Ha ama kis jóstehetséggel, melyet mint bármely más öreg szakembertől, talán tőlem sem lehetne joggal elvitatni, a jövőbe tekintek, nemcsak a Fernezelyen épülendő, de még sok más, a hazában keletkező kénsavgyár körül is egész légióját látom azon kisiparosoknak, mezőgazdáknak, kik miután az állam részéről kirendelt vándor vegyészek által betanítva lettek, mellékkeresetképen timföldgyártással is foglalkoznak. Ekkor úgy Felsőbányán, mint Nagybánya és környéke határán az olcsó ásványi trágyaszer következtében nem lesz többé terméketlen parlagföld vagy rósz legelő található. Ekkor aztán az állam is kezébe veendi az aluminium kohók felállítását és pedig azért, hogy e téren se engedje a nagy tőke által kizsákmányolni a kisiparost, hanem hogy beváltván ennek aluminium érczét, termékeit, részeltesse őtet éppúgy az aluminium gyártás hasznában, mint jelenleg részesíti az arany-ezüst vagy ólom érczét beváltó bányászt a kohó- űzem jövedelméből. Kis gyermekkoromból, mintegy 50 évvel ezelőtt, emlékszem néhai édes atyám egy jó barátjának elbeszélésére, ki Angolországot beutazta volt, hogy Angol országban ősszel úgy néznek ki a szántóföldek, mintha bemeszelve lennének. Az angolok már akkor értették és gyakorolták az ásványi trágyázást, mig nálunk a mezőgazdaság e részben még csecsemő korát éli. Adja Isten, hogy a gazdag alföldnek is nagyobb hasznára, a jelzett boldogabb idő mielőbb bekövetkezzék! Válasz.- A „Festőink Körünkben“ ez. közleményre. A „Nagybánya és Vidéke“ legutóbbi számában Ajtay Gábor dr. egy kissé merész kirohanást intéz a nagybányai festőiskola ellen. Mi inkább stilgyakorlatnak tekintvén e támadást, az a mi gárdánkban nagyobb emóciókat nem keltett s bátran napirendre térhetnénk a fölött, ha nem tapasztalnék, hogy Ajtay dr. sorai a közönség között sokkal nagyobb megbotránkozást idéztek elő, mint állítólag mi, festők, az ő társadalmának konvencziónális szokásaiban. Ez utóbbi körülmény mérlegelése adja kezembe a tollat, hogy nehány sorban válaszoljak. Nagybányán immár tiz éve működik a festőiskola; ez idő alatt mintegy ötszázan fordultak meg városunkban a világ minden részéből s hogy hasznára vagy kárára voltak-e Nagybányának, talán nem kívánja Ajtay dr., hogy azt bizonyítgassam. A festőiskola működött csöndben, hasznosan s hogy mily eredménynyel, azt az időközi kiállítások igazolják. De nem csak működött, hanem mindenkor a legszebb egyetértésben élt a város társadalmával. Mi értelme van tehát a mostani kirohanásnak? S főleg az oly nagy általánosságban 3 tartott támadásnak? Talán valami uj dolgokat fedezett fel cikkíró most, tiz év után. Óriási póz s hihetetlen mértékű arrogancia kell ahoz, hogy valaki a társadalom nevében ily hangon beszéljen a festőiskoláról, annak a társadalomnak nevében, mely tiz év óta szeretettel beczézi a festőiskolát. Ajtay dr. meglehetősen értelmetlen oktatására mi a legkevésbbé se szorulunk reá s az iskolához adresszáltakat a jó ízlés nevében bátrak is vagyunk visszautasítani! Mi az iskola határain belül a magunk birodalmában vagyunk és főleg itt is nagybányaiak vagyunk, még pedig oly poziczióban, melylyel ha kérkedni akarnánk, joggal büszkélkedhetnénk is! Ami zászlónkon Nagybánya neve van föl- irva, aki az alá sorakozik, az már eo ipso nagybányai. Mi értelme van tehát a „fogad be a tótot“ . . . közmondás idézésének. Azoknak az uraknak, kik messze földről ide jönnek, hogy a nagybányai művészi lobogó alá esküdjenek, a város nem adott és nem ad egy árva krajcárt sem, ellenben ők már nem egy Ízben hirt és dicsőséget szereztek Nagybányának a múltban s bizonyára szerezni fognak a jövőben is! Hát ez a tótság? Üssön a pennájára Ajtay ur! A festőiskola tagjai nem jelenségei Nagybányának, hanem erősen pozitív tényezői egy világot felölelő munkálkodásnak. Az ő sajátos vonásuk nem az, amit cikkíró vél felfedezni bennük, hanem a munkára, a való élet és ember megimerésére való törekvés. Higyje el cikkíró, nem oly könnyű dolog ez! Mégis reájuk mondja: „hogy nem veszik figyelembe azt a másik világot, melyben köztünk élnek és lé- lekzenek.“ Ez az abszurd mondás önmagát czá- folja le. Ne féltse cikkíró a festőiskola tagjait. Tudnak ők járni, nagyon is önállóan járni, sőt előljárni! Azt hiszem, ez fáj a cikkírónak, ez sérti, ezért óhajtaná, hogy hódoljanak a konvencionális szokásoknak. De azért virtusnak legkevésbbé virtus nyilvános nagy haragra lobbanni, főleg akkor, ha nem naiv szemlélődő valaki. Czikkiró jobb ügyhöz méltó erőlködést fejt ki, hogy bebizonyítsa, hogy a festők mennyire ártanak Nagybánya karakterének azzal, hogy nem húznak ünnepi köntöst. Hát igaz, nem viselnek sem karpereczet, sem fülbevalót a munkában, de talán ezzel csak nem ártanak Nagybánya karakterének? Hogy pedig mi Nagybánya karaktere, mi a társadalom, azt is megmagyarázza czikkiró a következőkben : „ez a társadalom roppant érzékeny. Bűneire épúgy, mint erényeire. Bővelkedik mind a kettőben, de látni és hallani csakis jó tulajdonairól akar. A karikatúrákat nem szereti, mert lekicsinylését látja bennök. Barátságos ölelésre önként kitárja keblét, de undorodik, ha erőszakosan törnek kegyei után. Szemérmes, mert látják s ezért láttatni akarja, hogy szemérmetes. Szóval lényeg nála a forma, ennek sérthetetlenségéért feláldozza természetes hajlamait és önálló egyéniségét. így hát a vak csak azt vetheti a világtalannak, hogy a társadalmi vonatkozásokban tapintatosabb, fogyatkozásai elpalástolásában járatosabb, hibái és bűnei leplezésében találékonyabb, erényei fitogtatásában ügyesebb.“ No ez derék! Ilyen vagy te Nagybánya polgári társadalma! íme Ajtay dr. tartja a tükröt, megláthatod magad benne. Ha az idézett nagyhangú galimathiaszban csakugyan Nagybánya társadalmának vonásait bírnám felfedezni, aminthogy sehogyan bírom, sem szinte örülnünk kellene, hogy nem öltöttük magunkra ez „évszázadokon át kiforrott specialis jelleget.“ Nem, Ajtay ur, nekünk sablonokat nem ismerő piktoroknak sokkal jobb véleményünk van Nagybánya tiszteletreméltó társadalmáról. Ha e társadalom csakugyan olyan volna, mint aminőnek ön megrajzolja, ahoz képest a hipermodern áramlatok kigőzölgése is pármai ibolya! Az is sajátságos, hogy Ajtay dr. szerint mit kell nekünk respektálni? „A társadalom átlagos meggyőződését, a közfelfogás dogmatikus tételeit. A nagy környezet külső és belső tartalmát, mely lehet esetleg képtelen, sőt elitélendő is, de tömeges jelentkezésében magával sodor, mint a rohanó patak, mely csak a hatalmas sziklatömbbel nem bir. Vagy talán ilyen tömbök a sajátos egyének?“ Valóban mosolyra kelt Ajtay dr. érvelése, mely már az
