Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-25 / 52. szám
10 NAGYBÁNYA 1906 deczember 25. mostanáig ismert töredékes másolata után is a sphragistika legértékesebb termékei közé kellett sorolnunk. S mindazt, a mit a másolatról annak idején szerkezet és kivitel tekintetében elmondtunk, sokszorosan beigazolva találjuk az eredetinél, mely szépségeivel valósággal fölülmúlja hozzá fűzött várakozásainkat. Összehasonlítva ezt a képet az 1480-ból reánk maradt lenyomattal, megállapíthatjuk, hogy ez fogyatkozásai mellett is eléggé megközeliti az eredetit. Abban a leírásban, amit annak idején a pecsétrajzról a lenyomat után adtunk, csupán egy részlet szorul változtatásra, az, a mely a baloldalt álló bányászt targonczával véli ábrázolni, holott az eredetin kapát tart kezében. Egyéb részleteiben is híven adja vissza az eredeti rajzát ; a köriratnál sincsen semmi eltérés és az eredeti igazolja a pecsét felső részén látható S. D. R. D. betűk helyes olvasását. Vegyük most a pecsétet külső kritériumai szempontjából vizsgálat alá. A városi pecsétek többnyire kis méretben szoktak készülni, csak a nagyobb szerepet játszó városok, mint Buda, Óbuda, Esztergom, engedték meg maguknak, hogy pecsétjük nagyságával is kitüntessék jelentékeny voltukat. Nagybánya város nagy pecsétje 74 mm. átmérőjű lapjával nagyságra e városok pecsétéit is meghaladja s méretei az ama korbeli előkelőbb országnagyok pecsétéivel helyezik egyenlő sorba. Miként a rendkivüli nagyság, ép ily nevezetes sajátsága a nyolezszögü pecsétalak, a melynek párját eddig sehol sem ismerjük. A szögletes pecsétalakok, a három- és négyszögüektől eltekintve, egyáltalán úgy a külföldön, mint hazánkban igen ritkán jönnek elő a középkorban, nyolezszögü pecsétre pedig a külföldi sphragistika is alig ismer példát; én legalább egyetlen külföldi pecséttani kiadványban sem találkoztam ilyen pecséttel. S a hazai középkori pecsétek között is mindössze két sokszögű pecsét ismeretes, úgymint Körmöcz- bánya és Újbánya városoknak a XIV. századból származó hatszögü pecsétjei; ezekhez sorakozik harmadiknak, mint uj alak, Nagybánya városa nyolezszögü pecsétjével, ez ideig magában állva a középkori sphragistika emlékei között. A nagyságnál és az alaknál mutatkozó eltérések méltókép sorakoznak ahoz a sajátossághoz, ami a pecsét ábrázolását jellemzi. A nagybányai pecsét a rajz tekintetében is különbözik a többi városok pecsétéitől. A városi pecsétek rajza rendesen heraldikai motívumokból van szerkesztve, melyekben a tornyok és bástyák játszák a főszerepet. A nagybányai pecsét, mint láttuk, egészen eltér a szokástól és szerkezetileg teljesen kidolgozott képet ábrázol, melyben a város polgárainak foglalkozása van megörökítve. S ez a jelenet, melyben a sziklatrónon ülő szent király lábainál a bányamunkások az érczet a föld mélyéből kiaknázzák és feldolgozzák, igen jellemző módon jelképezi e bányaváros keletkezésének és felvirágozásának folyamatát. A pecsétnek az is jellemző sajátsága, hogy a város nevét csak kezdőbetűiben örökíti meg s köriratul jelmondatot alkalmaz, mely a polgárok kölcsönös szeretetét hirdetve a város legjobb erősségének, megfelelő módon egészíti ki a pecsét ábrázolásának jelentését. Jelmondatot kevés pecsétnél találunk s azok is többnyire valláserkölcsi irányúak, mint aminő a Nagyszombat ismert régi pecsétjén olvasható. Arra pedig nem ismerünk példát, hogy a jelmondat kiszorította volna a város nevét tulajdon pecsétjéről. Az eltérés a heraldika szabályaitól a pecsétrajz megszerkesztésénél annál nagyobb figyelmet érdemel részünkről, mely ilyen eltérést találunk ama két város pecsétjenéi is, amelyek alakjuk folytán oly közeli rokonságban látszanak állani a nagybányai pecséttel. Körmöczbánya pecsétjén I. Károly királynak Alexandriai Szent- Katalin kereke előtt térdelő alakja látható s a körirat, amely Kör- möczbányát Károly király tulajdonának mondja, elárulja, hogy az a város kiváltságainak 1328-ban történt adományozását örökíti meg. Újbánya pecsétjén Lajos királyt találjuk, ifjúkori ábrázolásában, amint koronáját felajánlja, ami hihetőleg a város egyházának alapítását példázza. A nagybányai pecsét, ha nem is történeti eseményt ábrázol, de oly jelenetet, mely a legszorosabb összefüggésben áll Nagybánya város keletkezésével és fennállása alapjaival, s azon is ott találjuk a magyar király alakját, nem azét, aki akkor uralkodott, hanem az első szent királyét, kinek nevét a város plebánia-temploma viselte. S a mi Körmöczbánya és Újbánya pecsétéin még hiányzik, a bányászmotivumok szereplése viszont a többi bányaváros pecsétéivel hozza azt rokonságba. Bányászjelenetekkel gyakran találkozhatunk a bányaműveléssel foglalkozó helyek pecsétjein; igy mindjárt a Nagybányával szomszédos Felsőbánya XIV. századi pecsétje is bányászkodó alakokat tüntet fel. Külföldön is találunk hasonló példákat; legjellemzőbb erre Vordernberg stájer városka XV. századi pecsétje, melyen három bányász közül egyik a kősziklát csákánynyal vájja, a másik kettő egy hatalmas fatönk feldolgozásával van elfoglalva. A rokon vonások, mik e pecséteket jellemzik, közös forrásra látszanak vezetni s talán nem csalódunk, ha e forrás eredetét abban a büszke öntudatban keressük, ami a bányavárosoknak a rendi társadalomban külön szabadságok birtokában jellemző sajátságukká vált. A városi rend kiváltságolt tagjainak tekintvén magukat, úgy látszik, külsőségekben is igyekeztek ennek kifejezést adni. Erre legalkalmasabbnak kínálkozott a városi pecsét, melyben a város municipális jogai nyertek megtestesítést. Hogy ez nem puszta feltevés, az mutatja, hogy a legtöbb bányaváros pecsétje, még a jelentéktelen Telkibányáé is, nagyságra messze felülmúlja a többi városi pecséteket. S ami a pecsét alakját illeti, nem tarthatjuk véletlennek, hogy a sokszögű alak egyedül bányavárosoknál fordul elő a hazai sphragistikában. Ekként válhattak a bányavárosok pecsétéi nagyság, motívumok és részben alak tekintetében a sphragistikai emlékek külön csoportjaivá. Ennek a csoportnak legkiválóbb termékei közé tartozik Nagybányának ősi pecsétje, mely szemmel láthatólag magán viseli a város polgárainak azt a törekvését, hogy annak készítésénél kifejezést adjanak a bányavárosok között városukat megillető hely előkelő voltának. Ennek a törekvésnek természetszerűleg nemcsak a pecsét megszerkesztésében, hanem annak kivitelében is teljes mértékben kell érvényesülnie. S ennek tulajdoníthatjuk, hogy pecsétünk művészi érték tekintetében is elsőrangú helyet foglal el társai között. A nagybányaiak helyzete e tekintetben annál könnyebb lehetett, mert a bányászat szoros összefüggésben állván az ötvösművességgel s felvirágzása maga után vonván e művészet virágzását, a bányavárosok előnyben állottak a többi bányavárosok felett pecsétjük művészetének megválasztásában. A nagybányai pecsét kidolgozásának finomsága, az alakok és betűk stilszerűsége, a távlat követelményének érvényesítése s általában az egész kivitelt jellemző hajszálnyi pontosság már a lenyomat alapján is kétségtelenné tette előttünk, hogy elsőrangú mester művével van dolgunk, de csak most, az eredetit vizsgálva, győződhetünk meg igazán e mester művészi tulajdonságainak értéke felől. Azt a feladatot, hogy e pecsét a művészi kivitel szempontjából vizsgálat alá vétessek, ismert iparművészeti szakemberünk, dr. Czakó Elemer vállalta magára. Vizsgálódásainak eredményei teljesen beigazolják a pecsét művészének képességei felől mondott Ítéletünket. A technikai kivitel módjának tanulmányozásából kitűnt, hogy pecsétünk készítője nem volt egyszerű ötvösmester, hanem a képzőművészét többi ágában is jártassággal birt és művének úgy megszerkesztesenél, mint kivitelenéi az ötvösinűvesség hatarait messze túlhaladva, abban egyetemes művészi erzekenek és tehetsegének teremtett megfigyelésre méltó emleket. E fontos kijelentésnek eredményét, mely oly nagy mértékben emeli pecsétünk éneket, a magam részéről csak egy adattal kívánom kiegészíteni. A művészet-történeti kutatás bizonyos hasonlóságot ismert fel a pecset szerkezeteben és kivitelében nyilatkozó felfogás es a prágai Szent-György szobor mestereinek, a Kolozsvári testvéreknek művészete között. Talán nem tevedek hamis útra, ha pecsétünket a Nagy-Lajos korabeli műveszet egy másik elsőrangú termekével, a Bécsi Képes Krónikával hasonlítva össze, ugyanily rokonságot vélek e két műtermék kozott is felismerhetni. A krónikának nagy művészi gonddal festett képeit az ábrázolás eleven módja, az alakok életteljes beállítása, a test idomainak és a ruházat redőinek plasztikus ábrázolása s a távlat szabályainak az egész szerkezetben való ervénye- sülese ép úgy megkülömböztetik e korszak miniatür-festeszetének többi termékeitől, mint a hogyan különbözik pecsétünk egykorú társaitól. S e szerkezetbeli hasonlatosságnál, mely a két műtermék között létézik, még feltűnőbb a modor azonossága a részleteknek A szabályosan kinégyelt szikladarabok a nagy bányahegy oldalán pecsétünkön szinten úgy vannak ákrázolva, mint a képeken s a hegyet boritó növényzetben azokat a hatszirmu virágokat ismerjük fel, amelyek — mint a hogy azt például a magyarok bejövetelét ábrázoló képen látjuk — azok jellemző motívumai közé tartoznak. Ezeket a hasonlatosságokat a stílusban és a szerkezetben elégségesnek vélem annak megállapítására, hogy pecsétünk ugyanannak a művészeti iskolának terméke, amely a Képes Krónikára és a Kolozsvári testvérek szobraira reányomta bélyegét. Mint typariumról, a pecsétről nincs különös mondanivalónk. A négy mm. vastag nyolezszögü ezüstlemez hátul tiz mm. hosszú, nem vastag és felül négy mm.-nyíre kiemelkedő ezüst fogantyú van alkalmazva, melynek felső része ki van lyukasztva. Ilyen fogantyút találunk a legtöbb középkori pecsétnyomónál; hogy a pecsételésnél csupán a nyomást eszközlő horog vagy egyéb eszköz megerősi-
