Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-25 / 52. szám
2 NAGYBANYA 1906. deczember 25. mutató gyámolitásában is a megkülöm- böztetések vagya s nem az igazi szeretet vezérel bennünket. Hol van a béke, melyet a bethlehemi pásztorok hirdettek? A harcz, a küzdelem épen oly brutális fegyverekkel foly ina is, mint akár négy évezred előtt. Az irigység, a gyülölség hullámai borítják el a társadalmat s a béke verőfényét, sajnos, még a családokban is alig találjuk fel. A gyermek harczban áll szülőjével, testvér a testvérével s még a legszentebb, vérséges köteléket is kész összetépni a materiálisság, az állatember, ki főtörek- véseiil, főczéljául csak az állati szükségletek kielégítését tekinti. Ezért lett adásvétel tárgya a hit, a szülői szeretet, a hitvesi becsület, az ártatlanság fehér köntöse. S vájjon boldogság az, mely az j emberiség mai törekvéseiből fakad? Vájjon a verejtékes küzdelmek a j hivságos czélokért megelégedést váltanak-e I ki a szivekből? Vájjon legnagyobb emberi sikereink esetén is érezzük-e azt az isteni megnyugvást, egyszerű, zavartalan, mindent átható boldogságot, melyet a bethlehemi mezők pásztorai az isteni kisded glóriában fénylő jászolánál éreztek? .... Harangok zúgása hirdeti, hogy im, közeleg ismét a szent este. Öltözzünk ünneplőbe s ünnepeljük az idők beteljesedését. De ez az ünnep a szivek ünnepe legyen valóban! A béke, a szeretet, a magába szállás ; ünnepe! Mert csak igy ünnepeljük méltóan azt, ki békét és szeretetet jött hirdetni miközénk. Jaj a farizeusoknak, de békesség a jóakaratu embereknek ! é m. Ötödik év. Deczember 24. Néhány nap múlva a „Nagybánya“ immár ötödik évfolyamába lép. Férfias önérzettel tekintünk a lezajlott négy év becsületes, gyakorta verejtékes, nehéz munkájára s önérzetünket növeli, hogy az a tábor, mely lapunk megindulásakor körülvett bennünket, erősen megszaporodott. A lezajlott négy év alatt a jóindulatnak, a rokonszenvnek, a támogatásnak annyi sokféle lekötelező megnyilatkozásaival találkozónk, hogy meggyőződésünk csak megszilárdult: helyes az az ut, melyen haladunk. Ezelőtt négy évvel a hazafiassá</, igazság és munka hármas jelszavával bontottuk ki lobogónkat. Minden tettünket, minden törekvésünket e hármas jelszó irányította s fölemelt fővel mondhatjuk, hogy kitűzött irányunktól egy hajszálnyira sem tértünk el soha s hogy e hármas jelszó szolgálatában patyolat tiszta lobogónkat a legkisebb szenny sem érte! Fiúi hűséggel, megalkuvást nem ismerő elszántsággal és lángoló szeretettel szolgáltuk a magyar hazát s a mi édes szülőföldünket. Itt e végvidéken éber szemekkel állottunk őrt s hazafias szivünk egész melegével ápoltuk a testvérnépek testvéries békéjét, együttérzését s a közös haza javára irányuló áldásos együttműködését. Igazság, pártatlanság vezette minden - szavunkat, minden tettünket. Az igazság védelmében nem tántorított meg bennünket senki, semmi érdek és melléktekintet. Az igazságért volt bátorságunk a szavunkat akkor is felemelni, mikor a mi érdekeink hallgatást parancsoltak volna. Legjobb tehetségünkkel iparkodtunk azon, hogy e vidék gazdasági, kereskedelmi s ipari érdekeit szolgálhassuk, hogy részesei lehessünk ama nagy munkának, melynek czélja e vidék gazdaságának, kereskedelmének s iparának reorganizálása s minden erre vonatkozó mozgalomból, áthatva a legnagyobb ügyszeretettől, iparkodtunk kivenni a magunk részét. Az elmúlt négy év számadásait e három pontban állíthatjuk össze. S hogy e három irányelv becsületes szol- gálása a nagy közönség tetszésével, rokonSzerettem őt, egész lelkemet oda adtam neki, minden gondolatát teljesítettem és ő igy fizetett az én jóságomért. így csúfolta meg az én szerető szivemet. Hogy engem elhagyott, még azt megtudnám neki bocsátani, de hogy ez ártatlan gyermeket is itt hagyta ... Szavai zokogásba fúltak. Jó idő múlva folytatta csak. — Majd hogy bele nem őrültem, hisz tudod, te gyógyítottad beteg lelkemet. Most már kezdek fásulni s nem érzek már mást iránta, csak szánalmat. Már gyűlölni sem tudom ,.. — Vájjon hol is lehet most, vájjon szenved-e? vetettem úgy a szót, éppen hogy válaszoljak kifakadására. S reá néztem szegény meggyötört barátomra. Bizony e pár hónap évekkel megvéni- tette a szép deli fiatal embert, alig lehet reáismerni az egykor daliás férfira. — Hol van, hát Isten tudja! Talán nyomorog, talán verejtékesen küzd a megélhetésért. Hisz azoknak, kik erre az útra tévednek, az a közös sorsuk. — Mit is tennél, ha vissza jönne? kérdeztem szinte önkéntelenül. — Semmit barátom, erre nem is gondoltam, mert ő nem jön vissza. Annál sokkal büszkébb, inkább képes lesz éhen halni, mintsem átlépje e ház küszöbét. Ismerem őt nagyon jól. Hosszasan s lehangoltan beszélget ünk a fájó múltakról s közbe-közbe elnéztük, hogy a kis Gyuricza mint mélyed el mind jobban játékaiba. * Ezalatt künn az utczán, a vonat felöl, egy kopottas ruhába öltözött nő, feje egy vékony sállal begyöngyölitve, sietve haladt a csikorgó hidegben a ház felé. Ha szembe kerül egy-egy siető, elkésett alakkal, elfordítja fejét, nehogy felismerjék. A ház elé siet, reszketve áll meg az ablak előtt. Fényesen ki van világítva a szép karácsonyfa s a függönyt nem eresztették le, könnyen benézhet. Oh mily régen vágyik látni gyermekét. Csak egy perezre láthatná, szívesen meghalna érte. Szive telve van keserűséggel s bánattal szerettei után, hisz hányszor, de hányszor megbánta tettét s átkozta a pillanatot, amikor megfeledkezett magáról és meghallgatta csábitója szavait s itt hagyta áldott jó férjét s egyetlen édes fiát, hogy kövesse a csábitót a bűnbe, a posványba. Oh, hogy megvetette önmagát e tettéért. Midőn észre tért, hányszor jött volna vissza, hogy térdenállva kérjen bocsánatot attól, kinek nevét igy bemocskolá. De nem volt ereje hozzá, hogy szembenézzen azzal a becsületes emberrel, ki őt úgy szerette s kit ő oly csúfosan elhagyott. Oly rég gyötörte már a vágy, látni csak egy percre őket, még egyszer s azután elmegy, hogy sohase lássák többé. Karácsony estéjén már nem birt uralkodni szenvével találkozott, mi sem igazolja fényesebben, mint az a nagy, szintén példátlan támogatás, melyben az olvasóközönség lapunkat részesítette. Az ötödik évfolyam kezdetén csak ünnepélyesen megismételjük azon programmot, mely lapunkat életre hívta. A hármas jeligét híven, becsületesen fogjuk szolgálni ezután is. Dolgozni akarunk fokozott erővel édes szülőföldünk s ősi lakossága szellemi és anyagi érdekeinek fellendítésén, felvirágoztatásán. E törekvésünkben erőt ad az a tudat, hogy nagy közönség áll mellettünk, mely súlyt ad szavainknak. A lezajlott évben is tapasztalt rokonszenvért, jóindulatért és támogatásért midőn hálás szívvel mondunk köszönetét polgártársainknak s a nagy közönségnek, kérjük jövőre is megtisztelő bizalmukat, támogatásukat. Az év története. Január 2. Özv. Veres Lászlóné szül. Oravecz Viktoria temetése. 6. Földes Béla dr. udvari tanácsos, mint képviselőjelölt, Nayy Emil országgyűlési képviselő társaságában városunkba érkezik. 6. Polgári Kör vizkereszti lakomája. 7. Apponyi Albert gróf városunkba érkezik s a Rákóczi-téren nagy beszédet mond; ugyanekkor tartja meg dr. Földes programm- beszédét. 7. Apponyi Albert gróf felavatja a Kaszinó Széchényi serlegét. 7. Boronkay Béla s. lelkész beköszöntő beszédet mond. 8. Tatár János dr. esküvője Fokol Elek nevelt leányával: Marosán Matilddal. 10. A nagybányai választókerület dr. Földes Béla függetlenségi jelöltet 679 szavazattöbbséggel országgyűlési képviselőnek választja L. Bay Lajos pártonkivüii jelölttel szemben. 13. Iparos ifjúság tánczestélye. 16. Patkó József nagybányai és Hubertus Sándor trsztenai áll. főgimnáziumi tanárok kölcsönösen áthelyeztetnek. 16. f Speichert József. 20. f Kunay Edéné szül. Sergits Gizella. 20. Soltész Elemért a nagybányai ev. ref. egyházmegye jegyzőjévé választják. 21. Polgári Kör közgyűlése. 21. Függetlenségi 48-as párt tiszujitó közgyűlése. 25. f Spiczuli Károlyné szül. Ladányi Katalin. 28. Részvénytakarékpénztár közgyűlése. magán, hogy ne lássa őket, bár csak az ablakon keresztül is. Kezét szivére szorítja, úgy dobog, oly lázasan ver, alig bírja kiáltani. Benéz, az ablakon, látja férjét bánatosan, megtörve s szinte hallani véli, amiről beszél. Sápadt, beesett ar- czán forró könny ömlik végig: a keserű megbánás könyei. Ott látja édes kis fiát is, kinek szép, halvány arczán meglátszik a bánat, a mit édes anyja okozott kis szivének. A nő forró, lüktető halántékát egész önkénytelen a hideg üveghez szorítja s ügy néz be a szobába merően. A gyermek, mintha megérezné azt az átható tekintetet, meiylyel anyja néz reá s felvető nagy, okos szemeit az ablakra s látni véli anyját. Felsikolt. — Anyám, édes jó anyám, megjöttél s rohan az ablak felé. Az anyja meghallja fia sikoltását, hirtelen elkapja fejét s rohanni akar, hogy meg ne lássák, de az a sok szenvedés, bánat s a hirtelen változó érzelmek annyira elgyöngiték, hogy lábai meg-megroskadnak, érzi, mint homályosodik el előtte a világ s eszméletlen bukik a földre. Barátom és én felugrottunk a gyermek kiáltására, azt hittük halluczinál, de Gyuricza eltűnni látva anyját, rohant kifelé az utczára. A szegény nőt könnyes szemekkel, ájultan kaptuk az ablak alatt. Férje felkapta, mint egy pelyhet s vitte
