Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-13 / 50. szám
A NAGYBÁNYA 1906. deczember 13. kort, vagy a kit baleset ér. Ezzel nem akarom kisebbíteni a jelentőségét, csak mikor a kettőt összehasonlítom, akkor azt mondom, hogy a munkásvédelemre minden munkásnak van szüksége, mindennap és minden órában, de a beteg- segélyezésre, vagy a balesetre szóló járadékra csak kivételesen van szüksége. Pl. Németországban 100 biztosított közül 0 7% veszi azt igénybe, vagyis 70 évig kell élni, hogy egyszer baleseti járadékban részesüljön. Ezzel azonban nem akarom kisebbíteni a munkásbiztositás jelentőségét, magam is szükségesnek tartom azt, sőt remélem, hogy az igen t. miniszter ur tovább fogja fejleszteni és kiterjeszteni az aggkor- és rokkantbiztositásra, hogy e tekintetben Js teljesen biztosíthassuk a munkás jövőjét. Én csak a munkásvédelem szempontjából akartam kiemelni azt, hogy 1884. XVII. t.-czikket régen kellett volna, reformálni, mert a munkásvédelemnek rengeteg nagy jelentősége van, kezdve a kis gyermektől, a ki a gyárban dolgozik, a legöregebb munkásig. Különösen ki akarom még emelni annak jelentőségét, ami el volt ismerve a miniszteri székből, a békéltetés nagy jelentőségét. Nem számíthatunk arra, hogy ez a békéltetés ki fogja küszöbölni a sztrájkokat, sőt a kísérletek, melyeket Francziaországban tettek, nem eléggé kecsegtetők; hanem azért én mindenesetre számitok arra, hogy a mi körülményeink között, a mi munkásaink körében, ha helyes vezetés alá kerülnek, a békéltetésnek igen nagy szerepe lesz és jelentékeny százalékát ki fogja egyenlíteni azon vitáknak, amelyek a munkások és munkaadók közt felmerülnek. Ha végig tekintünk azon kérdéseken, melyek a munkásügy szabályozásának terén felmerülnek, látjuk, hogy tulajdonképen csakugyan a társadalomnak az átalakítása, mintegy átgyúrása válik szükségessé. De ebben az átgyúrási eljárásban természetesen igen nagy külömbség van s mi, kik csakugyan az egészséges társadalmi reformnak a barátai, hívei, sőt talán küzdői leszünk, azt akarjuk elérni, amit mások talán nem fognak elérni, daczára annak, hogy sokkal hangzatosabb frázisokkal és erősebb eszközökkel vélnek ugyanazon czél felé közeledni. De nem fognak ahhoz közeledni, hanem inkább el fognak attól távolodni, mert ezt a czélt erős eszközökkel elérni nem lehet, egyszerűen azért, mert itt az emberek gondolkozását és érzését kell átalakítani, ahhoz pedig az is szükséges, hogy mi a munkásokat a gondokozás, a nemzeti és emberi érzésnek egy magasabb fokára emeljük. (Helyeslés.) Csak ha erre a fokra fel fogjuk emelni (Apponyi Albert gróf a terembe lép.) nagyon örülök, hogy épen Szerencsem van a t. közoktatásügyi miniszter úrhoz, (Éljenzés.) mert neki ebből a munkából igen nagy rész fog kijutni, akkor gondolkodásukban mindenesetre függetlenebbek lesznek azoktól is, akik ma egyszerűen rendelkeznek velük, mert óriási az ür a munkásvezér, akinek mégis a műveltség magasabb fokán kell állani és azok közt, kik ehhez egyáltalában nem értenek. Igaz, hogy én itt is hivat- kozhatom egy tanúra, ugyancsak egy szoczia- lisztikus folyóiratra, hol egyik iró panaszkodik, hogy fájdalom, még a vezérek sem értenek semmit a szoczializmushoz, (Derültség.) hanem frázissal felszerelve vágnak neki a világnak ... (Igaz! Úgy van!) ... daczara annak, hogy a legjobb és jobb meggyőződésük arra tanítják, hogy amit ők mondanak, az tulajdonképen maszlag. Itt hivatkozom egy auktorra, egy igen kiváló egyéniségre, aki az ő körükben működött s nagy és üdvös tevékenységet fejtett ki. Liebknecht, akihez egyébként semmi ketely nem fér, maga is bevallotta, hogy ő igenis ezeket a marxista forradalmi frázisokat jobb meggyőződése ellen pattogtatta. Már most az eredmény, amelyben én konkludálok az, hogy mi ezt az átalakítást akarjuk előmozdítani, elő akarjuk mozdítani mindazokkal a kulturális és gazdasági erőkkel, amelyek a magyar társadalomnak rendelkezésére állanak es azt hiszem, hogy az érdekeket ki lehet egyenlíteni, a munkásokat meg lehet nyerni a magyar nemzeti állameszmének. (Helyeslés.) Itt csak az a feladat, hogy azt az egész tevekenyseget, amely most szabálytalanul mintegy áttör a gátakon, kellő legitim mederbe kell terelni. Azt hiszem, ez az egyedüli feladat, mert a jog- és az államrend fölé helyezkedni senkinek sincs joga. (Helyeslés.) Ha mi gondoskodni is fogunk erről, — és az igen t. miniszter ur is gondoskodni fog törvényjavaslataival — akkor az egész mozgalom legitim mederbe fog tereltetni és akkor megközelítünk egy olyan állapotot, amely megfelel annak, amit bátor voltam jelezni, t. i., hogy a munkásoknak minden anyagi és kulturális, erkölcsi szükséglete ki lesz elégítve. (Helyeslés.) Ehhez csak két dolog kell. Ehhez kell ész és kell egy kicsiny szív is. (Helyeslés.) Minthogy pedig tudom, hogy az igen t. miniszter urban meg van az ész is és a szív is, hozzájárulok költségvetéséhez és azt elfogadom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. A szónokot számosán iidvözlik.) Színház. Nagy vendége volt az elmúlt héten a nagybányai szinházjáró közönségnek. Szent- györgyi István, a Kolozsvári Nemzeti Színház oszlopos tagja gyönyörködtette a hallgatóságot páratlan művészetével. Azok közül a nagy színészek közül való, kiknek neve szinte legenda- szerű a fiatalabb nemzedék emlékezetében. Bizony Pista bácsi megette már kenyerének javát, hét kereszt nyomja vállát s mégis mily fiatalos hévvel játszik. Két remek alakításában mutatkozott be: Szigligethy Czigány-knak czimszerepében és Tóth Ede Toloncz-knak Mravcsákjában. Aki látott életében igazi czigányt, természetesnek és hűnek találta Szentgyörgyi dádé- ját. Minden szaván, mozdulatán látszott az az aprólékosságig menő megfigyelés, nemkülönben a szerep tanulmányozása és helyes megértése. Csak egy bizonyítékát említem em« állításnak. Milyen külömbség van az első felvonásbeli még meglehetős erőben lévő és a második felvonáíbeli föld felé roskadozó czigány között! Mennyire más alakitás Mravcsák, a csavargó. A mértéktelen ivástól deliriumra hajló alakot mutatott be, erre következtethetünk beszédében való akadozásából, réveteg nézéséből, bizonytalan járásából. Hát az az őskomikum, mellyel ennek a torzonborz csavargónak szerelmi vallomását játszotta! Sok-sok dolgot lehetne még mondani s nem fogynánk ki dicséretéből Szentgyörgyinek, kinek nem kell reklám, mint a mostani úgynevezett „nagy“ színészeknek, primadonnáknak; csendben hódit ő s mint az igazi nagy tehetségek, akaratlanul elismerést parancsol. Szentgyörgyi vendégszereplésének két estéjén, szerdán és csütörtökön, kitűnt a társulat gárdájából figyelemre méltó drámai előadásával Bodroghi Lina. Legnagyobb dicséret, amit róla mondhatunk, hogy mig a többiek olyan törpék voltak a nagy Szentgyörgyi mellett, mint Guliver az óriások között, addig Bodroghi megállotta helyét s teljesen kielégítő partnere volt a mesternek. Pénteken zónában Gulhi bohózata: Sniolen Tóni ment, itt másodszor. Ez a darabant éra alatt született, osztrákgunyoló darab a maga óriási bohóságaival ismét megtette a kellő hatást. Szigethi (Smólen) játéka remek volt, kis nagyítással alakításnak is lehetne mondani. Lujza ballerinát Erdélyi Anna adta s ha hihetünk a gyakran felhangzó tapsnak, igen tetszett. Sar/cadi a defetáczióban járó vidékit ma nagyobb mérséklettel s ép ezért határozottan jól játszotta. Nánásy Esztike szerepében harapnivaló kis mandula volt, csinosan énekelte a staccato-polkát. A darab is, az előadás is nagyon tetszett a közönségnek, egész este nem fogyott ki a jó kedv. Nem Írunk semmit Strausz bájos zenéjü vig operájának, a Bőregér-nek szombati halvaszületett előadásáról, mert a holtakról nagyon tartózkodva szabad szólni. Vasárnap két előadás volt. Délután régi, kedves bohóság: Lumpácius Vagabundus került színre. A kevés számú közönség jól mulatott a sok mókán, sőt maguk a színészek is kedélyeskedtek a színpadon. Az énekszámok sikerültek. Este Béldi és Fehér társasczég operettjét: A kültelki herczegnőt láttuk. Ha nem csalódunk, Budapesten csak egyszer adták a Népszínházban, csúfosan megbukott. Itt sem járt máskép. Pedig a színészek ugyancsak kitettek magukért, hogy ezt a limonádé-darabot valamikép élvezhetővé tegyék, — nem használt ennek semmi. A színészek közül legjobban tetszettek Szabadhegyi, Képes és Szigethy. Bizony sajnáltuk őket hogy oly lelkiismerettel pazarolták fáradságukat és iparkodásukat erre a gyenge darabra. Hétfőn Schav Bemeit színmüve: Az ördög czimborája került sorra. A darab az amerikai szabadságharcz idejében játszik s egy olyan léleknek, ki istennel, emberrel meghasonlott, az ördög czimborájának hazaszeretet sugalta hőstettét állítja a néző szeme elő. Az előadás igen sikerült, kár, hogy kevesen látták. Szabadhegyi a czimszerepben minden tekintetben elismerést érdemel. Pintér (Andersohn) ma a szokottnál jobb volt. Ki kell emelnünk Szirmai Jozefint, ki Juditot drámai hévvel játszotta. Kedden Sidney operettéje: San Toy volt színen. Kár, hogy hamarább nem adták ezt a remek muzsikáju és szellemes szövegű angol darabot. San Toy-t Képes énekelte teljes megelégedésünkre. Édes volt Nánásy Poppy szerepében s mint rendesen bájosan csicseregte a dalait. A komornát Szigethi Anna játszotta ügyesen. Szabadhegyi (Mandarin, kínai császár) Kovács (Csuli) gyakran jókedvre derítették mókáikkal a közönséget. Az előadás egyike volt a legsikerültebbeknek. Azonban a színi szezon lassan-lassan haldoklik s a közönség végelgyengülésben kimúlik. Még ma szerdán a Gül Babát játszák, holnap tarka színpad lesz, mely egyszersmind az utolsó előadás is. Thalia felkent papjai é9 papnői mennek Beszterczére. Sok szerencsét! B. a. HÍREK. 1906. deczember 12. Clemens Bertram Nagybányán. A világhírű tenorista. Szerfölött érdekes és ritka művészi eseményben lesz része városunk közönségének. Clemens Bertram, a világhírű tenorista, a badeni nagyherczeg udvari énekese, jelenleg a milánói Scala-szinház művésze, ki nemrég Kubelikkel együtt Bukarestben hangversenyzett óriási sikerrel, Nagybányán, f. hó 18-án, kedden este a Kaszinó termeiben hangversenyt rendez. Nagybányai ismerősei bírták rá a nagyhírű mestert, hogy itt is szerepeljen egyszer, mielőbb amerikai kőrútjára indulna. Clemensnek Rossi volt a mestere; rendkívül lágy, szívhez szóló s érczesen csengő lírai tenorja elbűvöli, szinte frappirozza a közönséget s a lapok kritikái valóban mesés lelkesedéssel és elragadtatással Írnak hangjáról és művészetéről. Reméljük, hogy városunk zeneértő, intelligens közönsége meg fogja ragadni a ritka alkalmat, hogy a világhírű művész énekében minél nagyobb számban gyönyörködjék. A hangversenyen közre fog működni Füredy Sándor hegedűművész s több előkelő nagybányai zenekedvelő is. A részletes műsor a napokban jelenik meg. Személyi hir. Virágh László, miskolezi honvéd ezredorvos pár napot itthon töltött. Áthelyezés. Csák Cyrjék, a minorita-rend tartomány főnöke a Nits Glycér Pál elhunytéval a nagybányai rendházban megüresedett helyre Horváth György minorita-rendi áldozárt helyezte át Nagyenyedről. Főispánunk a királynál. Őfelsége a király dr. Falussy Árpádot, vármegyénk főispánját legutóbb kihallgatáson fogadta, mely alkalommal a főispán megköszönte kineveztetését. A király a főispánt igen kegyesen fogadta s felvilágosításokat kért tőle Szatmárvármegye közgazda- sági viszonyairól. Disztag választás. A nagybányai izraelita iparos jótékony egyesület, mely a jótékonyságot valláskülömbség nélkül gyakorolja, Stoll Béla ügyvédet, az egyesülettel szemben tanúsított jóindulatáért disztagnak választotta. Az erről szóló oklevelet egy küldöttség, melynek
