Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-10-18 / 42. szám

4 NAGYBANYA 1906. október 18. ról és Felsőbányáról elszármazott fővárosi notabilitások is élénkebb érintkezést tarthatná­nak fönt az ifjúsággal. Czélja volna a körnek az irodalmi és tudományos munkálatokon, a testgyakorlat és athletika művelésén kívül a hazulról tanulmányaik folytatása czéljából Buda­pestre felmenő és segélyre szoruló egyetemi hallgatók erkölcsi és anyagi támogatása. Hogy ezt a czélt megvalósíthassák, a szünidőben fel­váltva Szatmáron, Nagykárolyban és Nagybányán tánczmulatságokat, matinékat és athletikai ver­senyeket rendeznek a kör pénztára javára. A rendezésben mindhárom kör résztvenne. Minden esetre szép programm, mely megérdemli, hogy a társadalom is méltóan fölkarolja s támogassa az ifjúságot nemes czéljai elérésében. Felkérjük a kör mindazon jóakaróit és pártfogóit, kik jó tanácscsal vagy bármiként segítségére kívánnak lenni a tisztikarnak, hogy soraikkal forduljanak Kuszkó Dezső elnökhöz. (Budapest, IV. Veres Pálné-utcza 9. III. 21.) Esküvő. Lende Béla m. kir. bányakincstári számtiszt f. hó 14-én vezette oltárhoz néhai Glanzer Róbert volt bányafőmérnök és neje Schneider Francziska kedves leányát: Malvint. Az esküvőn, mint tanuk ócsárd Károly erdő­mester, a vőlegény rokona és Schneider Albert nyug. vasúti felügyelő, a menyasszony nagy­bátyja szerepeltek. Esküvő után a menyasszonyi háznál fényes vacsora volt. Szatmárvármegye a Rákóczi-ünnepélyen. Szat- márvármegye törvényhatósági bizottságának állandó választmánya október hó 9-én, dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt tartott ülésében foglalkozott a Rákóczi-ünnepélyen való részvétel módozataival s tekintettel az idő rövid­ségére, a törvényhatósági bizottság közgyük­nek utólagos jóváhagyása reményében a követ­kező határozatot hozta: A törvényhatósági bizott­ság az állandó választmány vélemény ével megegye- zőleg elhatározza, hogy a II. Rákóczi Ferencz és társai szentelt hamvainak Budapesten és Kassán tartandó gyászünnepélyén részt vesz, azon magát képviselteti és felhatalmazza a várme­gyei alispánt, hogy az ünnepélyen részvételt a következő pontok figyelembe vételével ren­dezze: 1. Két diszmagyar ruhás öltözetű lovas bandérista a budapesti ünnepélyes menetben a Rákóczi korabeli zászlót és a vármegye zász­lóját vigyék. 2. Vármegyei főispán vezetése alatt diszmagyar ruhás öltözetű küldöttség a budapesti ünnepélyen legyen jelen. 3. A kassai ünnepélyen diszmagyar öltözetű lovasbandérium és diszmagyar ruhás küldöttség vegyen részt. 4. Népies küldöttség is legyen szervezve meg­felelő célszerű öltözetben. 5. II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona, valamint Bercsényi és Csáki Krisztina koporsójára koszorút helyeztessen el. 6. Thököli Imrének Kézsmárkra szállításánál szintén diszmagyar ruhás küldöttséggel képvi­seltesse a vármegyét és koporsójára koszorút helyeztessen. 7. Főispán és alispán részére disz­magyar ruhás öltözetű huszárokat állitasson, azonkívül a koporsói menethez szintén hat disz- ruhás hajdút állitasson. 8. Vármegyei alispán igyekezzék az ünnepély fényét a küldöttségben nyerendő minél több törvényhatósági bizottsági tag megjelenésével is emelni, megjegyeztetvén, hogy a küldöttség tagjai kizárólag diszmagyar ruhában jelenhetnek meg. 9. A törvényhatósági bizottság feljogosítja a vármegyei alispánt, hogy a felmerülő költségeket utólagos elszámolás kötelezettsége mellett a közművelődési pótadó­ból 8000-8500 K erejéig fedezze. A Rozália-kápolna kis harangja. A r. kath. temető Rozália-kápolnájának régi harangja tudva­levőleg megrepedt s a nagybányai múzeum birtokába került. A Rozália-kápolna részére most uj harang érkezett. Szép, ezüst csengésű harangocska, melyet legközelebb fölszentelnek. Csak egy virágszálat! Csak egy virágszálat! — ezzel a kérelemmel kopogtat a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület a kegyelet ünnepe előtt sok magyar hajlékba, a hol sze­retet és irgalom lakozik. Egy virágszálat kér abból a koszorúból, melyet szeretteink sírjára akarunk tenni a temetők ünnepén. Kéri ezt a virágszálat annak a halottnak kegyeletes^ emlé­kére, a kitől a virágszálat elvonjuk. És kéri ezt a virágszálat a legborzalmasabb betegség ellen való küzdelemre. 79.723 ember halt meg a múlt esztendőben tüdővészben. Java olyan korban, mikor kenyeret keresett; java olyan korban, mikor özvegyeket és árvákat hagyott. Ha a társadalom megértené a kegyelet legszebb tanúsítását czélzó segélykiállitást és tényleg minden koszuruból csak egy virágszálat elvonná­nak azoknak a biztos halálból való kiragadására, akiket az idején alkalmazott gyógyítással meg lehet menteni, — a tüdővész nem lenne az a borzalmas nemzeti csapás, a mi ma. Szeretnénk a lelkesítésnek legmesszebb hangzó harsonájába fújni. Szeretnénk, ha hirlapirói toliunk, melyet egy mélyen átérzett igaz érzés vezet, fölrázná a társadalmat, hogy még ilyen jelszó nem hangzott el hazánkban, hogy ezt a jelszót meg kell érteni, a melyért mindenkinek legyen bár javakban gazdag, legyen bár szegény, imádja Istenét bármiként, — lelkesednie kell. Annak a jelszónak, mely csak egy virágszálat kér a tüdőbetegek megmentésére, el kell foglalnia százezrek szivét. A baj oly rettenetes, a segít­ség oly nagy anyagi erőt föltételez, hogy czélt csak akkor érhetünk el, ha millió sir koszorújá­ból ajánltuk föl a virágszálat, ha millió síron egy mécscsel kevesebbet gyújtottunk föl s ez az egy virágszál, ez az egy mécses a tüdőbe­tegek gyógyitására ömlik mind. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület most építi első népszanatoriumát. Száz beteget fognak az ország minden tájáról a jövő év márczius havától fölvenni s mivel a szanatóriumi kezelés három hónapot igényel, már ebben az első népszana- toriumban évenként négyszáz veszendő, halál­lal eljegyzett embert fognak megmenteni. De ha millió síron hiányozni fogna az az egy virágszál (mely hiány pedig legjobban tanúsí­taná kegyeletünket) akkor már nemcsak az első népszanatorium még hiányzó tőkéje volna együtt, de már tavaszszal uj gyógyító házakat lehetne tervezni és építeni és rövidesen, csak a társa­dalomba menjen bele élő hitként az egy virág­szál fölajánlásának poetikus eszméje, - minden vidéknek megépítheti az agilis egyesület a maga népszanatoriumát. Az első népszanatorium Gyulán, a Lúgos-erdőben épül 700.000 korona költséggel. Az egyesület rövid négy évi fenn­állása után gyűjtötte össze az építési tőkét, legnagyobb részét egy év óta, mióta az egész országra kiterjedő egyesület lett. Tagjai meg- huszszorodtak (ma 7000 tagja van) és mivel a társadalom áldozatkészsége jóformán csak egy év óta van vele, föltehető, hogy a közelebbi négy évben már több gyógyitóintézményt létesít, annál inkább, mert a jövendőben az olcsóbb franczia rendszerű dispansereket akarja építeni. Ha pedig föltételezzük (pedig föltéte­leznünk kell, hogy a társadalom megérti a segélykiáltást és a halottaknapi koszorúból elküldi a szegénysorsu tüdőbetegeknek azt az esengve kért egy virágszálat, — akkor bízvást elmondható, hogy megsokasodik hazánkban a népszanatoriumok száma és a társadalom az embermentés terén nagyot, Istennek tetsző dolgot végzett. Értse meg minden jó szív ezt a segélykiáltást. Boldogok leszünk, ha jelszavunk varázsos módon terjed szét, ha a nagy czélt megérti a mi közönségünk. Csak egy virágszálat a tüdőbetegek megmentésére ! Sorozás. A nagybányai járásra nézve az ez évi II. fősorozás f. hó 15-én vette kezdetét. A sorozóbizottság közöshadseregbeli elnöke: módrusi Cindric János alezredes; a honvéd­ség részéről elnök: Faragó Lajos őrnagy. Polgári elnök: Tor day Imre. A bizott­ság tagjai Dasek Bálint közöshadseregbeli ezredorvos, Kovács István honvédezredorvos, dr. Herczinger Ferencz v. főorvos, továbbá Földényi Mihály közöshadseregbeli főhadnagy Herszényi Zsombor honvédszázados. A kive­tett ujonczok száma a közöshadsereg részére 53, a honvédség részére 17. A besorozottak létszáma e szükségletet messze felülmúlja. A város részére a sorozást f. hó 22. és 23-án fogják megtartani. Skáriát. Újabban ismét egy skárlát eset fordult elő s most már nem a veresvizen, hanem a belvárosban, a Zsellér-utczában. Nagy János orvos jelentette be, hogy Török József Ferencz nevű 18 éves gimnazista fia skárlát- ban megbetegedett. Ismételten felkérjük a főorvosi hivatalt az óvintézkedések s az ellen­őrzés legszigorúbb keresztülvitelére, nemkülön­ben a közönséget, hogy a járványos betegek látogatásától tartózkodjék, mert a tavalyi nagy járványnak is főleg az volt az okozója, hogy a közönség egy jórésze ügyet sem vetett a fő­orvosi hivatal figyelmeztetésére s a járványos betegeket még a művelt családok körében is javában látogatták. Különös ünneplés. Szatmár törvényhatósága is elhatározta, hogy részt vesz a Rákóczi-ünnep- ségen s nagy diszküldöttséggel képviselteti a törvényhatóságot a temetésen. Ez a határozat méltó Szatmár város történelmi tradiczióihoz. Csak az a különös és úgyszólván unikum, ami ezután következik. A törvényhatóság elhatá­rozta azt is, hogy 12 bizottsági tag részére diszmagyar öltözetet csináltat a város költségén egyenkint 664 K költséggel; a 12 tagú polgári küldöttségnek pedig fekete magyar díszruhát csináltatnak szintén a város költségén egyenkint 136 K költséggel s a díszruhákat a küldöttség tagjainak korlátlan tulajdonába bocsájtja. Szép ez a lelkesedés is, de mindenesetre szebb lett volna, ha a küldöttség tagjai maguk hozzák meg ez áldozatot. Városi közgyűlés. A város képviselőtestü­lete szombaton délelőtt Torday Imre h. polgár- mester elnöklete alatt közgyűlési tartott. A jegyzőkönyv hitelesítésére elnök Bálint Imre tanácsost, Révész János és Virág Lajos képvi­selőket kérte föl s a hitelesítés idejét október hó 23-ára tűzte ki. Napirend előtt elnök jelenti, hogy Molnár Antal képviselői állásáról nagy elfoglaltsága miatt lemondott. Helyébe a köz­gyűlés Troplovics Márton póttagot hívta be. A napirenden 15 tárgy állott, melyeknek legtöbbje sablonos elintézést nyert. A főbb tárgyak közül megemlítjük, hogy Smaregla Mihály rendőr- kapitány az esküt letette s a közgyűlés felhatal­mazta a tanácsot, hogy az alkapitányi állás betöltésére a szükséges lépéseket tegye meg. Smaregla rendőrkapitányt Torday elnök üdvö­zölte meleg szavakban, mire Smaregla rendőr- kapitány köszönetét mondván, körvonalazta működésének főbb irányelveit. Rövid beszéde nagy tetszéssel találkozott s zajosan megélje­nezték. A polgármesternek Moldován László interpellácziójára adott válaszát tudomásul vették s utasították a mérnököt, hogy a város szabályozási vonalait záros határidő alatt készítse el. Doroghy Ignácz igazgató-tanitó nyugdiját a nyugdijügyi bizottság 1288 koronában javasolta megállapítani. A közgyűlés azonban 2068 koro­nában állapította meg igen széles alapokon folyó vita után. Nagyobb vitát keltett Rényi Árpád kérvénye is, melyben azt kérte, hogy üveggyár részére kijelölt helyen addig is, mig az üveggyár ügye a felebbezés folytán felsőbb hatóságilag is elintézést nyerne, az építkezéshez szükséges téglát gyárthassa. Az esetben, ha a felsőbb hatóság az üveggyár felállítását nem engedélyezné, a gyártott téglát a város rendel­kezésére bocsájtja. A közgyűlés a méltányos kérelmet teljesítette, Révész János azonban a határozat ellen felebbezést jelentett be. Takarékpénztárak egyesülése. A Szinér- váraljai Takarékpénztár Részvénytársaság 4 FERENCZ JÓZSEF HESERUV1Z AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Thumbnails
Contents