Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-03-29 / 13. szám
2 NAGYBANYA 1906. márczius 29. a mutatkozó szükségletet, hiszen alig van a gyermekvédelemnek olyan ága, amelyet valamelyik egyesület föl ne karolt volna — csak azt jegyezzük meg, hogy bizony a gyermekvédelemnek óriási területe hever még parlagon, megmüveletlenül s bár az egyes jótékony egyesületek meg is kezdették működésűket, sok helyen azért az első kapavágásnál tovább alig értek. Látjuk, hogy a gyógyíthatatlan beteg, avagy a testi és szellemi fogyatkozásban szenvedő gyermekeknek milyen kis hányada áll rendes intézeti gondozásban, továbbá a siketnéma és vak gyermekeknek milyen óriási száma van még igaz gondozás hijján ! Már ezen igények kielégítése is rengeteg összeget emésztenek föl, pedig még meg sem említettük a gyermek- szanatoriumok kérdését; hol van még a fázó és éhező gyermekeknek ruhával és étellel való ellátása? A napközi otthonok áldásdús működésének támogatása és fejlesztése? A szegény iskolás gyermekeknek tandíjjal és tanszerekkel való ellátása? Legutoljára hagytuk pedig azt, ami nézetünk szerint az előbbieknél is fontosabb: a szigorúbb nevelést igénylő gyermekek számára berendezendő internátusok kérdését. Gondoljunk csak azokra a züllött, csavargó gyermekekre, akik a vétségeknek és bűntényeknek minden fajára képesek. Ezeket a gyermekeket a javító intézetbe kellene adni, de ott nincs hely s igy a legtöbb gyermek el sem helyezhető. A szigorú nevelést igénylő gyermekeknek a gyermekvédelmi törvények és rendeletek az internátusok fölállítását írják elő, a melyeket azonban az állam pénzügyi szempontokból ez időszerint nem létesíthet. Az ilyen internátusok fölállítása nem lehet a társadalmi jótékonyság föladata, mint ahogy nem föladata a börtönök, fegyházak és javítóintézetek fölállítása és föntartása sem. De hogyha a társadalom a gyermekvédelemnek egyéb ágait teljes mértékben fölkarolná, akkor az államnak több pénze volna fordítható ilyen internátusok létesítésére. Felsoroltuk nagyjából a legégetőbb pihentek, szebbnél-szebb emlékeket varázsolva elém. A mély csendet egy felettem elvonuló feketeharkály rezgő szárnycsapása zavarja meg, a mint ivalaku röpüléssel egy száraz bükkfa ágára száll, a melyet azután kemény csőrével éktelenül kopogtat. Úgy látszott, a zene visszhangra talált, mert alább a lejtőn egyik álláson hasonló kopogást végzett egy „Standhauer“. Összerezzenve fejemhez kapok, hogy szinte leugrott a kalapom s gondolatban búcsúzni akartam a medvétől, mely ha meghallja ezt a koncertet, bizonyára a faképnél hagy bennünket . . . Szerencsére csakhamar ismét minden csendes. Csupán lent a völgy alján egy mátyássereg kétségbeesett hanggal adta tudtunkra, hogy egy családjukhoz nem tartozó ragadozó állat van a hajtásban. Csakugyan a medve volt! Lassan húzódott a hajtok vonala előtt s mire a hajtők felértek az első élre, már a mátyássereg közel a puskásvonal előtt ismételte, de utoljára, a szegény-maczkóra vészthozó éneket. Egy lövés hangzott föl most az élre, mit jó pár perczczel később ismét három követett. A hajtás után lesiettünk a helyszínére, hol Apponyi Gyula boldogan állt a szép barna medve előtt, melyet igen érdekes körülmények között ejtett el. A medve Schönherr kincstári erdőgondnok felé tartott, ki azt észrevéve, igyekezett Apponyi állása felé téríteni. A nagy hóban törtető vad az intésre, sőt a hangos szóra mitsem adva, bajokat, melyeken segíteni kell, bár távol- i ró! sem mondottuk el mindazt, amin j segíteni lehetne. De ez is elegendő arra, hogy felébreszsze a szunyadó lelkiismeretet, I mert mindenki érzi, hogy e bajok gyógyi- : tást igényelnek. A magyar gyáripar érdekében. Az emberi haladás azon korszakában élünk most, a melyben a gazdasági erők parancsoló, sőt szabad állítani, egyedüli jelentőséggel bírnak. Ez erők immár harczban állanak egymással és előreláthatólag tovább fog e küzdelem fejlődni, mikor aztán az államok sorsa és jövendője a szerint fog eldőlni, a mint egyik vagy másik erősebben fogja megállani helyét e gazdasági csatában. Nincs sok idő a gondolkozásra, a halogatásra. Ma évek alatt annyit i fejlődünk, mint 20-30 évvel ezelőtt egy-egy j évtized alatt sem. Az a nemzet, a melyik a mostani viszonyok között egy pár évet stagnál: évtizedeket vészit, de esetleg egész jövendőjét eljátszhatja. A többi államok villamkocsija a haladás terén átszánt rajtunk és könnyen a pusztulás örvényébe sodorhat bennünket. Itt tenni, cselekedni kell, minden habozás nélkül. A kislelküségnek, az előre lemondó számitga- tásnak el kell tűnnie. Mi tisztelettel alulírottak már hónapok óta dolgozunk egy eszmén, melynek megvalósítása Magyarországon rövidesen megteremtené a honiipart és az európai számottevő tényezők közzé emelné a magyar kereskedői kart és ipart. Ez eszme a következő: Alakítsuk meg a magyarországi összes kereskedők szövetségét, melynek tagjai kötelezzék magukat arra, hogy a 2-3 évi határidő mellett szállítandó, a külföldivel árra és minőségre egyenlő magyar iparczikkeket átveszik. Ugyané szövetkezet alakítsa meg az országos részvénytársaságot, amely a kérdéses czikkeket készítő és szállító gyárakat szervezze, építse és fenntartsa. Ekombinácziónak eredménye lesz a magyar ipar felvirágzása és a magyar kereskedelem megerősödése. Mert az igy keletkezett gyárak jövője biztosítva van, a kereskedők szövetkezetében, mint biztos és állandó vevőben. A mennyiben a kereskedő szövetkezetnek érdekében fog állam a létesítendő gyárakat föntartani, hisz ő is részvényes azoknál. A gyár pedig jó és olcsó ! árukat készíthet, mert a részvényes ugyanaz, a ki az árut a gyártól megveszi. így két utón jelentkezvén a haszon, a gyár nem lesz kénytelen, úgy mint eddig az áruk minőségének rovására a hasznot hajhászni, nem lesz szüksége annál inkább, mert meg fog szűnni a külföldi konkurrenczia, vevői biztosak és állandóak lesznek. folytatta előbbi irányát s ekkor a gondnok egy lövéssel iparkodott azt felfelé téríteni, — de ez sem használt s igy a maczkó kicsúszott a hajtásból. Rövid idő múlva Schönherr gondnok meggyőződést akarván szerezni, hogy a medve merre ment, a nyomot követte 50 — 60 méter távolságig, hol körültekintett. S ime látja, hogy a már hegyen-völgyen túl vélt állat alig néhány méter távolságra tőle, egy sürü fiatalosban ült s követője felé nézett. A gondnok gyors elhatározással most egy kis kerülőt tett, hogy a flegmatikus maczkót ismét Apponyi felé irányítsa, mi sikerült is neki, minthogy az elindulva ismét visszatért a hajtás felé; itt azután Apponyi három gyors, de mindannyiszor jól irányzott lövéssel leteritette a szép állatot. A sikerült vadászat után jókedvvel tértünk a vadásztanyára, hol az érdekes eseményeket újból megbeszélve, egy kis tarokpartie-hoz fogtunk, mialatt Schönherr erdőgondnok hegedü- müvészetét is bámultuk és élveztük. Este 7 órakor „Gábor“ erdővéd, ki egyúttal kitűnő szakács is, jelenti, hogy az estebéd tálalva van, de egyúttal jelenti azt is, miszerint egy fiatal erdővéd, ki aznap szintén nyomozással volt megbízva Fernezely felett, egy állatot hozott azt tekintenénk meg . . . Kisietve a mellékszobába, látjuk a Kárpátok legérdekesebb vadját, egy kapitális kan hiuzt, melyeit csapázás közben egy szikla alatt megpillantva, leteritett. A ritka E terv keresztülviteléhez óriási tőke szükséges. Az igaz! De hisz Magyarország összes kereskedői és iparosai mérhetetlen nagy erőt képviselnek és ott vannak dúsgazdag főuraink, birtokosaink, a kik bizonyára követni fogják az angol példát és pénzüket immár egyszer a magyar ipar és kereskedelem előmozdításától sem fogják megvonni. Es annálinkább jogunk van ez áldozatkészségre számítani, mert főuraink éppen a közelmúlt napok politikai viharai között százezreket áldoztak politikai czé- lokra, tehát most, mikor szintén a magyar nem- j zet előnyéről, jövőjéről van szó, vissza nem vonulhatnak. Itt csak röviden vázoltuk az alakítandó „Magyar országos kereskedelmi, szövetkezet és ipari részvénytársaság“ tervét. De nem késünk hamarosan előállani további részletes indítványainkkal is. Addig foglalkozzatok az eszmével, közöljétek észrevételeiteket és ha helyesnek találjátok eszménket, a miben kétségünk nem lehet — terjesszétek azt és nyerjétek meg annak a mértékadó köröket, tényezőket. Tervünk alapos kidolgozását részint nyomtatványok, részint értekezletek utján fogjuk előterjeszteni. E felhívásunkat közöltük az ország összes közgazdasági, ipari és kereskedelmi intézményeivel, a jelentősebb czégekkel, a hírlapok szerkesztőségeivel, a legutóbbi országház összes tagjaival és hasonló módon és erélylyel folytatjuk a munkát tovább is. A megkeresettek hazafias támogatására számit a Debreczeni Kereskedelmi Kör szervező-bizottsága nevében: Kontsek Géza, elnök, nagykereskedő. Dr. Vajda József, titkár, ügyvéd. Bán Kálmán, kereskedő. Békés Lajos, kereskedő. Boross Izidor, kereskedő. Dávid Jakab, nagykereskedő. Dávid Zoltán, kereskedő. Fél- egyházi János kereskedő. Gyűr ki Sándor, kereskedő. Ippen József, nagykereskedő. Kálnay Lipót, gyáros. Kertész Miklós, kereskedő. Kurez Dávid, nagykereskedő. Lusztig Károly, nagy- kereskedő. Aszódi Mór, nagykereskedő. Csillag József, nagykereskedő, Deutsch Albert és Fia, nagykereskedő czég. Frank Rezső, nagykereskedő. Hochfelder Jakab, keresked. ügynök. Mayer János, kereskedő. Rankai Béla, kereskedő. Schwarcz Vilmos, malomtulajdonos és bankigazgató. Tolnai Dániel, kereskedő. Váray János, kereskedő. Zollinger Ede, ipartestületi elnök. Tulipán-kert. — A nagybányai magyar nőkhöz. — Azt hiszem, hogy most már mindenki értesült arról a nagyszabású hazafias moz-. galomról, melyet a budapesti előkelő világ magyar asszonyai indítottak a magyar ipar érdekében. nagyságú és pompás szőrözetü állatot Károlyi Lajos azonnal elküldte kitömés czéljából egy praeparátorhoz. Második napon az Izvora alatt vadásztunk, sajnos, eredménytelenül; a nagy hó miatt egy második hajtás keresztülvihetetlen volt s igy inkább két szánnal felmentünk az Izvora havasra, hol egy kincstári épületben megreggeliztünk s azután a párját ritkító panorámában gyönyörködtünk. Harmadik napon Blidár falutól nyugatra, a Bulzi sziklák között jeleztek egy medvét. A hajtás itt sem sikerült, mivel a medve pár órával előbb, mint oda értünk, abból kihúzott, a Blidárfalu felleti oldalakba, hol csak itt-ott volt még hó s ezen okból egész biztosra nem lehetett megállapítani hollétét; mindennek daczára Molcsány tanácsos, aki a vad járását, annak tartózkodási helyét, sőt tán még azok észjárását is ismeri, biztosra vette a medve ottlétét s igy a hajtást azonnal elrendelte. A hajtők tehát visszatértek az él felé, a hajtást megkerülendők, mi pedig lent a pisztrán- gos egy mellékoldalán, illetve völgyén álltunk el. A hajtás megkezdődött, mi pedig az oldalra figyeltünk s már-már kételyeink kezdtek támadni, mivel a hajtok közeledve ereszkedtek le a lejtőn s még semmi jele a keresett vadnak. Egyszerre egy hang csap fülembe : Ursu! Ursu ! mely egyúttal felvillanyozta a már csüggedő
