Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-03-22 / 12. szám
2 1906. márczius 22 a dicső szabadságharczot megelőzött lelki forrongásban, ha a nemzet jogos törekvésének útját nem állaná ma egy tilalomfa, a közös kereskedelmi vámszerződés loya- litási záradéka? De az igazság utat tör mindeneken keresztül, minden kifogás a magyar ipar terjesztése ellen gálád árulás a nemzeti nagy veszedelem komoly, halovány arczu- latja előtt. kjuző, kényelemszerető emberek j apró gonoszsága, melynek nyomán emberi nyomor, mi több: a nemzet elvérzése jár. És a nyomor iránt a nő szive csupa részvét. Magyarországon is száz meg száz jótékony nőegyesület áll fönn a szegénység gyógyítására. Oh, higyjétek el: nemesebb s igazabb minden alamizsnánál a munka, mit a szegénynek adtok! Nőegyesületek széles e hazában! Ti hozzátok is szól esengő szózatunk! — ! Karoljátok föl e szent ügyet, ez a ti emberbaráti kötelességetek. Lejárt a XX-ik században a puszta alamizsnaosztás ideje, embernek embert segíteni csak úgy van emberi joga, ha munkát ad neki. Magyar nőegyesületek, mentsük meg a magyar népet a nyomortól, a magyar ipar pártolása által! Hogy miként? Komoly, magunkban tett fogadalommal és bátor elszántsággal a nyilvánosság előtt. Mindenekelőtt a sok magyar női egyesület nyújtson kezet egymásnak, itt nem tesz különbséget rendeltetés és czél, ez egy nagy nemzeti feladat és egy nagy nemzeti kötelesség, amelyet minden más czélnak támogatnia kell. Régi bűnt tegyen jóvá a magyarság, de siessen, mert a vándorló milliók áradatában elvész a nemzet. ✓ Ébredjenek a lelkiismeretek, szabadon, emelt fővel kell hirdetni Deák Ferencz mondását: „Amit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegenből venni, hazánk elleni bűn.“ Tehát nem is áldozatot kérünk. Ami egyelőre még nem készül itthon, ám azzal lásson el bennünket a külföld — egyelőre! De a meglevőt karoljuk föl haladéktalanul és nyári záporeső terméték az utolsó vádlottat, egy beteges, siró asszonyt. Az elnök ridegen szólt hozzá: — Ne sírjon. Könyeivel, üres szavakkal nem segít a baján; vallja be őszintén, hogy lopott, ellopta ez asszonyság gyűrűjét. Mondja el röviden, hogyan, mikép, mikor? A siró rabasszony elfojtotta zokogását. — Törvénytevő uraim, nagyobb az én bűnöm, mint a milyennel vádolnak, százszorta nagyobb. Megöltem a férjem. Hát mért nem akarják elhinni? Megesküszöm rá ezerszer. — Szimulál, őrültséget tettet, nem igaz abból egy szó se; a férje tüdővészben halt el, a mint az iratokhoz csatolt orvosi bizonyítvány tanusitja. — Esküszöm rá, én öltem meg, halgas- sanak meg. A bírák ráhagyták. — Férjemet elbocsájtották a gyárból, a hol első munkás volt. Beteg ember sehol sem kell, az csak naplopó; akad helyébe száz is. Betegség és nyomor. Oh uraim, legnagyobb kerítő az éhség ! A mig az nem fészkelte be magát sötét vityillónkba, addig még' boldogok is voltunk. Boldogok a puszta földön is, egy darab sovány kenyérrel is. Jóltevőnk nem akadt, egyet mégis adott nekünk, a nyomorultaknak az Isten: a zálogházat. Nap-nap mellett fogyott a rongyunk, fogyott a reménységünk. Gyermekkel nem - vert meg az ég. NAGYBANYA kenyitő hatásaként a fogyasztás nyomán uj meg uj és mind jobb termelés fog következni minden téren. Ki tagadhatja ezt? Hiszen ez a fejlődés el nem fojtható törvénye. Mihelyt a magyar asszony magyar boltban magyar árut kér, akkor majd kitűnik, hogy van ott magyar áru, akkor majd szerez a boltos magyar árut, majd kínálni is meri és fölszabadul a mostani lidércznyomás alól. Hogy pedig azt, ami van, hol keressük és hol találjuk meg? — Hogy gyakorlatilag hogy fogjunk hozzá? Arra nézve a Magyar Védőegyesület szolgálhat útmutatással mindenkinek. Sok iparczikkre nézve már is több helyen útmutatással szolgál az üzleti kirakatokban kifüggesztett egyesületi „Védőtábla“ és a honi árukat megjelölő egyesületi „Védőjegy.“ Egyesületünk e magasztos föladatnak tervszerű megoldására alakult meg. Magyarország jövőjébe vetett rendületlen bizalommal zászlónk alá várjuk testvéreinket. A „Magyar Védőegyesület“ női osztálya nevében: Dessewffy Emil grófné elnök. A XíX-ik század szobrászata. Huszár Adolfnak váratlan halála után rövid idő múlva feltűnt fiatal szobrászaink gárdájában a tehetségek egész sora válik ki, kiknek csak neveit sorolom fel, mert azoknak legnagyobb része még ma is él és működik s igy alkotásaikról bírálatot mondani a művészettörténetnek csak jövő feladatát képezheti. Róna József Savoyai Eugénnek a budai királyi palota homlokzata előtt álló lovasszobrával, Kallós Ede Berzsenyi nyíregyházai és Kölcsey nagykárolyi emlékszobrával, Donáth Gyula Huszár Adolfnak, Vajda Istvánnak és Ligeti Antal jeles táj- képíestőnknek a kerepesi úti temetőben lévő síremlékével, továbbá Kiss György, Szász Gyula Loránfy Antal, Sennyei Károly, Jankovich Gyula Ligeti Miklós, Margó Ede, Tóth István, Beze- rédi Gyula, Köllő Miklós, ifj. Vastagh György, Mátray Lajos, Szécsi Antal, Füredi Rikhárd Teles Ede, Radnai Béla számos alkotásaikkal részt kérnek maguk számára a szépmüvészetek történetében. A kisplasztikához tartozó plakett művészet kultiválói közül kiválik Szárnovszky Ferencz, Szirmai Antal és Beck Ö. Fülöp; mig dekorativ szobrászatunk kiváló művelője Holló Barnabás, kinek két legremekebb alkotása közül az egyik a magyar tudományos Akadémia palotájának falába illesztett és Széchényinek az Akadémia megalapítását ábrázoló bronzreliefje és az ugyancsak Budapesten, a Ferenciek templomának Kossuth Lajos utcai falán elhelyezett domborművé. Utóbbinak főalakja Wesselényi Miklós báró, a mint csónakján az 1838-iki nagy árvíz sújtotta lakosságot menti, amely önfeláldozó fáradozását Vörösmarty is megénekelte „Az árvízi hajós“ cimü költeményében. A magyar szobrászatot európai színvonalra és müvészetöket a tökéletesség legnagyobb fokára Strobl, Zala és Fadrusz emelték, kik alkotásaikban nemzeti géniuszunkat s jellemünk eredeti vonásait a legnagyobb mértékben kifejezésre juttatták. Strobl Alajos monumentális alkotásai közül legkiválóbb Arany Jánosnak a nemzeti múzeum homlokzata előtt lévő emlékszobra Piroskának és Toldi Miklósnak alakjaival, Deák Ferenc márványszarkofágja a kerepesi úti temetőben, Simor hercegprímás életnagyságu szobra az esztergomi bazilikában, a királyi palota kertjében lévő és Mátyás királyt a vadászaton ábrázoló kutrészlete és Szent István királynak a budai vár bástyafokára szánt lovasszobra. Kisebb müvei Perseus, Anyánk és a mellszobrok nagy száma, Spontini és Cherubini szobrai a budapesti operaház homlokzatán, valamint ennek bejáratánál Liszt és Erkel ülő alakjai. Mig Strobl alkotásai az olasz renaissance nagy mestereinek kultuszáról tanúskodnak, addig Zala György müveit inkább a modern francia irány jellemzi. A budai honvédemlék és az aradi vértanuknak eredetileg Huszár által tervezett, de kivitelében annak halála által megakadályozott tervezetén látszik meg hatása a legjobban. Jelenleg Andrássy Gyula grófnak emlékszobrán és a millenniumi emlékművön dolgozik. Utóbbinak közepén emelkedő sugár oszlop tetején a koronát és az apostoli keresztet tartó Gábor arkangyal áll; a talapzaton Árpád és a vezérek lovas alakjai csoportosulnak, mig a szobrot körülvevő kettős oszlopsor párkányát királyaink szobrai diszitik szent Istvántól kezdve I. Ferencz Józsefig bezárólag. Modern szobrászatunk triászát, az egyszerű kovácslegényből művészetünk apostolává felkent és munkásságának még nem is delelőjén elhunyt Fadrusz János Mátyás király kolozsvári emlékszobrával egy csapással renaissance mestereink halhatatlanai közé emelkedett A nemzeti jelleg csodálatos hű visszatükrözésiével a históriai multat támasztja fel teljes glóriájában és lélekemelő, fenséges hatásában s azt nem kevésbbé a pozsonyi koronázó emlék fejezi ki, melyen Mária Terézia királynét az éleHárom hosszú hónapig haldoklóit a férjem. Hát én meddig fogok ? Egy napon végre elfogyott az utolsó ruha- rarab is és beköszöntött az éhség. Éhezni ? Ez a legborzasztóbb kinhalál. Az uj lakó vigyorgó arczczal ült kínlódó férjemhez a szalmára és olyanokat súgott fülébe, a mitől megborzadt, a mitől betegebb lett. Engem akart megrontani. Azt súgta, hogy a szépségemért sok pénzt adnak az urak. En becstelen!? Nem, nem. A férjem egy este szitokkal támadt rám, hogy menjek dolgozni, hogy menjek lopni, a jó feleség még azt is megteszi férjéért. Tudtam, hogy az éhség súgta ezt neki. A férjemért megtettem azt is. Loptam, nem tudom, hogy kitől. Oh csak annyit tudok, hogy egy gyűrűt hoztam haza. Meg is örült neki a szegény beteg. Megnézte egyszer, megnézte újból s megcsókolta; halvány, beesett arcza kigyult és örült mint a gyerek. Közelebb hitt engem s oda ültetett maga mellé közel, egész közel. Valami érthetetlen szavakat beszélt. — Nézd, nézd . . . látod ezt a nevet a gyűrűben, nem látod? Hozd ide a gyertyát. — A gyűrűben egy név volt belevésve, nem tudtam elolvasni, mert sosem tanított erre senki. A férjem Málit emlegetett. Elmondta, hogy ezt a nőt valaha nagyon szerette, úgy mint engem, talán jobban is. Elakarta venni feleségül. A kövér asszonyság izzadt arczát törül- gette és idegesen mozgatta székét.- Elvette volna, úgy mondá, de a lány hűtlen lett hozzá, megcsalta, mert férjhez ment máshoz, a ki módosabb volt. De emlékét szivében viselte mindig, mindig. Ennek a lánynak a jegygyűrűjét loptam én el. Sokáig nézte ezt az emléket a boldogtalan ember, csókolta, csókolgatta és beszélt hozzá szépen, szerelmesen . . . Kértem tőle, hogy eladhassam, mert egy darab betevő falatunk se volt. Nem adta. Görcsösen szorította össze ujjait és elrejtette kezét. Másnap is kértem tőle, kiakartam a kezéből csavarni, de nem engedte; nem bírtam vele, úgy védte kincsét. Az éhség gyötört, kinzott minket, de másodszor nem tudtam lopni. Éjszaka halottszagot éreztem a szobában; megtapogattam a férjem arczát: hideg volt az már, nagyon hideg. Az egyik kezét úgy találtam maga alá dugva a szalmában. Abban volt a gyűrű. Oh nem a betegség ölte meg őt, de én végettem az éhség. Én öltem meg őt, mert azt a gyűrűt én hoztam neki, mert nem tudtam másodszor is lopni. Reggel koporsót akartam venni a gyűrűért, de elfogtak. Sárosy Árpid.
