Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-04 / 1. szám

1906. január 4. 3 ási súlyát nem bírván elviselni, az egész szer­kezet összeomlott. Ybl Miklósra hárult a feladat nehézsége, hogy azt romjaiból feltámassza s a Hild-féle citadella helyére renaissance stilü pom­pás kupolaépületet emelt, mely a Bramante építette római szent Péter bazilikára emlékez­tet. Ő adta meg az architektonikus gondolatot s bekövetkezett halála után Kauser József ol­dotta meg a belső művészi átalakítás nehéz feladatát, melylyel a monumentális műalkotás hatalmas arányainak szépségeit a dekorativ művészet eszközeivel teljesen érvényre juttatta s a múlt évben felszentelt templom megalko­tásával önálló nemzeti mivoltunkat a külföld előtt is méltóan dekumentálta, továbbá bizony­ságát adta annak is, hogy az építészetben is, melyben sok száz évvel jártunk a művelt nyu­gat után, nemcsak lépést tartunk Európa nagy kulturnemzeteivel, hanem jogosulttá teszik azt a reményt is, hogy a közel jövőben Bécset, mely a múltban eddig mintául szolgált nekünk, sok tekintetben magunk mögött fogjuk hagyni. A fővárosnak több főúri palotán kívül ezen korszakból még egy igen jellemző klasz- szicizáló kulturális épület származik és ez az 1840-ben épült nemzeti színház, mely azonban úgy mint sok más épület, későbbi renoválás következtében elveszítette eredeti jellegét. A XIX-ik század első feléből származó egyházi építészetnek kiváló alkotása még az esztergomi székesegyház. Khünel Pál bécsi épí­tész tervezte 1822-ben, majd Pákh János foly­tatta és Hild József fejezte be. A bazilikát azonban, a mely maga is hatalmas renaissance műalkotás s melynek legnevezetesebb látvá­nyosságát bizanczi, román, gótikus, renaissance és barokk művészeti kincsekből álló kincsestára képezi, jóval túlszárnyalja a renaissancekori építészet páratlan emlékű Bakács kápolnája. Myskovszky ErnC. HÍREK. Január 3. Olvasóinkhoz. A »Nagybánya« negye­dik évfolyamának első számát veszik most imhol olvasóink. A negyedik évfolyam útjelzőjénél állva csak ismételhetjük, hogy híven, becsületesen, legjobb tehetségünk­kel fogjuk szolgálni továbbra is mindazon ideákat, melyek lapunkat életre hívtak s mi áldozattól sem fogunk visszariadni, iami egyebet, valami különöset, valami nagy­szerűt. Az urak még elégedetlenebbek. Az ördög vitte volna el ezt a Tóth Jánost az irodalom- pártoló körével. Az az egy pár könyv nem került valami sokba eddig, aztán nem is kellett okvetetlen éppen venni, az ember kölcsön is kérhette; de most mindig uj ruha a fölolvasá­sokra, az a vetélkedés, hogy ki öltözik czifrá- ban, nem győzi az ember. Könyvre most már igazán nem jut. Tóth János maga is sejti, hogy baj van. Hallja a zúgolódást, látja az elégedetlen arezo- kat. Csakugyan csinálni kell valamit. Valami nagy dolgot, valami fényes eredményt, a mivel a kör büszkélkedhessék. Végre kitalálja, hogy mit kell csinálni. Dí­szes albumot fognak kiadni, mely ország-világ előtt tanúságot tesz a homok-szent-mártoni iro­dalompártoló kör tevékenységéről. A választmány lelkesedéssel fogadja a szép eszmét, annál inkább, mert Tóth János arra utal, hogy abból nemcsak dicsősége, de haszna is lehet ám a körnek.- Ez már okos beszéd, - jelenti ki az adópénztárnok. Egyhangúlag elhatározzák tehát az album kiadását. S a következő héten valamennyi ma­gyar iró, Jókaitól elkezdve, megkapja a homok- szent-mártoni irodalompártoló kör fölszólító le­velét, hogy: tekintve a nemes czélt, méltóztas- sanak becses dolgozataikkal díjtalan támogatni a kör e zsenge vállalatát. Egyúttal mellékelve előfizetési ivet is kapnak, hogy ez utón is hoz­zájárulhassanak az irodalom emeléséhez s hogy az ifjú kör nemesczélu vállalatát ismerőseik körében is terjeszteni kegyeskedjenek. Vértesy Arnold. hogy oly modern színvonalon álló lapot nyújtsunk olvasóinknak, mely a vidék leg­jobb orgánumaival is felvehesse a versenyt. Szeretettel kérjük olvasóinkat, hogy támo­gassák továbbra is és ismerőseik közt terjesszék lapunkat, hogy nagy czéljaink szolgalatéban az eszközök is rendelkezé­sünkre álljanak. Felkérjük egyúttal előfi­zetőinket, kik hátralékban vannak, hogy hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek. Személyi hír. Dr. Kovács Dezső ügyvéd, lap- szerkesztő pár napot városunkban töltött. Névmagyarosítás. Stiglinez János zalatnai s. bányamérnök belügyminiszteri engedélylyel nevét Széki-ve magyarosította. Beköszöntő beszéd. Boronkay Béla az ev. ref. egyház uj segédlelkésze már megérkezett városunkba s vasárnap délelőtt tartja beköszöntő beszédét. Uj közjegyző. Az igazságügyi miniszter dr. Sternberg Gyula nagykárolyi közjegyzőhelyettest fehérgyarmati közjegyzőnek nevezte ki. Áthelyezett s. lelkész. A szatmári egyház- megyei hatóság Pásztor Ferenczet hasonló mi­nőségben Szinérváraljára helyezte át, a kinek helyébe Koller Béla jön Nagymajtényból. Pásztor Ferencz távozását a rom. kath. hívek rendkívül sajnálják, mert kitűnő szónok, példa­adó lelkész s rokonszenves férfi volt minden tekintetben. Nagy László miniszterjelölt. Fővárosi lapok mint befejezett dologról adnak hirt arról, hogy Lukács György vallás- és közoktatásügyi minisz­ter megválik állásától. Ugyancsak fővárosi lapok Írják, hogy utódja Nagy László, Szatmármegye főispánja lesz. Az 1906. évi költségvetés. A számvevői hi­vatal most terjesztette be a város 1906. évi költségvetését, mely bizony elég szomorú képet nyújt. A bevétel 659.450 korona 37 fillér, a kiadás 706.999 korona 77 fillér, a hiány 47.549 korona 40 fillér. A számvevői jelentés szerint a deficzitet a városi épületek leégése folytán elmaradt haszonbérek, az ex lex miatt be nem folyt pótadók, a csendőrség alkalmazásával járó költségek, a rendőrség szaporítása, a nagy­bánya—felsőbányái s a nagybánya — íernezelyi vasúti hozzájárulások, a Klastrom-mező meg­vétele idézték elő. Mindenesetre a gazdasági s pénzügyi bizottságnak derekas munkát kell I majd végezni a költségvetés tárgyalásakor. Az uj debreczeni főispán fogadása. Tudva- j levőleg Hajduvármegye és Debreczen sz. kir. ! város főispánjává Kovács Gusztáv kir. taná­csos, mármarosszigeti pénzügyigazgazgató ne­veztetett ki. Az uj főispán, tegnap, kedden este érkezett Debreczenbe, hol nem a legbarát­ságosabban fogadták. Az állomáson nagy nép- í tömeg várta s midőn a gyorsvonat berobogott, azt megrohanták s a főispánt tettleg is inzul- tálták. Debreczeni hírek szerint a főispán több sérülést is szenvedett. Veszedelmes helyzetéből * a rendőrség szabadította ki. A főispán még tegnap este elutazott Debreczenből. Lázadás Gaurán. Az elámított s mesterségesen felbujtogatott román nép között az ó-év utolsó napján veszedelmes lázadás tört ki a Nagysomkut mellett fekvő Gaur a községben, mely hogy nagyobb mérveket nem öltött, egy csendőr lélekjelenlétének s a gyorsan érkezett segélynek köszönhető. A lázadásról tudó­sítónk a következőket jelenti: Székely Ernő törökfalusi körjegyző épen hazafelé tartott Törökfaluba, midőn Gaurára érve, a községi biró jelenti, hogy Gaurán a románságot Ilidre Demeter felfüggesztett jegyző gyűlésre hívta össze s őket lázitó beszédekkel bujtogatja. A gyűlésre senki sem adván engedélyt, Székely Ernő jegyző azonnal Nagysomkutra hajtatott s ott jelentést tett Eötvös Róbert fő­szolgabírónak, ki Székely mellé három csendőrt adott a gaurai gyűlés feloszlatá­_______ NAGYBANYA ____________ sára. Sz ékely a három csendőrrel meg is érkezett Gaurára, de már akkorra a tömeg annyira fel volt izgatva, hogy Székelyt s a három csendőrt kapákkal, ásókkal megtámadta. A támadók s a megtámadottak között borzasztó harcz keletkezett. Székely s a három csendőr hatalmasan védekeztek, de a sokasággal nem bírtak. A csendőrség nem volt képes fegyverét kellőleg használni, mert a meg­vadult tömeg közvetlen közelből támadt. A harcznak az lett a vége, hogy két csendőrt a felbőszített nép az éles ásókkal egészen összekaszabolt s őket lefegyve­rezte, a harmadik csendőrnek pedig az ujját vágták le. Ez a csendőr, ki a leg­kisebb sérülést szenvedte, végre kisza­badult a tömegből s fegyverét lövésre használhatta. Legfőbb ideje is volt, mert a tömeg Székely jegyzőt már épen fel akarta akasztani. A kötél már ott lógott a közeli diófán. A lövések némileg ki­józanították a tömeget s csakhamar futásnak eredtek. Ez alkalmat felhasználva Székely jegyző s a csendőrök elmenekültek; de még aznap a megerősödött csendőr­őrjárat össze fogta a főbb czinkosokat, köztük Indre Demeter fölbujtót s erősen meglánczolva a nagysomkuti járásbíróság­hoz kisérték őket. Ez ideig mintegy 20 embert tartóztattak le. A lázadás hire Szilveszter éjszakáján érkezett városunkba s nagy megdöbbenést keltett. A nagy­károlyi szárnyparancsnokság felhívására Mészáros Iván nehány csendőrrel újév hajnalán utazott el Gaurára, hol most nagyobb számú csendőrséget összpontosí­tottak. Gaurán most nagy csend van s a lakosság megrémülve várja a követke- zendőket. Hirlik, hogy Gaurára egy időre katonaságot is visznek. Ez a lázadás, mely a viszonyokkal ismerősök szerint tisztán Indre felbujtásának a műve, annál kíno­sabb megütközést kelt, mert a gaurai népet mindenki jóravaló, szerény és jámbor munkás népnek ismeri. Az összekaszabolt csendőrök állapota súlyos s az egyik csendőr ha felgyógyul is, örökre szolgálat­képtelen marad. Székely jegyző is több ! sebet kapott s a kiállott izgalmak követ­keztében most betegen fekszik. A vizs­gálatot erélyesen folytatják. Szép adomány. Bajnóczy Sándor gyógy­szerész, mint az előző években, úgy az idén is ötven koronát küldött újévi megváltás czimén ! a polgármesterhez, hogy ez összeget a városi szegények között ossza szét. A nemes tett önmagát dicséri. Kende l»»énke. Bizonyára sokak szemé­ben felragyog a részvét könye, midőn e nevet gyászkeretben olvassák. A gyilkos járvány, mely városunkban s vidékünkön pusztít, pár nap alatt elragadta őt is, az alig tizenhat éves leánykát, kit elbájolóan kedves modoráért rajongó sze­retettel vett körül minden ismerőse, ki szüleinek drága, féltett kincse, szemefénye, mindene volt. Kende Irénke az elmúlt év deczember 29-én, pár napi szenvedés után elhunyt Láposbányán. Elhunyta megrenditően tragikus körülmények között történt. Édes atyjával: Kende Dániel m. I kir. főerdészszel csak nemrég érkezett haza Budapestről; midőn beteg lett, már akkor súlyos betegen feküdt édes anyja s nemsokára a I betegség ágyba döntötte testvérét Erzsikét is, kinek állapota szintén válságosra fordult. Mig a két nagy beteg vívódott a gyilkos kórral, Irénkét ez alatt ravatalozták s eltemették. Koporsóját a rokonokon s jóismerősökön kivül csupán a porig sújtott édes apa követte, kinek lelki erejét a Gondviselés ily szörnyű próbára

Next

/
Thumbnails
Contents