Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-06-14 / 24. szám
1906. junius 14. NAGYBÁNYA lévén ennek a gázok önfelmelegitése a regenerátorokban és a kellő mennyiségű levegő bevezetése a magas kémény által. Nyers anyagokban pedig a következők kerülnek feldolgozásra : 1. kvarcz vagy békasó vegyi képlete Si 02 2. sziksó vagyis szénsav natrium „ Na2 C03 3. hamuzsir „ „ kalium „ K., COs 4 mész „ „ kalcium „ Ca C03 Ebből ered ezen anyagok olvadása mellett a következő vegyi összetételű üveganyag: ^aj 0-3 Si 02 + Ca O - 3 Si 02 vagyis bazikus oxydok oldatai olvadt silicatok- ban. Ennélfogva az égési és a vegyi procedura mellékterményei minden tekintetben az egészségre teljesen ártalmatlan szénnek oxydjai és a levegő mellőzhetlen hozzájárulásából származó nitrogén gázok, a melyek mindenike a bennünket éltető levegő anyagának is legfőbb alkatrészeit teszik ki, mert a légeny, éleny, szénsav tudvalevőleg ide számíttatnak. A Természettudományi Közlöny-nek a N. és V. által hivatkozott 1903. junius havi száma „A füst okozta károk“ czimü kivonatos közlésében, mit tévesen Wislicenusnak tulajdonit, holott ezen kérdéssel Wiesenius H. akadémiai tanár a Drezda melletti Tharandban foglalkozott eddig csakis behatóan, az ezen rendszer mellett dolgozó üveggyárakat nem sorozza, de nem is sorozhatja az általa megállapított öt osztály közül másba, mint a nullás osztályba, minthogy fával való tüzelés és egyszerű szénoxyd gázokkal dolgozó gyárról van szó, a melynek hozzá nem is annyira a füstanyag levezetésére, mint inkább a kellő légvonat ^előidézésére szolgáló magas kéménye van. Óloméleget, subátokat, fluor tartalmú s más sok esetben az egészségre káros hatású anyagokat az ilyszerü üveggyárakban nem használunk. Az ólom élegei csakis az optikai üveggyártásnál, a fluor leginkább a világítási czikkeknél, a subátok pedig túlnyomóan a tömegáruk, mint közönséges palaczk és táblaüveg gyártásánál jönnek alkalmazásba. Az ólomüvegre, mint a képzelhető legtökéletesebb optikai üvegmassa előállítására nemcsak Nagybányán, de alighanem az országban sehol sem fog sor kerülni, mert ebben Anglia, legutóbbi időkben pedig Amerika szerepelnek világhírű produktumaikkal. A világítási czikkek gyártása csakis világvárosok, illetve a legnagyobb fogyasztási piaczok tőszomszédságában oldható meg sikerrel. A palaczkgyári s újabban a táblaüveg gyárak rengeteg beruházásaival járó moloch vállalatok létesítésének itt Nagybányán minden néven nevezendő előfeltétele hiányzik. Ekként tehát ezen, mondjuk az egészségre esetleg ártalmasán ható, de más után, akik írni, tudniilik váltót aláirni képesek. Talált is nehányat, de azokról kisült, hogy nem igazi írástudók. A bankok legalább úgy nyilatkoztak felőlük. A végső kétségbeesésében eszébe jutott egyik képviselőtársa, ki mindig feltűnően barátságos volt vele s kiről az hallatszott, hogy nagyon jómódú ember. Bakos Ferencznek hitták. Egyebet Mittala Imre nem is tudott felőle. De azért felkereste s nagy zavarral előállott, hogy a véletlen ... és a többi és a többi. — Mit kívánsz? — kérdezte Bakos Ferencz. — Hogy egy nyolczezer forintos váltót zsirálj. — Nagyon szívesen, kedves barátom. Az apám összeszidna, talán ki is tagadna, ha megmerném tagadni. — Az apád ? — Igen. Bakos András. Nem emlékszel rá? — Az az . . . hogy . . . — Egyszer nálad járt valami artézi kút engedélye ügyében. — Igen, emlékszem. — Nagyon kidicsért, hogy milyen kedves voltál hozzá. Mondta is, ha találkozom veled, köszönjem meg. — Micsoda ? — Az öreg mondta. Nos, add ide a váltót. A pöfíeszkedő ember majd a föld alá sülyedt szégyenletében, mialatt a váltó-blankettát előkereste és Bakos Ferencz elé terítette. tekintetben kiváló jelentőségű gyártási ágazatoknak lehetősége, sajnos, teljesen ki van zárva.“ A ki nem fúrja fejét a homokba, látni és hallani akar, hisszük, hogy azoknak aggodalmait e sorok teljesen eloszlatták. Azt azonban nem hisszük, hogy laptársunkat a gyári füst ártalmatlan voltáról s az üveggyár létesítésének a város közgazdasági életére vonatkozó nagy és jótékony hatásáról sikerült volna meggyőznünk. Látogatás a legújabb primadonnánál. — A „Nagybánya“ számára irta: dr. Bihari Jenő. Budapest lázban van! Három hét óta egy uj névről beszélnek lépten-nyomon az emberek, a klubbokban, a kaszinókban, a zsurokon, a kávéházakban, azutczán: szóval mindenütt. Egy uj névről, melynek viselője e rövid pár nap előtt bukkant föl az ismeretlenség homályából. A színész-iskolát csak most végezte be, - talán a hosszú ruhát is most vette fel legelőször . . . . s máris sok szív dobban a neve hallatára, máris foglalkoznak vele, máris szerződött tagja egy nagy budapesti kőszinháznak, nem kis irigységére sok „nagy“ színésznőnek, a ki évek sora alatt se tudott úgy beevezni a mindenható publikum kegyeibe, mint ez a kis leány, a legújabb primadonna: Szilágyi Idus. Dusika, ahogy a beczéző nevén hívják, otthon pláne „Icsi“-nek keresztelte el a szülői szeretet ezt az édes, kékszemü, szöghaju, ábrándos babaarczu leánykát, ki iskolás korában még Bányán is járt s hogy kellemesen érezte magát abban a kis paradicsomban: élénken illusztrálja egy saját felvételű amatőr képe az augusztusi díszében pompázó ligetről, amely szépen bekeretezve s dátummal ellátva ott függ az égszínkék leány-szobája falán. .... Ez a halványkékselymes leány-szoba! Mennyi poezis van benne ! És mennyi — virág! Cserepes, csokor, bokréta, koszorú garmadával, özönével! Mikor először kopogtam be — az első előadást követő napon, — azt hittem valami bűbájos kertbe tévedtem. A levegő terhes volt az édes virágillattól, a rózsákkal ölelkező Írisz, jázmin, a szegfűkkel kaczérkodó gyöngyvirág, ibolya kábító szagától. S a virágok közepette ott állott a legszebb virág, csodálatos lágyszinü rózsaszín csipkés kosztümben, mely pazarul simult ideálisan fejlett lányos alakjához, kezecskéit csípőjére téve, édesen mosolyogva. A bájos látvány úgy megkapott, hogy hirtelenében még az üdvözlésről is megfeledkeztem s csak állottam a küszöbön némán, szinte megbűvölten . . . — Hozza Isten! No kerüljön csak beljebb . . . ejnye hát szabad igy megijedni tőlem ?! szólott nevető arczczal azon a különös édesen csengő hangján, amely első hallásra úgy belopja magát az ember szivébe . . . Nézze, épen egy uj „szobalány“ kosztümöt próbálok a San Toy második előadására. Nos, hogy áll ? — Uram, Teremtőm, hogy hogy áll ? Hisz láthatja kedves Művésznő, még a szavam is elakadt bámulatomban . . . — Mit szól hozzá, ez épen a tizedik ruhám ! Szegény papus, mennyi pénzébe is kerülök én neki! No de csak szeptemberig, mert akkor már a rendes gázsit kapom, abból meg telik bőven. Ugy-e, papuczi ? A papa (aki a budapesti honvéd helyőrség egyik legnépszerűbb főtörzsorvosa !) szeretettel ölelte át tekintetével ezt az alig tizenhét (nem nyomdahiba kérem!) édes leányát és — egy újabb remek csokrot tett a kis francziastylü, kékselyem behuzatu asztalkára, amelyet épen most hozott a hordár ... Az aranyszálon mellékelt névjegyen kilenczágu korona alatt néhány hódoló sor . . . Egy a sok közül! . . . . Lassacskán belémelegedtünk a diskurzusba.- Annyi bizonyos, mondám, hogy a pesti közönség a tegnapi San Toy után feltétlenül meghódolt magának! Felvonás közben zúgott, morajlott. Csoportok verődtek össze, melyek apróra megvitatták minden dalát, minden lépését ... s amint észre vettem, a kis mogorva- arczu, kövér kritikus bácsi is agyontapsolta magát a „faczipős“ végén - ő, aki még Fedákot is lerántotta a premier debut, wikn s még most is igen szigorúan méri mindenkiről a kritikát . . . Dusika elmosolyodott s úgy hamarjában kikopogta a „faczipős“ utolsó taktusait.- Hát igazán úgy tetszettem? Milyen boldog vagyok! Úgy szeretem a közönséget! S ha tudná, milyen szorgalmasan tanultam, nappal-éjjel, hogy kiérdemeljem a tetszését! — És mik a tervei a jövőre, kedves művésznő ?- Még kétszer fellépek a San Toy-ban, aztán egy kis szórakozásra Bécsbe rándulok. Szeptemberben pedig mint szerződött tag megkezdem a Népben a működésemet .... Node most üljön csak le oda ahoz a jó öreg zongorához ! Az előbb kérte azt a kis San Toy-beli japán nótát, — hát legyen meg az akarata! Még tánczolni is fogok hozzá! Akarja? — Hogy akarom-e ? De már meghiszem azt! . . . Leütöttem a bevezető akkordokat s a bájos ifjú művésznő - maga a megtestesült Fiatalság és Poézis — hozzákezdett ahhoz a kis japán dalhoz, amely után tegnap valósággal őrjöngött, tombolt a publikum . . . Az idő azonban gyorsan múlik. Dusikának próbára kell menni s igy fájó szívvel bár, de kénytelen voltam búcsút venni az oly gyorsan karriert csinált kis leánytól, az igazi vérbeli, született nagy művésznőtől: Szilágyi Idától. — Hallom, hogy a nyáron lerándul Bányára ! - mondá kezét csókra nyújtva, üdvözlöm a szép ligetet s a nagybányaiakat! Az üzenetet ime átadom ! __________________________________________________3 HÍ REK. Junius 13. Űrnapja. A katholikus egyház egyetlen ünnepét sem üli mégoly fénynyel, mint az Oltári- szentség szerzésének emlékét. Tulajdonképen nagycsütörtökön kellene ez ünnepet megülnie, de a nagyhét komor csendjébe, gyászos bánatába nem illenének be az örömteljes, hálaadó énekek. De meg kora tavasszal honnan vennék a virágokat, a díszes lombsátrakat ? Most, midőn a természet -teljes pompájában diszlik, most tartja a kath. egyház diadalmenetét isteni vőlegényével. A harangok ünnepélyes zúgása, lobogó zászlók, égő gyertyák s a tömjén illatos füstje mellett virágokkal behintett utakon vonul a körmenet oltártól oltárhoz, melynek tetőzetét a nyári nap verőfénye, ragyogó kék ege képezi. E bájos egyházi ünnep a XIII. században jött szokásba. Egy Julianna nevű apácza Lüttich városában menyei jelentést látott, minek következtében arra kérte az ottani püspököt, hogy külön ünnepet rendeljen az Oltáriszentség tiszteletére. VI. Orbán pápa ez ünneplést azután az egész kath. egyházra kiterjeszté s azóta Űrnapja a kath. világnak egyik legfényesebb ünnepe. Űrnapját a r. kath. plébániatemplomban az idén is nagy fénynyel fogják megülni. Az isteni tisztelet 9 órakor kezdődik. Szép idő esetén megtartják a körmenetet, melyben részt vesznek a hatóságok is. Az egyházi beszédet Varga József s. lelkész tartja.
