Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-19 / 16. szám
1906. április 19. ségével sok tisztelőt szerzett magának. Frisseségét, daczára magas korának, mindvégig megőrizte s a betegsége is csak alig pár nap előtt döntötte ágyba. A boldogultat a főtéri halottas házban nagy gyászpompával ravatalozták. A halottas szoba falait gyászdraperiák borították, ; mig a gyönyörű ravatalt, melyen fekete matt j koporsóban nyugodott a halott, kandeláberek, i égő gyertyák és pálmák sokasága vette körül. Az elhunytat ma, szerdán délelőtt helyezték örök nyugalomra igen nagy részvét mellett. A végtisztességen óriási nagy közönség jelent meg. A kincstári tisztviselők s az öreg honvédek testületileg vettek részt a temetésen. A koszorúkkal borított koporsót négy fogatú üveges gyászhintóra helyezték, melyet Mladei- ovszky testőrei vettek körül s úgy kisérték ki afe utolsó útra. Halálát felesége szül. Husovszky Kornélia s igen széleskörű előkelő rokonság siratja. Az iskolák megnyitása. A városi elemi iskolákat s óvodákat ma, szerdán nyitót- I ták meg újra, miután az utóbbi három j hét alatt újabb vörheny megbetegedést nem jelentettek be. Miután azonban a közeli vidékeken a skarlát még mindig grasszál s nincs kizárva az, mint mar a két előbbi iskola megnyitás alkalmával i történt, hogy a beözönlő vidéki elemi iskolások a járványt ismét behurczolják, igen helyesen cselekszik az a szülő, ki gyermekét iskolába egy általában nem ereszti mindaddig, mig minden kétségen felül beigazolást nem nyer, hogy a járványt a vidékről nem, hurczolták be. A városi orvosi hivatalt pedig felkérjük, hogy az elemi iskolát minél gyakrabban vizsgálja meg, hogyha valami gyanús eset előfordulna, azonnal intézkedni lehessen. Külömben szerintünk nagy kár volt az iskolákat megnyitni. Ez az iskolai év úgyis elveszett s azzal a másfél hónappal, a mi még hátra van, úgy sem nyerünk semmit. így csak annak vagyunk kitéve, hogy a járványt ismét behurczol- hatják. Adja Isten, hogy rósz próféták legyünk! — Lapunk zártakor vesszük a j hirt, hogy az iskolák megnyitása magukban a szülőkben is oly aggodalmakat ébresztett a szomorú tapasztalatok után, hogy ma a növendékeknek egy harmadrésze sem jelent meg az előadáson! A debreczeni egyetemre ápr. 18-ig adakoztak: Beregszászi Kálmán 5 K, Jeney Gyula 2 K, Tóth Sándor borbély 1 K, Bomersbach Péter 5 K, özv. Iblauer Jánosné 5 K, Veres László 10 K, összesen (a múlt számban kimutatott 1861 K 20 f.-rel együtt) 1889 K 20 f. Tanitcegyülés. A szatmárvármegyei általános tanítóegyesület nagybányai köre 1906. évi gyűlését Nagybányán a Polgári Kör társalgójában május 8-án d. e. 10 órakor tartja meg, melyre a tagokat s az érdeklődőket tisztelettel meghívjuk. Székely Árpád elnök. Sólyom Ferencz jegyző. Tárgyak: 1. '/2 9-9. A veresvizi iskola I. osztályában a tavaszról tanit Stiglicz Etelka községi tanítónő. 2. A gyűlés megnyitása a tanítók törvényének méltatásával. 3. A múlt évi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 4. Nehány őszinte szó a tanítói tekintélyről, felolvassa Dorogiig Ignácz községi isk. igazgató. 5. Az uj tantervről felolvas Ambrus Mózes állami tanító. 6. A gyermekvédelemről előad Simon József állami tanító. 7. Folyó ügyek. Indítványok. Kiadó lakás. Befásitott, tisztavirágos udvaron, külön épületben levő, két szobából és konyhából álló lakás fáskamarával Zsellér-utesa 14. szám alatt magános öreg urnák, tiszteséges hölgynek vagy gyermektelen házaspárnak havi, 16 korona díjért azonnal kiadó. A lakás kiválóan alkalmas arra is, hogy bebutorozva. magános hivatalnok vegye igénybe. Értekezhetni Zsellér-utczá 14. szám alatt. Tűz. Szombaton délelőtt 11 órakor tűz ütött ki özv. Smaregláné íelsőbányai-utczai lakásán. A tűzoltók azonban gyorsan a helyszínén termettek s a tüzet hamarosan eloltották. NAGYBANYA Köszönet nyilvánítás. Önfeláldozó orvosi kezelés és napot-éjjet szakadatlan tartó gondos családi ápolás daczára, rövid egy pár nap alatt elhunyt a szeretett hitves, a családnak kedves jó „Károly bácsi“-ja, diosadi Deák Károly. Nagy vigasztalásunkra volt azok részvéte, akik őt utolsó útjára elkísérték, amiért is nekik e helyen hálás és szívből értékelt megbecsülésnek ad kifejezést e szerény sorokban. A gyászoló család. Választási mozgalmak a vármegyében. Teljes erővel megindultak a választási mozgalmak a vármegye egész területén. Nagykárolyban ismét Károlyi István grófot jelölték; Mátészalkán Szúnyogh Mihályt, Csengerben Luby Bélát, Fehérgyarmaton Luby Gézát, Nagybányán Földes Bélát, kik mindannyian függetlenségi pártiak. Nagysomkuton gróf Teleki. Pál alkotmánypártit. E kerületekben a régi képviselők tehát megmaradnak. Szerfölött kétessé vált a krassói kerületben Károlyi György gróf s az aranyos- medgyesi kerületben Szentiványi Gyula helyzete, kik az előző czikluson szabadelvüpárti programmal képviselték e kerületeket. Itt említjük meg, hogy hir szerint a választás egész Szatmárvármegyében valószinüleg április hó 30-án lesz. Mufogász. Lengyel Lajos műfogász mai számunkban megjelent hirdetésére fölhívjuk olvasóközönségünk figyelmét. A Ferencz József keserüviz az összes hashajtószereket természetes, erőteljesen oidó-ereje folytán túlszárnyalta már. Mint adag elégséges egy boros pohár. — Kérjük határozottan Ferencz József keserüvizet. Czipészipari tanfolyam. A kereskedelmi miniszter s a debreczeni kereskedelmi s iparkamara támogatásával az ipartestület czipész- tanfolya not rendez, mely tegnap vette kezdetet Dras/cóczy Bertalan szaktanító vezetése alatt. A tanfolyamra húszán jelentkeztek. *Eladó borkészleteket nagymennyiségben tart nyilván a Szatmárinegyei Gazdasági Egylet titkári hivatala (Szatmár, Verbőczi-utcza 5. sz.); ugyanott minta üvegek is rendelkezésre állnak. CSARNOK. Virághullás. (Folytatás.) Fatalistának vallom magamat. Mint bölcsész, hiszek a végzetben; mint katholikus meghajlok az Isten mindenható végzései előtt. Elhatározott ut az, a melyről le nem térhetünk. A leány sorsa is bámulatos következetességgel haladt a lebonyolodás felé. Megkapta az első ajánlatot. A múlt becsülete, a jelen kisér- I tései és jövő kétségbeesése harczoitak lelkében. Mert az ajánlat tagadhatatlanul fényes volt. Mennyi nyomornak vet véget egv ily ajánlat és mennyi lelki gyötrelmet készít elő, ez a két ördög sugdosott folyton a fülébe. Hogy megbukjék, ahoz csak egy lépés kellett még. Hogy visszatérjen oda, a honnan elindult, hogy lélekben újra azzá legyen, a mi volt, ahoz már nagyon sok lépésre volt szüksége. Az elsőhöz nem volt bátorsága, a másodikhoz már nem volt ereje. Mennyire irtózott pedig a gondolattól, hogy becstelenné legyen. Szégyelte az ajánlatot önmaga előtt, de másrészt életet látott benne övéi számára, meleg téli ruhácskákat ártatlan kis testvéreinek. Feláldozza magát, gondolá, ő érettük. Hiszen ők hatan vannak vele együtt. Miért ne lehetne egy áldozat a többiért, csakhogy azok éljenek? Miért ne lehetne egy rósz a hat közül? marad még öt jó, a kik leimádkozzák az ő bűneit. Legyen. Elővett egy névkártyát és csak ennyit irt rá: „Jöhet.“ Elküldötte és itt szakadt el a fonál, a mely őt eddig az éggel tartotta össze. Ettől a percztől kezdve csak a sárhoz volt közel, melyet taposott. * A mit a krónikás a másnapról feljegyezhetett, ennyi: a leány a délelőtti postával ötven forintot küldött az anyjának s szokatlanul kiöltözött. Az az ötven forint az ő ártatlanságának vérdija volt ugyan, de ez elhagyott családnak ötven napi élet. Ötven napig élni vagy ötven napig éhezni, ez nagy különbség. A szokatlan kiöltözés is jelentett valamit. Ne mosolyogjanak olyan fagyos gúnnyal, ne Ítéljenek elhamarkodottan, szerencsés leányok, a kik szoarékra járnak és zsur fixeket adnak és a kik csak annyiban különböznek ettől a leánytól, hogy mig ez nyomorban bukott el, addig önök közül sokan a bársony simaságán csúsznak el és szégyenüket jótékonyan eltakarja a vagyon, a selyem, a sarlatán . , . A koporsóba készült, azért öltözött ki. Magára vette azt a csinos fekete ruháját, a melynek dereka olyan szépen megfeszült hajlékony termetén. Egy leány, a kinek halottöl- töztetője a saját két rózsás kezecskéje, a ki elsiratja önönmagát, a kit már csak be kell fektetni a koporsóba, eltemetni, elfeledni. Aztán szép csendesen bement kicsiny szobájába, a melyben annyi átvirrasztott éj után elszenderült és álmodozott arról az időről, mikor még ő is olyan jó leány volt, mint az az otthon maradt öt jó lélek. Magára zárta be ajtót és minden látszólagos felindulás nélkül keblébe nyúlt és egy parányi üvegecskét ; húzott elő onnan. Sokáig szótlanul gyönyörködni látszott az : üvegben, melynek oldalára vigyorgó halálfejek I és faragott sírkeresztek voltak rajzolva. De egy pillanatban, mint a kit hirtelen í gondolat lep meg, felhajtotta annak tartalmát, j Tulvilági fény áradt el arczán. Egy égbe szálló angyalnak látszott, a ki, elhagyva a salakot, I megüdvözül. Ez is az ő sorsa volt. Mikor a korcsmában temetés van, hát ott 1 még a bánat is kétszer akkora, mint más háznál. A falak, melyek éveken keresztül megszokták már a nagy bőgő dungó kíséretét visz- szaverni, vagy a klarinét cziírálkodásait békésen megkettőztetni, nagyon hidegen viselik magukat 'a búcsúztató keserves hangjai mellett. Aztán meg maga a kántorsegéd is jobban tudja itt énekelni azokat a magasan szárnyaló magyar nótákat, mint a „requiem aeternam“ parádés szólamait. Meg el lehet egy kicsit fogúivá is. A biliárd-asztal zöldposzlójára avult szinü feketét terítettek, a fehér fakoporsót közepére nyujtóztatták, a kis leányt az ölébe fektették és a mikor halvány fejecskéjét elhelyezték a halotti vánkoson, két kezét mellén összekulcsolták, ott hagyta mindenki. Egy asszonyszemély, úgy lehet a korcs- márosné, a mellékszobában számolgatja, hogy mennyivel maradt adós a „kisasszony“, mert két gyűrű még van az ujjaira huzva, azt még le lehet venni, mielőtt elfödelnék. A halott mellett pedig se gyertya nem ég, se nem imádkoznak. Csak a weinbursch vet magára egy-egy keresztet, ha a csöndes ravatal mellett elhalad egy kupa borral. Hát ki is virrasztaná * a szegény fagyos halottat? Kihez tartozott ő? Senkihez. De akis városban ki merné magát annyira kitenni a mendemonda szájának, hogy meglátogasson egy kaszirnőt — a ravatalon. Az anyja messziről kesereg miatta, hiszen földhöz ragadt szegény, a kinek nem telik útiköltségre. Azt az ötvenest meg tán még meg se kapta. Azon eljöhetett volna a leánya temetésére . . . Eliinádkozta a pap is az imádságot, a kántor is elénekelte csikorgó, basszus hangon a maga énekelni valóját, aztán feltették a roskadozó gyászkocsira a feher koporsót, elindultak a temető felé. A gyászkiséret: a korcs- máros és felesége vissza mentek, mert épen vendég érkezett, csak a weinbursch, a ki a keresztet vitte, lépkedett nagy szomorúan a kocsi után. Más senki. Még az a kóbor holló is elröppent a szomszédos fáról, a mikor a lovak megmozdították tollas fekete bóbitájokat. A korcsmáros pedig másnap uj kaszirnőt hozatott. A meghalt leány sírjára a fakadó tavasz virágaiból nem jut egy levél se, emlékezete elmúlik, elillan, mint a vad virág illata. Mert 5 is csak virág volt, a mely lehullott. Hegyi József. Kiadó laptulajdonos : ÉGLY MIHÁLY.
