Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-12 / 15. szám
NA G Y BÁNYA 7 A korcsma vendégei között, a kik a maguk feketéjét naponkint elszürcsölgették meg- j szokott helyeiken, vagy a kik a maguk kilencz j liter borától esténkint megszokott helyeiken j szenderedtek el, t. i. a billiárd asztal alatt, óriási szenzácziót keltett egy rövid hir: az uj kaszirnő a ma esti vonattal megérkezik. Kis ! városban minden fiakker zörgése napokig be- j ■szód tárgyát képezi, hát még annak a fiakker- ] nek a zöreje, a mely az uj kaszirnőt fogja a j vasúttól botrányos gyorsasággal beröpiteni! És valóban nem csoda, ha a szenzáczió teljes és a várakozás feszült. Az a férfi kompánia, mely a kávéház vagy a korcsma falait barnára szokta füstölni, nincs hozzá szokva ahhoz, hogy bizonyos tartózkodó illem nélkül közeledjék a nő felé. Megunta már azt a folytonos etikettet, unalmassá vált előttük, nyűg a nyakukon. Most jön egy leány, egy magános leány, a kinek a háta mögött nem kullog az az unalmas néni, a kit a francziák gardes-des-da- mes-nak neveztek el nagy együgyüen. Meg le- j hét neki az arczát csipkedni úgy borozás között, j aztán nem is üt senki az ember kezére . . . legalább azt hiszik. No meg egy-egy lopott csók is akad a csinosabban kipödrött bajusz alá . . . már gondolatnak is valami kéjes. Hiszen ez a lány, a ki már talán útban is van a rázós országúton a korcsma felé, nem olyan lány, mint a többi. Amazokat beszéd tárgyává tenni bűn, izgalmas párbajok, szóval érinteni őket szemére hányják a gentlemannak, de ezt j durván érinteni nem szóval, de kézzel, csak jóizü éjszakai hecc, a miért annak a leánynak védekezni nem szabad, mert ő már nincs az édes apja nevének tisztes védelmében, hisz az már rég porlad, őt már nem tartatja szárnyai alatt a szülői aggodalom, az anyai szív, mert az a szegény anya nyomorult szegény lett, a kinek csak egy vigasztalása maradt meg, hogy távolról kesereghet elhagyott, szegény leánya sorsán. ♦ — Ex! kiinni! Ez volt a lump kompánia gyönyörű jelszava. Volt? . . . dehogy volt! hiszen még most is javában kocczint a társaság, a melynek éjfél előtt nincs mit keresnie otthon. Félliteres palaczkok és idomtalan szódás üvegek terhe alatt görnyed az a rósz márványasztal, a melynek tetején a kis város duhaj alakjai annyiszor eljárták a kállai kettőst. A patkós csizmák nyoma meg is látszik rajta, nyilván attól van megrepedve is. Hanem azért a kompánia csak egyre iszik, pedig a vonat régen megérkezett j ide s tova éjfél lesz egy óra múlva. — Hej, korcsmárosné asszony, megérkezett az uj kaszirnő? A borízű hang kérdésére egy női hang adta a feleletet: — Csak átöltözik, rögtön itt lesz. Épen jön. Félénk, barna leányka jött be lassan az ajtón, szemeiben valami káprázatos sötétség, arczán a könnyű gyermekkor bizonyos elrejt- hetetlen ártatlanságával. Termete alacsony volt, de feltűnően karcsú és egész megjelenése hasonlított ahoz a képhez, mikor a pajkos gyermek kirabolja a fecskefészket és az alig meg- tollasodott fiókmadár rémülten liheg ideiglenes börtönében, a kalap alatt. Mi lesz most belőle? .. . Szánalmas félénkséggel áll meg a kályha mellett és mig a kályhacső arczának egyik felét eltakarta és jótékonyan megmenti azt a fél- arczot a pirulástól. Szemeivel lázasan fürkészi, vizsgálja a poharazó társaságot, a honnét egy- egy vakmerőbb kacsintás, egy-egy előlegezett bizalmas megjegyzés is száll feléje. — Jeles kis leány . . . kurta ruhája csak most befejezett bábuzást sejtet. Igyunk a kis hölgy egészségére! — Nézzetek fiuk, ott a kályha mellett mily bánatos arcczal áll. Nincs a szegénynek szeretője. — Mit gondoltok, fiuk, melyik feketébb: ő-e, vagy a kályha ? Ez a zseniális ötlet hatott. Zugó kaczagás váltotta fel a poharak zenéjét és a nemes kompánia nemes tűzzel tovább mulatott. A leány pedig vizsgálta tovább a társaságot és nagyot sóhajtott arra a gondolatra, hogy ezek közt kell majd neki tudja Isten mennyi időt eltölteni. * Két hét múlt el azóta, a mikor a kis leány félénken a kályha mellé bujt. Azóta nagyon 1906. április 12. sok változáson ment keresztül. Megszokta úgy a hogy a korcsma levegőjét; hozzá szokott vir- rasztani reggelig és délben kelni fel. Arczárói eltűnt a pirosság, hamvas szürke lett és szemei alatt az éjszakázás csalhatatlan jelei mutatkoztak. Még a kedve is veszni indult. Pedig voltak már jó ismerősei, barátai. A publikum mélyebben érző része felismerte a leányban a haldokló szűz természetet. Úgy tűnt fel nekik, mint egy most feslő bimbó, a mely a szenyes mocsár tetején lebeg. Ma még a tetején . . . holnap talán már a fenekén. Mondták azt is olykor-olykor, hogy a kis leánynak szerelmi viszonya is volna. Egy jött-ment leány utóvégre is mindenre képes. Hazudik az arcz ártatlansága, nem igaz a szem tiszta mélysége .. . szeretőt tart. Ki tudja? Borongos, sáros téli délelőtt volt. A leány épen akkor kelt fel, a midőn a levélhordó a korcsmába lépett. Levél érkezett. A leány átveszi, a postás hivatalos illemtudással tiz kraj- czárt követel, mert a levélen nem volt bélyeg. A leány felismeri az anyja Írását. Oh, bármennyit szívesen fizet, a mi csak tőle telik, hiszen az ő elhagyott édes anyja irta azt a levelet, az ő drága édes anyja. Pedig a levélnek nagyon bánatos volt a hangja, rikító a tartalma. Nem hiába hullatta az a szegény kis leány könyeit a mikor lázasan végig jártatta szemeit a reszkető kézzel irt vonásokon. A levélben ez volt: „Édes jó leányom! Most jövök a kicsinyekkel együtt édes apád sírjától, lelkemben újra fájdalmas vágy ébredt az után, a mi elmúlt örökre. Imádkoztam a besüppedt sir mellett, szegény kis testvéreid meg sírtak. Négy napja lesz holnap, hogy éhezünk. Nekem erőt ad az a hótakarta sirhant újabb éhezésre és midőn visszatérek a temetőből, úgy érzem, mintha felfrissültem volna. De ártatlan apróságaim Isten tudja hányadszor is csak kenyeret kérnek és én Isten tudja hányadszor egy nap, mindig csak azt felelem nekik, hogy nincs. Ez tesz engem tönkre, ettől vagyok mindig beteg. Hogy meddig tart ez igy, ennek az Isten a megmondhatója. Hogy meddig bírom ki, édes leányom, arra nézve van reményem, hogy a mig imádkozni tudok, a mig szellememnek parányi ereje is lesz az én Istenemhez felemelkedni . .. addig nem csüggedek. Imádkozzál te is, drágám. Vigyázz arra, a mit itthon mondtam. Inkább halj meg iszonyú nyomorban, de őrizd meg azt, ami legnagyobb kincsed a világon. Mi éhezünk ... de megmaradunk azoknak, a kik voltunk. Ezt a levelet bélyeg nélkül küldöm. Nincs rá pénzem, ne haragudj érte. Szerető anyád.“ (Folyt, köv.) nagybányai piaczi árak. Almer-gőzmalom társulata. Búza métermázsánkint Rozs „ Tengeri Zab „ Burgonya Széna „ . . . 15.- 15.50 . . . 10.- 10.50 . . . 13.60 14.. . . 12.50 13.. . . . 6.-7. K . ... 5. - K K. K. K. K. - f. ■* f. Kiadó laptulajdonos: ÉGLY MIHÁLY. Schuster Ferencz fogspeczialista Nagybányán, Vár-utcza 7-ik szám alatt. (Egész nap található.) 680/1906. tkvi. szám. Árverési hirdetmény. A nagybányai kir. járásbiróság, mint telek- j könyvi hatóság közhírré teszi, hogy a nagybányai kereskedelmi bank végrehajtatónak Ro- gozsán Floáre özv. Argyelán Tománé bajfalusi lakos végrehajtást szenvedő elleni 1000 korona j tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási | ügyében a szatmári kir. törvényszék, illetve a nagybányai kir. járásbiróság területén fekvő s ! a bajfalusi 38. sz. tjkvben 23., 194., 213., 247./b. hrsz. a. V3 részben Argyelán Nasztásziát, */s részben Argyelán Alexát s '/a részben Argyelán Mária férj. Éett Gavrillánét illető - s a végrehajtási törvény értelmében — habár annak csak az özv. Argyelán Tománé Rogozsán Flórát illetett felerésze képezi a végrehajtás tárgyát — egészben elárverezendő ingatlanra, erdő, legelő illetőségre az árverést 745 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az iqoó. év április hó 28. napján d. e. 9 órakor Bajfalu községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 °/0-át készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november 1-én 3333. sz. a. kelt I. M. rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Nagybánya, 1906. márczius hó 4. napján. A kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóságnál. Ináncsy, kir. aljbiró. Olcsó ízletes házi kapható bent étkezésre és kihordásra a nagybányai polgári olvasókör vendéglősénél. Wolf István. Csekély Részletfizetésre szállítunk Grammofonoka t elsőrangú minőségben kitűnő felvételű lemezekkel, Fonográfokat remek műsoru hengerekkel (SO koronától felfelé. Hegedűket kiváló gyártmányokat mély hegedűket, gordonkákat, mandolinokat és gitárokat legolcsóbb árakon. Hangszereket önműködő és forgatható hangszereket kicserélhető fém hangjegyekkel. 2ő koronától felfelé. Cziterákat mindenféle változatban. Huros hangszereket, hegedűket, mandolinokat, gitárokat stb. 20 koronától felfelé. Goerz triéder binoklik, színházi és tábori látcsöveket. Tessék árjegyzéket kérni ! Aufrecht cs Goldschmied hangszer osztálya Budapest, VI., Andrássy-ut 17. MEGHÍVÓ. A nagybányai gazdasági egyesület folyó hó 16-án, eélelőtt 101/2 órakor, a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, melyre a tagtársakat tisztelettel meghívja Nagybányán, 1906. április 12-én Szabó Adolf, _______ egyl. elnök. Tá rgyai : 1. 1904. évi számadások megvizsgálása és a felmentvény megadása. 2. A tagok sorában történt változás bejelentése. 3. 1906. évi költségelőirányzat megállapítása és az egyesület kölcsön ügyének rendezése. 4. 1905. évi számadás megvizsgálására 2 tag megválasztása. 5. Netaláni indítványok.
