Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1906-04-12 / 15. szám

NA G Y BÁNYA 7 A korcsma vendégei között, a kik a ma­guk feketéjét naponkint elszürcsölgették meg- j szokott helyeiken, vagy a kik a maguk kilencz j liter borától esténkint megszokott helyeiken j szenderedtek el, t. i. a billiárd asztal alatt, óriási szenzácziót keltett egy rövid hir: az uj kaszirnő a ma esti vonattal megérkezik. Kis ! városban minden fiakker zörgése napokig be- j ■szód tárgyát képezi, hát még annak a fiakker- ] nek a zöreje, a mely az uj kaszirnőt fogja a j vasúttól botrányos gyorsasággal beröpiteni! És valóban nem csoda, ha a szenzáczió teljes és a várakozás feszült. Az a férfi kom­pánia, mely a kávéház vagy a korcsma falait barnára szokta füstölni, nincs hozzá szokva ahhoz, hogy bizonyos tartózkodó illem nélkül közeledjék a nő felé. Megunta már azt a foly­tonos etikettet, unalmassá vált előttük, nyűg a nyakukon. Most jön egy leány, egy magános leány, a kinek a háta mögött nem kullog az az unalmas néni, a kit a francziák gardes-des-da- mes-nak neveztek el nagy együgyüen. Meg le- j hét neki az arczát csipkedni úgy borozás között, j aztán nem is üt senki az ember kezére . . . legalább azt hiszik. No meg egy-egy lopott csók is akad a csinosabban kipödrött bajusz alá . . . már gondolatnak is valami kéjes. Hi­szen ez a lány, a ki már talán útban is van a rázós országúton a korcsma felé, nem olyan lány, mint a többi. Amazokat beszéd tárgyává tenni bűn, izgalmas párbajok, szóval érinteni őket szemére hányják a gentlemannak, de ezt j durván érinteni nem szóval, de kézzel, csak jóizü éjszakai hecc, a miért annak a leánynak védekezni nem szabad, mert ő már nincs az édes apja nevének tisztes védelmében, hisz az már rég porlad, őt már nem tartatja szárnyai alatt a szülői aggodalom, az anyai szív, mert az a szegény anya nyomorult szegény lett, a kinek csak egy vigasztalása maradt meg, hogy távolról kesereghet elhagyott, szegény leánya sorsán. ♦ — Ex! kiinni! Ez volt a lump kompánia gyönyörű jel­szava. Volt? . . . dehogy volt! hiszen még most is javában kocczint a társaság, a melynek éjfél előtt nincs mit keresnie otthon. Félliteres palaczkok és idomtalan szódás üvegek terhe alatt görnyed az a rósz márványasztal, a mely­nek tetején a kis város duhaj alakjai annyiszor eljárták a kállai kettőst. A patkós csizmák nyoma meg is látszik rajta, nyilván attól van megrepedve is. Hanem azért a kompánia csak egyre iszik, pedig a vonat régen megérkezett j ide s tova éjfél lesz egy óra múlva. — Hej, korcsmárosné asszony, megérke­zett az uj kaszirnő? A borízű hang kérdésére egy női hang adta a feleletet: — Csak átöltözik, rögtön itt lesz. Épen jön. Félénk, barna leányka jött be lassan az ajtón, szemeiben valami káprázatos sötétség, arczán a könnyű gyermekkor bizonyos elrejt- hetetlen ártatlanságával. Termete alacsony volt, de feltűnően karcsú és egész megjelenése ha­sonlított ahoz a képhez, mikor a pajkos gyer­mek kirabolja a fecskefészket és az alig meg- tollasodott fiókmadár rémülten liheg ideiglenes börtönében, a kalap alatt. Mi lesz most belőle? .. . Szánalmas félénkséggel áll meg a kályha mellett és mig a kályhacső arczának egyik fe­lét eltakarta és jótékonyan megmenti azt a fél- arczot a pirulástól. Szemeivel lázasan fürkészi, vizsgálja a poharazó társaságot, a honnét egy- egy vakmerőbb kacsintás, egy-egy előlegezett bizalmas megjegyzés is száll feléje. — Jeles kis leány . . . kurta ruhája csak most befejezett bábuzást sejtet. Igyunk a kis hölgy egészségére! — Nézzetek fiuk, ott a kályha mellett mily bánatos arcczal áll. Nincs a szegénynek szeretője. — Mit gondoltok, fiuk, melyik feketébb: ő-e, vagy a kályha ? Ez a zseniális ötlet hatott. Zugó kaczagás váltotta fel a poharak zenéjét és a nemes kompánia nemes tűzzel tovább mulatott. A leány pedig vizsgálta tovább a társasá­got és nagyot sóhajtott arra a gondolatra, hogy ezek közt kell majd neki tudja Isten mennyi időt eltölteni. * Két hét múlt el azóta, a mikor a kis le­ány félénken a kályha mellé bujt. Azóta nagyon 1906. április 12. sok változáson ment keresztül. Megszokta úgy a hogy a korcsma levegőjét; hozzá szokott vir- rasztani reggelig és délben kelni fel. Arczárói eltűnt a pirosság, hamvas szürke lett és sze­mei alatt az éjszakázás csalhatatlan jelei mutat­koztak. Még a kedve is veszni indult. Pedig voltak már jó ismerősei, barátai. A publikum mélyebben érző része felismerte a leányban a haldokló szűz természetet. Úgy tűnt fel nekik, mint egy most feslő bimbó, a mely a szenyes mocsár tetején lebeg. Ma még a te­tején . . . holnap talán már a fenekén. Mond­ták azt is olykor-olykor, hogy a kis leánynak szerelmi viszonya is volna. Egy jött-ment leány utóvégre is mindenre képes. Hazudik az arcz ártatlansága, nem igaz a szem tiszta mélysége .. . szeretőt tart. Ki tudja? Borongos, sáros téli délelőtt volt. A leány épen akkor kelt fel, a midőn a levélhordó a korcsmába lépett. Levél érkezett. A leány át­veszi, a postás hivatalos illemtudással tiz kraj- czárt követel, mert a levélen nem volt bélyeg. A leány felismeri az anyja Írását. Oh, bármennyit szívesen fizet, a mi csak tőle telik, hiszen az ő elhagyott édes anyja irta azt a levelet, az ő drága édes anyja. Pedig a levélnek nagyon bánatos volt a hangja, rikító a tartalma. Nem hiába hullatta az a szegény kis leány könyeit a mikor lázasan végig jártatta szemeit a reszkető kézzel irt vonásokon. A levélben ez volt: „Édes jó leányom! Most jövök a kicsinyekkel együtt édes apád sírjától, lelkemben újra fájdalmas vágy ébredt az után, a mi elmúlt örökre. Imádkoz­tam a besüppedt sir mellett, szegény kis test­véreid meg sírtak. Négy napja lesz holnap, hogy éhezünk. Nekem erőt ad az a hótakarta sirhant újabb éhezésre és midőn visszatérek a temetőből, úgy érzem, mintha felfrissültem volna. De ártatlan apróságaim Isten tudja hányadszor is csak kenyeret kérnek és én Isten tudja há­nyadszor egy nap, mindig csak azt felelem nekik, hogy nincs. Ez tesz engem tönkre, ettől vagyok mindig beteg. Hogy meddig tart ez igy, ennek az Isten a megmondhatója. Hogy meddig bírom ki, édes leányom, arra nézve van remé­nyem, hogy a mig imádkozni tudok, a mig szellememnek parányi ereje is lesz az én Iste­nemhez felemelkedni . .. addig nem csüggedek. Imádkozzál te is, drágám. Vigyázz arra, a mit itthon mondtam. Inkább halj meg iszonyú nyo­morban, de őrizd meg azt, ami legnagyobb kincsed a világon. Mi éhezünk ... de megma­radunk azoknak, a kik voltunk. Ezt a levelet bélyeg nélkül küldöm. Nincs rá pénzem, ne haragudj érte. Szerető anyád.“ (Folyt, köv.) nagybányai piaczi árak. Almer-gőzmalom társulata. Búza métermázsánkint Rozs „ Tengeri Zab „ Burgonya Széna „ . . . 15.- 15.50 . . . 10.- 10.50 . . . 13.60 14.­. . . 12.50 13.­. . . . 6.-7. K . ... 5. - K ­K. K. K. K. - f. ■* f. Kiadó laptulajdonos: ÉGLY MIHÁLY. Schuster Ferencz fogspeczialista Nagybányán, Vár-utcza 7-ik szám alatt. (Egész nap található.) 680/1906. tkvi. szám. Árverési hirdetmény. A nagybányai kir. járásbiróság, mint telek- j könyvi hatóság közhírré teszi, hogy a nagy­bányai kereskedelmi bank végrehajtatónak Ro- gozsán Floáre özv. Argyelán Tománé bajfalusi lakos végrehajtást szenvedő elleni 1000 korona j tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási | ügyében a szatmári kir. törvényszék, illetve a nagybányai kir. járásbiróság területén fekvő s ! a bajfalusi 38. sz. tjkvben 23., 194., 213., 247./b. hrsz. a. V3 részben Argyelán Nasztásziát, */s részben Argyelán Alexát s '/a részben Argyelán Mária férj. Éett Gavrillánét illető - s a végre­hajtási törvény értelmében — habár annak csak az özv. Argyelán Tománé Rogozsán Flórát il­letett felerésze képezi a végrehajtás tárgyát — egészben elárverezendő ingatlanra, erdő, legelő illetőségre az árverést 745 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az iqoó. év április hó 28. napján d. e. 9 órakor Baj­falu községházánál megtartandó nyilvános ár­verésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingat­lanok becsárának 10 °/0-át készpénzben, vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §-ában jelzett árfolyam­mal számított és az 1881. évi november 1-én 3333. sz. a. kelt I. M. rendelet 8. §-ában ki­jelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Nagybánya, 1906. márczius hó 4. napján. A kir. járásbiróság, mint telekkönyvi ha­tóságnál. Ináncsy, kir. aljbiró. Olcsó ízletes házi kapható bent étkezésre és kihordásra a nagybányai polgári olvasókör vendéglő­sénél. Wolf István. Csekély Részletfizetésre szállítunk Grammofonoka t elsőrangú minőségben kitűnő felvételű leme­zekkel, Fonográfokat remek műsoru henge­rekkel (SO koronától felfelé. Hegedűket kiváló gyártmányokat mély hegedűket, gor­donkákat, mandolino­kat és gitárokat leg­olcsóbb árakon. Hangszereket önműködő és forgatható hangszereket kicserélhető fém hang­jegyekkel. 2ő koronától felfelé. Cziterákat mindenféle változatban. Huros hangszereket, hegedűket, mandoli­nokat, gitárokat stb. 20 koronától felfelé. Goerz triéder binoklik, színházi és tábori látcsöveket. Tessék árjegyzéket kérni ! Aufrecht cs Goldschmied hangszer osztálya Budapest, VI., Andrássy-ut 17. MEGHÍVÓ. A nagybányai gazdasági egyesület folyó hó 16-án, eélelőtt 101/2 órakor, a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart, melyre a tagtársakat tisztelettel meg­hívja Nagybányán, 1906. április 12-én Szabó Adolf, _______ egyl. elnök. Tá rgyai : 1. 1904. évi számadások megvizsgálása és a felmentvény megadása. 2. A tagok sorában történt változás be­jelentése. 3. 1906. évi költségelőirányzat megállapí­tása és az egyesület kölcsön ügyének rendezése. 4. 1905. évi számadás megvizsgálására 2 tag megválasztása. 5. Netaláni indítványok.

Next

/
Thumbnails
Contents