Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-05 / 14. szám
1906. április 5. 3 rég óhajtott magasztos czél megvalósítására szívesen hozza meg áldozatát. Az egyháztanács által kibocsátott felhívás így hangzik: / Évtizedek óta hő óhajtása egyetemes magyar reformált egyházunknak, közelebbről a mi tiszántúli egyházkerületünknek, hogy a nagy magyar Alföld virágzó metropolisában, Debreczenben több mint háromszáz esztendő óta fennálló hires kollégium bölcsészeti fakultással kiegészítve, egyetemmé fejlesztessék. Ez óhajtás megvalósitására irányuló törekvés természetes magyarázatát leli abban a gondolatban, hogy a hazai középiskolákban működő protestáns tanárok százai protestáns jellegű egyetemen nyervén kiképeztetésöket, onnan mint drága örökséget, a protestáns öntudatot, hithűséget és az egyházhoz való ragaszkodást vigyék magokkal az életbe s öntsék át növendékeikbe: a leendő magyar intelli- gencziába. Minthogy pedig a magyar reformált egyház által alapított és fentartott tanintézetek eleitől fogva a hazafias szellemnek, alkotmányos érzületnek s a nemzeti függetlenség buzgó szerelmének voltak veteményes kertjei s a nehéz időkben védőbástyái: kétségtelen, hogy a debre- czeni egyetem is mindenekfelett a törhetetlen magyar hazafiságnak lesz sziklavára s így mielőbb való felállítását előmozdítani minden igaz magyar embernek kötelességévé teszi hazája iránt lángoló szeretete. E tudattól áthatva határozta el egyházunk tanácsa folyó évi január hó 31-ik napján tartott gyűlésében, hogy az újabban ez irányban megindult országos mozgalomhoz csatlakozván, a debreczeni egyetemre gyűjtést indit s most e felhívás kapcsán azzal a kéréssel fordul nagybányai egyházunk hitbuzgó tagjaihoz s Nagybánya város hazafias polgárságához, hogy adományaikat az általa kibocsátott ivre sajátkezüleg feljegyezni s a gyűjtő presbyterek által egyházunk pénztárába, Szűcs Károly pénztarnok kezeihez folyó évi május hó 1. napjáig eljuttatni kegyeskedjenek. Ne gondold, hogy abban a koporsóban valami becses ereklye van. Hitvány anyag csak, mely eloszlásnak indul és romlásba megy. Igaz, ifjúi vágyak, remények, ábrándok elröppent álmait fedi majd be az a sirhalom; nagyratörő szív tüzét hüti le a ráboruló buta göröngy ... de az mindegy legyen neked. Hogy aztán neked az az elröppent álom, az a nagyra törö szív üdvöd, boldogságod, mindened volt és mindened lehetett volna, azon már te gondolkozzál, te hullass könyeket, ha megérdemeltem. Ha nem: kacagj ki és rúgd félre a fejfámat! Nekem már akkor az nem fáj, én már akkor sem sírni, sem kaczagni nem tudok többé. Halotti tort ülnek felettem a sir lakói akkor. Emlékezel? kétszer csókoltalak meg életemben: kétszer éreztem a földi élet üdvét, boldogságát. Rászolgáltam a halál gyötrelmeire. Nem árulkodom róluk senkinek, ne félj. A halottak mind nagyon jó titoktartók. Köszönöm ezt a két csókot. Az egyik megnyitója volt boldogságomnak, a másik búcsucsókom vala a sir peremnél. Ha már én nem leszek majd, arra kérlek, hogy menj férjhez a legelsőhöz, a ki kér, aztán a nász éjszakán valid be neki, hogy ki voltam én neked, ismertess meg vele. Talán lesz rá gondja, hogy minél előbb hozzám juttasson, a kit szeretsz, ahhoz. Vagy ne valid be neki, titkolj előtte NAGYBANYA A szives adományokat a helyi lapokban nyugtázzuk s a gyűjtő ivek egy-egy példányát örök emlékezetnek okáért a debreczeni kollégium, a nagybányai ref. egyházmegye s a nagybányai ref. egyház levéltárában elhelyezzük. Maga az egyháztanács, mely páratlan lelkesedéssel karolta fel a nagy és szent ügyet, jó példával megy elől az adakozásban. A presbyteriumnak a vasárnapi gyűlésen jelenlevő tizenkét tagja nyomban 850 koronát ajánlott fel a nemes czélra. Meghajtjuk lobogónkat az egyháztanács hazafias áldozatkészsége előtt, melylyel a debreczeni egyetem késői krónikáiba aranybetük- kel jegyezte be nevét s ismételten azt a reményünket fejezzük ki, hogy a magyar kultúra nagy alkotásának munkájából részt fog venni városunk közönségének hagyományos áldozat- készsége is! HÍREK. Április 4. Mély tisztelettel kérjük lapunk azon előfizetőit, kik hátralékban varinak, hátralékaik szives beküldésére. Miután pedig állandóan tapasztaljuk azt. hogy a postáin több lappéldányunk rendesen elkallódik, kérjük előfizetőinket, hogy a; kézbesítés körül tapasztal hatét legkisebb rendetlenségről bennünket azonnal értesíteni szíveskedjenek, hogy a kellő lépéseket meglehessük. Lapunkat ellenőrzés mellett csütörtök reggel oly időben adjuk postára, hogy pénteken azt minden előfizetőnknek kézbesíteni lehessen. Vármegyei kinevezés. Mint a Sz. K. írja, Nagy László, Szatinármegye főispánja dr. lire- bán Kornél szolgabirót vármegyei Il-od aljegyzővé, István János közigazgatási gyakornokot pedig szolgabiróvá nevezte ki. Uj királyi biztos. 0 felsége a király Nagy Lászlót, Szatmárvármegye főispánját Szatmár- és Szabolcsmegyék teljhatalmú királyi biztosává nevezte ki. Uj bányatanácsos. A m. kir. pénzügyminiszter Oblatek Béla m. kir. bányafőmérnököt a bányászati tisztviselők egyesitett létszámában m. kir. bányatanácsossá nevezte ki. Oblatek Béla egyike a bányakerület legképzettebb, leg- talentumosabb tisztviselőinek s előzékeny, lekötelező modoráért nemcsak tisztviselőtársainak, mindent. Ölelgesd karjaiddal, csókdosd ajkaiddal, ámítsd el, hogy mennyire boldog vagy az ő oldala mellett . . . majd meglásd, hogy az az eltitkolt emésztő vágy, a mely sorvaszt majd a már halott után: még hamarabb mellém, közelembe fektet. Oh, az a viszonlátás, mikor két halott egymást csókolja ott a sirfenéken ! Mindig téged szerettelek. Nem te öltél meg. Én magamat . . .“ Eddig tart a haldokló rövid végső jegyzete. Kálmán levelpapirost vett elő és szórul- szóra leírta mindazt, a mit a naplójának meggyónt. És ráírta a czimet is: „K. |Jolán ő nagyságának, helyben. Rögtön kézbesítendő.“ Az óra éjfélután kettőre járt. Egyszerű vaságyához lépett, a hol feje fölött felakasztva csüggött hatlövetű forgópisztolya. A tekintete megakadt egy kis miniatűr- képen, mely szintén ágya felett csüggött. Anyját ábrázolta a kép, ölében egy kis szoknyás gyerekkel. Az ártatlan kis gyerek ő volt. Úgy szeretett volna sokáig elmerengeni azon a szép képecskén, úgy megkönnyebült volna a lelke, ha még egyszer megcsókolhatta volna annak az asszonynak a homlokát, csak ott a képen is, a ki az ő homlokát annyiszor ápolgatta vizes ruháival ha láza volt s annyiszor felmelengette forró csókjaival ha fázott, didergett, ha megcsípte a téli hideg, mig az iskolából haza ért. Nem mert hozzá érni ahhoz a képhez. De aztán bátorságot vett magának : de a nagyközönségnek is bírja rokonszenves tiszteletét s szeretetét. Kinevezése, mely minden tekintetben érdemes férfiút ért, a legszélesebb körökben igaz örömöt kelt. Közgazdasági előadó. A földmivelésügyi miniszter Szegedy Antalt Szatmármegye köz- igazgatási bizottságába közgazdasági előadóvá nevezte ki. Törvényhatósági ipartanácsosok. A debreczeni kereskedelmi s iparkamara Glaviczky Károly kereskedőt és Kapás Mihály iparost Szatmármegye törvényhatósági ipartanácsába tanácsosoknak választotta meg, Esküvő, fígöngyösy Gyula ezukrázda tulajdonos, az ipartestület alelnöke márczius 29-én tartotta esküvőjét Nagykárolyban özv. Szemán- cse/c Jánosné kedves leányával: Juliskával. A fiatal párt díszes nászmenet kisérte az esküvőre. Mint tanuk Kun István, a menyasszony nagybátyja és Koleszár Sándor kolozsvári ügyvéd a vőlegény sógora szerepeltek. Az esküvőt Kun István házában fényes lakoma követte. A fiatal párt nagybányai ismerősei közül számosán táviratilag üdvözölték. Főigazgatói látogatás. Szieber Ede kir. tanácsos, a kassai tankerület főigazgatója, mint azt már jeleztük, az elmúlt héten meglátogatta a nagybányai állami főgimnáziumot. A főigazgató, ki vasárnap utazott el városunkból, a tapasztaltak fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. Tulipánokért. A tulipán mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt városunkban is. Társadalmunk hölgyközönsége áll a mozgalom élén s nemes törekvéseiket bizonyára a legszebb siker fogja koronázni. A tulipán mozgalom maradandó alkotása lesz városunkban a magyar ipart védő egyesület megalkotása. Ez ügyben az előértekezletet holnap, f. hó 5-én, csütörtökön délután 5 órakor tartják meg a városház tanácstermében. Ez előértekezletre jöjjön el mindenki, ki frigyet köt a tulipánnal s szivén viseli a magyar ipar érdekét. Most, midőn az egész ország lelkesedve hódol a tulipánnak, lehetetlennek tartjuk, hogy ez ősi város hazafias közönsége ne a legelső sorokban foglalna állást a magyar ipar védelmében. Az előértekezletre, melyen mindenkit szívesen látnak, a meghívót a százas hölgybizottság bocsátotta ki. A tulipán-kertbe való belépésüket újabban a következők jelentették be: Abrahám- Szegény anyám, ne lásd meg, hogy mit tesz az a te rósz fiad! - és befordította a a képet a fal felé . . . Kicsordult a köny szeméből, utószor látta I szegény az édes anyját. Aztán gépiesen a fegyver felé nyúlt. Összerázkódott, a mint megérintette a hideg csövet. A halál leheletét érezte és nem borzadt meg tőle csak egy pillanatra. A másik perezben j már készen volt. Lecsavarta lámpását. Arra a hosszú útra úgysem kell világosság . . . Aztán még ez a megmaradt kis világosság se kellett neki, hogy rátaláljon a szivére. Megpróbálta a fegyvert, jól hord-e ? Kétszer bele lőtt a nagy porczellán lámpásba, az pompásan talált. Összezúzta az egészet s a harmadik lövés szintén nem tévesztett czélt. Épen a szivét találta, közepén, ott a hol akarta. Aztán mindent eltakart enyhítő fátyolával a sötét éjszaka homálya . . . Ott fekszik a ravatalon . . . Eltemették szép búcsúztatóval, kesergő gyászindulóval, szürke érckoporsóban. K. Jolán kisasszony is megkapta a levelet, de a temetésen nem jelenhetett meg, mert erős migrainje támadt. Csak a redőnyös ablakon keresztül nézte a menetet s mikor már az elhaladt, ott roskadt le az édes anyja ölébe. Mindjárt botrány: ha a temetésen történik . . . Hegyi József.
