Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-11 / 2. szám

i

1906. január 11.

gróf volt az első, aki az alsóbb néposztályoknak jogokat követelt a parlamentben. (Éljenzés) De szava a pusztában kiáltó szava volt, a kormány mitsem tett s az uralmon levő párt lemosolyogta követeléseit. Pedig már Dante a pokol mélyére küldi azokat, kik a közügyeket saját czéljaikra használják fel. (Lelkes éljenzés.) A függetlenségi párt hive, sőt harczosa volt a legszélesebb körű jogkiterjesztésnek s harczosa lesz annak a jövőben is.

A mi a nemzetiségi kérdést illeti, mi a nemzetiségeknek minden jogos törekvéseit támogatjuk a magyar nemzeti állam egységének határáig. E kereten belül ápolhatják, fejleszhe- tik nyelvüket, kultúrájukat, azt mi nem érintjük soha.

Végül ígéri, hogy a helyi érdekeknek hűséges istápolója lesz, mert azt tartja, hogy a képviselőnek ismernie kell választóit, választóinak barátja kell hogy legyen s kell, hogy a képviselő-házának ajtaja mindig nyitva legyen a választók előtt. (Lelkes éljenzés.)

Felemelt fővel megyek a küzdelembe, mert lehetetlennek tartom, hogy e nemes város lakói, kik a hegyek szabad szférájában nőttek föl, ne vállalnának szolidaritást az alkotmány védőivel. (Zajos hosszan tartó éljenzés és taps.)

Apponyi Albert gróf beszéde.

Mikor Apponyi Albert gróf az ezrekre rugó közönség előtt megjelent, le nem irható lelkesedés támadt. Perczekig lengettek a kalapok a levegőben s zúgott szakadatlanul a viharos éljenzés. Apponyi némán, megilletődve nézte a lelkesedés elementáris kitörését, majd midőn szólani kezdett, egyszerre halotti csend lett. Beszéde bő kivonatban igy hangzik:

Ez a választókerület, úgymond, az alkotmányos élet helyreállitása óta már sokszor választott képviselőt, de sohasem oly válságos, rendkívüli körülmények között, mint most. Rendszerint úgy szokott lenni, hogy egy vagy több párt mérkőzik egymással a küzdelemben, melynek mindenike jogosult alapon áll. De most nincs igy! Most nem a pártok mérkőznek egymással. Most a nemzeti életnek, az alkotmánynak megtámadói állanak szemben a nemzeti éltek, az alkotmány védőivel. (Zajos helyeslés.) Nem sorolom fel a törvénytelenségek egész sorozatát, melyben a kormány valósággal tobzódik, csak néhány példával illusztrálom a helyzetet. (Haljuk! Halljuk!)

A negyvennyolczadiki törvényhozás biztosította a nemzet azon jogát, hogy a nemzet ügyeit a parlamentnek felelős minisztériuma intézze, hogy igy a kormányzásban a nemzeti akarat megnyilatkozhassék. Ez azt jelenti, hogy a kormányzás csak a nemzet bizalma alapján lehetséges. De Kossuth Lajos bölcsesége a parlament mellett teremtett még egy más szervezetet is a nemzeti akarat megnyilvánulásának, midőn nem engedte a törvényhatóságok jogkörét megcsonkítani.

A kormány most mind a két biztosítékot el akarja dobni s úgy a parlamenten, mint a törvényhatóságokon keresztül akar gázolni. A kormányzásra elégnek tartja csupán a király bizalmát s ezzel felforgatja alkotmányunk azon lényeges alaptételét, hogy e nemzet bizalma éppen annyira szükséges, mint a fejedelemé. (Zajos helyeslés.) De a kormány mindezzel nem törődik, a képviselőháznak akarata ellenére kormányoz, elnémítva a képviselőházat. E kormány alatt a képviselőház csak négyszer jött össze, mindannyiszor hogy meghallgassa a törvénytelen elnapolást. De van egy másik útja a nemzeti akarat megtudásának.

Ha a király ő felsége kételkedik abban, hogy a jelenlevő képviselőház a nemzeti akaratot híven képviseli, forduljon az ország közönségéhez. De ezt nem teszik, mert tudják a választ, tehát rosszhiszemüleg, tudatosan a nemzet akarata ellenére kormányoznak. Ha pedig azt mondják, hogy választási törvényünk rossz, nos hát erre azt felelem, hogy mi már 30 év óta mondjuk ezt, de ezek az urak mindig jónak tartották a választási törvényt, amig csak többséget adott nekik és csak most találják rossznak, mert egyszer ez a rossz választási törvény is alkalmasnak bizonyult arra, hogy a nemzeti akarat megnyilvánuljon. De válaszolok még mást is. Amit most mondani fogok, az tisztán az én nézetem. Ha nem bíznak a jelenlegi választási törvényben, én kész vagyok arra, hogy csináljuk meg először a választási reformot a legNAGYBANYA

szélesebb alapon és hogy oszlassák fel akkor az országgyűlést, de csak egy feltétel alatt, ha t. i. királyi szóval nyerünk biztosítékot a tekintetben, hogy annak a választásnak az eredményét azután perdöntőül el fogják fogadni. De a választó közönséggel experímentálni és addig újból és újból választani, amig e választó közönség az előre eléje szabott legfelsőbb akaratnak megfelelően nyilatkozik.- ilyen csapdába bele nem megyünk. (Zajos éljenzés.)

Miután a kormány a parlamentet elnémította, most irtó, botrányos hadjáratot indított a nemzeti akarat érvényesülésének második biztosítéka: a törvényhatóságok ellen, mert ezek a törvényt s az alkotmányt védeni merészelik. (Zajos helyeslés.) Ez feje tetejére állított viszony.

Miből támadt a mostani küzdelem ?

Van-e nemzet a földön nemzeti katonaság nélkül ? (Felkiáltanak : Nincs !) De van ! A magyar nemzet!

E természetellenes állapotot továbbra is fentartani nem lehet. Pedig hogy ezt föntartsák, még az alkotmány felfüggesztésétől sem riadnak vissza. (Igaz ! Úgy vari!)

Az a kérdés, hogy az alkotmány védőihez vagy támadóihoz csatlakozzunk-e ? Ha alkotmányosságunkat úgy értelmeznők, hogy az addig tart, amig a legfőbb akarattal egyetértő- leg akarjuk azt használni, akkor az körülbelül felesleges. Ha nekem előre megmondják, hogy mit kell mondanom, nem pazarlóm tüdőmet arra, hogy elmondjam azt, hanem megmondom az illető urnák, mondja el maga. (Zajos tetszés.)

E küzdelem nagy áldozatokkal jár, de csüggedni, kétségbeesni nem szabad!

Mikor az Isten választott népét az Ígéret földjére vezették, sokáig bolyongtak a pusztákon s ekkor a hosszas bolyongásban akadtak, kik panaszban törtek ki, hogy kár volt elhagyni Egyiptomot és visszasírtak a kényelmes rabszolgaság húsos fazékjai után. Ne legyünk mi is hasonlók a szolgaság után kesergő rossz izraelitákhoz, hanem szemünket az Ígéret földjére helyezve törjünk előre !

Szenvedés és küzdés nélkül sem egyes, sem a nemzet nem érhet el semmit s ha visszatekintünk a múlt nagy megpróbáltatásaira, bizony a mi szenvedésünk, áldozatunk igen kicsinynek mondható! (Zajos helyeslés.)

A mostani nemzeti ellenállás erőteljesebb, hatalmasabb, mint az bármikor volt a múltakban. Hiszen nézzük a törvényhatóságok falanxát, dicsőségteljes küzdelmét. Kalapot emel a tisztviselők, a hősök előtt, kik mindenüket koczkára téve védik a törvényt s az alkotmányt. (Zajos éljenzés.)

Kötelességeink vannak nekünk vezetőknek s kötelességeik vannak önöknek !

Nekünk kötelességünk a békére ugv törekednünk, hogy az a béke őszinte és áldásos legyen királyra és nemzetre egyaránt! Isten mentse meg királyunkat s a nemzetet oly békétől, melyet a nemzet szebében ökölre szorított kézzel kötne meg. A ki ilyen békét akar, az sem a királynak, sem a nemzetnek nem hü fia.

Mi készek vagyunk olyan megoldásra, amely tekintetbe veszi a fejedelemnek személyes álláspontját is, de nem vagyunk hajlandók olyan kibontakozásra, amely nem veszi tekintetbe a nemzet alkotmányosan megnyilatkozott akaratát. (Zajos éljenzés.) Ezt nem szabad tennünk.

Ha mi ily békét kötnénk, hosszú évekre raknánk rabigát a nemzet nyakába.

Mikor az ősi házat fel akarják perzselni, romhalmazzá dönteni, vájjon a ház lakói közül ki kérdezné, hogy a támadókhoz vagy védőkhöz csatlakozzék-e ? A hatalom most olyan házat támad, mely mindnyájunk előtt szent, a nemzeti élet és alkotmány házát. Az a kérdés most, hogy védjük-e ezt vagy a támadókhoz csatlakozzunk ?

Azokról, kik lesben állnak, kik szint nem mernek vallani, nem is érdemes beszélni, hiszen a Szentirás is azt mondja: volnál te hideg vagy meleg, de nem vagy se hideg, se meleg, langyos vagy, tehát kiköplek a számból!

Hazugság az, hogy mi a nemzetiségek iránt nem testvéri szeretettel viseltetnénk. Mi csak kettőt kívánunk tőlük: hogy más hazát ne ismerjenek s e mellett saját érdekükben is sajátítsák el nyelvünket, hogy a legmagasabb tisztségekig is felemelkedhessenek. Emellett ápolhatják, fejleszthetik nyelvüket, kultúrájukat s minden jogos követeléseikben bennünk hü

3

j támogatókra találnak. (Éljenzés.) Hiszen tapasz- I talhatták, a történelem bizonyítja, mi volt osz- ' tályrészük, midőn a nemzetet leverték. A járom j az ő nyakukat is véresre nyomta ; a nemzet \ ellenben mig feledte a sérelmeket, de a jó j szolgálatokat a nemzet soha el nem felejti.

A függetlenségi párt zászlaja az egész ! országban mindig a népszabadságnak is zászlaja volt. E zászló a szabadságnak, egyenlőségnek i és testvériségnek, a magyar nemzet függetien- ; ségének és a magyar népszabadságnak a lobogója. E zászló alatt kéri az önök támogatását egy európai hirü kiváló tudós, Földes Béla, kinek megválasztása nyereség a nemzetnek. Ajánlom szives figyelmükbe. (Hosszan tartó I zajos éljenzés és taps.)

Apponyi mintegy öt negyed órás beszéde után a választó közönség Károlyi István grófot kívánta hallani, ki engedve a közóhajnak rövid, de tüzes beszédet intézett a választókhoz.

Még Simon Aurél beszélt magyarul, majd románul, nagy szónoki erővel, mire az impozáns gyűlést Szerencsi/ József bezárta.

A gyűlést, melyen pár ezer ember volt jelen, a legcsekélyebb inczidens sem zavarta meg s az mindvégig méltóságosan folyt le.

A diszebéd.

A város közönsége Apponyi Albert gróf tiszteletére Rumpold Gyula éttermében fényes diszebédet rendezett. Valójában csak most éreztük igazán, hogy a leégett városi szálló nagytermét mennyire nélkülözzük. A diszebédre háromszor annyian jelentkeztek, mint a menynyien elfértek, de igy is mintegy nyolezvanan foglaltak helyet a gazdagon terített asztaloknál. Rumpold vendéglős derekasan kitett magáért. Oly pompás ebédet szervírozott, mely dicséretére vált volna a főváros legelőkelőbb éttermének is, borai pedig nagy elismerést arattak.

A harmadik fogásnál Stoll Béla mint házigazda üdvözölte nagyszabású beszéddel Apponyi Albert grófot s felkérte, hogy a Kaszinónak ujonan beszerzett Széchényi ezüst serlegét avassa fel, hogy a mai nap legyen örökre emlékezetes a Kaszinó életében is. (Zajos éljenzés és helyeslés.)

Apponyi gróf szívesen engedett a kérelemnek. Mi vezérek, úgymond, úgy vagyunk naponkint, mind a drámaírók királyánál: Sha- kespeare-nél olvassuk V. Henrik ez. drámájában. V. Henrik angol király, mikor franczia földön táborozott, éjjel álruhában körüljárta a tábort s kihallgatta katonáit, hogy mit beszéljek, mi, ként vélekednek róla és a háborúról. Hát bizony ott sok zúgolódást hallhatott. Sokan felpanaszolták, hogy könnyű a királynak, mert ő nem koczkáztatja életét, ő nem vészit semmit. S midőn visszafelé menet gondolatába mélyedt, bevallotta önmaga előtt: Igazatok van vitézeim a magatok szempontjából. De mi egynek-egy- nek egyéni vesztessége és koczkázata azon nagymérvű felelősséghez, mely az én lelkiismeretemet nyomja, reá nehezedvén valamenyietek- nek sorsa. Nos, hát t. uraim, igy vagyunk miis, kik harezba vittük a nemzetet. Nem múlik el nap, nem múlik el óra, talán egy perez se, hogy meg ne kérdezzük lelkiismeretünket, vájjon helyesen cselekszünk-e? És lelkiismeretünk mindannyiszor minden habozás nélkül azt mondja, hogy igen is, igen is, igen is ! (Zajos éljenzés.)

De t. uraim, mint minden hasonlat, úgy ez a hasonlat is sántít. Sántít pedig abban, hogy ott az angol katonák azért zúgolódtak, mert idegen földön, idegen területért kellett önteni vérüket, de nekünk magyaroknak más a sorsunk. Nekünk saját*hazánk földjén alkotmányunkat kell védelmezni, hazánkért, nemzetünkért kell szenvednünk. Minden küzdelem áldozatokkal jár. Ha valódi áldásos békét akarunk, ezt az áldozatot meg kell hoznunk. Arra kérem e nemes város polgárait,^ választóit, hogy legyenek elkészülve mindenre. És ha a szavazó urnához mennek, azt egyszerre, tömegesen tegyék. Úgyszólván rohammal vegyék be a várat, mert ez által lelket, bátorságot öntenek a habozok, a félénkek leikébe s a vidékiek előtt imponálni fognak. Végül arra kérem önöket, hogy a miként én megőrzőm e szép nap emlékét, úgy őrizzék meg önök is. Itt hagyom a szivemet, osszák el maguk között és soha se felejtsenek el.

Frenetikus taps és éljenzés zúgott fel a gyönyörű, megkapó beszédre, melylyel a Széchényi serleget felavatta.

Szerencsi/ József megköszönve Apponyi gróf nemes fáradozásait, őt mint a független