Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-23 / 12. szám

TÁI1SAUALMI ÉS SZ5ÉPIH03DALMI HETILAP.

Előfizetés) árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morva.v Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14.

Aktuális ügyek.

Márczius 22.

Nehány nap választ már csak el attól, hogy városunkban a közbiztonsági szolgálatokat a m. kir. csendőrség vegye át. A vörös zsinoros, dolmányos, czifra tarsolyú hajdúk napja immár leáldozóban s el- ’ tűnésükkel oly patriárkálisan ellátott rendőri éra zárul be, melyet bizonyára senki sem óhajt vissza. Közbiztonsági viszonyaink különösen az utolsó évtized, alatt a hihetetlenségig rosszabbodtak’, úgyszólván a legteljesebb anarkia állott elő, melylyel szemben tehetetlenül állott a rendőrkapitányi hivatal, a város tanácsa, a város közönsége. Hajdúink szinte "észrevétlenül hivatalszolgákká vedlettek át, kiknek halvány sejtelmük sem volt a rendőri szolgálatról s rendőrkapitányi hivatalunk fungált rendőrség nélkül s valóban elismerésre \ méltó dolgot müveit, midőn rendőrlegénység nélkül a közbiztonságot annyira is j megtudta védeni, mint ahogy megvédte.

Aprilis elsejétől azonban uj korszak köszönt reánk. A m. kir. csendőrség ekkor veszi át városunkban a rendőri szolgálatot. Miért leplezgessük, mi nagy reményeket füzünk a csendőrség működéséhez, de hogy e remények hirtelen csalódássá ne váljanak, tudnia kell mindenkinek, hogy a csendőrségi intézmény a polgári rendőrséget fölöslegessé nem teszi, sőt a polgári rendőrségnek kisebb ügyekben való összA „Nagybánya“ tárczája.

Szabadság. Egyenlőség. Testvériség.

Míg szerényen elhúzódva Kis körödbe, otthonodba,

Élsz magadnak, egyedül;

Zárt ösvényen nem bolyongasz,

Tenni, hatni nem tolongasz,

Embert kerülsz s ő kerül:

Addig szabad vagy, barátom!

De ha túllépsz e korláton És az élet elragad :

Vége! Mindent elvesztettél,

Bekerített vaddá lettél

S már csak vérzened — szabad.

Ha külömb vagy mindnyájoknál S teszed, mintha rosszabb volnál S aljas ebként meglapulsz; Gyöngéiket mind erénynek,

Árnyukat is vallód fénynek,

Nem birálgatsz, nem szapulsz: Akkor szent az egyenlőség! Megbecsülnek szörnyen, sőt még Olykor egy csont is kinéz.

De ha sértve talpra állasz,

Erősebbel pörbe szállasz :

Egyenlőség gúnyja léssz.

hangzatos támogatását határozottan megköveteli.

S ez az a kérdés, amihez röviden hozzászólani akarunk.

Ha uj polgári rendőrséget alkalmaznánk, ez tagadhatatlanul nagy terhet róna a városra s a csendőrségi intézményt meglehetősen drágává tenné. A jelenlegi rendőrszemélyzet alkalmazásáról pedig igen érthető okokból, szó sem lehet. De miután polgári rendőrségre a csendőrség mellett is feltétlenül szükség van, a kérdést mi úgy látjuk megoldhatónak s főként pénzügyi szempontból tetszetős e megoldás, hogy hivatásos tűzoltó legénységünket képezzük ki a rendőri szolgálatra. Tűzoltói elfoglaltságuk mellett czélszerü beosztással minden nagyobb megerőltetés nélkül elláthatják a rendőri szolgálatot is s a kettős szolgálatért csupán fizetésüket kellene némileg megjavítani s a fokozatos előléptetéssel nagyobb kedvet és kitartást ébreszteni bennök mindkét irányban exponált pályájuk iránt.

Számos városban, hol a csendőrséget alkalmazzák a rendőri szolgálatokra, a polgári rendőrség kérdését igy oidoiták meg s az ötlet bevált. Be fog az válni nálunk is, csak azt a hibát ne kövessük el, hogy a tisztán rendőrségi teendőket végző legénységet valahogyan egy kalap alá ne fogjuk a hivatalszolgákkal, mert az nemcsak tekintélyüket fogja lerombolni, de meg fogja bénítani működésűket is.

Nem csekély jelentőségű aktuális ügye

városipjiwwfcL az állami elemi iskolák elhelyezésének kérdése is. Elemi iskoláink a megkötött s kormányhatóságilag jóváhagyott szerződés értelmében 1906. év január elsején állami kezelésbe mennek át s az iskolai uj épületek 1906. év szeptember elsején a város által az államnak átadandók lesznek.

Építendő pedig a város belterületén egy tizenkét tanteremből, egy tanácsszobából, igazgatói és szolgai lakásból és a szükséges mellékhelyiségekből álló iskolai épület; a veresvizi és kereszthegyi külterületen egy három-három tanteremből s egy-egy tanítói lakásból álló épület; továbbá a borpataki és feketepataki külterületen egy-egy tanteremből, egy-egy tanítói lakásból, valamint a szükséges mellékhelyiségekből álló iskolai épület.

Ismételjük, hogy ez épületek a jövő év szeptember elsején feltétlenül átadandók, tehát nincs időnk a késedelmeskedésre, hanem mielőbb döntenünk kell e kérdésben, hogy az építkezések még ez év nyarán, sőt még hamarább megkezdhetők legyenek, hogy a kitűzött időben már gyermekeink egészségére való tekintetből is teljesen kész és jól kiszáradt épületeket adhassunk át rendeltetésöknek.

A külterületi iskolák elhelyezésének kérdése nem jár nagy nehézséggel, mert ! a külterületeken több alkalmas hely van, hová az iskolák felépíthetők.

Nehezebb azonban az elhelyezés kérdésének megoldása a belterületen, hol az

Tested-véred nekik szánjad,

Az övéket ne kívánjad,

Ha kínoznak: föl se vedd;

A kolompost ne előzd meg,

Ha bírnád is, sohse győzd meg : így lesz testvér a neved.

De vigyázz, kik elfogadnak :

Megtagadnak, cserben hagynak,

Ha dicső nagy elvüket Rájuk szabni kedved szottyan „Hó, paraszt, ez más!“ Legottan Testvér-szódra mind süket.

f'ikrir /léin.

¥

A két öreg.

A muzeum még csöndes. Alig hallatszik egyéb a rokkant katonák csoszogálásánál, — meg akár hiszik önök, akár nem — a fehér karú Vénus-asszony csicsergésénél. Úgy van, a kaczér istennő több ezer évi hallgatás után egyszerre megszólalt és mindjárt melegében olyan lármát csapott, hogy fölverte vele az egész régiségtárat. A bűbájos márványdiva ajkairól azonban nem ömlött valami mennyei muzsika, hanem olyan profán csiripolás, hogy szinte szédelegtek bele az olympusi társak. Isten tudja, mi történik a klasszikus kellem és összhang eme fenséges társaságában, ha elő nem biczeg valahonnan a becsületes féllábu katona és mankójával erélyesen meg nem fenyegeti

Vénus asszonyt, mire az istennő elhallgatott.

A katona azonban nem elégedett meg azzal a dicsőséggel, hogy Vénust elhallgattatta (holott az Olympuson ezt az eseményt, mint nevezetes dolgot jegyezték volna föl az annalesekbe). A féllábu valóságos kémszemle alá fogta az istennőt, fél lábával körül tipegte s csakugyan fölfödözte az istennő vállán az igazi tettest egy közönséges szürke veréb alakjában. A rendbontó imigy rajtakapatván, gyorsan kimenekült az ablakon, még jobban fölverve csiripolásával a terem templomi csöndjét.

A féllábu vitéz imigy helyreállítván a világ megzavart rendjét, méltónak Ítélte magát valamely jutalomra. Elővette fekete tubákos szelen- czéjét, felpattantotta a födelét és óvatosan, de a mennyei élvezet minden jele közt szippantott a becses tartalomból.

— Csisz-csosz, top-top . . . hallatszott most ismét és a szobrok közül előcsoszogott egy másik rokkant vitéz. A jövevény külsőre azonban lényegesen különbözött társától. Mig ennek az egyenruhája csupa szürke volt és régi módi mellszijon függő kard fityegett az oldalán, emennek öltönye kávébarna attila és kék pantalló volt, kard helyett pedig csak egy üveggombos tekintélyes bot volt a kezében. (Gyönyörű bot; a féllábu vitéz szívesen elcserélte volna a kardjával.) Már az öltözetből is kivilágilk, hogy a két rokkant közül az egyik fejét hajdan rezes csákó nyomta a sárga madárral, a másikét pedig az alkotmányos íöveg a nemzeti zsinórral. Öreg, törődött már mind a kettő, különösen a barna attillás; mert a féllábu hadfi arczára keményen kipödört bajusz, meg a fényesre borotvált áll