Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-09 / 10. szám
L. 1905. márczius 9. A jótékony nöegylet közgyűlése. A nagybányai jótékony nőegylet márczius 5-én tartotta meg rendes évi közgyűlését Robelly Lajosné elnöklete alatt, melyre a tagok igen szép számban jelentek meg. Elnök megnyitó beszédében lelkes szavakkal üdvözölte a megjelent tagokat s arra kérte őket, hogy a tisztikart nagy, humanus munkájában ezentúl is ép oly hathatósan támogassák, mint eddig, hogy ezáltal az igaz szeretet, a béke s reménység három szinü lobogóját újabb diadalra segítsék. Az elnöki megnyitó után felhangzott éljenzés szép megnyilatkozása volt az egyesületnek köz- tiszteletben álló elnöke iránt, a kinek kezei között a legjobb helyen van a jótékonyságnak eme régi intézménye. A havi előterjesztések után Szőke Béla titkár ismertette nagy gonddal összeállított évi jelentését, amely a napokban kerül ki a nyomdából. A jelentés első részében kegyelettel emlékezik meg az egyesületet a letűnt év folyamán ért nagy gyászról, az alapitónő: Svaiczer Ilkának, továbbá özv. Csomós Áronnénak elhunytéról, ki az egyesületre hagyott nagy alapítványával örökre emlékezetessé tette nevét. Majd beszámol az irgalom és szeretet nevében végbevitt nagy munkáról, a melyben az oroszlánszerepet játszó elnöknőt hathatósan gyámolitották hölgyeink. Részt vett az egyesület az év folyamán az országban rendezett kiállításokon, hol ipari czikkei méltó feltűnést keltettek. A földművelésügyi minisztérium a hasznos munkálkodást jutalmazni s egyszersmind nagyobb, szélesebb körre kiterjeszteni óhajtván, az egyesületnek nagy segélyére jött. A jelentés közli az alapszabályoknak lényeges módosításait is, a melyek közül nagyon elismerésre méltó és követendő az a változtatás, hogy tisztikarát ezentúl három évre választja s így a sokszor a leghasznosabb egyletre is bénító hatással levő mindenévi választás nem rendíti meg a tagok buzgó munkásságát. Szépen emlékezik meg a jelentés, a városunkban az elmúlt év folyamán megalakul Vöröskereszt-egyletről is, melynek tevékenysége nagyban segíti a köznyomor enyhítését. Beszámol a jelentés végül az egyesület vagyona kezeléséről. Az elmúlt évben az alapítványi tőkékkel együtt 18.788 K 10 f. bevétellel szemben 18.726 K 74 f. kiadás volt. A bevételből 3000 koronánál jóval többet osztott ki a szegények között; több mint 1500 koronát fordított az általa fentartott óvókra, a Svaiczer Ilka- alap 1000 koronára lett felemelve, a Rátz Pál- alap pedig 500 koronára. Karácsonkor ajándékokra 400 koronát és fel nem becsülhető élelmi szereket s ruhát adott a szegényeknek. Az egyesület jelenlegi vagyona ingó és ingatlanokban 49.000 korona. Végül hálás szívvel emlékezik meg a jelentés minden jótevőjéről s különösen azokról is, a kik az egyesületet nemcsak az anyagiak terén, de erkölcsi utón is nagyban támogatták. A közgyűlés emelkedett hangulatban ért véget. Magunk részéről is a nagyszabású munkálkodást kellő mértékben honoráljuk s szívesen adózzunk elismeréssel az egyesület vezetőségének. M A GYBÁNYA ____ Az Ifjúsági Kör jelmezestélye. Az Ifjúsági Kör tánczestélyét, vagy helyesebben mondva nagy elit-bálját hagyományos balszerencséje nem hagyta el az idén sem. Mintegy harmincz daliás ifjú udvarias meghívására alig 10-12 leány jelent meg a szépen s ízlésesen diszitett nagyterem parketjén s ha a megjelentek csekély száma nem is jelenti azt, hogy hiány volt a jókedvben, de mindenesetre a báli mulatság kevésbé sikerült voltára mutat. Nagyon csalódnék az, aki e sikertelenséget vagy nevezzük bárminek, az Ifjúsági Kör rovására Írná, melynek tagjai dicséretre méltó buzgalommal, ötletességgel s valóban pazar áldozatkészséggel megtettek minden lehetőt a tánczmulatság sikere érdekében. És nem habozom kimondani, hogy e sikertelenség motívumait a társadalomban keresem és találom meg, mely betegséges nagyzási hóbortjában, nevetséges nagyképűségében már sokkal tovább ment azon határnál, a melyen túl a társadalom súlyos adóitól amúgy is roskadozó családjaink tovább követhetnék. A visszavonulásra használjunk bármi ürügyet, bármi elfogadhatóbb, szebb czimet, az A férfi hideg szava és hűvös udvariassága bántotta. Halkan mondta:- Elemér, ön gyűlöl engem.- Volna rá jogom.- Ön elitéi engem.- Ezt a jogomat sem tagadhatja meg.- Nem kerestem ezt a találkozást, elhiszi?- Nekem nincs hitem. A hitnek gyilkos tőre van. Többet ér ennél, a mit látunk. Nézze ezt a tájékot. Átadta Izának a messzelátóját s mint a Tátra gyakori látogatója, magyarázgatta az egymás mellé, egymás hátára sorakozó csúcsok nevét, formáját s az itt-ott barnán vagy szürkeségben feltünedező várromok történetét.- Látja ott balra a kassai hegyeket ?- Látom.- Alatta egy kikönyöklő hegycsúcs.- Igen.- Azon vagy egy várrom. Szinte átlátni az üres ablakain.- Ennek is van valami története ?- Fájdalmas a története. Olyasforma, mint a salgói várromé. Iza a szeméhez emelte messzelátóját s eltakarta a kezével arczát.- És hogy volt a történet? Lent, a gerincz alatt e pillanatban ütötte le botjával Iza kalapját a német.- A történet rövid. Abaujban volt egy leány: szép és fiatal. Az egész határban leste már a nemes ifjúság, a levente legényhad azt az időt, a mikor a szalánczi vár bimbója rózsává feslik, a mikor a kis leányból nagy kisasszony lesz, a ki elé oda lehet állani villogó szemmel, megbabonázott lélekkel, dobogó szívvel s meg lehet neki mondani, a mit igaz férfi csak egyszer mond meg igazán: te drága, te édes leány, szeretlek! És ha megmondja: halálos igazságot mond, örök értékű esküt tesz, aztán nem szól róla többet soha, csak a boldog szerelemben. A ki szerelmi csalódását kidalolja: nem igaz a fájdalma. A férfisziv makacsul őrzi azt, mint e hegy mélye az ő kincsét.- Ha a történetet folytatná?- A nemes urfiak megérték az időt, mikor a szalánczi bimbóból rózsa lett, fölkeresték a szép kisasszonyt. Az egyik legény, a ki mióta eszét tudta, nem ismert más leányt, csak ezt, nem tudott szólni, mikor szólni kellett. Hanem a szeme, az beszélt, a mint beszél lobogó lángjával, égető forróságával a tűz, a mely önmagát emészti föl. A szemek beszéde mindig iga- zabb, mint az ajkaké. Leányajkon a beszéd hamis, mint az Alföldön a délibáb. A szalánczi kisasszony megértette a tornai legény szemének őszinte beszédét: „A váramban ezüstbe öltözködik a pap. Aranystólával köti össze kezünket örökre. Eljösz-e édes ?“ A leányszem válaszolta: „Veled megyek édes, örökre.“ Több beszéd nem volt közöttük. Elemér lehajtotta a fejét. Iza reszkető izgalomban^ nézett reá. Alig merte kérdezni:- És azután mi történt ?- A fiatalember szállott, mint a madár, rohant, mint a szélvész, vitte az édes hirt az édesanyjának. A szerelmi hir rendesen gyorsan száguld, mint a szilaj paripa; de nyomában a sötét csalódás.- Tovább ! igazság az, hogy a nagy terhet, melylyel egy ily elit bál s piane jelmezes bál ró a családokra, fizetési pótlékok mellett sem bírjuk és ha valahogyan képesek is vagyunk az árral úszni, egy éjszaka legpompásabb hangulata sincs arányban a meghozott áldozatokkal, melyekért még az édes emlékek hangulatos sokasága s a gondosan kibenzinezett s elraktározott sélyemruhák sémi kárpótolnak. S csoda-e, ha ily körülmények között az elit mulatságok kora lejár s az ibolva-báiok, virág-estélyek egyre népesednek? Más nagyobb városokban is a keserű tapasztalatok, főleg egy elit bál mérlegének összeállítása már régebben megtermették a maguk egészséges gyümölcseit s a régi világ nagyhírű, legelőkelőbb zsentri báljai is ma már „kaiton-bálokká“ változtak, melyen ugyanaz a régi, előkelő közönség nem selyemben, hanem kötelezően viselendő kartonruhában vagy kalotaszegi varottasban ropja a tánczot, talán még ragyogóbb kedvvel, mint valaha. A tapasztalatok bizonyítják, hogy az elegans meghívókon az a tiszteletteljes kérelem, hogy : „a hölgyek kéretnek minél egyszerűbb ruhában megjelenni“, - csak arra jó, hogy a hölgyek minél fényesebb toaletben jelenjenek meg. De ha az egyszerű ruha viselése már a bál jeller généi, mely az elit jelleget korántsem zárja ki, minden megjelenőre kötelező, a hölgyek is szives örömest, a családapák pedig még szives örö- mestebb mennének bele a dologba s bizonyára az esetben referádánkat is más tónusban irj hatnók meg. Majdnem ugyanígy irtunk az Ifjúsági Kör tavalyi tánczmulatságáról is s e felfogásunkon most sincs okunk bármit is változtatni. Tavaly is óhajtottuk, vajha az Ifjúsági Kör az évről-évre megismétlődő tanulságokból levonná a konzekvencziákat, azt óhajtjuk most is. Az Ifjúsági, Kör jelmezestélye egyébként jókedvben nem szűkölködött. De a jelmezesek felvonulása egy-két valóban gyönyörű jelmeztől eltekintve (Bonis Istvánná, Kende Irénke, továbbá Ráth Ferencz, Haráesek Vilmos, Hará- csek Károly, dr. Moldován Ferencz, Ferkay Jenő), igen szegényes volt s a felcsigázott várakozást épen nem elégitette ki. A férfi jelmezesek közül Ferkay hozott eleven életet a disz3 (Az a német de nehezen kapaszkodik föl s mekkora pihenőket tart.)- A szerelmes ifjú egy hét múlva fényes szerszámú lovakon, ragyogó nászkérő sereggel fölrugtatott a szalánczi várba. Szivében és körülte csupa piros öröm. Épp akkor tartotta a vár kisasszonya (ezt nagyon sötéten mesélte Elemér) eljegyzését a komlósi vár urával, egy vad emberrel, a ki rablásból és kéthitüség árán lett várak és seregek ura.- Folytassa.- A történet itt bevégződik.- Nincs tovább?- Az asszonyi hajlandóság e kegyetlen végzése a jó sziveknek nem tetszik. A néplé- leknek termő ereje van. Költött hozzá egy mesét, hogy legyen a történetnek igaz és költői folytatása.- Elmondhatja a mesét ?- A mese egy dalt vitt a tornai legényhez. A dal ezt zúgta: a leány téged szeret, apja kényszeritette a házasságra, férje gyötörte e miatt; egyszer csak a mint a vár fokán ültek és galambok szállottak Torna-vár tájékára, a menyecske átkapta férje nyakát, mintha izzó szerelemmel ölelné át s lerántotta magával az irtózatos mélységbe. Iza fölugrott ültéből és meredten bámult Elemérre. Nem a keletkező s már szárnyaival csapkodó vihar ijesztette meg, hanem az a gondolat jéghidegsége riasztotta, hogy ez az ember, az első báléj lovagja most romantikus alakban elmondta az ő, a kettőjük történetét, csinált neki végezésül egy tragikus mesét, hogy itt a
