Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-22 / 25. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPinODALMI HETILAP.----- - -■ - 1 !' ! Elő fizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő ■ negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. j Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon, j EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szánt, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér H A vízhiány. Junius 21. Az időközönként fellépő járványos betegségek ismét és ismét üstökénél fogva vonszolják napirendre ^a vízvezeték és csatornázás kérded»—*1' Erezzük, tudjuk jól, hogy a ragályos betegségek időnkénti kitörésének sok egyéb mellékkörülményeken kivül kettős főoka: a vízvezeték és csatornázás hiánya s mégis e két korszakos alkotás megalkotásánál a legkisebb akadályra mintha lethargikus kimerülésbe esnénk mindannyian. Hosszasan tartó helyszíni szemlék, vizmérések után végre szinte megoldottnak tekintettük a vízvezeték kérdését. A rozsályi egyesült források a kontemplált alkalmas helyen felfogva az eszközölt vizmérések adatai, de a vidéket s forrásokat igen jól ismerő szakértők véleménye szerint is, tiszta, baktériummentes s mindenekfölött a vízvezeték czéljaira bőséges vízzel kecsegtettek, melynek baktériummentességét forrás eredetén kivül még az is biztosította volna, hogy szűrt állapotban került volna a vízvezeték cziszternáiba. A vidékünket s a rozsályhegyi forrásokat jól ismerő szakértők véleményén felépült képviselőtestületi határozatot a földmivelésügyi minisztérium szakértői azonban egy tollvonással keresztül húzták s oly szakértői utasítással s tanácsokkal látták el a várost, melyet követve, távolabb állanánk a vízvezeték megvalósításától, mint valaha. Anélkül is vérünkben van a tervez- getés. Nincs senki közöttünk, akinek pár tuczat jó eszméje ne volna raktáron, melyekért készek vagyunk akkor is lándzsát törni, mikor a kitűzött czél közvetlen a megvalósítás stádiuma előtt áll. S e jellegzetes vonásunk még inkább kidomborul, ha arra kivülől is, mint jelenleg a vízvezeték kérdésében a kormányhatósági leiratban nyerünk impulzust. Ha azon szerencsétlen gondolatra jönnénk, hogy a vízvezeték ügyében véglegesen elejtsük a kérdés alapos tanulmányozása s megvitatása után nagy egyértelműséggel elfoglalt álláspontunkat, akkor ismét évekbe kerülne csupán annak tisztázása, hogy forrásvizekből vagy artézi kutakból lássuk-e el vízzel a vízvezetéket, nem is számítva azon horribilis kiadásokat, melylyel az ártézi kutakkal való kísérletezés járna. Nincs tehát más választásunk, mint megmaradni azon álláspont mellett, hogy a rozsályhegyi egyesült forrásokat használjuk fel a vízvezeték czéljaira, mely a vízvezeték kérdésének legideálisabb megoldása. Megengedjük, hogy e tervezet az iratokban talán nem volt elég élesen kidomborítva, annak nagy előnyei az iratokból talán nem világlottak ki eléggé s ez az oka a minisztérium szakértői azon felfogásának, hogy a felhasználni szándékolt forrásvíz egyrészt kevés, másrészt a szűrési proczesszus nehézkes is, meg költséges is. De mi a vélemények közötti differen- cziákat könnyen eloszlathatónak véljük, ha az írásos eljárás mellőzésével szóbeli tárgyalásra visszük a kérdést s a tervezet megalkotásánál eljárt szakférfiakból egy küldöttség menne fel a minisztériumba, hol mindenre megadva a szükséges s a helyi ismeretekből fakadó felvilágosításokat, könnyen kivolna eszközölhető, hogy a vízvezeték és csatornázási tervek a felsőbb jóváhagyást megnyerjék. A legelső teendő tehát a küldöttség eljárása volna. Ismételten hangoztatjuk, hogy mi a küldöttség felutazásától s szóbeli tárgyalásától a legjobb sikert reméljük, de még ez esetben is évekre volna szükség, míg a vízvezetéki s csatornázási mü elkészülne. Vizünk pedig nincs s annak hiányát kétszeresen érezzük, amikor a ragályos betegségnek fellépése ivóvizszükségletünk kielégítésénél szinte aggodalmas óvatosságra serkent. Mégis csak nagy szatírája a sorsnak, hogy városunk, melynek közeli vidéke tele van kitünöbbnél kitünőbb forrásvizekkel, vízhiányban szenved s a lakosság az a rétege, mely nem igen válogatós s melynek fogalma sincs a baktériumokkal való fertőzésről, még mindig a főtéri-kut vizére szorul s onnan látja el vízszükségletét. Az időközönként mathematikai bizonyossággal fellépő ragályos betegségek elengedhetetlen kötelességünkké teszik, A „Nagybanya“ tárczája. Mese. Ha elolvassa kedves Náczi bátyám ezt a kedves históriát, ne huzza össze szemöldökét, ne szidjon össze magában magyarosan, hogy ismét „émelygős szamárságot“ Írtam, de olyan a keret, hogy nem illik más belé. Szeretem megfigyelni a szív apró boldogságait, a melyek elmúltak, mint a buborék és maradt mi volt a puszta lég, meg aztán azokat a futó érzéseket, a melyek olyan boldogakká teszik azokat a szerelmes bolondokat, a kik azt hiszik, hogy csak szerelmük kedvéért nyílnak az ezerszinü virágok, csacsog az erdő mélyén fakadó kis patak és susog lágyan, szerelmesen a fák sötétzöld lombjai közt az alkonyi szellő. Szegény bolondok! Ügy-e Náczi bátyám? Tévedhetünk uram bátyám, mert nem próbálta egyikünk sem. Több volt életünkben a dolgunk, sem hogy az ilyen luxusra ráérjünk. Pedig egy csók, egy ölelés! — Nekünk semminek látszik, de másnak nem! A csók felejteti az élet keserveit, az ölelés lázba hozza azt a forró vért. Még a szív gyötrelme is boldogság. Kaczagunk a szerelmes bolondokon, mert* nem ismerjük azt a mindenható elemet „a mely sorozza a semmit semmivel, hogy minden legyen,“ nem ismerjük azt a szenvedélyt, mit szerelemnek hívnak a poéták, nem ismerjük a gyönyört, sem a fájdalmat ... *. Néhány évvel ezelőtt egy nagyobb városban voltam állomáson. Nagyon kedves város volt, gyönyörű vidékkel és még gyönyörűbb leányokkal. Mintha hét vármegye szép leánya és menyecskéje lett volna abban a városban összpontosítva a föld erősebb nemének igazi örömére, reményes boldogágára. Bolond egy idő járta abban az évben. Farsangban majdnem tavasz volt, böjtben pedig az idő megbomlott logikája szerint télnek kellett lenni. Már vígan árulták az ibolyát, a délelőtti korzó tavaszias szint öltött, az asz- szonyok és leányok a divattudósitók nyelve szerint „derékban“ jelentek meg hóditó utjokra, az idősebb urak világos felöltőkben járkáltak, az úgynevezett gigerlik kabát nélkül csupán monoklival sétáltak. A festők tavaszi tájképeket pingáltak, a titkos drámaírók sutbadobván a cothurnust, a költészet gyengébb faját kezdték kezelni fűzfa- sipjaikon. Egyszóval minden könnyű, világos és zöld volt. A bálok már majálisokká kezdtek átalakulni és mindenki abban a tudatban volt, hogy csuda történt, mert a tavasz egy pár héttel, vagy jobban mondva két hónappal előbb érkezett meg. Egy szép reggel eltűnt minden remény, az idő visszazökkent a télbe. Sűrűn, kitartóan hullott a hó és rövid idő múlva vastag, fehér hó takaró födte el az aszfaltjárdákat. Annak a napnak az estéjén, a mikor ez a visszazökkenés történt, zajlott le az árva gyermekek felruházásáról gondoskodó nőegylet fényes bálja. Elfoglaltságom miatt nem mehettem el. Még dolgoztam, a mikor váratlanul berontott hozzám Miklós Laczi szigorló orvos, arcza halvány volt, szemeiben a kétségbeesés csillogott, azok a vérpiros ajkai úgy reszkettek a felindulástól. Biztosan össze kapott valakivel, gondoltam az első pillanatban. De igaz, el is felejtettem Laczi barátomat bemutatni. Nem volt valami szép fiú, de sok volt benne azokból a tulajdonságokból, a melyek csinos gyermekké formálták. S a mi fő, kitünően tudott beszélni azon édeskés, behízelgő, lágyan hangzó nyelven, a mi olyan jól, édesen esik a női füleknek, vagy inkább a sziveknek. Nem volt zsur, mulatság, a hová ő ne lett volna hivatalos. Szépen énekelt, bravúrral zongorázott, sikeresen tánczolt, egyszóval perfekt gavallér volt, kedvelt a mamák előtt és kedvelt a leányok előtt. A szép Kovács Margitnak udvarolt nagy hévvel. Gyermek koruktól ismerősök voltak, összeszoktak, a gyermeki ragaszkodás később szerelemmé vált. — Vége, vége mindennek! Illúzió, csalfa illúzió volt az egész, édes illúzió volt, a mi álomba, édes álomba ringatott . . . Nagyon keserves szavak voltak ezek, egy szerelmes fiú szájából. Fagylalttal kínálta meg Laczi Margitot, az