Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-20 / 16. szám
ha azt az állam p. o. egy pótszerződésben kívánná, a keleti iskolakerület részére is egy 12 j tantermes iskolát, mikor az csak a város lakosságának egészségi és szellemi előnyére szol- j gál. A Papp Zsigmond-féle telken pedig, melyet én már 7 évvel ezelőtt ajánlottam bold, j Turman 0. polgármester urnák iskolai czélra, építhet az állam óvodát (s az iskolába jövő gyermekek az óvodásokat is hozhatnák) s még , ha nagyon szükséges lenne, a gimnázium részére is jut belőle a Kossuth-utczai részen vagy egy hold, sőt a mostani lakóház helyére építhetnék a Muzeum-ot. Jó lesz mindezeket fontolóra venni! Különben az iskolaszék, a város javasolhat, de majd az állam választ. Rozsos István. 1905. április 20. _____________ Olvasó k özönségünkhöz. Május hó elsejétől uj előfizetési évnegyedet nyitunk lapunkra. Eddigi pályafutásunk alatt lapunk irányzatát, szellemi nívóját megismerhette mindenki s ítéletet formálhatott arról, hogy valóban hézagot töltünk-e be, missiót teljesitünk-e s vájjon érdemesek vagyunk-e a támogatásra vagy nem? Mi szerény tehetségünkkel igyekeztünk mindig a legjobbat nyújtani s hogy helyes utón járunk, bizonyítja a közönségnek szinte példátlan rokonszenve, mely lapunk irányában megnyilvánult. Minden nagyhangú ígérgetések helyett csak annak kijelentésére szorítkozunk, hogy a közügyeket továbbra is a legjobb tehetségünkkel, a legnagyobb önzetlenséggel, minden személyeskedést szigorúan kerülve fogjuk szolgálni s minden erőnkkel arra fogunk törekedni, hogy oly lapot nyújtsunk olvasóinknak, mely teljesen a modern zsurnalisztika színvonalán áll. Nem riadunk vissza a legmesszebb menő áldozattól sem, hogy lapunkat oly külalakban és terjedelemben jelentessük meg, hogy a legelőkelőbb vidéki sajtó-organumokkal is felvehesse a versenyt. Midőn olvasóközönségünknek hálás köszö- netünket tolmácsoljuk azon valóban kitüntető, széleskörű támogatásért, melyben lapunkat megjelenésétől kezdve ritka jóindulattal részesítette, kéijük, hogy lapunkat továbbra is támogatni s ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Lapunk minden csütörtök reggel 8-12 oldalon jelenik meg bő, változatos tartalommal. Egyben kérjük olvasó közönségünket, hogy az expedicziónál tapasztalt bármi kis rendetlenséget tudomásunkra juttatni szíveskedjék, hogy annak megszüntetése iránt azonnal intézkedhessünk. újra bedugták a tüzelő üstbe. De még sokáig nem érezte a lángok tüzét; mert megittasulva a rigmusoktól, még egyre a versekre gondolt, a melyeket az imént eldalolt. III. Csakhogy az ördögöt éppenséggel nem elégítette ki a kapott tanács. Hogy is hihette volna, hogy a föld egy leánya találékonyabb lehetne a kínzásokban, mint ő, az örökös sötétség fejedelme? De mert, hogy éppen semmi dolga sem volt és a kísérlettel mit sem koczkáztatott, elhatározta, hogy ellátogat a földre. Szétterjesztette fekete szárnyait, átmérte a sötétség világát, felszállt a napsugaras légkörbe, hamarosan tájékozódott és Páris felé repült. Fel is fedezte gyorsan a zölddel beárnyalt erkélyt, a melyen az ifjú hölgy friss, zöld babérfák alatt ült; ölében egy könyv pihent. Az ördög nagyon megharagudott, a mikor meglátta és feltette magában, hogy még néhány ezer íaköteget tesz a poéta üstje alá. Mert bizonyos, hogy az bolondot akart űzni belőle. Hiszen csak messziről kellett megnéznie ezt az álmodozó gyermeket a zöld lombok alatt s bizonyos lehetett benne, hogy ebben a leányban nem lehetett egyetlen rossz gondolat sem. És a mikor közelebbről megnézte, még jobban megbizonyosodott erről. Hajának könnyed aranya alatt, mely halvány s remegő volt, mint a mikor a dicsfény keresztül NAGYBANYA Lapunk előfizetési ára: Egész évre . . . 8 K Negyed évre . . . 2 K Fél évre .... 4 K Egyes szám ára 20 í. Nagybányán, 1905. április hó 19. Hazafias üdvözlettel A szerkesztőség és kiadóhivatal. HÍREK. Április 18. Husvét. Zúgnak a harangok, zeng a hálaének! Alleluja! A hivő lelkek ájtatos imája száll fel az égre a napsugaras tavasznak, a feltámadásnak édes lehelletével, a zsenge virágok balzsamos illatával. A szenvedés után való diadalmas győzelemnek fenséges gyönyörűsége, örömteljes eszméje tölti be a csüggedő lelkeket boldogító reménységgel. A templomok csöndes boltivei alatt újra felharsog az örömnek malasztos szava: Krisztus feltámadott! Alleluja! A halálra kínozott, de sírjából dicsőségesen feltámadott Igazság mintha szólna, diadalmas lobogójával mintha integetne felénk, hogy: jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok; jöjjetek, kik üldözést szenvedtek az igazságért; jöjjetek, kiknek lelke békét nem talál a földön és én megnyugtatlak titeket. Nézzétek az én keresztemet, lássátok diadalomat, vigasztalódjatok és örvendezzetek. És újra megtelik a szenvedő, küzdő ember lelke örömmel, nyugalommal, békességgel, miként a templomok megtelnek ismét a boldog hívők seregével és ünnepi hangulatot terjesztenek szét a gondjaiktól, munkájuktól pár napra megszabadult emberek. Az általános ünnepi hangulatban boldogan pihen mindenki kedvesei körében és békével szivében, ragyogó arczczal élvezi ki-ki az ünnepnapok nyugalmát és örömét, mely vigasztaló derűt áraszt az egész világra. Ezen vigasztaló derűvel, örömmel, békességgel kívánunk kedves olvasóinknak igen boldog ünnepeket! •«•niélyi bírok. Krittóffy József főispán az elmúlt napokban városunkban időzött. A főispán tudvalevőleg családjával együtt Nagybányán akarja tölteni a nyarat s itt időzése alatt több nyárilakot szemlélt meg. Leginkább megtetszett a főispánnak az Incze-féle villa, melyet értesülésünk szerint a tulajdonosok készséggel rendelkezésére bocsátanak. A főispán innen Abbáziába utazott pár heti tartózkodásra. - Thorma János festőművész a fővárosból, hol pár napot töltött, hazaérkezett. — Km. Pap Sándor országgyűlési képviselő az ünnepekre körünkbe érkezett. Uj tb. főszolgabíró. Kristóffy József főispán Teleki Jenő grófot, ki a nagysomkuti szolgacsillog a ködön, véghetetlen édességü szempár ragyogott, a melynek nézése tisztább volt a szűz tavaknál. E homlok páratlan fehérségét csak a gondolatok ártatlanságával lehetne összehasonlítani, a melyeket az arcza kifejezése elárult. Alig fakadt rózsa ajakán, — mert a kisasszony nagyon fiatal volt még - gyönge karjain, finom kezén, alig fejlett termetén, a növeldebeli leányéhoz hasonló egész alakján, a mely a belső nyugtalanságot még nem érzi; még szűk ruhájának szigorú redőin is rajta volt a bűbájos tudatlanságnak kifejezése, a mely még mindenen csudálkozik, azt sem tudja, hogy a gonoszság létezik és forró könnyeket képes ontani egy kicsi bogárka miatt, a melyet észrevétlenül eltiportak a kert porondján. A Sátán, a ki értett az ártatlansághoz, hiszen eleget megrontott, nyomban tisztában volt vele, hogy ehhez hasonlót még nem látott soha. Még az sem jutott eszébe, hogy kisértetbe vigye; mert, bár kevéssé hajlott az ilyenfajta érzelmekre, ennyi ártatlanság és édesség mégis meghatotta. És bár nagyon bántotta az eredménytelen utazás, mégis hangos kaczajra fakadt, a mikor arra gondolt, hogy ettől a gyermektől, ez angyaltól kérjen tanácsot az újabb kínzásokra. Azért amúgy futólag mégis elárulta, hogy miért jött, miután a veleszületett udvariassággal, tisztelettel s alázatos módon bocsánatot kért az alkalmatlankodásért. 3 bírósághoz mint közigazgatási gyakornok van beosztva, tb. főszolgabírónak nevezte ki. Lelkészi meghívás. Takács Ferencz végzett ev. ref. theologust, városunk szülöttét Makóra segéd lelkésznek hívták meg. Takács már el is utazott, hogy uj állását elfoglalja. A fővárosi g. kath. plébános választás. A székesfővárosban g. kath. plébániát állítottak fel, mely f. évi május hó 1-én kezdi meg működését. Az uj plébánost a f. hó 12-én tartott közgyűlésén választották meg Melles Emil szatmári g. kath. főesperes személyében. Adókivetó bizottsági tagok. Szatmárvármegye alispánja a Nagybányán működő adókivető bizottságba 1905, 1906. és 1907. évekre rendes tagoknak Molclován László és Szerencsi/ József nagybányai lakosokat, póttagoknak Spinetty Sándor nagybányai és Herskovits Miksa sikárlói lakosokat nevezte ki. A Szentföld. Mai számunkban a Szentföldet mutatjuk be olvasóinknak Baltai Jánosné szül. Kerekes Lila úrnő tollából, úgy, amint az ma tárul a kegyeletes zarándok elé. A nagy közvetlenséggel s ötletességgel megirt pompás útirajzra külön is felhívjuk olvasóink figyelmét. Hisszük, hogy közlésével igaz gyönyörűséget szerzünk olvasóinknak. Egyházkerüieti főjegyző választás. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházkerületi főjegyzővé Sass Béla 374 szavazatával szemben 425 szavazattal Dicsőfy Józsefet választotta meg. Esküvő. Dr. Nagy Sándor erdődi ügyvéd f. hó 24-én vezeti oltárhoz Lehrnerné Koreytko Ludmilla kedves leányát: Alexandrini. A nagyheti szertartások, a r. kath. plébániatemplomban a nagyheti szertartások sorrendje a következő: Nagycsütörtökön d. e. 9-kor nagymise lesz, mely után az oltárok ékességeiktől megfosztatnak. Délután 4 órakor lamentáczió. Pénteken 9 órakor lesz az előszentelt mise, mely után az Oltáriszentséget a szent sírba viszik. Délután 4 órakor lamentáczió lesz, a mely alatt a templomi énekkar régi egyházi énekeket és Kersch Tenebrae facAae sunt kezdetű egyh. énekét adja elő. Este 6 órakor a szent sírból az Oltáriszentséget elviszik. Szombaton a szertartások reggel 7 órakor kezdődnek; 9 órakor feltámadási sz. mise. Délután 6 órakor ünnepélyes feltámadás. Husvét vasárnapján már 6 órakor lehet szenteltetni ételeket. 7 és 8 órakor kismise. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, a mely alatt a templomi ének és zenekar előadja Zsasskovszky zenésmiséjét, a melyben a szólókat Mikes Anna, Szaitz Irén és Szőke Béla fogják énekelni. Mayer Ilonka Lipp Albán Exultabunt ez. énekét adja elő hegedű és orgona kisérettel. Előadják még Liszt Ferencz A ve Máriá-ját. D. u. 3 órakor vecsernye. Husvét másodnapján Seyler ünnepi miséje lesz 9 órakor, mig betétül két karének lesz. Nagypénteken d. u. 4 órakor Horváth A lány ráemelte kedves, tiszta tekintetét. — Hogyan ? Büntetést akar, mely borzasztóbb lenne a pokol minden kínjánál? — Igen! Bocsásson meg érte! — Nos, jobb helyre nem is fordulhatott volna! — szólt gyermeteg mosolyával... — Hogyan ? — szólt az ördög. — Ön tudna tanácsolni^? — Én Istenem, hát igen! — Tudna valami szörnyű kint? — Annak tartják! — Vég nélkül valót? — Igen. Az emlékezés azzá teszi! Az öpdög ránézett és szinte belebutult a csodálkozásba. — De azt, a kit meg akar büntetni, ide kell hoznia, erre az erkélyre, a babérfák alá! — igy szólt és szeme egy fehér pillangót követett, mely a bokrok felett a napfényben röpködött. — Majd megmutatom neki a hímzésemet, a melyen dolgozom; a könyvemet, a melyből olvasok. Nem részesítem egyetlen pillantásban, egyetlen mosolyban sem. És ha az ajkamra vágyik . . . — Óh! vágyni fog! — Nos, ha vágyni fog . . . — Akkor? — Megtagadom tőle! - szólt olyan édes hangon, hogy a gyönyörtől kinyílt az erkély minden virága.
