Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-05 / 1. szám
2 NAGYBANYA kor valaki egy kezdő üzlettől oly forgalmat és nyereséget vár, mint egy régi, sok fáradsággal, verejtékkel és kitartással megalapított üzlettől. A reklám nagy hasznáról és nélkülözhetetlenségéről legérdekesebbek azok a nyilatkozatok, melyek oly egyénektől származtak, kik a legszegényesebb sorsból épen a reklám révén milliomosokká küz- dötték fel magukat. Wanamaker, az amerikai milliárdos kereskedő igy szól a reklámról: Az a rengeteg, megmérhetetlen vagyon, melyet a kereskedelem s az ipar terén hirdetések által szereztek és a mai nap is szereznek, legfényesebben bizonyítja az értelmes reklamcsinálás értékét. Okos és éleslátásu iparosok és kereskedők tudják, hogy a hirdetés az anyagi siker kulcsa, mely kitárja az üzletek és vállalatok kapuit a nagy közönség előtt. Bátorsággal, kitartással és türelemmel folytatott hirdetés dúsan kamatozik és idővel a befektetett tőkét százszorosán visszahozza. A hirdetés a kereskedelmi gazdagság megteremtője, vállalkozó férfiak sorsának intézője. A hirdetés hatalmas mágnes, mely a kereskedőhöz vonzza a vásárlókat, mint az ívlámpa fénye az esti pillangókat. A hirdetés a kereskedelmi s ipari gépezet ola- jozója, mely annak könyebb mozgását elősegíti és mely ha egyszer kellőleg meglendítette a gépezetet, az csekély erővel s kis fáradsággal tartható működésben. A reklám sok jelentéktelen vagy tengődő kereskedőt és vállalkozót vezetett a meggazdagodás útjára, viszont számtalan' oly világczég, mely a hirdetéssel teljesen fölhagyott, igen rövid idő alatt visszaesett és elvesztette hírnevét és vevőkörét. A reklám bűvös hatása ép oly befolyást gyakorol a kereskedelemre és az iparra egyaránt, mint a nap csodatevő ereje a növényzetre. A nap viruló rózsává fejleszti a ablakközben, diófából faragták tán száz év előtt, sok asszonyi szemek, temetőben immár elporladt szép fejek hajoltak egykor gondolkozva az asztalka lapja fölé; szerelmes ábrándokat nem érzel-e, ha apró fiókjaira tekintesz ? Ki ne húzd valahogy a bezárt fiókot. Nagyatyád pecsétes levélkéjét ha olvasnád, amit egykor e ház szép leányához küldött, nem sirnál-e a múlt idővel elvesztett forró érzelmeken? Az almáriumon ragyognak a zöld gyümölcsös tálak és az ó-ezüstből való czukortartó, aminek nádmézes gyomrát egykor kulcscsal zárták el pákosztos cseléd elől, tompa fénynyel néz le az almárium tetejéről. A széleshátu szekrényekből valami gyengén lágy illat szivárgott ki: levendula ez, vagy chypre ? Olyan illat, ami régi asszonyi lakásokban található. Mariska húgom bevezetett a szobába. Nagyon szives volt és sokat beszélt: — Be jól tettétek ! Már majd meghalok a magányosságtól, pedig tudjátok, azelőtt, mig fiatalabb voltam, úgy bolondult utánam a férfinépség, mint a legyek a mézre. Farsang napjait egyhuzamban keresztül tánczoltam. Szép világ volt, szép világ volt ... Ha megöregedtél, ülj a sutba és halgass. De ebédre itt maradtok ? Mariska húgom sebesen járt fel-alá a szobában. Egy lomha, nagy czicza ébredt fel a dívány sarkában és felnyitotta a szemét: — Barátném, ne alkalmatlankodj! — kiáltott Mariska és elhessegette a dörgölődző cicát. — Lássátok, ez a barátném! mást nem ismerek a lányok közül. Akik voltak, azok férjhez mentek, a mostaniaknak pedig férfiakon jár folyton az eszük. Ugyan ki törődnék az ilyen elsavanyodott kisasszonnyal? Mariska, miután dél felé járt az idő, kom- plimentet csinált és eltűnt a szobából. — Az ebéd végett megyek. Mulassatok addig! Mig Mariska odakünn járt, megkérdeztem a mérnököt, hogy miért maradt leány Mariska. Müller János nyújtózkodott és felpödörte barna bajuszát: bimbót s a hirdetés felvirágoztatja az ipart s kereskedelmet. Tárjuk fel a közönség előtt áruink jóságát, értessük meg, hogy annak saját érdekében áll azokat vásárolni és ha telepünkön megjelenik a vevő, tartsuk meg Ígéretünket, váltsuk be szavunkat s akkor biztos a siker, melyre számítottunk. Ha gyenge az üzlet és várakozásaink nem teljesülnek, ne higyjük, hogy a hirdetésre hiába dobjuk ki a pénzt, mert ily felfogás mellett még a legrégibb czég is arra a szomorú sorsra juthat, hogy a modern eszközökkel dolgozó ifjabb nemzedék csakhamar túlszárnyalja. Ha a kereskedő, iparos elhidegül a hirdetés iránt, az üzlet visszamegy, úgy, mint a higany oszlopa leszáll, ha a levegő lehűl. íme, gazdag tapasztalatai alapján igy nyilatkozik egy milliárdos kereskedő, ki óriási vagyonát a reklámnak köszönheti. A késhegyig kiélesedett verseny nagy viharzásában legfőbb ideje volna, ha a kereskedőink s iparosaink is végre tudatára ébrednének annak, hogy az okos reklámnak mily kiaknázhatatlan előnyei i vannak s az ügyesen szerkesztett hirde- j tések által a maguk részére is megnyitnák j azon zsilipeket, melyekből szerencse és j jólét árad mindennemű üzletre. A szabadelvüpárt zászlóbontása. Impozáns gyűlés keretében alakult meg j újra f. hó 2-án a nagybányai szabadelvüpárt. ; Az alakuló gyűlésen mintegy négyszázan ; voltak jelen, úgy, hogy a megjelenteket a vá- j rosi nagyszálló kisterme alig volt képes be- j I fogadni. A gyűlésen városunk intelügencziája j igen szép számban volt képviselve, de tömegesen részt vett azon a polgárság is, fényes jelét adva a szabadelvű eszmékhez való ragaszko- ! dásának. Az alakuló gyűlést Stoll Gábor kir. kör- j — Az ördög tudja! Bolond volt egész életében; fantaszta, barátom, fantaszta! Azt mondják, szép leány volt, de nem tetszett neki senki. Abban az időben, mikor ő hajadon sorba I jutott, Svarczenberg-dragonyosok feküdtek ezen J a vidéken. Igen vidám, mulatós katonák voltak, j csupa főrangú ember volt a tisztikarban. Egy ! kapitány, valami gróf tette a szépet Mariskának. i Mondják, hogy volt köztük valami, mert mikor a dragonyosok tovább mentek, Mariska bánatba merült. Apja, anyja meghalt, egyedül maradt a gazdaságban, ami azóta asszony kézben züllik, fogy, mint a holdvilág . . . Mariska nem törődik semmivel, senkivel, él, mert nem tehet egyebet. Távoli rokonai annyi ezüst-készséget örökölnek utána, amennyit még álmukban sem láttak. A mérnök a keskeny hátú széken kényelmetlenül érezte magát. Nyújtózott jobbra-balra, aztán egyszerre elaludt. Mariska bejött a szobába. — Elaludtál, fiam ? rebegte megilletődve Mariska, a mérnökre tekintve, aztán óvatosan rázogatni kezdte a vállát. János felébredt és körülnézett. — Kész az ebéd, gyertek! — monda Mariska. Vékonyra szeletelt vadpecsenye után czukros süteményt hozott a vén szolgáló. Sovány ebéd volt, szinte szomorú. A befőttes üvegek tuczatszámra vonultak fel. Müller János szomorkásán nézett a nénire. — Borod nincs, húgom ? — Nincs, fiam, nálam nem dorbézolnak. I Lábán eladok mindent. Minek nekem ? Tudod, i kétszáz forint kiadásom sincs egy esztendőben. I Ha ruha nem kellene, olcsóbban is megélnék. Ebéd után a klavirhoz ült Mariska. Elme- i rengve lapozgatott a kották között, közben halk i hangon beszélt: — Régen nem zongoráztam, de a ti kedvetekért mindent megteszek. A ferde Lidi fekete kávét hordott fel, Müller busán lehorgasztotta a fejét. jegyző, a régi szabadelvüpárt nagyérdemű elnöke nyitotta meg rövid beszéddel. Megrongált egészségére való hivatkozással jelentette be elnöki tisztéről lemondását s midőn lelkes szavakkal kérte a párt tagjait, hogy rendithet- len hűséggel ragaszkodjanak a szabadelvüpárt zászlójához, felhívja, hogy válasszák meg a párt uj tisztikarát. A gyűlés nagy sajnálattal vette tudomásul Sloll Gábor elnök lemondását s a szükebbkörü bizottság javaslata alapján elnöknek nagy lelkesedéssel Szabó Adolf nyug. erdőigazgatót, jegyzőnek pedig dr. IVersz Ignácz ügyvédet választotta. Szabó Adolf lelkes éljenzések között foglalta el az elnöki széket. Hálás köszönettel fogadja, úgymond, a kitüntető bizalmat s kedves kötelességének tartja, hogy meghajolva a gyűlés egyhangú óhaja előtt, az elnöki tisztet elvállalja. Meleg szavakban emlékezik meg a volt elnök s a tisztikar kiváló érdemeiről s kéri a párt tagjait, hogy nehéz és felelősségteljes pozicziójában őt is ugyanazon odaadással támogassák. Nehéz időket élünk, mely kétszeresen kötelességünkké teszi az összetartást, hogy azt a zászlót, mely alá sorakozunk, diadalra is vezessük. Szabó Adolf elnök beköszöntőjét a párt nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta. Ezután a szabadelvüpárt száztagú végrehajtó bizottságát választották meg. Megválasztattak: Abrugyán Antal, Andron János, Berényi Izidor, Bernhardt Adolf,.Bányay József. Beregszászy Samu, Bálint Imre, Boda Gyula, Bátori Gusztáv, Bertalan Miklós, Blau Dezső, Berghammer Mihály, Lovag Berks Leó, Bátori Oszkár, Bajnóczy Sándor, Brebán Sándor, Dobróczky Alajos, Dergáts Sándor, Do- roghy Ignácz, Égly Mihály, Feuerstein Manó, Fábián Lajos, Frenkel Dezső, Gábor Sándor, Gurnesevits Lajos, Galló Antal, dr. Gondos Mór, Gyöngyösy Gyula, Géresy János, Goldstein Adolf, Giaviczky Károly, Gitta Jusztin, Gaál Lajos, Harácsek Vilmos, Hunteszhagen Ödön, 1905. január 5. — Hugóm, a Svarczenbergek indulóját tudod még ? - kérdé. Mariska nevetni kezdett. — Hogyne ? Akarod ? A billengyübe csapott és amint játszott, egyszerre könnyek szivárogtak végig az arczán. A billentyűket verte és mindig jobban sirt. Az ajtón halk kopogtatás hallatszott. Egy molyette vén zöld dolmány és egy hófehér férfifő nyomult be az ajtón. Mariska felugrott. —_ Isten hozta, Pál ur. Be jól tette, hogy eljött. Éppen magán gondolkoztam. A hófehér Pál ur — szomszéd komposszesz- szor, aki nemrég özvegyi sorba jutott és unalmában délutánonkint meglátogatta Mariskát - szertartásosan meghajtotta magát. Sapkáját hóna alatt tartotta és hódolattal járult közelebb a klavirhoz. — Az indulót tetszik ? — kérdé szomorúan. — Igen, Pál ur, felelt élénken Mariska. Üljön közelebb; mit csinált azóta, hogy nem láttam ? Pál ur köhintett. — Szomorkodom, kisasszony. Mit csinálhatnék? Szomorkodom. Müller János titokban intett. A hófehér Pál urat néztem, kopott zöld dolmányban és sárga szakállával, amint odaadással hajolt előre a klavir fölé és amint halkan mondá : „Nagyon szép, nagyon szép. Hát hogy van, Mariska ?“ És a fehér hajú leányt is néztem, amint fehér orczáját Pál ur felé forditá és felelt: „Szeretném, ha maga is játszana valami zenét, legalább együtt játszanánk!“ * * . * Alkonyodott és tovább utaztunk. Köd járt a tájon, és a lápban, amit megközelítettünk, lidérczfények tánczoltak. Csend volt, nyírségi csend. A faluk alusznak körül, az uriházakban a Svarczenberg-indulót játszszák i klaviron. Krúdy Gyula.
