Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-15 / 37. szám
1904. szeptember 15. NAGYBANYA 3 Tudomásom szerint részt vett a tárgyalásokon mint képviselőtestületi tag és hallgatott; részt vett a helyszíni szemléken és haigatott; részt vett a véglegesen döntő ülésen és ismét csak hallgatott. És kérdem, kik azon „mi“, kiknek nevében beszél ? Azoknak a tekintélyes férfiaknak, kik a a nyaralók építése mellett állást foglaltak, teljes névsorát megtalálhatja az indítvány aláírásaiban s a közgyűlési jegyzőkönyvekben. Dehát kik azon „mi“, kiknek e hangadó férfiak „eszmei“ ellenfeleik; kik azon „mi“, kik most még inkább meg vannak győződve, hogy a nyaralók építése „czélszerüség, haszon és Ízlés nélkül való.“ Réti István ur annyira nem érdeklődött e kérdés iránt, hogy még a nyaralók valóban szép és ízléses terveit sem látta, honnan tudja tehát, hogy „Ízlés nélkül való“? Avagy oly művészi privilegium az Ízlés, melyhez nekünk, a város közönségének, a Réti ur szemeiben amolyas profán népségnek még csak konyitani sem szabad s melyről az ihletett művészi lélek láttatlanban is lesújtó bírálatot mondhat? A nyaralók költségvetését sem látta, honnan tudja tehát, hogy az káros? Abban a külön „eszmei“ világban, melyben hivatásánál fogva él, a nyaralók szükségességéről sem volt alkalma meggyőződni, honnan tudja tehát, hogy a nyaralók építése czélszerütlen ? Kérdezze csak meg e kérdésben bármelyik kereskedőt vagy iparost, meglássa, hogy min- deniket „eszmei“ ellenfelei között fogja találni s nem fog egyetlen-egyet sem olyat találni, kinek „sikerülne ereibe szent meggyőződésének egész hevét átöntenie!“ De még csak a részecskéjét sem! Azon feltevését pedig, hogy „bárha majd, mindenki teljesen meg volt s ma még inkább meg van győződve, hogy a nyaralók építése czélszerüség, ízlés és haszonnélkül való és azt is beismerik, hogy hiba és kényelmesség volt megszavazni s még sem tesz senki semmit a megakadályozására11 — én a képviselő- testületre a legnagyobb sértésnek tartom. Nagyon kevéssé ismeri Réti István ur a mi képviselőtestületünket, ha bármely tagját is képesnek tartja arra, hogy akár kényelmesség, akár más szempontból meggyőződése ellen szavazzon! Vagy hogy bárkitől is meggyőződése ellenére vezettetni hagyja magát! De hiszen épen ez a Réti István úr baja. Dörgedelmes s páratlan nagy önérzetre valló szavai a pusztában kiáltó szavai gyanánt hangzottak el s bizony nem akadt s nem akad senki, ki válalkoznék követésére. Szivésen elismerem, hogy ez reá nézve „különös és szomorú jelenség,“ s ha ő ennek elfogadható magyarázatát nem tudja megtalálni, megtudom találni én. Mert különcz nézeteivel egymagában áll s nem mások helyezkedtek az ő felfogásával ellentétbe, hanem ő üzen hadat iszonyú magas vesszőparipájáról a város egész képviselőtestületének, közönségének. Személyes kérdést e dologból senkinek sem jut eszébe csinálni, de egy kissé tisztelje jobban Réti István ur is azok nézetét, kik a haladást nem azon jelszó alatt keresik : nil movere ! A kisipar kibontakozási útja. Mindennapi dolog, hogy a kisiparosok hátat fordítanak mesterségüknek. Ha egy hivatalszolgai vagy hasonló állás üresedik meg, a pályázók legnagyobb része szerszámaikat sutba dobott iparosok. Sokan kivándorolnak, uj nemzedék nem pótolja a hiányt. Mégis azt panaszolják a mesteremberek, hogy sokan vannak, azért nem jut egyre annyi munka, melyből megélhetne. Erről akartunk i egyszer meggyőződni. Megszereztük a statisztikai adatokat, hány legfontosabb iparágbeli i önálló mesterember van még Magyarországon I és összeállítottuk az alábbi táblázatot, melyből kitűnik, hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországban hány lakos esik egy-egy ha- \ sonló szakmabeli mesteremberre. Mert a hány ember szükségletét fedezi egy mester, ugyanannyinak kell egy-egy mestert fentartani. 1900 évben volt Magyarországon önállóan dolgozó iparos Gerster M. könyve szerint: Czipész és csizmadia .... 60.148 mester Féríiszabó ........................... 21.697 „ As ztalos............................... 17.325 „ Ác s....................................... 13.954 „ Lakatos.......................................3913 „ E számok azonban mit sem bizonyítanak. Sem azt, hogy sokan, sem azt, hogy kevesen vannak. E tekintetben csak úgy nyerünk tiszta képet, ha egybevetjük a lakosság számával s kimutatjuk az arányt, hány lakos esik egy iparosra. S ezt a viszonyt összehasonlítják a szom- I széd országok analog számadataival. Egy ! mesterre esik: Magyarom. Ausztria Nénetorsz. Czipész és csizmadiára 158 130 110 latos Szabóra ....................... 29 1 127 114 „ Asztalosra................... 43 3 206 147 „ Ácsra ............................ 81 6 302 263 „ Lakatosra.................... 1440 352 177 „ Látjuk tehát, hogy Magyarországon van legtöbb ember egy-egy iparos-mester fenntartására, tehát nem az iparos sok nálunk, hanem a munka kevés. Fogyasztóképességünknek e táblázat nem lehet hü tükre, bár e tekintetben is kétségtelenül a két ország mögé kerülünk, mert sok ezen iparágbeli kész áru jön be hozzánk. Ugyanez évben Ausztriából behozatott: Kész czipő k ................ 18,148.000,— értékben „ féríiruha „ .... 11,327.720.— „ bútor „ .... 15,782.205.— „ „ fémárú „ .... 20,600.000. — „ Ha elérhetnők azt, hogy e behozott kész áruk nagyobbrészt nálunk készíttessenek, akkor nem sok, hanem kevés iparosunk volna. Szinte halljuk azonban az iparos mesterek ellenvetését, hogy e behozott sok czipő, ruha és bútor többnyire gyári készítmények. Ez a hiedelem téves. A hozzánk importált kérdéses iparczikkek többnyire kisiparosok készítményei, csak legkisebb részük gyári áru. Az eladást eszközlő vállalkozók gyárosoknak nevezik ugyan magukat s nagy raktárt tartanak fenn, nyomtatványaikra nagy és még nagyobb kéményü épületek vannak felpingálva, de tényleg gépekkel, gőzerővel és munkásokkal dolgozó gyár a legkevesebb köztük. Bécsből jön hozzánk a legtöbb czipő, ruha és bútor. Ugyanott nagyszámú export czégáll fenn, melyeknek Magyarország a fő működési terük, itt mint gyári czégek szerepelnek és olcsó kész áruival el özönlik piaczainkat. Ez áruk azonban nem is gyárakban, gépekkel, munkások által készíttetnek, hanem csakis ugyanoly mesteremberek, kisiparosok által saját műhelyeikben, mint a mieink, kik ugyanúgy élnek, laknak és dolgoznak is. Mi az oka tehát annak, hogy ezek kész munkája olcsóbb, mint a mienké és ezáltal eddig uralt piaczainkról bennünket leszorítani képesek?! Ennek oka a munka organizácziója. A tőke mindenhatósága a vállalkozót abba a helyzetbe juttatja, hogy a nyersanyagot olcsóbban szerzi be és ezt helyesen kiszámítva adja feldolgozás végett az iparos kezébe. A helyesen alkalmazott munkamegosztás pótolja a gépet, a mindig egyforma munkát végző és erre begyakorolt kéz előnyösebb a gép munkájánál. Az iparos csak dolgozik, a nyersanyag beszerzésének és a kész áru értékesítésének gondjai nem terhelik. E dolgok megfelelő derék kereskedelmi erőkre van bízva. így tekintve a dolgot, tisztul a mentőösvény, mely iparosainkat a kétségbeesés sűrűségéből kivezetheti. Ha iparosaink össze állva, ugyanúgy nagyban, készpénzen szerezhetnék be a nyersanyagot, ha a munkát maguk között megosztanák s azon helyzetbe juthatnának, hogy egyfolytában dolgozhassanak, ha kereskedelmi szakerő gondoskodnék a nyersanyag bevásárlásáról és a kész munka értékesítéséről s a mindezekhez szükséges tőke is rendelkezésre állna, kivívhatnék, hogy az importált kézmüáruk a mi iparosaink által s ne külföldön készíttessenek. Nyilatkozat, Réti István urnák sikerült, amint óhajtotta is, a nyaralók ügyében támadt szent „meggyőződésének egész hevét ereimbe önteni“. E hév-átöntésnek lett azután logikus kifolyása, hogy honleányi szivem egész melegével keltem Réti István álláspontjának eszmei védelmére. Mint maga Réti István ur is elismeri, e védelem annyira sikerült nekem, hogy czikkem- ben szinte „majdnem mindent megismételek, amit ő mondott“. S mégis elhasznált élczlapbeli alaknak nevez. (Jegyezze meg, hogy engem nem olyan könnyű elhasználni.) Elismeri, hogy „az egész czikkem fényes bizonyságot tesz az ő igaza mellett“ s mégis nyelvelő nénémasszonynak czimezget. Elismeri, hogy egy piczi érvet sem hoztam fel ellene — aminthogy nem is volt szándékomban — tehát annyira támogattam s mégis személyi izetlenkedéssel s nyelvöltögetéssel vádol. No hallja Réti, ez csúnya hálátlanság ! De ha nekem, az ő elismerése szerint is honleányi enthuziázmusomban annyira sikerült beleélnem magamat az ő gondolatvilágába, hogy szinte alterego-ja lettem s mégis élczlapbeli alaknak, nyelvelő nénémasszonynak nevez, kiváncsi volnék megtudni, kinek tartja ő magát, kit én a történtek után is büszkén mesteremnek vallók ! Honleányi szívélyes üdvözlettel Semmitváró Ádámné. HÍREK. Szeptember 14. Személyi hírek. Virág Béla lugosi kir. ügyész szülei látogatására városunkba érkezett. - Nagy Sándor vármegyei t. főjegyző hivatalos ügyben városunkban tartózkodott. — Fülep Imre főgimnáziumi tanár, kit az eltávozott Bencsik János tanár helyébe Zalaegerszegről helyeztek át a nagybányai állami főgimnáziumhoz, megérkezett s előadásait már megkezdte. - Szellemy Geyza m. kir. főmérnök szabadságidejét megkezdvén, a fővárosba utazott. — Ináncsy Jenő kir. aljárásbiró szabadságidejére birtokára utazott. — Szűcs Gyula, az országosan ismert „Patri“, pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. Kinevezés. Plósz Sándor m. kir. igazságügyminiszter dr. Moldován Ferencz ügyvéd- jelöltet a debreczeni kir. ügyészséghez joggyakornokká nevezte ki. Elhalasztott esküvő. Megírtuk, hogy f. hó 10- én díszes esküvő lesz Kapnikbányán, hol Balázsy Cziril szegedi állami főgimnáziumi tanár vezeti oltárhoz Bradofka Frigyes m. kir. főmérnök, kapnikbányai bányafőnök kedves leányát: Matildot. Mint sajnálattal értesülünk, az esküvőt a vőlegény közbejött betegsége miatt pár hétre elhalasztották. Főszolgabíró választás. A jövő hónapban megtartandó vármegyei őszi közgyűlés szerfölött izgalmasnak ígérkezik. Ekkor fogják betölteni a Dienes Dezső elhunytéval megüresedett nagybányai főszolgabírói állást, melyért ezideig két komoly jelölt versenyez: Péchy István vármegyei 11- od aljegyző, ki hosszabb ideig Nagybányán is volt szolgabiró s Damokos Ferencz erdődi főszolgabíró. Mindkét jelöltet nagy párt támogatja s a korteskedések nagy vehem encziával folynak az egész vármegyében. Minket nagybányaiakat a főszolgabírói választáson kívül különösen még azért érdekel ez ősszi közgyűlés, mert e közgyűlésen fognak dönteni a csendőrség, a nyaralók, a villamvilágitás, a vízvezeték és csatornázás ügyében hozott képviselőtestületi határozatok fölött. Elemi iskoláink államosítása. Szerfölött örvendetes hírről kell számot adnunk olvasóinknak, mely bizonyára nagy örömet fog kelteni mindazoknál, kik közoktatási ügyünket igazán szivükön viselik. Elemi
