Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-01 / 35. szám
1904. szeptember 1. NAGYBANYA 3 mentesek, mely által önként megszűnik a köznép ajkáról elhangzott szólás szerint elkeresztelt „szegény és úri iskola“ elnevezés. Különben is gondoskodva lesz arról, hogy ez iskolák, talán szerényebb és szegényebb felszerelései, megfelelő iskolai bútorokkal és taneszközökkel láttassanak el, mely állapot, úgy hiszem, meg fogja szüntetni e telepek lakossága némelyikének fentebb említett ferde felfogását, t. i. a központi és kültelki iskolák megkülöm- j böztetését illetőleg. Hogy kik e városnak a törzslakosai, akik j az immár szabályszerű 5H n iskolai pótadó fizetése folytán a tandíj fizetés terhe alól fel leend- nek mentve: azok névsorát a városi tanács, a beírással megbízott igazgató kezéhez a beírás alkalmára kézbesittette, melynek nyomán leend aztán eldöntve, hogy kik fizetik és kik nem, beirott gyermekeik után a meghatározott tandíj összeget ? Dornghy Igiuicz. Korszakos alkotások. — A képviselőtestület augusztus 31-én tartott közgyűlése. Nagybánya város a haladásban, a j modern kialakulásban ma évtizedekkel rúgott előbbre. A képviselőtestület ma tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy létesíti a villamvilágitást, a vízvezetéket s a csatornázást s az erre vonat- j kozó javaslatokat s a villam világításra nézve a bemutatott szerződési tervezetet is elfogadta. Hosszú időknek nagy és fáradságos ' munkájára tette fel a koronát a képviselő- í testület mai határozatával s a névszerinti szavazásoknál megnyilatkozott egyhangúság, egyetértés ünnepélyesen felemelő hatású volt s fényes bizonyítéka annak, j hogy amidőn városunk, szülőföldünk jö- j vőjéről, fejlődéséről, felvirágoztatásáról van szó, elenyésznek a kicsinyes ellentétek, eltűnnek a sokszor előtérbe nyomuló személyes motívumok s mindnyájan kézbe kezet fogva egyformán lelkesülő érzelmekkel törünk a nemes czél felé. festve, amelyet a gárdista csodálkozó lelkesedéssel nézett eme havas karácsony éj jel. Hogy ezt a képet nem Martin Blazek festette, az bizonyos volt, mert hiányzott róla a művész kedves színe, az ultramarin kék, amely szint más hiján a művész gyakran az emberi arczokra is ráfestett; de ha Martin B. csupán kedves színével vonta volna be az asszonyi ar- czot, a gárdista tekintetének lelkessége nem csökkent volna akkor sem. Az élveteg ajkak mosolyogtak, mosolygott a szőke haj, mosolygott a nagy, világoskék szempár, mosolygott az egész asszony és a gárdista ebben a mosolygásban elfeledte a jéghideg szobát. Szive hangosabban vert és csaknem meg- ittasult emlékeitől. Egyszerre letérdepelt a kép elé, de a kép keretei akkorra eltűntek. Eltűnt a rokokó íróasztal és a boltozatos, fehérre meszelt szoba. Lilaszinü köd lebegett a gárdista lezárt szeme előtt . . . Egyszerre kopogtattak az ablakon. A gárdista felnyitotta a szemét. A kép az asztalon volt, de valami különös világosság volt a szobában, ami az ablakon sugárzott be. Színes lámpásokat látott, a színes lámpásokat fényes öltözetű vitézek tartották kezükben. A vitézek egy fehér paripát álltak körül. A fehér paripán ült e királynő. Arany koronája sugárzott szőke fejéről és kék szemével benézett az ablakon. így szólt: — Hadnagyom, Luzsányi gárdista-hadnagyom, eljöttem hozzád látogatóba. A gárdista kisietett a házból és lesegitette a királynőt lováról. Hosszú hermelines köpenye a havat söpörte a királynőnek, amint a házba ment. A vitézek egyszerre elszéledtek, pedig a gárdista szeretett volna velük szót váltani. Megismerte köztük a méla Bessenyeit is. A királynő a szobába lépett és azt mondta : Ez egyhangúlag hozott határozatokban a város közönségének szive dobbant össze a szülőföld meleg, önzetlen szere- tetében. Az emlékezetes közgyűlésen Gellért Endre polgármester elnökölt. A jegyzői tisztet Égly Mihály főjegyző töltötte be. A tisztikar részéről jelen voltak: Tor day Imre h. polgármester, Schönherr Antal főkapitány, Bálint Imre tanácsos, Nagy György nyug. műszaki tanácsos, mérnök, dr. Herczinger Ferencz főorvos, Marosfy Dezső számvevő és Rónai Géza közgyám. A képviselők közül jelen voltak: Szabó Adolf, Szerencsy József, Sürger Mihály, Csepey Ferencz, id. Égly Mihály, Dobi Ervin, Soltész Elemér, Székely Árpád, L. Bay Lajos, Nagy János, Fábián Lajos, Jancsovits József, L. Bay József, Mendihovszky József, Harácsek Vilmos, ■ Kovács Lajos, Spinetti Sándor, Géresy j János, Wienerberger Géza, Solyom Fe- , rencz, Kornis Ernő, Husovszky József, Szűcs Károly fogy. adóhiv. Smit Sándor, dr. Makray Mihály, Kupás Mihály, Bá- nyay József, Spiczuli Károly, György Gusztáv, Almer Lajos, Thurzó Ferencz, Gyöngyösy Gyula, Glaviczky Károly, Virág Lajos, Szőke Béla, Vásárhelyi Gyula, Madán Ferencz, Incze Lajos, Turman Miklós, Wass Lajos, Lerch Ignácz, Pap Endre, Beregszászi Samu, Galló Antal, Almer Károly, Szellemy Geyza, dr. Káp- lány Antal, Hudoba Gusztáv, Gellért Béla, Stoll Béla, Neubauer Ferencz, Oblatek Béla. Gellért Endre polgármester a közgyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitele- sitésére a tiszti kar' részéről Nagy György mérnököt, a képviselők közül L. Bay Lajost és Szerencsy Józsefet kérte föl; a hitelesítés idejét szeptember hó 15-ének délutáni 4 órájára tűzte ki. A napirend első helyén a villam- világitás ügye állott. — Juj, be hideg van itt. — Vizes a fa, nem akar gyuladni, - felelt a gárdista. — Nálam is ilyen hideg volt? — mondá szemrehányólag a királynő. - Nálam jó dolgod volt. Ha senki más nem tudta eltalálni a gondolatodat, eltaláltam én. De tudom már mért van itt olyan hideg. Hisz te egészen megöregedtél ! Szürke a bajuszod, görbe a hátad, a lápad reszkető. Piha. Ezentúl a Burg külső folyosóján fogsz őrködni. Az én lakosztályom folyosójára vitézebb hadnagy kerül. Hisz ha ellenség törne rám, te megvédelmezni sem tudnál, Luzsányi! — Fölséges királynőm, bocsáss meg, hogy megvénültem, te ellenben ifjú maradtál, mint egy rózsa. Még ma is te lehetnél a legszebb mosónő a lerchenfeldi vámtól a schönbrunni kertekig. Ó, de neveletlen lettél, Luzsányi. Azelőtt azt montad társaiddal együtt, hogy én vagyok a birodalom legszebb asszonya. — Lám, hogy a divat változik. Én jól emlékszem. A legszebb bécsi mosónő voltál és arra büszkébb voltál minden koronádnál. — Megvénültek a mosónők, Luzsányi. — Én vénültem meg, királynő. Szép ruhámat megette a moly, a kardomat a rozsda, pajkos kedvemet a vénség. Jársz-e még gárdistáiddal a mödlingi pünkösdi ünnepélyre, ahol parasztleánynak öltözve álöltözetü gárdistáiddal valcze- reztél? Fujják-e még a kürtöt a vadászlegények a schönbrunni vadaskertekben, ahol a szarvasokat és őzeket pásztorleánykának öltözve űzted pásztornak _ öltözködött hűséges gárdistáidtól követve ? És a burgbeli bálokban ropják-e még a palotás-tánczot a daliás testőrzők a herczeg- asszonyokkal ? Szoktál-e még gitározni, királynőm, a kastély nyitott ablakában, mig a szépA bizottsági jelentés felolvasása után már felhangzott a kiáltás: Elfogadjuk! Elfogadjuk! Terhes szerződés megkötéséről lévén szó azonban, elnöklő polgármester az 1886. 22. tczikk 59. §-a értelmében névszerinti szavazást rendelt el, melynek az lett az eredménye, hogy 56 szavazattal, egyhangúlag elfogadták a bizottsági javaslatot s a villamvilágitásra yonatkozó s Almer Lajos vállalkozóval megkötendő szerződési tervezetet jóváhagyták. A határozat kihirdetése után Almer Lajos meleg szavakban mondott köszönetét az egyhangú bizalomért s Ígérte, hogy feladatának magaslatán állva legjobb erejével fog küzdeni a város felvirágoztatásáért. Lelkesen megéljenezték. A vízvezeték és csatornázás kérdése került ezután sorra. Az ad hoc bizottság javaslatának ismertetése után Stoll Béla állott fel szólásra. Végtelenül nagy örömének ad kifejezést, hogy e korszakos javaslatok, melyeket annyi küzdés és munka előzött meg, napirendre kerültek. De szívesen tolmácsolja legteljesebb elismerését és hálás köszönetét is mindazoknak, kiknek részük volt e javaslatok előkészítésében. Nagy küzdés előzte meg e javaslatokat. E küzdelemből azonban vesztes fél gyanánt senki sem került ki, hanem mindannyian győztesen. (Éljenzés.) Kéri a képviselőtestületet, hogy ha már egyhangúlag elfogadták a világosságot, szavazzák meg egyhangúlag az életet adó vizet s a szenyt elvezető csatornát is. Stoll Béla rövid, de nagyhatású beszédét lelkesen megéljenezték. Virág Lajos indítványozza, hogy az ad hoc bizottságnak s elnökének: Oblatek Bélának a képviselőtestület elismerését és köszönetét nyilvánítsa. (Éljenzés.) Ekét felszólalás után a javaslatok sorsa felett névszerinti szavazással döntöttek. hangú Luzsányi énekkel kisérte zenédet odalenn a virágos kerti lugasban ? A carrouselnek sem hallom hírét, hol a legjobb lovasnak melledről virágot adtál. Várod-e még a diadalmas tábornokokat a Burg északi erkélyén győztes csaták után, hogy a hadvezért méltóan megjutalmazzad? A királynő kezét a gárdista szájára tette: — Csitt! Még csak azt sem szabad tudnia senkinek, hogy éjszaka nálad jártam. — Szólt és kisuhant a szobából. A gárdista utána kapott, de az üres levegőt markolta. Megdörzsölte a szemét. Jéghideg levegő ömlött be a nyitott ajtón. A havas fergeteg zúgott odakünn. A szél valami ének foszlányait hozta idáig. A betle- hemesek énekeltek valahol a falu végén. A gárdista a képet kereste. A kép összetörve hevert a szoba közepén. És egy nagy folt volt az egész kép. Vizes csizmasarkával a felismerhetetlenségig összetaposta, midőn álmából felébredve, felugrott és az álomlátomány után futott. Fölemelte a képet a földről és kezével simogatta. A művészi vizfestmény eltorzult a rajta olvadó piszkos hódaraboktól és a gyönyörű, mosolygó arcz helyén egy összekarmolt ronda folt éktelenkedett. „A királynő elhagyott, nincs többé rám szüksége,“ - mormogta megindultan a gárdista. Becsukta az ajtót és eloltotta a lámpást. Vak sötétség lett a jéghideg szobában. Másnap történt, hogy a gárdistát felakasztva találták a szobájában. Most már a pap is, a jegyző is, megnyugodtak abban, hogy bolond volt öreg barátjuk. A háznak pedig kiséreties hire igy keletkezett. * Kruiy tiyHt«.
