Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-08-25 / 34. szám
It04. augusztus 25. NAGYBÁNYA 3 élén, lelkes éljenzések között indult el Nagy- somkut felé. Páratlanul szép volt a fogadtatás a nagy- somkuti határnál. Itt mintegy százötven kocsi állott két oldalt sorfalat. Mindeniken hatalmas nemzeti szinü lobogó lengett. A fogadtatásra megjelentek : a nagysom- kuti hivatalnoki kar, a nagysomkuti s a vidéki papság, a járás jegyzői kara, bírái, a polgárság, a berkeszi lovas bandérium s óriási néptömeg. Az ünneplő közönség élén Pap József országgyűlési képviselő, Szappanyos József kir. járásbiró s Buttyán Gusztáv községi biró foglaltak helyet. Zugó, hosszantartó éljenzés hangzott fel, midőn a főispán kocsija a határhoz megérkezett. A zászlók meghajoltak s a lelkes óvácziónak alig akart vége szakadni. Nagysomkut nevében Buttyán Gusztáv községi biró üdvözölte igen szép szavakkal a főispánt; majd a kisbirtokosok nevében Mik Steíán mondott talpraesett üdvözlő beszédet, kérve a főispánt, hogy a jelenlegi mostoha gazdasági viszonyok között kiváló ügyeimébe részesítse e vidék szegény lakosságát s különösen hasson oda, hogy a nép olcsó gabonához juthasson s megmenekülhessen a gabona uzsorások kezei közül. Kristóffy főispán a fogadó beszédekre a nála megszokott ékesszólással válaszolt. Kijelentette, hogy látogatásának épen az a czélja, hogy személyesen meggyőződjék a gazdasági s kulturális viszonyokról s Ígérte, hogy úgy Nagysomkut és vidékének, mint Szatmárvármegye felvirágoztatására mindent el fog követni. (Zajos éljenzés.) A bemutatás után a főispán ismét kocsiba szállt. Elől a bandérium lovagolt, mig a főispán kocsiját beláthatatlan hosszú kocsisor kisérte Nagysomkutra, hol ismét megújultak a lelkes óvácziók. A község házánál két bájos apróság: Barna Irmuska és Erzsiké üdvözölték, szép virágcsokrot nyújtva át; mig a nemzeti trikolorokkal s zöld gályákkal szépen diszitett tanácsteremben Barna Dezső községi jegyző fogadta, majd Veszprétny Sándor nagysomkuti r. kath. plébános üdvözölte magasan szárnyaló beszéddel, melyre a főispán röviden, de frappáns hatással válaszolt. Ezután a küldöttségek tisztelegtek a főispánnál. A kir. járásbíróságot Szappanyos József kir. járásbiró, a g. kath. papságot Szerb ő boldog és én futok a saját énemtől, hogy feledhessem ? ! . . . Mi volt hibája? Talán az, hogy szeretett forrón, hogy hitt annak az asszonynak szilárd, erős hittel; nem tudta, hogy a mosolygó rózsa illatos kelyhében darázs is lehetett, mely belé ereszti fullánkját; nem látta meg benne a kígyót, a mely virágos leple alatt csúszik lefelé, hogy megmarja szivét halálosan. Az a mosolygó arcz, az a sugaras szem, eltakarta az eredetit, a vétkezni kész asszonyt, a kiért az ördög irta szemébe a bűbájt a pokoltüzével! Pista ajkai megrándultak, pillái remegni kezdtek, mintha alig bírnák kitartani a kicsordulni kész könnyeket, de a másik perczben fel- orditott, összeszoritotta ökleit, zokogni kezdett, ledobta magát a földre és sirt fájón, keservesen ! . . . Majd oda állt Irén falon függő arczképe elé ; nézte, nézte hosszan, mintha látná igy, mint akkor, mikor hozzá simult édes szerelemmel és ráhajtva vállára fejét, súgta fülébe: szeretlek. Mintha ott égne ajkán a csókja, érezné fojtó, tüzes ölelését újra, de a másik pillanatban valami szúrást érzett, a mely égeti, kínozza; kimondhatatlan fájdalom szűrődik be a leikébe. Sötét eszme fogant meg agyában, abban a csont edényben, a melyről a bölcs ember oly sok szépet és jót tud mondani. A jövő sötét örvényként tűnt fel előtte ; habozás, gyöngeség nélkül határozta el magát: agyához nyomta a kezében szorongatott revolvert. Egy pillanat és ott feküdt a földön átlőtt fejjel; a vér sűrűn bugyo- gott elő abból a kerek lyukból, a mit az a pi- cziny golyó csinált. A regény első fejezete véget ért. * A második s utolsó fejezet a kolozsvári temető sírjánál kezdődik. D« ez már szürkébb, unalmasabb . . . Égty Sándor. János esperes, a m. kir. adóhivatalt Ábray János adópénztárnok, a szolgabirói hivatalt Péchy Péter főszolgabíró, a községi elöljáróságot Buttyán Gusztáv községi biró, a körjegyzői kart Vámfalvy József jederi jegyző vezették. A főispán mindegyik küldöttséget kitüntető szívességgel fogadta s az üdvözlő beszédekre adott válaszaival egyszerre meghódította a sziveket. A küldöttségek fogadása után a főispán látogatásokat tett. Délben a főispán tiszteletére Teleki Sándor gróf adott fényes ebédet, melyre az intelligenczia is hivatalos volt; este pedig a nagyvendéglőben mintegy 150 terítékű banket volt, melyen lelkes hangulatban ünnepelték a népszerű főispánt. A feledhetetlenül szép, impozáns fogadtatás, melynek összhangját a legkisebb disszonanczia sem zavarta meg, főleg Szappanyos József kir. járásbiró érdeme, ki a rendező bizottságnak fő- főirányitója, lelke volt. Kristóffy főispán folyó hó 21-én utazott vissza Nagybányán át Bikszádra. [ Schik Ignácz. Nagybánya társadalmának ismét gyásza van. F. hó 20-án a hajnali órákban meghalt Schik Ignácz nyug. jószágfelügyelő, akit csak „Náczi bácsi“-nak ismert a város közönsége. Jószívű, nagy műveltségű úri ember volt, kinek társasága szerfölött kellemes szórakozást nyújtott s fiatalabb éveiben igen tevékeny részt vett a társadalmi s emberbaráti mozgalmakban is. Nagy kort ért el, nyolczvankilencz éves volt s e tenger idő alatt vajmi ritkán betegeskedett. Ezelőtt mintegy két héttel szélütés érte az öreg urat s a betegség ágyba döntette. Példás türelemmel viselt megpróbáltatások után f. hó 20-án jobb létre szenderült, mély gyászba borítva kiterjedt, előkelő rokonságát. Schik Ignácz Nagykárolyban született 1815- ben. Tanulmányait Nagyszombatban s Budapesten bevégezvén, még egész fiatal korában néhai Károlyi György uradalmaiban gazdatisztnek nevezték ki. Később nagykárolyi tiszttartó, végül pedig a debrői, csurgói és söregi uradalmak felügyelője lett. Negyvenkét évi buzgó és hű szolgálat után nyugalomba vonult s vejéhez: Nagy György nyug. műszaki tanácsoshoz költözött, hol szerető otthonra talált. Tizennyolcz évi együttlakás után veje házánál érte utol a halál is. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki: Alólirottak bánatos, de Isten akaratán megnyugvó szívvel tudatjuk, hogy drága jó atyánk, gondos nagyatyánk, dédapánk, após és rokon: Schik Ignácz nyugalmazott jószágfelügyelő folyó év és hó 20-án hajnali fél 3 órakor, életének 89-ik évében, az utolsó kenet szentségének felvétele után jobb létre szenderült. A felejthetetlen drága halott hült tetemeit e hó 21-én d. e. fél 12 órakor fogjuk a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyezni, mig lelke nyugalmáért az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 22-én d. e. 9 órakor lesz a legjobb Vigasztalónak bemutatva. Nagybánya, 1904. augusztus hó 20-án. Adjon a Mindenható neki örök nyugalmat! Schik Mária és férje Nagy György, Schik Aurél és neje Koller Paulin, Schik Emil és neje Jurcsek Margit, néhai Schik Ida férje Benkert György, mint gyermekei, vejei és menyei. Dr. Nagy Emil és neje Dávid Janka, Klára és Pál gyermekeivel, Nagy Ignácz és neje Balogh Margit, Sári, Mari, Gyuri, Kati és Diri gyermekeivel, dr. Schik Elemér, Schik Mária férjével Madarassy Jenő, Lilli, Jenőke és Katicza gyermekeivel, Benkert Gizella és férje Ursziny Arnold, iíj. Benkert György, Ilonka és Dezső, ifj. Schik Emil, Ilonka, Pistike, Anna és Margit, unokái és dédunokái. Töt- tössy Sándor és neje Csánk Paula, Csánk Lajos, mint sógorai. A boldogultat igen nagy részvét mellett f. hó 21-én délelőtt fél 11 órakor temették a magyar-utczai gyászházból. Temetésén majdnem teljes számban jelen volt a kiterjedt rokonság is s öt kis dédunoka lépdelt a koporsó után. A temetési szertartást Szőke Béla h. plébános végezte nagy segédlettel. A gyönyörű ércz- koporsót szebbnél-szebb koszorúk borították. Koszorúkat küldtek: Schik Mária és férje Nagy György és Schik Emil: Felejthetetlen atyánknak — gyermekei. Dr. Nagy Emil és neje: Kedves jó nagyapjuknak — Janka és Emil. Kedves dédapjuknak — Klára és Pali. Nagy Ignácz és neje: Szeretett jó nagyapának — Margit, Náczi. Szeretett dédapának — dédunokái. Töttösy Sándor és neje Csánk Paula: Szeretett sógoruknak. Péchy László és neje Rottmann Mária: Felejthetetlen jó bátyánknak - Mariska és László. Schik Aurél: Szeretett apának és nagyapának — Aurél, Paulin, Mariska, Elemér. Benkert György: Örök jóságu apjának — György. Ursziny Arnold: Drága jó nagyapánknak — Gizi és Arnold. Az elhunyt lelki üdvéért az engesztelő szent mise áldozatot í. hó 22-én mutatták be az Egek Urának. HÍREK. Augusztus 24. Személyi hirek. Dr. Schönherr Gyula, a nemzeti múzeum igazgató-őre pár heti tartózkodásra haza érkezett. — Wachsmann Vilmos m. kir. csendőrfőhadnagy, ki szabadságidejét városunkban töltötte, uj állomás helyére : Körmendre utazott. Áthelyezés. Bencsik János állami főgimnáziumi tanárt a közoktatásügyi miniszter saját kérelmére Zalaegerszegre helyezte át. Bencsik tanár hosszabb időt töltött városunkban s úgy tanári működésével, mint társadalmi szereplésével általános tiszteletet vívott ki magának. Nagy érdemei vannak a muzeum szervezési munkálatai körül, melynek első őre volt. Lelkes turista volt, ismerte városunk s vidékének legszebb kiránduló helyeit s hogy e kiránduló helyekre vezető utak jelzőtáblákkal vannak ellátva, az szintén az ő fáradozásainak köszönthető. Távozását nemcsak a tanári kar, tanitványai, de városunk társadalma s mi is őszintén sajnáljuk. A Kereskedelmi Bank uj ügyésze. A Kereskedelmi Bank igazgatósága a dr. Harácsek Imre halálával megüresedett ügyészi állásra dr. Weisz Ignácz ügyvédet választotta meg. Lemondott tűzoltó főparancsnok. Ember Elek, kinek oly nagy érdemei vannak a hivatásos tűzoltóság szervezése s begyakorlása körül, miután huzamosabb időre a fővárosba költözött, tűzoltó íöparancsnoki tisztéről lemondott. A tanács sajnálattal vette tudomásul a lemondást s a tűzoltói főparancsnoki tiszttel ideiglenesen Tor day Imre tanácsost bízta meg. Esküvő. Moldován István kincstári építészeti rajzoló í. hó 20-án vezette oltárhoz néhai Figuli Ignácz ügyészségi hivatalnok kedves leányát: Figuli Vilmát. Az esketést Szőke Béla h. plébános tartotta, ki meghatóan szép beszédet intézett a fiatalpárhoz. Mint tanuk Újhelyi Hugó kincstári jogügyi tanácsos és Muzsnay Ferencz kir. mérnök szerepeltek. A király születésnapja. Őfelsége születésnapját, mint minden évben, úgy az idén is hagyományos kegyelettel ülte meg városunk közönsége. A r. kath. plébánia templomban délelőtt kilencz órakor ünnepélyes istentisztelet volt, melyet Szőke Béla h. plébános tartott fényes segédlettel s melyen jelen volt a városi hatóság, a bányaigazgatóság s bányakapitányság tiszti kara, a főgimnázium tanári kara, a kir. járásbíróság s az összes hivatalok képviselői. A bányamunkások Fábián Lajos és Bertalan Miklós kir. mérnökök vezetése mellett zászló alatt a bányászzenekarral vonultak ki az istentiszteletre. Az istentisztelet végén Pityik György énekelte Zsasskovszky Királyhimnusz-át, melyet a jelenvoltak állva hallgattak végig. — Oláhlápos- bányán is nagy fénynyel ünnepelték meg a király születésnapját. Augusztus 17-én este a bányász-zenekar lámpionos menettel járta be az utczákat. 18-án ünnepi istentisztelet volt a r. kath. templomban, melyet Szmollen Pál plébános czelebrált. Az istentiszteleten jelen voltak Szellemy László főmérnök, bányafőnök vezetése alatt a bányász tisztikar s a bányamunkások. A szatmári ezred uj tulajdonosa. A cs. és kir. 5. gyalogezred, melynek sok vihart kiállott, meg
