Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-07 / 27. szám
sé-ről. A hosszú értekezés jól van megírva, de nem értesítőbe való; azután a tanári kar tagjairól számol be az értesítő, majd a tananyagot ismerteti osztályonkint, nemkülömben az Írásbeli dolgozatok tételeit, melyek jó-1 voltak összeválogatva. Közli az 1904-1905. tanévben használandó tankönyvek jegyzékét; beszámol az iskola felszereléséről, mely első rangú, majd az intézet múlt évi történetét ismerteti. A Petőíi-önképzőkör működésének ismertetése meggyőzött bennünket arról, hogy Bencsik János tanár kiváló érzékkel vezette a kört. Herczinger dr. egészségügyi tanár megnyugtató beszámolója után, az iskolai ünnepélyekről van jelentés az értesítőben, melyek magas színvonalon állottak, a tornaversenyről, melyeknek szépsége s érdekessége még mindnyájunk friss emlékezetében él. A tanulmányi kirándulások szépen sikerültek. A segély-egylet működését ismerteti ez- j után az értesítő, majd közli a tanulók érdemsorozatát, az érettségi vizsgálatra jelentkezők j névsorát, az írásbeli tételeket, a statisztikai adatokat. A statisztikai adatokból kiemeljük, hogy az intézetnek 326 növendéke volt, közöttük magyar 239. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 40 tanuló; érettnek nyilváníttatott jelesen 1, jól 12, egyszerűen 19 tanuló; javító vizsgálatra utasittatott 4, ismétlő vizsgálatra 4 tanuló. Az értesítőt Jurkovioh igazgató értesítése zárja be az 1904/5. tanévre. Az állami polgári leányiskola értesítőjét mindenre kiterjeszkedő gonddal Waigandt Anna igazgató szerkesztette s annak élén az igazgató kiváló tollal megirt jelentése áll, melyben részletes s igen érdekes beszámolót ad az iskolai évről, melyet a növendékek is bizonyára szívesebben elolvasnak, mintha annak helyén valami tudományos, elvont értekezés állana. Az igazgató beszámolója után az értesítő közli az intézet gondnokságának és tanítótestületének névsorát, a tanítás anyagát, a növendékek érdemsorozatát, a statisztikai kimutatásokat, végül az iskolára vonatkozó szükséges tudnivalókat. Az intézetnek összesen 129 növendéke volt s az előmenetel általános eredménye igen jó. A leányiskolának szerves kiegészítő részét képezi a Schönherr Ilona tanítónő közvetlen vezetése alatt álló női kézimunka tanfolyam, mely az év végén rendezett kiállítás alkalmával általánosan nagy feltűnést keltett. Az értesítő tananyagának s az általános 1904. julius 7. ___ _____ — Hihi. Vendégség. Hihi; hihi . . . Nagyon jó, nagyon jó, sok bor, danolás, vendégség. Hihi. Megfordult és görnyedt vállaivai elkacsá- zott. Hoffmann utána nézett. — Gyenge az elméje szegény Puszpáng- nak, - mondta. Majd elkomorodott: Azt hiszem, én is ilyen leszek ... A nagy magányosságban, csendességben meghibbant az elméje. Talán már én is hasonlítok Puszpánghoz ? Rám meresztette beesett, ravasz tekintetét a szegény Hofíi. Valóban, mintha a vén, süket Puszpáng lett volna az árnyék, amit Hoffmann el fog érni; aminthogy mindenki eléri az árnyékát, amikor lefekszik és meghal. Az alkonyaiból pedig este lön. A szél csakugyan kijött az erdőből és egyszerre hangok hallatszottak kívülről. A malom körül a kopasz jegenyék megmozdultak és beszélgettek siri hangokon. Egy ajtó csapódott és a folyosón mintha lépések közeledtek volna, amelyek alatt a padló nyikorgóit. A lépések közeledtek, távolodtak és elmaradtak. Mintha valaki az ajtóig jött volna lopódzkodva, de aztán meggondolta magát a rejtélyes látogató és végigfutott visszafelé a folyosón, kiszaladt a házból és elbújt újra az erdőben. Hoffmann csendes, nesztelen lépésekkel járkált a szobában. A kezét hátrafonta és kimeresztett szemmel nézett a földre, mintha hallgatóznék ama távoli hangokra, az elvesző lépésekre figyelne, mintha az ajtóhoz akart volna ugrani, hogy felnyissa azt és kikiáltana a titokzatos vendégre, hogy lépjen be. Az éji szél sirt a ház körül. Az égen fekete felhők futottak és egyszerre megeredt az eső; és a hangok nesze megsokasodott. A fedélen, az ablakon, mindenütt kopogott valaki: csup, csup, csup . . . az eső. Közben a szél nagyokat sóhajtott. A lépések a folyosón ismét közeledtek. NAGYBANVA előmenetel eredményeinek gondos tanulmányozása meggyőz mindenkit arról, hogy a vezetés kitűnő kezekben van s ez intézetünk egyike a legkitűnőbbeknek. A községi népoktatási tanintézetek értesítőjét nagy körültekintéssel érdemes régi igazgatónk: Doroghy Ignácz szerkesztette. Bevezető czikkül Révész János irt az iskola fejlesztéséről, nem egy helyes eszmét pendítve meg. Azután közli az értesítő az iskolaszék, a tantestület névsorát, a végzett tananyagot osztályonkint, az érdemsorozatot s a statisztikai adatokat. Az iskoláknak 728 növendéke volt. Ez a nagy szám bizonyítja legjobban, hogy a csendes, minden feltűnést kerülően működő tantestületnek minő nagy munkát kellett elvégeznie, hogy hivatásának megfeleljen oly kiváló módon, amint azt az értesítő adatai tanúsítják. Az értesítőt a nagy gonddal összeállított, igen érdekes igazgatói jelentés s a szükséges tudnivalók közlése zárja be. * Erettségesek bálja. Julius 6. Az érettségi bál sikerének megjóslására bátran vállalkozhattunk égi jeleknek segítségre hívása nélkül is. Ha negyven, közülök néhány, némi capitis diminutió-val érettnek nyilvánított ifjú nem tud bált rendezni, úgy valóban nincs a világnak oly rendező bizottsága, melynek működéséhez reményeket fűzhetnénk. A jóslásunk bevált: az érettségesek bálja minden várakozáson felül, a legpompásabban sikerült. Áradozóan meleg tónus, pajkosan vidám, fesztelen jókedv uralkodott a parketten mindvégig s kiérzett, hogy ez a fölséges mulatság oly fiatalság mulatsága, kik még csak most lépnek ki az életbe a legrózsásabb reményekkel, kik még most mindent a legbájosabb kontúrjaiban látnak, kik még nem csalódtak soha s kik más jelszót még nem ismernek, különösen e nagy napon, mint: Ne hadd magad Schlesinger! A fiatalság fiatalos jókedve, lelkes hangulata csakhamar reáragadt mindenkire (az ásitás s a jókedv ragadós) s már a báli értelemben vett kora esteli órákban oly tüzesen ropták a csárdást, mint más bálokon csak a kora reggeli Most az ajtó is megnyillott. A vén Puszpáng dugta be a fejét és tétovázva nézett végig rajtunk. Egyszerre elnevette magát: — Hihi. A vacsora készen van. Tárva hagyta az ajtót és nehézkesen dö- czögött előre a folyosón, kezében gyertyát emelve. * * * Az eső elhullott és az ég kiderült; a hold, mint egy szomorú kisértet kóborolt a fekete erdő felett, ahonnan, mint megannyi átkozódó, esdő fekete kar, nyúltak ki a kopasz gályák az ég,felé. Éjszakára maradni nem akartam. Hoffmann ajánlkozott, hogy elkísér egy darabon. Puszpáng is jött utánunk messziről és a kutyáknak füty- tyengetett. A házat bezárták és csendesen megindultunk az erdei utón. Hoffmann sokáig nem szólt. Azután egyszerre a botjával végigvágott egy utszéli bokron. — Az ördög vigye el, meg fogok bolondulni, bizonyosan. Kísérteteket látok mindig és sokszor minden ok nélkül lekapom a puskám a szegről, kilövök az éjbe, hogy elzavarjam azokat, akik a ház körül ólálkodnak. Kik? Bizonnyal nem tudom. De egy hete egy bozontos csavargó járt erre, a kutyák majd lehúzták, amire ő káromkodva menekült az erdőbe. Ázóta még egyszer megjelent. Puszpáng is látta és amennyire megérttettem vele, ,hát azóta nagyobb gonddal zárja az ajtókat ... És az ebek éjjelenkint oly keservesen vonitanak, hogy majd megőrülök . . . . Mintha nem is földi ember leskelődnék a ház körül, hanem valaki más . . . Hozzám hajolt és borzalmasan suttogta: Mintha annak a megölt asszonynak a véres árnyéka kisértene ... — Melyiké? órákban. S ezzel jellemeztük az egész mulatságot is! A rendezőség a nagyszálló dísztermét ez alkalomra nagy ötletességgel díszítette. A színpadon valóságos pálmaerdő diszlett, mig a karzatot s a falakat szép szőnyegek s drapériák borították. Tervbe volt véve a színpadon egy szökőkút felállítása is, de ezt az illetékes tényezők nem engedték meg, mert féltek az - elázástól. A lépcsőház s a díszterembe vezető folyosók is igen szépen voltak díszítve. A közönség valóságos lomberdő között vonulhatott be a termekbe. A legnagyobb meglepetés azonban a díszteremben érte a hölgyeket, hol a figyelmes rendezőség oly páratlan szépségű remek táncz- renddel szolgált minden jelen volt hölgynek, minőt a főváros parkettjein is csak ritkán láthatunk. Bizonyára hosszú időkre kellemes, édes emléke lesz a mai estnek. Diákjaink kitűnő hírnevét s szeretetre méltóságát dicséri, hogy megjelenésükkel nemcsak városunk közönségének szine-javá megtisztelte őket, hanem messze vidékekről is igen sokan eljöttek mulatságukra. Kilencz órakor a díszteremben már mozogni is alig lehetett; a bájosabbnál bájosabb fiatal leányok serege, a viruló, pompás asszonyok, az elegans toalettek, a kipirult arczu, sürgő-forgó szallagos rendezők sokasága, az öregebb néző közönség (de bocsánat, senki sem volt ott sem néző, sem öreg) igen színes, megkapó képet mutatott. Mikor pedig felzendült Bunkó Vincze száraz fája, olyan bájosan kedves kavarodás támadt, minőt régi idők óta nem láttak a diszterem falai. Csak magunkat ismételjük, ha konstatáljuk, hogy a pompás jókedv még a késő reggeli órákban sem lankadt, sőt azontúl sem. A négyeseket több mint száz pár tánczolta s dicséretére az ügyes rendezőségnek, nagyobb rendben, mint más alkalmakkor 30 — 40 pár. Általános feltűnést keltett, hogy a tanári karból csupán Jurkovioh igazgató és Incze Lajos tanár jelent meg a fiatalok bálján; nekik azután ki is jutott a szives óvácziókból. Volt e fényes mulatságnak némi árnyoldala is. A szokásos éjjeli zene úgy reggel 8-9 óra ______________________ 3- Hát a feleségemé - dadogta Hoffmann. - Hat esztendeig a fegyházban soha sem jutott eszembe semmi. Nappal asztalos voltam, éjjel jól aludtam, különben pedig fegyencz valék, akire szuronyos őrök vigyáztak, elriasztván a kísérteteket . . . ó, bár most is ott lehetnék! Hanem elküldték, élek, mint egy vén farkas és kínomban néha épen úgy üvöltök, mint egy vén ordas a hideg erdőn. Hoffmann fejét lehajtotta és mély hallgatásba merült. A nyurga, magas fák között a hold nézegetett rejtelmesen és halovány ezüst sugarakat vetett az erdei útra. Távolról hallatszott a vén Puszpáng fütyülgetése, amint a komondorokat hívogatta, akik a bokrok között futottak csaholva. Különben is az éjszakai erdő telve volt hangokkal. Rejtelmes sóhajtások hallatszottak valamerről és a magas fák, mintha beszélgettek volna egymás között. Egy öreg tölgy körül a fiatal nyárfák zizegve hajtották össze fejüket. A száraz szél a galyakat tördelte és futott előttünk a bokrok között. Hoffmann egyszerre megállóit. A kezét nyújtotta: — Isten veled — mormogta gyorsan. Köszönöm, hogy meglátogattál . . . Hirtelen megfordult. Sietni kezdett. Egyszerre el is tűnt az árnyékban. A kutyák ugatása messziről hallatszott és csak a kóborló éjjeli szél volt az, ami tovább kisért utamon. * ifi * Nemsokára hallottam, hogy Hoífmant egy reggel halva találták. Igen rejtélyes volt az eset. Különben többet nem Tehet tudni. Krúdy Gyula.
