Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-01 / 48. szám
4 közönség pedig nevetett, kaczagott, ujongott, tapsolt, ujrázott az előadóknak. Ilyen zajos estélye még nem volt eddig két hét alatt a társulatnak. Kedden, november hó 29-én Suppe elévülhetetlen, örök szép, bájos zenéjü operettje: I Boccaccio ment eléggé telt ház előtt. E régi operettet vidéki kvóta szerint jó, jobb és legjobb társulatoktól gyakran láttuk már városunk- J ban, de ily kerek, összevágó és pompás előadásban még soha. Gyors tempóban, precziz összhangban gördült vígan tova az előadás, egy bántó hang, egy kisiklás okozta zökkenés nélkül. A tegnapi előadás győzött meg leginkább bennünket arról, hogy miben rejlik a Szalkay-szin- társulat sikereinek legfőbb titka. A leggondosabb összetanulásban (a súgót akár száműzhetik), a minta rendezésben s a fegyelmezettségben. Sajnáljuk, hogy a szinlap nem árulja el a rendező nevét, de igy ismeretlenül is legteljesebb elismerésünket kell kifejeznünk az eddigi összes előadások alatt tapasztalt kiváló rendezésért. A fegyelmezettség pedig nagy, szinte bámulatra méltó. Láttunk mi már színtársulatot, hogy a huszadrangú primadonna vagy a hősi tenor dehogy is énekelt volna csak egy pillanatra is együtt a karral, sőt tüntetőleg elvonultak a kartól, mig e társulatnál a kart épen azt teszi a legkifogástalanabbá, hogy a primadonnák és első énekesek is készséggel, sőt lelkes jó kedvvel vesznek részt a kar énekében. A zenekar számarányával pedig épen fordított viszonyban áll készültsége s diszkrét játéka. A vezérszerepet Tábori Frida játszotta a legkitűnőbb diszpozi- cziók között. Dalos jókedvében volt s nemcsak ragyogó énekével, de mimelésével is gyakori meleg tapsokat aratott. Ez a kiváló művésznő hovatovább mind hatalmasabb igézetbe ejti a a közönséget. Igazi szinészvér, szinésztempera- j mentum irigylésre méltó tehetségekkel. Boccaccio j jelmezeivel nagy feltűnést keltett s bájos jelen- | ség volt. Miklós Dóra Fiameta szerepét kitünően kreálta, még kitünőbben énekelt s úgy K. Sipos Gizellával, mint Tábori Fridával előadott kettősei zajos tetszést arattak. Pintér Margit szemrevaló, eléggé nyelves és eléggé szerelmes j kádárné volt. Peres Irma csinosan játszott s j gyönge, de kellemes hangját érvényre tudta emelni. A férfiak közül első helyen Szalkayt kell említenünk, ki mint mindig, ma is kaczag- tató alakítást nyújtott. Baróthy és Tábori igen jó partnerei voltak. Pápai, a diáknak felcsapó herczeg szerepébe sehogy sem tudott beleilleszkedni, nehézkes volt s ezt kitűnő énekével sem tudta feledtetni. Gőzön Béla is rosszkedvű diák volt, ami még inkább feltűnt Tábory Frida pajkos jó kedve mellett. * Ma, szerdán este Tábori Frida jutalom- j játékául Konti nagyhírű operettje: A suhancz I kerül szinre előreláthatólag zsuffolt ház előtt, amennyiben a jegyek egy jó részét már tegnap elhordták. Csütörtökön: Tetemre hívás. Pénteken: Kő szivü ember fiai. Szombaton: Hajdúk hadnagya. Vasárnap délután: Falu rossza. Vasárnap este: Ádám és Éva. Primadonnák Nagybányáról. Nap nap után gyönyörködünk azon bűvös, 1 kápráztató, színes világban, mely a színpad deszkáiról mosolyog, nevet, pajkosan kaczag le reánk vagy tragikusan megrázó erővel markol bele szivünk érzelmeibe. Egy-két előadás csak s már mindnyájan jó ismerőseink azok, akik a festett világban élnek, áldozva Thalia istenasszonyának. Jó ismerőseink, jó barátaink, sőt kedvenczeink, akikhez néha a legmelegebb rokonérzés fűz bennünket, anélkül, hogy velők valaha a való életben találkoznánk s kiktől elválunk anélkül, hogy velők valaha kezet szorítottunk volna. A nagy közönség érzelme, mely velők szemben tapsban, zajos tetszésnyilatkozatokban nyilvánul meg, közismert; de azt sohasem tudjuk meg, hogy mit éreznek ők, midőn a színpadon más és más ajkakon szólalnak meg, a nagy, az ismeretlen nagy közönséggel szemben. Ez édes, titkos érzelmeket akarjuk feltárni, midőn művésznőink szivességéből adjuk az alábbi vallomásokat. Tábory Frida: Kedves Szerkesztő ur! Ön azt kívánja tőlem, hogy írjak valamit a lapba, amit mások fognak olvasni! Istenkém! Hát hogy szokták azt ? ! Hiszen eddig mindig én olvastam azt, amit mások írtak! Fessem le érzelmeimet? Azt mondják ugyan, hogy nagyszerűen festek, de mégis nehéz lesz ! De hát próbáljuk meg! Nehány ecsetvonás és ha a színek vegyítését elhibáztam, elnézést kérek. Első felléptemül Aranyvirágot játsztam el Nagybányán. A függöny felgördült és én ott állottam egy ismeretlen nagy közönség előtt! Hideg tekintet, közönyös arczok ............ El ő az ágyukkal gondolám. Port-Arthur ez a közönség, melyet be kell vennem minden ki- éheztetés nélkül. És azóta játszom, úgy, ahogy az Isten tudnom engedé. A közöny elolvadt, mint napsugarak elől a hó, a fagy felengedett! És ma, ha kilépek a színpadra, úgy örül a szivem, mosoly vár mindenütt. Mosolyognak az arczok, a szép asszonyi szemek. Ezeknek játszom. Ez boldogít. A nagybányai női szemek fényes sugarai, édes mosolygásuk : az én lelkem gyönyörei ! Éljenek a nagybányai szép asszonyok és édes leányok. Nagybánya, 1904. november 19. Tábory Frida. Holéczy Hona: Azt kérdezi Szerkesztő ur, hogyan érzem magamat Nagybányán ? Ha tavasz volna, azt mondanám, hogy árnyas ligeteiben elvonulva, mint a fülemüle, örökké szeretnék benne a boldogságról dalt zengeni. így télen — fázom s csak a közönségnek a művészetért való lelkesedése melegít. Nagybányán, 1904. november 29. Holéczy Ilona. Miklós Dóra: Kedves Szerkesztő Ur! Ön igazán tul- követelő akkor, a mikor azt kívánja - egy színésznőtől, a ki örökösen a szerep tanulással van elfoglalva, hogy még szellemi munkával is foglalkozzék. Nos tehát én mindazonáltal „viribus unitis“ hozzá látok, hogy önnek őszintén feleljek kérdésére. Hogy érzem én magam Nagybányán, a nagy Lendvay városában? Az igazat megvallva én még annyira a kezdet-kezdetén vagyok, hogy még sehol sem érzem jól magam, mert attól félek mindig, hogy a közönség nem érzi jól magát ott, a hol én vagyok? ! Vagy talán csak agyrém ez? (Valóban az! Szerk.) A maga bátorító soraiból várom a megnyugtatást, hogy ez igy van! ? Akkor én Nagybányán nagyon-nagyon jól érzem magam, ahol a publikum oly kedves és elnéző, mint a milyen az én kezdő „művészetemmel“ szemben. Nagybányán, 1904. november 30. Őszintén köszönti: Miklós Dóra. Kövi Kornélia: Kedves Szerkesztő ur! Mióta Nagybányán vagyok, folyton azon gondolkozom, szeret-e engem a közönség? NAGYBÁNYA Szeretnék bányász lenni, leszállni a közönség szivébe aranyat keresni. A legdrágább arany a világon : a közönség szeretete. Nagybányán, 1904. november 29. Kövi Kornélia. Pintér Margit: A következőkben válaszolok: Vándormadarak vagyunk, minden bokron, minden faágon fészket verünk, mégis egyik fészek puhább, kedvesebb, mint a másik ! Ilyen puha, kedves fészek nekünk Nagybánya. Nem tudom miért, de itt jobban esik a dalolás. Nagybánya, 1904. november 29. Pintér Margit. _______ 1904. deczcmber 1. HÍ REK. November 30. Személyi hir. Torday István cs. és kir. huszár- főhadnagy hosszabb szabadságidőre hazaérkezett. Uj s. kohómérnök. A m. kir. pénzügy miniszter Stiglincz János fernezelyi kohó gyakornokot Zalatnára segéd kohómérnökké nevezte ki. Advent. F. hó 27-én ünnepelte a róm. katli. egyház az advent első vasárnapját, a nagy, sötét időkre való emlékezés első napját. Az adventi négy vasárnap négy ezredév emléke, melyek közönséges számítás szerint Krisztus eljöveteléig teltek el. Azé a négy ezredévé, mely telve volt sötétséggel, kétségbeeséssel, gonoszsággal és ellenségeskedéssel. Csak néha hangzott fel a biztató szó, csak néha ébredt fel álmaiból a mélyen alvó emberiség; csak néha értette meg a próféták ihletett ajka jövendölését, mely csaknem szüntelen hirdette a jobb jövőt, a szabadulás óráját, a reménység beteljesedését. Har- matozzatok egek felülről s ti felhők csepegjétek az igazságot! Szent idő az adventi idő, az emlékezés, a karácsonyi ünnepek eljövetelére való előkészület ideje ! Készüljünk mi is a közelgő szent ünnepekre. Emlékezzünk a hajdan nyomorúságairól s a megtestesült üdvösségről. Meg- kondul naponként hajnalban a harang hivó szózata, megtelnek a templomok s áhítattal zeng a zsolozsma: „Oh fényességes.. szép hajnal, ki nekünk mennyből adattál: Üdvözlégy teljes malaszttal! “ Eljegyzés. Weisz Andor Debreczenből eljegyezte Farkas Mózes nagybányai kereskedő leányát: Mariskát. Esküvő. Nemes-étfalvi Bajnóczy Sándor, a Vörös-kereszt gyógyszertár tulajdonosa f. hó 28-án vezette oltárhoz a budapesti Szilágyi Dezső- téri ev. ref. templomban olgyai Olgyay Berta kisasszonyt. Az ifjú párt fényes nászmenet kisérte a templomba. Tanukul a menyasszony nagybátyja: dr. Bubla Ferencz kir. ítélőtáblái tanácselnök s a vőlegény unokatestvére: dr. Széky Antal ügyvéd, a Vörös-kereszt-egylet ügyésze szerepeltek. Jubiláló főgimnázium. A Pázmány Pétertől 1636-ban alapított, később két évtizeden át szünetelt szatmári kir. kath. főgimnázium f. évi deczem- ber hó 6-án ünnepli I. Ferencz király által való újjá alapításának századik évfordulóját fényes ünnepségek keretében. Az ünnepély délelőtt 9 órakor hálaadó istentisztelettel kezdődik. Tiz órakor matiné lesz a főgimnáziumban. Déli egy órakor diszebéd a Pannóniában. Szabad lyczeum. Vasárnap Szabó István főgimnáziumi tanár folytatta s be is fejezte II. Rákóczi Ferencz szabadságharczárói szóló szerfölött érdekes előadását. A hazafias eszmékben gazdag előadást nagyszámú közönség hallgatta végig. Az előadás befejeztével Szerencsy József ipartestületi elnök meleg szavakban mondott köszönetét a hazafias, szép előadásért, mig a hallgatóság a népszerű előadót meg-megujuló óváczióban részesítette. — Deczember hó 4-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Incze Lajos főgimnáziumi tanár tart előadást »Szemelvények a görög művészetek történetéből« czimen. Az érdekes előadásra eleve felhívjuk a figyelmet.
