Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-17 / 46. szám
építményt a bizottság - nekem látszólag - nem vette bírálat alá. Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a nagy bizottságtól a kerítések mellőzését a magas színvonalon álló mai ízlés mellett korántsem lehet rósz néven venni, mert bármily építmény, ha hosszúra nyúlik és úgyszólván minden egyes pontján egy és ugyanazon képet nyújtja, unalmassá válik. Rendszerint ezen szépészeti hibában leled- zenek a kerítések is. Azok a teljesen egy méretű oszlopok, az egy és ugyanazon hosszúságú oszlopközök; az oszlopközöket kitöltő egy és ugyanazon méretű léczek; a léczeknek párhuzamos elhelyezése; a léczeket összekötő egy és ugyanazon méretű — egy és ugyanazon magasságban vízszintesen futó keresztfák, minden ponton egy és ugyanazon képet nyújtva, végre is untatják a szemlélőt. De a nagybánya - szénatéri állomás kerítése, a felsőbányái vasút építőinek magas színvonalon álló Ízlése folytán egészen más képet nyújt. Készséggel elismerem, hogy reám, ezen kerítés szemlélése nem hatott untatólag. Minden egyes oszlop más-más méretű, minden egyes oszlopköz más-más hosszúságú; az oszlopközöket kitöltő ágrészek mind más meg más méretűek, egymás után sorakoznak a vastagabb, a vékonyabb, a hosszabb, a rövidebb, a görbe, görbébb, leggörbébb ágrészek, az ezeket összekötő keresztfák méretei is hasonló különféleségekkel gyönyörködtetik a szemet és a mi a szemlélőben úgyszólván költői hangulatot ébreszt, az az, hogy a kerítésen az ácsbárd mesterkélt nyoma nem látszik. Szóval ezen kerítés a szemlélőnek mosolyát, orfintor- gatását, huszáros „miatyánk“-ját és sok mindenféle kinem mondható gondolatát előidézheti ugyan, de unalmat nem ébreszt. Ezért a felsőbányái vasút építőinek, a mű- tanrendőri bejárás alkalmával felvett jegyzőkönyvben külön elismerést óhajtottam kifejezésre juttatni, de sajnos a jegyzőkönyvet készítő urak ezen jóakaratu indítványomat nem tehették magokévá. Azért kérem a t. Szerkesztő urat, hogy 4 som olyas valamire vezetett, hogyha kedvében akarok járni a feleségemnek, hát valami oly dolgot kell Írnom, hogy a drámai rész idillel kezdődjék, közbe-közbe tarkázva egy kis realizmussal, majd meg sötét tragédiává fejlesz- szem a cselekményt s a komor, megrázó részeket egy kis szentimentalizmussal enyhítsem. A reczipe tehát megvolna! Nehéz dolog, de hát mit nem tenne meg az ember egy két hetes asszonykának?- Hozzá kezdett-e már Sándor ?- Oh, igen s hiszem, hogy hatásos lesz. Az első este, midőn dolgozó szobámba mindjárt vacsora után visszavonultam, valami szokatlan keserűség, lehangoltság vett erőt rajtam. Nem ment, sehogy sem ment. Már az ötödik ivet rajzoltam tele különféle alakokkal s még mindig egy jóravaló eszmém sem támadt s ha jutott is eszembe egy-egy alak, amelyhez hozzáférczelhettem volna valami bús történetet, én rögtön csörgő sipkát nyomtam a fejére s a tragédiahős toliam alatt egy kifestett képű clownná torzult. Pedig már czim is volt a bús történethez, oda rajzoltam egy tiszta lapra szép, rondó betűkkel: *Álmatlan éjszakák.« Szándékom volt egy szegény varróieány történetét megirni, aki szeret és viszontszerettetik s ez első stádiumnál számos idilleket rendezhettem volna; boldogok mindketten s édes vágyakozással, reménykedéssel tekintenek a jövő felé; de haj ! a férfi hűtlen lesz a szegény varrónőhöz. (Szentimentális jelenetek.) Később a leány felejt, a hűtlen által szivén ütött seb begyógyul teljesen; a hűtlen ifjú pedig megtörve a sors csapásitól, véletlenül meglátja egykori ideálját, ki szebb, mint valaha, jelen soraimat, az annyira kiérdemelt elismerésül közölni szíveskedjék. Tekintettel pedig arra, hogy a nagybánya - szénatéri állomás Nagybánya sz. kir. r. t. város belterületén fekszik, fel kell tételeznem, hogy a szóban levő impozáns kerítést, a város szépészeti bizottsága is jónak, czélszerünek és szépnek találta. Indítványozom ennélfogva egyrészt, hogy a város szépészeti bizottságának a sablonszerű kerítés követelésének mellőzéséért általános elismerés szavaztassák, másrészt pedig, hogy ezen kerítés Nagybánya sz. kir. r. t. város belterületén ezentúl létesítendő kerítések mintájául tekintessék és a háztulajdonosok hasonló kerítések felállítására ne csak buzdittas- sanak, hanem köteleztessenek. Nagybánya, 1904. november 12. Kitűnő tisztelettel: Mindenvárú Ádárn. NAGYBÁN YA HÍREK. November 17. Mély tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket az előfizetési. dijak szives beküldésére. A kiadóhivatal. Kinevezések. A in. kir. pénzügyminiszter Paul Jakab bányagyakornokot a zalatnai fő- bányahivatal mellé rendelt számvevőséghez számtiszté nevezte ki. - Nutiu Ágoston nagybányai adóhivatali gyakornokot ugyancsak a pénzügyminiszter a győri adóhivatalhoz adótiszté nevezte ki. - Am. kir. belügyminiszter Csocsán Jenő fővárosi rendőrfogalmazót, kit városunkban is széles körökben ismernek, kerületi kapitánynyá nevezte ki. Névmagyarosítás. Stauder Gyula r. kath. lelkész, ki csak a napokban tartotta meg primi- cziáját Szinérváralján, nevét belügyminiszteri engedélylyel Székely-re magyarosította. Eljegyzés. Madarassy István, Szatmárvár- megye ujonan választott aljegyzője f. hó 12-én Nagykárolyban eljegyezte Nemestóthi Szabó Antal kir. körjegyző leányát: Hedviget. Erzsébet királyné emlékezete. A nagybányai áll. polgári leányiskola megdicsőült királyasszonyunk emlékére f. hó 19-én d. e. 9 órakor az a régi érzelmek felujulnak szivében s térdre borulva kér bocsánatot a leánytól s megvallja, hogy most százszor jobban szereti őt, mint régentén; de haj ! most a leány fordul sarkon s kegyetlen gunymosolylyal a faképnél hagyja térdeplő imádóját. (Ide két sor gondolatjelet akartam rakni.) Ezután következnek mindkét részről a hosszú kínos álmatlan éjszakák. A lányka is megbánta a tettét, a férfi is; de az első lépést egyik sem teszi meg, a férfi azért, mert nem remél többet; a lányka meg női büszkeségből. Múlnak az évek s a hajdan egymást szerető pár mint öregek találkoznak egymással. Ekkor kitudódik, hogy mennyit szenvedtek egymásért és mivel már az életben nem lehetnek egymáséi, hát elhatározzák, hogy legalább egyesülnek a halálban. Két pisztolydurranás s a novellának vége. Ezt akartam kidolgozni, de szerencsétlenségemre ép a szomszédunkban lakik egy veres- hajú, tömzsi varró leány, akinek egy hosszú, czingár szabólegény udvarol, ezek aztán tönkre silányitották minden illúzióimat alakjaim iránt. Az első, másod, sőt harmadnapi munka után is csak még mindig a czimmel számolhattam be, a kis aranyos pedig egy türelmetlen szerkesztő végtelen türelmével vallatott naponkint, hogy hát hol van a novella ? Tennem kellett valamit, mert a helyzet tűrhetetlenné vájt. Egy eszmém támadt. Mikor majd késő este mindenki nyugodni fog, én észrevétlenül kiosonok s elindulok tárgyat keresni a czimhez; ha a fővárosi éjjeli élet sem tud a célnak megfelelő tárgyat nyújtani, akkor akkor lemondok a csillagok világáról. Észrevétlenül kijutottam az utczára; megiskola tornatermében ünnepélyt rendez, melyen a nap jelentőségét Király Miklósné, rendes tanítónő méltatja, a tanulók pedig hazafias költeményeket szavalnak. Az érdeklődő közönséget ez utón hívja meg Waigandt Anna igazgató. Hivatal átadás. Damokos Ferencz, a nagybányai járás uj főszolgabírója már megérkezett városunkba s hivatalát tegnap vette át Kovács Sándor tb. főszolgabírótól, ki Dienes Dezső halála óta a főszolgabírói állást helyettesítette. A hivatal átadásnál alispáni megbízás folytán Gelléi't Endre polgármester volt jelen. Iskoláink államosítása. A városi képviselő- testület f. hó 12-én, szombaton d. u. 4 órakor Gellért Endre polgármester elnöklete alatt tartott közgyűlésében tárgyalta a nagybányai elemi iskolák államosítására vonatkozó s a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által megküldött szerződési tervezetet. A közgyűlés a gazdasági, pénzügyi és jogügyi bizottság javaslata alapján a lapunkban már részletesen ismertetett szerződési tervezetet mind a tizenkét pontjában változatlanul elfogadta. A közgyűlési határozatot a vonatkozó iratok kapcsán tekintettel az ügy rendkívüli sürgősségére Égly Mihály főjegyző vitte be Nagykárolyba Kristófig József főispánhoz, honnan a legmelegebb ajánlás kíséretében az iratok már hétfőn, f. hó 14-én felterjesztettek a belügyminiszterhez jóváhagyás végett. Itt említjük meg, hogy Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága legutóbb tartott ülésében hálás köszönetét nyilvánította a szatmárvármegyei iskolák államosításáért Berzeviczy vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek, Halász Ferencz min. tanácsosnak és Kristófig József főispánnak. Szabad lyczeum. A nagybányai ipartestületben az idén az első szabad előadást f. hó 20-án, vasárnap délelőtt 11 órakor Szabó István főgimnáziumi tanár tartja II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza czimen. A szerfölött érdekes előadásra ezúttal is felhívjuk az iparosok s az érdeklődők szives figyelmét. A rendezőség kéri lapunk utján a hallgatóságot, hogy a szabad előadásra idejekorán jelenjenek meg, mert az előadás kezdetétől az ajtók zárva lesznek. A Vöröskereszt-egyesület nagy hangversenye. Az orsz. vöröskereszt-egyesület nagybányai fiókja, mint azt már jeleztük, gróf Teleki Gézáné védnöksége alatt fővárosi irók és művészek közreműködésével nagyszabású hangversenyt rendez. A rendezőbizottság f. hó 13-án, vasárnap délután özv. Turman Olivérné elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen igen számosán voltak jelen s a melyen részleteiben is meg1904. november 17. indultam a néptelen utczákat bolyongani. Egy j kissé hűvös szél fuj dogált, ide-oda lobogtatva I a gázlángok kékes világát. S mig lázasan tekintgettem erre-arra, tragédiákat vagy más ilyesmit szimatolva, lá- ! bam, hogy hogy nem a Slezsenyák bácsi korcsmájába vitt. A fiuk még teljes számban együtt voltak. Amint észrevették, óriási „hip hip hurráh“-t kiáltottak tiszteletemre, majd a vállaikra kapva körülhordoztak az asztal körül. Talán mondanom is felesleges, hogy a tárgyszimatolásból magnum áldomás lett. Másnap reggel, amint felébredtem, Tercsi néni is, meg a kis aranyos is ott álltak ágyam mellett, az utóbbi pláne csípőre tett kézzel. — Hol járt az éjjel urfi ? — É ... é ... én? — Igen, igen, mindent tudok, ne is tagadja ! Oh, én szerencsétlen ! ... és az anyja keblére borulva, keserves sírásra fakadt. — De aranyos, édes kis feleségem, vallók, mindent megvallok, csak ne sírjon édes, igaz hitemre, leikemre . . . — Nós hol járt? — Tárgyat keresni az „Álmatlan éjszakákhoz“, aztán tudja édes ... a fiuk ... a régi kollegák . . . Szótlanul ment az íróasztalomhoz s az ivet, amelyre a czim volt Írva, darabokra szak- gatta, majd megfenyegetett picziny kacsóival s félig mosolyogva, félig durczásan mondá: — Én megelékszem a maga humoreszkjeivel is, én nem akarom, érti, nem akarom, hogy többé „Álmatlan éjszakákat" Írjon. Ugy-e édes Sándor nem többé ? . . . Bibulus.
