Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-03 / 44. szám
2 NAGYBANYA 1904. november 3. aranybányáival gyors felvirágzásának lön kutforrása. A szikla trónon ülő Szent István királyban a város ős időktől fogva védszentjét tiszteli, kiről egykori hires góth-stilü plebánia-temploma is elnevezve volt. A szent király oldala mellett jobbról s balról emelkedő csergalyak pedig a hatalmas erdőterületet jelképezik, mely kezdettől fogva a város tulajdona volt s melynek birtokáért egy évszázadon felül kellett a vidék leggazdagabb főuraival, a hatalmas Drágffyakkal küzdenie. Meg kell emlékeznünk a bányászokról is, nemcsak azért, mert a város legelső lakóit látjuk bennök személyesítve, de azon jelentőségnél fogva is, melylyel a rajtuk levő ruházat által costume-tani szempontból bírnak. íme, egész halmaza a történeti adatoknak egy pecsétrajz szűk keretébe foglalva! Mindez arra vall, hogy a középkori sphra- gistika egyik specziálitásának: a tágabb értelemben vett beszélő pecséteknek egy díszpéldányával van dolgunk, mely nemcsak nevét hirdeti tulajdonosának ábráiban, de egyéb viszonyairól is becses adatokat őriz meg az utókor számára. E körülmény a pecsét megrendelőinek műveltségi állására vet fényes világot, inig a metszés finomsága, az arányok impozáns volta, az alakok s betűk kifogástalan stylszerüsége, a részletek finom kidolgozása, mi különösen a ruházat redői- nél s a csergalyak leveleinél bámulatra méltó s általában az egésznek kivitele hangosan dicséri készítőjét, kiben az akkori ötvös mű ipar egyik elsőrendű művelőjét, talán épen magát a királyi udvar ötvösét kell gyanúsítanunk. E körülmények kiváló becset kölcsönöznek pecsétünknek s a legjelesebb magyar műtörténész, Henszlmann Imre, ki a hatvanas évek elején rövid leírását adta az Archeológiái Közleményekben, nem habozik azt középkori pecsé- teink egyik legérdekesebb példányainak nevezni. Egyetlen, kissé megrongált példánya egy a szücs-czéh szabadalmait megerősítő, Nézz oda, az az égbe csapongó lángoszlop, mely mindenek közül kiválik, az 5 házának tetejéről száll elibéje. Vitázzék hát véle ! A halálig elbúsult férfi lélek szilaj indulata tört ki eilenállhatlanul ajkain. Az égre szálló gúny szörnyű, hangjait nyugodtan hallgatta a fehér arczu leány. Olykor megvillant szemében valami. A nyitott ablak táblája megtörve verte vissza a felczikkázó lángok fényét, nyilván egy ilyen eltévedt sugár csillant meg szelíd, kék szemeiben.- Ha én férfi volnék, susogá halkan. Félig magának szólott, de e hang varázsa belevágott a főbíró szivébe s a nehéz órák szörnyű benyomása alatt érzékenynyé vállott férfi büszkeség sértett önérzetével csattant a leányra.- Úgy ! úgy! Ha te férfi volnál! ?- Gotthard János átkozhatja az eget, mert leányt adott neki, holott elkövetkezett az idők teljessége ! — Mintha nem egy eszeveszett íérfihad bolond fejéből költ volna az a vörös kakas —ott! — Hát tudod-e, hogy mi készül itten ? A vármegyék szavára fölkelt a világ Hevestől Szepesig. A városban nincs egy férfi., A ki épkézláb: mind oda van Osgyán alatt. Én, én magam vagyok egyedül, a ki ellentmondtam; nem hallgattak rám, egyedül maradtam; ők lássák! — Itt vagyunk a veszedelem küszöbén, mert ha felfordul a világ, a lehulló kő engem talál legelőször. Ha Fülek alatt elvesz a vármegyék ügye, mehet haza kiki felébredni az álomból, de ez a város igazán csak akkor fog álmodni irtózatosat! A bosszú legelső mennyköve a mi fejünkre szálland, a kik itt vagyunk, torkában a pokolnak és a helyett, hogy meghúzódnánk, innen száll az első kiáltás az ördög nevével. A tanács megtagadta Ferhád aga adóját. 1480. junius 31-én kelt okiratról függ le fekete, fehér és vörös selyemzsinoron. Hogy sokkal korábbi időből származik, kétségtelen; bár létezéséről csak egyetlen adatunk van, a XV. század elejéről. Henszlmann a XIV. század közepére helyezi korát, az 1348. év tájékára, azon időre, melyben I. Lajos a város szabadalmait megujitá. Sokkal későbbi időből nem eredhet; kivitele s betűinek jellege sokban megegyezik Imre nádornak 1375-iki pecsétjével; a nyolczszögü alak pedig János hevesi alispánnak pecsétjére emlékeztet 1349-ből, melyen a pecsétrajzot hét körszelvényből képezett rosetta zárja magába. Pecsétünket régi oklevelek „városunk nagyobb pecsétjé" -nek nevezi, miből másik úgynevezett kisebb pecsét létezésére lehet következtetni, melylyel a város a kevésbbé fontos ügyekben élt. E kisebb pecsétnek azonban — semmi nyomát nem találjuk s egyetlen feljegyzés sem örökítette meg emlékét. Sőt az „öregebb“ pecséttel is csak 1480-ban találkozunk utoljára s már három évvel később azt látjuk, hogy a város uj pecsétnyomót készíttet. Mi történt a régivel, valamely szerencsétlen véletlen következtében már akkor elveszett-e vagy pedig a használat által megviselve a város klenodiumai közé tétetett, hogy később, a XVI. század vége felé a háborús idők mozgalmainak essék áldozatul, nem tudhatni. Tény azonban, hogy 1480. után még csak emlékével sem találkozunk. — — — így ir dr. Schönherr Gyula a város legrégibb pecsétjéről s sorai tanúságot tesznek a lelet korszakos jelentőségéről. Az Orsz. Vöröskere3Zt=egylet gyűlése. Az Országos Vöröskereszt-egylet nagybányai fiókja múlt hó 30-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta legelső választmányi ülését a városház tanácstermében. A választmányi ülésnek kiváló érdekességet — No hát! ha te férfi volnál ?! - ugye bizony magad vezetnéd ezt az őrült csordát Fülek alá. — Lásd, én itt maradok; még kardom sincsen, pedig itt már a halálmadár vijjog. Holnap, holnapután, tulajdon ezen a házon csap fel legelőbb a láng, mely ez éjjel távolból rémiti szivedet. — Hát hol vegyek én nekik patkót, kardot, kenyeret, ökörtinót, mikor én, a főbíró - Gotthard János, maholnap éhezni fogok ebben az elpusztult világban, ha ugyan addig megóvja vén fejemet az Isten, mert én több hiábavaló könyöigéssel nem rontom a zúzámat. A leány arcza most már igazán fehér volt. Az életnek az a halvány zománcza sem maradt rajta. Márványszobor, a kinek talán szive sem ver hangosabban, mint azon másiké, ki amott szemben a templom tomáczán, csodálja az emberi szivek gyöngeségeit. — Te, — apám, szólott végre! Igazat mondtál ? A főbíró felkaczagott. Kinos, keserű nevetésének éles visszhangja fölverte a csöndes éjszaka nyugalmát. Hiszen jó, ha el nem hiszed, magam is csak - mintha álmodnám; de az a tüzfény rávall a Húszéin bég kedvtelésére ; Gerhádt aga pedig jó előre üzené meg, hogy a régi barátság I kedvéért őt küldi értem. — Húszéin béget mondtál, vág közbe a I leány felvillanó szemekkel; az a magas, hallgatag török, a ki itt volt tavaly követségben ? — Az, derék, emberséges muzulmán, a ki érti a maga dolgát. — A ki annyit beszélt nekem a pérai nyaralókról, az örökre fényes keleti égről, meg a Bosporus kék vizéről. — Tulajdon az. s jelentőséget kölcsönzött, hogy azon gróf Teleki Gézáné őnagyméltósága elnökölt, kit a választmány tagjai zajos ovácziókkal fogadtak. A választmányi ülésen jelen voltak: Turman Olivérné, Gellert Endréné, Stell Gáborné, dr. Kádár Antalné, Prickné-Kosztka Viktória, Neubauer Ferenez, Stoll Gábor, Stoll Béla, Lovag Berks Leo, Molcsányi Gábor, dr. Kádár Antal, Moldován László, Lakatos Ottó és Égig Mihály választmányi tagok, továbbá Ssellemy Geyzáné, Lázár Paula, gróf Teleki Géza, Mikes János és Torday Imre egyesületi tagok. Km. Pap Sándor kir. táblabiró, az egyesület elnöke a következő beszéddel kérte föl Teleki Géza grófné elnököt az ülés megnyitására: Nagyinéltóságu Elnöknő! Mélyen t. Választmány! Mielőtt a mai választmányi ülés tárgy- sorozatának tárgyalásába bocsátkoznánk, engedjék meg nekem, hogy úgy a magam, mint a választmány nevében hálás köszönetemet fejezzem ki egyesületünk elnökének: gróf Teleki Géza őnagyméltóságának (Éljenzés) és alelnö- künknek : Turman Olivérné őnagyságának (Éljenzés), kik ezen első választmányi ülés alkalmából körünkben megjelenni kegyeskedtek. Én azt hiszem, hogy azon magasztos czél, mely a Vöröskereszt-egyletet úgy háborúban, mint békében vezérli, elég indok arra, különösen a jelenben, a keletázsiai szörnyű harezok idejében, hogy egyesületünk iránt rokonszenves érdeklődést keltsen s elég indok arra, hogy az egyesület tagjait minél gyakrabban összehozza, hogy a magasztos czél elérését biztositó eszközökről tanácskozzanak. (Helyeslés.) Én látva azon meleg érdeklődést, mely egyesületünk iránt széles körökben nyilvánul meg s rendületlenül bizva válaszmányunk ügybuzgó munkásságában, erősen hiszem, hogy törekvéseinket a legszebb siker fogja koronázni. Ebben a reményben a legmélyebb tisztelettel kérem elnökünk őnagyméltóságát, hogy első választmányi ülésünket megnyitni kegyeskedjék. (Éljenzés.) Gróf Teleki Gézáné meleg szavakban mond köszönetét megválasztásáért, annyival is inkább, mert mindig át volt hatva azon humanitárius,- S ki engem el akart vinni magával, rebegé öntudatlanul.- Az irgalmát! pattant föl Gotthard uram, hát ezt honnan tudod te ?- Maga mondta, térdenállva, a búcsúzó estén.- Isten az égben! Oh édes lányom, te rögtön el méssz hazulról . . . Beste lelke pogánya! Azonnal indulsz Lőcsére, nagyanyádhoz . . . És a maga bajáról megfeledkezve rohant fölverni cselédet, kocsist, segített befogni a delizsánczot, mert kezdé sejteni, hogy a legnagyobb veszedelem nem onnan készül, a honnan gyanitá. Dacos, kemény szive úgy fájt, úgy égette valami rettentő, felfoghatatlan elő- érzelem kínja . . . A szőke leány pedig, mikor egyedül maradt, leborult a szűz Mária képe előtt . . . Hogy mit végeztek ők ketten, azt a titoktartó éjszaka ki nem beszélte, hanem midőn visszatért érette atyja, egy árva lélek sem volt a tágas szobákban. Rekedtté kiabálta magát; leánya nevét bele- ' harsogta az éjszakába; sehol semmi. Eltűnt, mint a ki a szellemjárás forgatagába kerül és elvész örökre. A reggeli napsugár is ott érte Gotthard Jánost kétségbeesésével a nyitott ablak mellett. Távolban még szürke füstoszlopok kavarodtak a derült égre. Csak az éjszaka szeret kaczér- kodni a lángok csókjaival. A napvilág örök fénye mellett nincs bája a veszedelemnek, csak borzalma. Az utálatos füstgomoly a fékevesztett elem orgiáját félve takargatja az örök napvilág elől. A pusztulás képe tökéletes. Siró, átkozodó I pórnép hírét hozza a rombolás munkájának. ! Hanem maga a siserahad sehol; eltűnt, elvonult i észrevétlenül. A fátum le nem szállott, mintha
