Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-27 / 43. szám

1 TÁRSADALMI ÉS SZÍ3PIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap­közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. i Hirdetések felvétetnek Morvay üyula könyvnyomdájában is: RAtér 14 A felsőbányái vasút. Október 25. Pár nap még s a felsőbányái vasutat átadják a közforgalomnak. Tagadhatatlanul nagy és küzdelmes munka után a felsőbányái összeköttetés létesült. A korszakos mű befejezésekor helyén való, hogy hozzuk rendbe külö­nösen városunkra vonatkozó számadása­inkat. Nagybánya város szerfölött nyomasztó anyagi helyzetében sem zárkozott el a felsőbányái vasút segélyezése elől. Tekin­télyes összeget: 20.000 koronát szavazott meg a város képviselőtestülete törzsrész- vények ellenében a vasút építésére. E nagy áldozathozatal indító okai nemcsak a testvérváros érdekeinek is- tápolásából sarjadtak, hanem Nagybánya város s a mi jól felfogott érdekeinknek gondozásából is. Jelesül két nagy czél lebegett a város közönségének szemei előtt, midőn a 20.000 korona segélyt megszavazta. Az egyik: a motorkocsik behozatalával összeköttetést nyerni a szat­mári gyorsvonatokhoz, hogy ezzel egy félnapi utazási idővel közelebb legyünk az ország szivéhez; a másik czél volt pedig a kénsav, illetőleg a műtrágyagyár megvalósítása szempontjából a fernezelyi szárnyvasut kiépithetése. A segélyezés megszavazásakor le­zajlott vitában főleg e két szempont dom­borodott ki s ez a két motívum volt nekünk legfőbb érvelésünk, kik a felső- i bányai vasút építésének ügyét minden­koron legjobb tehetségünk szerint támo­gattuk. S ez csak természetes is, hiszen e törekvésekre maga a vasút engedményese adta meg az impulzust, a ki a városhoz intézett beadványában a következőket irta : „A kiépítendő vonalnak segélye­zésével nem csupán áldozatkészségét óhajtjuk igénybe venni a nemes város­nak, amelynek súlyos anyagi terhei ösmeretesek előttünk s e helyzetét minden körülmények között respek­táljuk, hanem ez áldozatával értékeinek jövedelmezőségét is biztosítani akarjuk, amely értékek eddig nem hozták meg a remélt és méltán elvárható jövedel­meket. A kiépítendő felsőbányái vo­nallal kapcsolatosan tervbe van véve a szatmár—nagybányai vasút teljes átalakítása is, a mely a jelen­legi indokolt panaszokat fogja gyö­keresen orvosolni. A vonal átalakításával első sorban a menetrend fog kedvezően változni. Az eddigi kényelmetlen és drága össze­köttetésünk helyett rendes vonatokkal négyszer indulhatunk Szatmár felé, a honnan ugyanannyiszor érkezik hoz- I zánk a vasút. Délelőtt két vonat csat- j lakozással a fővárosi gyorsvonatokhoz és délután is kettő indulna Szatmárra s Szatmárról is két Ízben délelőtt és két ízben délután érkeznék a vasút. A kedvezőbb összeköttetés mellett nagyobb lesz a menetsebesség s Nagy­bánya a, mostani távolság egy har­madával fog Szatmárhoz közelebb esni A A tárgyalás a segélyezés megszava­zásakor ezen az alapon indult meg s bár a segélyt megszavazó közgyűlési határozat­ban etikai okokból s a felsőbb jóváhagyás kinyerése szempontjából feltételek kikö­tésének helye nem volt, az engedményes beadványában foglaltak feltétlenül köte­lezők a már létesült uj vasútra nézve. A kilátásba helyezett és ígért vasúti összeköttetések s menetrend változtatások keresztülvitelére a motorkocsik behozatala feltétlenül szükséges. S hogy ennek be­hozatala biztosítva van, idézzük a felső­bányái vasút engedélyezési tárgyalásáról 1902. évi november hó 12-én a keres­kedelemügyi minisztériumban felvett jegy­zőkönyv erre vonatkozó határozatát: „IX. fejezet. A forgalmi eszközök költségeire csupán 56.000 korona, mint két motor-kocsi beszerzési ára vétetett föl. A tervezett vonal ugyanis a már üzemben levő szatmár—nagy­bányai h. é. vasútnak természetes folytatását képezvén, a nagybánya — felsőbányái h. é. vasút forgalmának a szatmár—nagybányai h. é. vasút forgalmával egységes alapon s az utóbb nevezett helyérdekii vasút forgalmi esz­A „Nagybánya“ tárczája. Éjszaka. Ma csiílaghullaló a ~ éjjel. As óriási égitestek Ezer darabra törnek széjjel S az örök végtelenbe esnek. Ma ábránd támad a szivemben. Ma elborít az éj varázsa, S mosoly gva. bámulok szünet len .4c égnek csillagtáborára. Hiszen ma uj reményem támadt, És e reményben újra étele, Hogy emléke mind halaványabb A kiállott sok szenvedésnek. De kétely lep meg most sötéten: Hogy a remény, ábránd, dal, illat, Mely támadt csillagvesztő éjen, Nem hull-e széjjel, mint a csillag? . . . Hegedűs Gyula. m Nagybánya bányászatának múltjából. A nagybányai bányászat régi korát mély homály fedi, története azonban annál nagyobb és világosabb betűkkel van megírva a szilárd kőben bányász kézzel, hogy e vidéken valamikor még ismeretlen korban igen kiterjedt bányászat virágzott. Szájhagyomány szerint a tizenkettedik században egy a Kereszthegy alatt barmot legel­tető zazari asszony fedezte fel a kereszthegyi bányát, hol arany-érczet találván, azt a hatóság­nak megmutatta, mely annak kiaknázására azon­nal hozzá is fogott. A Kereszthegy mellett alakult telepet ezen asszony emlékére Asszonypatakának nevezték el, és csak később, mikor a bányászat nagyobb terjedelmet nyert, nevezik Nagybányának. Asszonypataka akkor csak telepe volt Zazar- bányának, melynek egészen újabb időkig »Zazar- bányar város czimmel pecsétje is volt. II. Géza királyunk 1141. évben a kunok által kipusztitott vidéket szászokkal telepítette be, kik itten virágzó bányászatot űztek s kiknek idegen szavait a bányászati kifejezések dolgá­ban az őket követő magyar lakosok máig is megtartották. Nagybányán akkor két ezer német munkás és tisztviselő telepedett le, a kik a telepet Nagybánya helyett Neubányának hívták, a miből származott Neustadt és hunga- rische Neustädte, melyeket a szomolnoki fő- bányahivatal hiába keresett a Bodrog melletti Ujhely körül. Az itteni bányák jövedelmét a magyar királynék hitrészben bírták; nevezetesen I. Lajos király neje és leánya Mária, kik hosszú időn keresztül Nagybányán laktak, a hol még az 1667. évben romokban látható királyi torná- ezos palotájuk volt, a melyben a királynék bányászokkal és szobaleányaikkal együtt az aranynak tisztításával hasznosan foglalkoztak. Nagybánya város régi oklevele, mely az 1230. évből származott s mely Erzsébet királyné -Nagy Lajos anyja —által is meg volt erősítve, az egész levéltárral együtt tűzvész áldozata lett s igy biztos adataink csak is az 1347. évből származnak. Ez év október 12-ről van keltezve Nagy­bánya város kiváltság levele, melyet I. Lajos király adott ki. A mint ezen oklevélből kivehető, a bányászat ezen időben már teljesen rendezett viszonyok közt volt, külön bárósággal, kamara­grófi hivatallal s egyéb hivatalnokokkal, nem- kiilömben pénzverdével. A pénzverdéi épület, mely eredetileg más helyen fából volt építve, a 15-dik században tel­jesen leégett és 1553. évben uj Münczház lett építve szintén fából; ennek helyébe épült az 1734 — 1739. években a jelenlegi igazgatósági épület 20.784 frt 55 kr. költséggel. A pénzverőhivatalnak joga volt egy mészár­széket tartani s azonkívül volt egy malma és egy háza, mely a luteránus prédikátornak a lakása volt. A 15-dik században a bányahivatalok főnöke a kamaragróf volt, a ki a kisebb ügyeket maga intézte el, a főbbeket pedig a királynak vagy az erdélyi fejedelmeknek küldötte el. Ámbár jogilag a város mindig Magyar- országhoz tartozott, mégis a folytonos háborús időben gyakran változtatta urait: a lengyel királyokat és erdélyi fejedelmeket, kik a pénz­verdét és a bányászatot haszonbérbe adták. A szabadságharezok alatt, különösen Wesse­lényi idejében 1703-1711-ig a bányászat majd­nem teljesen tönkre tétetett. A jövedelmeket Rákóczi Ferencz élvezte.

Next

/
Thumbnails
Contents