Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-07 / 27. szám
XI. évfolyam. 1904. julius laó *7. 27-ilt szám. TÁRSADALMI ÉS SZÍ3PIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona^ f Felelős szerkesztőnegyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' , ' Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. I EGLY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek”küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Főtér 14. Villamvilágitás. Julius 6. Nagybánya város köz- és magán- világitásának a mai kor műszaki követelményei értelmében való rendezése, illetőleg a városnak villamos világítással való ellátása már évek sora óta állandóan foglalkoztatja úgy a város közönségét, mint a városi ügyeket vezető hatóságot, azonban közismert dolog, hogy ezen városi érdek kielégítése teljesen megtörött azon a város kereskedelmi, forgalmi és ipari viszonyaiból folyólag tényleg fenálló és elháríthatatlan nehézségen, hogy egy kizárólag villamos áramot szolgáltató ipartelep, mint önálló vállalat sem a varos házi kezelésében, annál kevésbé pedig magánvállalkozás kezelésében jövedelmezően nem lenne létesíthető és fentartható, mert a magán fogyasztók (lakások, üzletek, vendéglők stb.) által igényelt áram- fogyasztás — tehát az úgynevezett évi áram-consum — oly kismérvű, hogy az ily üzemmel járó fentartási, kezelési és amor- tizacziós kiadások, még oly szerényen számítva is, nem volnának a város és a fogyasztó közönség által fizetendő normális áram-egységárak feltételezése mellett sem fedezhetők. Ezen kétségbevonhatlan tény okozta, hogy az igen éles versenyt folytató villam- világitási vállalatok egyike sem kereste meg ajánlatokkal ezideig a városi hatóságot, más részről pedig a közterheket viselő és első sorban számot tevő városi közönségünk teljes joggal igényelheti, hogy a háztartásában oly fontos szerepet játszó világítás ügye nagyobb megterheltetése nélkül megoldást nyerjen, hiszen más kisebb városok is el vannak már látva világítást szolgáltató ipartelepekkel. Ily helyzetben nem maradt más hátra, mint a villamvilágitás kérdését egy már fenálló iparvállalattal kapcsolatban megoldani oly alapon, a miként ezen ügy más hasonló viszonyok között levő hazai városokban a város közérdekeinek és a nagy közönség specziális érdekeinek teljes méltánylásával általános megelégedésre tényleg megvalósítást nyert. Arról értesülünk, hogy az itt egyedül szóba kerülhető iparvállalatnak, a Fa-soron levő gőzmalomnak f tulajdonosa: Almer Lajos, a világhírű Ganz és Társa budapesti gépgyár által tett idevágó tanulmányok alapján, a gépgyár által kidolgozott részletes tervek, költségvetés és műszaki leírás csatolásával részletes ajánlatot nyújtott be a városi tanácshoz, hogy a város köz- és magánvilágitása egy, az említett malom telkén felállítandó központi villamosáram fejlesztő telepről láttassák el. Ezen ajánlat értelmében a város ut- czái és terei 200 darab 16 gyertyafényü izzólámpával és 4 darab egyenként 10 amperes, egyenként körülbelül 500 gyertya- fényű ívlámpával láttatnának el, a mely lámpák fele fél, másik fele pedig egész éjjel világitana. Mondanunk is fölösleges, hogy ezen világítás egész nagyvárosias jellegetkölcsönözne városunknak, eltekintve a magánlakásokban leendő használatánál előálló kényelmi, közbiztonsági és egészségügyi szempontoktól. Ezen közvilágítás fejében ajánlattevő évnegyedes utólagos részletekben fizetendő évi 8000 korona általányárat kér a várostól, a mely általányösszegben a közvilágítási vezetékhálózat létesítése és teljes fentar- tása, tehát izzólámpák, ivlámpa-szenek fogyasztása, faoszlopok, védő üvegek és lámpaernyők szerelése stb. benfoglaltatnak. Anélkül, hogy ez ügyben már most végleges álláspontot foglalnánk el, elismerjük, hogy az igényelt évi általány a jelenlegi petroleum világítás évi körülbelül 5000—6000 korona költségei mellett nem mondható drágának, sőt ellenkezőleg, mert a város azt házi kezelésben kétszer ily nagy áron sem tudná megvalósítani. A mi a nagyközönséget illeti, vállalkozó oly központi áramtelep és vezeték hálózat kiépítésére kötelezi magát, hogy az említett közvilágításon kívül még körüi- belől 2000 darab egyenként 16 gyertya- fényű felszerelt izzólámpát tudjon árammal ellátni és a villamos áram maximalis egységárát hektowattóránként 7 fillérben kívánja megállapittatni. Ez azt jelentené, hogy egy 16 gyertafényerősségü lámpa óránkénti használatáért maximálisan 31/2 fillért kellene a közönségnek fizetni, a mely más városokhoz viszonyítva, de abszolút értelemben is határozottan mérsékelt. A „Nagybánya“ tarczája. fanra forrása.- Matthisson után némttből. Könnyeim, folynak le fehér habodba Tiszta kis forrás, a mióta lánykám Partidon térdelt s az egek felé szállt Csendes imája . . . Égi lényeknek a seregje lengjen Folyton e parton, Laurám hol állott S tarka, szép leplét terűé a sírra Csalfa jövendő . . . Fürtjeid mellett lebegett a szellő S langy fuvalmában fürödött a fátylad És a lágy Zephir susogá füledbe Esti danáját . . . Szende angyalként mosolyogva mentél, Arczodon fönség ragyogott s szemedben Titkos érzelmek lobogó parázsa Villoga folyton . . . Hallgató Isten remegő imádat, A berek csöndjén szavaid zokogtak, Édes arczodnak liliomja ázott Hév konyáidtól . . . Könnyeim folynak le fehér habodba Tiszta kis forrás, szakitok virágot Partodon, szépen koszorúba fűzve Vinni a sírra . . . Kuszkó Dezső. Erdei történet. Az erdőt jártam, ahol most tavaszi vizek locsognak és a tavalyi őszből itt feledett levél- tenger felett nedves párák szövődnek-fonódnak az alkonyat jöttével. Az út felett régi tölgyek borulnak össze tar fekete gályáikkal; általában minden szomorú, a bokrok az útmentén és a törpe fák, amelyek között kanyarogva vész el az ösvény. Ez a nagy, mély szomorúság fog körül mindent e korai tavaszi délutánon. Névtelen búbánat leng a magas, komoly fák között. Hangtalan madarak repülnek a fák felett és ember nincsen a tájon. Csak én magam megyek a gyalog-ösvényen előre és a gyenge szél buj- dosik előttem, sóhajtozván a szomorú, nedves bokrok között. Tán a csősz is alszik valamerre elbújva. Csend van; a szél beszélget csak, zörögvén. A fák felett szürke égboltozat borul az erdőre. Szomorú minden, pedig maholnap kibújik a napocska bundájából és fényes köntöst öltve, mosolygós orczájával vidámságot és melegséget sugároz ide. Felébrednek a törpék is az odvas füzek korhadt derekaiban és hosszú szakállukat simogatva, sok minden jót cselekesznek, a mint a mesében ez meg vagyon írva. És az erdő ezer illatát is szárnyára veszi a fuvalom; — tavaszi sejtések fakadnak fel a komor földből, amelyik most némán, vizesen és szomorúan alszik. Zúgott messze valahol egy malom; amint az ösvényen előre mentem, a zúgás közeledett hozzám; végre szétnyíltak a szomorú bokrok és nagy, tágas mezőségen látszott a folyócska, amelyik a síkságot keresztül szelte és a malomkerekek között zuhogva szaladt le, a kerekek ellenben nem forogtak. Csendesség ült a malom lelett, amelyik hegyes zsindelyes fedelével, elhagyott, roskadt keritésü kertjével igen hasonlított egy régi és szép skót balladához. Vájjon a herczegleány is itt van-e a malomban ? Zörgettem a kapun és a zörgetésre egy vidrasapkás, kis szürkeszakállas ember bújt ki valamelyik ajtón. Dohogva jött az udvaron keresztül s a két lompos komondort zavarta, a melyik mint két vad erdei farkas rohant elő az udvar zugából. A vidrasapkás, kis szürke ember kinyitotta a kaput és régi barátom, Hoffmann Feri tanár úr magához ölelgetett. Igen örült, hogy meglátogattam, bár ez nem szokása. Hoffmann tanár úrról már feljegyeztem egyszer, hogy emberkerülő, szomorú férfiú volt, aki annyira félt mindentől, ami a világból való, hogy a legfurfangosabb várkapukkal és bástyákkal sánczolta el magát az emberektől. Tavaly még a városban lakott, vagyis nem az erdőben. A Csimek-ház ugyan kívül esett a városon, de a tanár urat mégis meg lehetett közelíteni, ha a Bujtos utjai járhatók voltak. Idővel igen sokat alkalmatlan-
