Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-03 / 9. szám
1904. márczius 3. NAGYBANYA 3 anyagi érdekei, különösen a kivándorlás szempontjából mindig meleg érdeklődésem tárgyát fogják képezni. Kulturális téren sohasem lehet eleget tenni. A feladatok itt csak akkor szűnnek meg, ha majd a magyar nemzeti állam fenséges épülete teljesen betetőzve lesz. Addig a mi feladatunk nem lehet egyéb, mint jó kedvvel és bőséggel hordani a köveket ehhez a nagy nemzeti munkához, a melyhez a társadalom minden hasznos tagjának szeretetét, vonzalmát és közreműködését megnyerni egyik legrokonszenvesebb czélo- mat fogja képezni. És mert vármegyénk területén velünk együtt tekintélyes számban nem magyar ajkú polgártársaink is élnek, a nemzetiségi kérdésben ki kell jelentenem, hogy én ezen kérdésben a magam meggyőződését a történelem tanulságaira alapítom és azt tartom, hogy valamint egy ezredéves történelmi fejlődés eredményeként áll az a megmásithatlan tény előttünk, hogy az egységes magyar állam a nemzetiségek jogainak, szabad kulturális és anyagi fejlődésének teljes respektálása mellett épült fel, ez az egységes magyar állam egyebekben jövőre is a nemzetiségek törvényes jogainak, erkölcsi, anyagi és kulturális fejlődésük szabad érvényesülésének megengedése és biztosítása mellett tartható fenn, természetesen kizárásával minden oly törekvésnek, a mely a magyar állam integritását és közjogi rendjét érinthetné, a mely illegális törekvésekkel szemben a törvény által adott hatalmam teljes súlyát és erejét habozás nélkül érvényesíteném. Önként értetőleg a főispánnak a politikai téren is vannak feladatai. Én azt a politikát, a melyet itt képviselek, az igaz szabadelvüség természete és szelleme szerint fogom kezelni, a mely midőn egyrészt kizárja az erőszakot, a hatalom nyomását és a hivalali beavatkozást, másrészt mindenki politikai meggyőződésének tisztelete mellett saját benső igazságaival akar az elmékre meggyőzőleg hatni. Ugyanez a szabadelvüség fog vezetni e teremben a tanácskozások irányításánál, a hol minden nézetnek meghallgatást, minden indítványnak komoly megfontolást fogok szerezni, arra törekedvén, hogy az ellenkező nézetek és vélemények közül igazságképen mindig az érvényesüljön, a mely a vármegye érdekeinek legjobban megfelel. Jól tudom, hogy a megyei életben a községek fejlődése körül a társadalomban és az egyesek viszonyaiban számtalan hasznos érdek vár megoldásra és erélyes képviseletre. Hát én mindezeknek képviseletét felfelé és lefelé egyaránt szívesen és örömmel vállalom, bár hangsúlyoznom kell, hogy mentői nagyobb erőt meritek a közönség támogatásából és bizalmából, annál nagyobb eredményt fogok felmutatni ezen hasznos érdekek képviselete és kielégítése körül. De a tisztelt megyei közönség támogatása mellett feladataim sikeres megoldásához kérnem kell egyszersmind a vármegyei tisztikar támogatását is és pedig elsősorban az igen tisztelt alispán űrét, a ki önfeláldozással és sokszor keserű megpróbáltatások között teljesité e helyen kötelességeit és a kire én épen ezen oknál fogva támaszkodni és az ő bölcs tanácsával élni akarok, remélvén, hogy ekképen egymást megértve, őszinte és vállvetett együttes munkássággal fogunk körzeműködni egész Szatmárvármegye boldogulása és felvirágzása körül. A vármegye — hiába állítják ellenségei — ma sem romladéka a múlt idők alkotmányos küzdelmeinek; őrszelleme, védbástyája ő még mindig a nemzet magasabb érdekeinek, a melyet azonban fentartani, a kor igényéhez és a modern közigazgatás szükségleteihez idomítani és benne a rendet a szabadsággal összeegyeztetni hitem szerint csak úgy lehet, ha a mellett, hogy egy feladata magaslatán álló tisztviselői kar vezeti és intézi a vármegye municzipális ügyeit, egyszersmind a jövő szakképzett tisztviselői nemzedék is biztosítva van, a mely hazafias életczélhoz a megyei fiatal, művelt generácziót megnyerni egyik legkedvesebb feladatomat fogja képezni. Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Valamikor réges-régen, a mikor még nem húzott szerte-széjjel a magyar, a nemzeti újjászületés verőfényes napjaiban, midőn Kölcsey, Wesselényi és a jeles politikai képzettségű Nagy Károly tiszti ügyész ültek és szónokoltak e teremben, akkor, midőn a szatmári 12. pont született meg e falak között, a történelem tanúsága szerint Szatmárvármegye az országban nagy eszmék zászlóvivője és diadalmas körülhordozója vala. Nekünk sem módunk, sem alkalmunk, sem képességünk arra, hogy a nagy elődeink nyomdokaiba lépjünk. Mi csak az ő nagy példájukból tanulhatunk, lelkesedésükből elszántságot és kitartást meríthetünk ahoz a komoly, férfias munkához, a melyet Szatmárvármegye erkölcsi és anyagi boldogulásáért és felvirágzásáért kifejteni akarunk oly czéllal és elhatározással, hogy vármegyénk a nemzeti törekvések küzdelmes utjain ezentúl is a haladás és fejlődés zászlóvivője legyen. Éhez a nagy munkához kérem én az Önök támogatását. Hiszen nem magamnak kérem, hanem Szatmárvármegyének. De kérem egyszersmind hozzá a mindenható Isten áldását is, amely után szives üdvözlésüket és megjelenésüket hálásan megköszönve, zárom szavaimat _ azzal, hogy : Éljen a király! Éljen a haza! Éljen Szatmárvármegye közönsége ! Társadalmi életünk. Tekintetes Szerkesztő ur! Előbbi levelemnek „városatyai tünődések“-ké történt elkeresz- telése ellen tiltakozom. Ezen elkeresztelés oly szint kölcsönöz soraimnak, mintha én az azokban felhozott és fel nem hozott ügyek menetével vagy más egyébbel nem volnék megelégedve. Pedig ez nem áll. Én nem tartozom azon desperádók közé, kik mindent fekete szemüvegen néznek és látnak, a kik minden alkalommal társadalmi életünk elzüllésével hozakodnak elő. Én társadalmi életünkkel is teljesen megvagyok elégedve. Csak mosolyogni tudok tiszteletre méltó öregjeink olyforma megjegyzésein, hogy Nagybányán régente mennyire más volt a társadalmi élet. Az elmúlt farsangon is emlegették a régi bálokat, a zsúfolásig megtelt termet, a vig jó kedélyt, a toilettek egyszerűségét; de arra nem gondolnak, hogy a mai ízlés finomsága mellett zsúfolásig megtelt teremben jól mulatni nem lehet! Én pedig azt kérdem, volt-e Nagybányán régente elite-bál ? Hiszen ha elite- báljaink nem lennének, kénytelen volnék minden farsangon Budapestre zónázni, mert az elegán- cziának hódoló feleségem csak distingvált körben tud a társadalmi élet sikamlós parkettjén mozogni! j Azonban nem szándékozom a régi és mostani ízlést párhuzamba állítani. Csak azt akarom kimutatni, hogy azoknak mennyire nincs igazuk, kik társadalmi életünket kritizálják. Hogy eleven s kifogásolás alá egyáltalán nem jöhető társadalmi életünket híven ecseteljem, leirom saját életmódomat és pedig - mint megtetszik látni — minden nagyzolás vagy szépítés nélkül. Mint főnöki állásra aspiráló hivatalnok, reggeli után úgy indulok el lakásomról, hogy a hivatalos órák kezdetén Íróasztalomnál lehessek. Hogy mely hivatalban, az mellékes dolog. Megállás nélkül érkezem Ember Elek gyógyszertáráig. Itt azonban meg kell állani, mert ez társadalmi életünk egy jelentékeny pontja. Itt van minden nap a társadalmi első találka. Itt van alkalmunk a tisztaságtól ragyogó aszfalt-járdán elhaladó fiatal szép hölgyek ruházatát s a divatos szoknyafelfogás magaslatát tanulmányozni; a vidékről bejött nyevászták és fáták itt kinálgatják nagyon is vegyes áruikat. De mind kifogástalan családapa, mindezeket figyelmen kívül hagyom és a reggeli eszmék kicserélése után hivatalomba sietek. A nekem kiosztott ügydarabokat több- j nyire ilyeténképen: lássa véleményadás végett I a számvevőség vagy valamelyik más ágazat előadója vagy pedig végérvényesen „ad acta“-val hamarosan elintézvén, előveszem a napilapokat a politikai helyzet tanulmányozása végett, hogy a második mindennapos társadalmi találkán a felmerült kérdésekhez hozzászólhassak. Tizenegy óra tájban sietek Komzsik utódjához. Mellékesen megjegyzem, hogy az uj 1 vendéglős, elődje nevének emlékezetünkből való kitörlését csak úgy érdemelheti ki, ha a múltkor rendezett borkóstolót társadalmi életünk érdekében egy néhányszor megismételi. A vendéglőben van tehát a második találka. Itt szőnyegre kerül minden közügyünk, melyeknek tüzetes fejtegetése után nemcsak az országgyűlés bonyodalmas ügyeit hozzuk dűlőre, hanem az Orosz- Japán háborút is, az összes érdekeltek megelégedésére békességes utón elintézzük. Nem csoda, ha ily fontos értekezletek során, mert kérem, a sörök, kiflik, kispörköltek, spritze- rek fogyasztása mellékes dolog, az idő múlandóságáról megfeledkezünk és ha otthon fekete leves várja a későn érkező férjet. Oly áldozat, melyet társadalmi életünk fejlesztéséért meg kell hoznunk. Ebéd után következik a harmadik mindennapos társadalmi találka a kaszinóban, hol az egészségi szempontból szükséges mozgás végett délután három-négy óráig biliárdozunk, de a társalgás ott sincs kizárva s igy a társadalmi életnek ott is adózunk. Négy órától ötig ismét a hivatalban folytatom a munkámat; öt órakor az uhus, fedák sáris kalaberhez ülök, nyolcz óra felé pedig sietek haza, mert nincs kizárva, hogy valami fontos értekezlet révén kiszorítom az engedélyt, hogy vacsora után otthonról távozhassak. Hová? Hát a Polgári Körbe vagy a nagyvendéglőbe ! Ily lázas tevékenységben élünk mi kies fekvésű, hegyek koszoruzta városunkban. Ily élénk a mi társadalmi életünk nemcsak télen, de nyáron is! . . . Ha idegenek is olvassák majd e soraimat, nyaraló vendégeink száma az idén bizonyára megtízszereződik!... Nagybányán, 1904. márczius 2. Kiváló tisztelettel: Mlndenváró Adata. HÍREK. Márczius 2. Személyi hirek. Gróf Teleki Géza hosszabb tartózkodásra Budapestre utazott. — L. Bay Lajos országgyűlési képviselőnk rövid ideig itthon tartózkodott. — Soltész Elemér ev. ref. lelkész február 28-án egyházi ügyekben Debreczenbe utazott. — Myskovszkj/ Ernő főgimnáziumi tanár pár napra a fővárosba utazott. - Ár kosi Mihály Károly m. kir. csendőrhadnagy hosszabb szabadságidejéről haza érkezett s átvette a szolgálati ügyek vezetését. Uj tb. szolgabiró. A főispáni installáczió alkalmával Kristóffy József főispán gróf Teleki Pált tiszteletbeli szolgabirónak nevezte ki. A Biblia vasárnapja. Márczius 6-án, a Biblia vasárnapján az ev. ref. templomban a hálaadó istentisztelet V210 órakor kezdődik, melyen Soltész Elemér ev. ref. lelkész mond ünnepi beszédet. A Biblia Vasárnapján begyült kegyes adományokat az egyházi felsőbb hatóság rendeletére a Brit és Külföldi Biblia-Társulat magasztos ozéljaira fogják elküldeni. — Az ág. ev. templomban a Biblia vasárnapján szintén ünnepi istentisztelet lesz, melyen az egyházi beszédet Révész János lelkész tartja. A Biblia- Társulat czéljaira itt is gyűjtést rendeznek. A mikádó Harácsek Lászlónak. Nemrégiben két japán tudós járt Magyarországon, hogy a dohány és sójövedéket tanulmányozzák. A két japán tudós kísérője Harácsek László pénzügyi főtanácsos, a magyarországi dohánygyárak igazgatója volt, ki ismert nagyúri vendégszeretetével s lebilincselő, rokonszenves modorával valósággal elragadta japáni előkelő vendégeit. Volt gondja rá, hogy necsak a dohánygyárakat ismerjék meg, hanem a Hortobágyot is, hol pazarul megvendégelte őket. A két japán tudós a legszebb emlékekkel távozott Magyarországról s odahaza jelentést tettek a mikádónak a magyar- országi szerfölött barátságos fogadtatásról. A mikádó most elismerése jeléül Harácsek László pénzügyi főtanácsosnak igen meleg hangú sorok kíséretében előkelő japáni rendjelet küldött. Nagybányai küldöttség az uj főispánnál. A főispáni installáczió alkalmával a tisztelgő küldöttségek sorában Nagybánya is részt vett. A küldöttség tagjai voltak: Gellért Endre polgár- mester, Csüdör Lajos, Bálint Imre tanácsosok, Km. Pap Sándor táblabiró, Kovács Sándor szolgabiró, Révész János szerkesztő és Izik Vilmos. Gellért polgármester üdvözlő beszédére a főispán szerfölött meleg hangon válaszolt s kijelentette, keresni fogja az alkalmat, hogy a nagybányaiak látogatását mielőbb viszonozza. A küldöttség tagjai arra kérték a főispánt, hogy tavaszkor jöjjön Nagybányára, amikor virágerdő borit mindent. Kristóffy főispánt a város közönsége nagy ünnepélyességgel fogja fogadni. Ember Károly kitüntetése. Megírtuk, hogy Ember Károly képzőintézeti igazgatót, a kath. tanügyi tanács világi elnökét, a katholikus tanügy szolgálatában szerzett érdemeiért X. Pius pápa a Szent Gergely-rend lovagjává emelte. E
