Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-25 / 8. szám
2 NAGYBANYA 1904, február 25. Szatmárvármegye gyöngye, kincses Nagybánya város közönsége nevében az ünnepélyes beigtató alkalmával melegen üdvözöljük Szatmárvármegye uj főispánját s kérjük, legyen hathatós támogatója, előmozdítója e régi, nagy múlttal biró város nemes törekvéseinek, segítője a haladásra, fejlődésre irányuló nagy munkájában, hogy Nagybánya a jövőben is betölthesse itt e végvidéken ama történelmi missziót, melyet ez ideig oly dicsőségesen betöltött s a haladó, virágzó városok sorában elfoglalhassa azt a helyet, melyet történelmi múltjánál fogva méltán megérdemel. Piaczi mizériák. Február 24. A város képviselőtestülete pár hónappal ezelőtt tárgyalta s fogadta el Nagybánya sz. kir. r. t. város heti és országos vásáraira vonatkozó szabályrendeletét, melyet azután a város tanácsa a m. kir. belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett fölterjesztett. E szabályrendelet, mely régóta érzett szükséget van hivatva pótolni, gondoskodik mindenről, a köztisztaság, a közegészségügy, a hiteles mértékek, a korrekt helypénzszedés legapróbb részleteiről is. Annak tárgyalásánál a városatyák éber figyelme csupán egy főfontos- ságu kérdésen siklott át s hagyott rendezettlenül, mely kérdés pedig már évek óta, de legkivált az utóbbi hónapokban piaczunk legnagyobb s legszégyenteljesebb mizériáját képezi. Ez a nagy mizéria a viszonteladással foglalkozó vásárló közönség, helyi elnevezés szerint a kofák vásárlási ügyének rendezettlensége. Évek óta számtalan és számtalan panasz hangzott el a kofák tűrhetetlen visszaéléseiről. Ma már azonban odáig jutottunk, hogy e visz- szaélések többé már nem tűrhetetlenek, de elviselhetetlenek. Asszonyainknak piruló arczczal kell a pi- aczról menekülniök, ahol a kofák harácsolásra éhes hada megjelenik. Expektoráczióiktól ép úgy nincs megkímélve a legtiszteletre méltóbb, őszbevegyült matróna, mint a legfiatalabb asz- szonyka, ki csak az imént vetette le leányi pártáját. S ha piszkos inzultusaikkal szemben van bátorsága bárkinek is szembeszállani, a rövi- debbet mégis a megtámadott huzza, mert nyelvvel a kofa győzi s csinál olyan spektákulumot, hogy felér tiz garasos komédiával. A rendőrség pedig az ily spektákulumoknál többnyire a vállvonogató, passzív szemlélő szerepét játsza. Az „élénkebb diskurzusban“, mely a vásárlás körül folyik, nem lát okot a közbe avatkozásra, hiszen vásárolni mindenkinek szabad. Sőt gyakran rendőri asszisztenczia mellett megtörtént és megtörténik az is, hogy az alkudozó, gyanútlan úrasszonynak a kofa kikapja a kezéből a baromfit és viszi, mert időközben az álmélkodó oláhasszonynak párjáért négy fillérrel többet ígért. S ha e brutális erőszakoskodás ellen a rendőri karhatalom előtt bárki is tiltakoznék, a stereotip válasz az, hogy „hászen többet ígért érte“. S mikor a kofák harácsolása véget ért s a jó falusiak üres kosaraikkal elvonultak, akkor kezdődik az igazi vásár. A hires aczélkirály I trösztje blikri a kofák trösztjével szemben s í asszony legyen a talpán, aki tőlük egy koronáért megtudja venni a baromfit, melyet csak az imént ők negyven-ötven fillérért kapdostak ki a jó falusiak kosaraiból. E helyzetnek szégyenteljes és elviselhetetlen voltát érzi a város minden asszonya s valóban érthetetlen s megmagyarázhatatlan dolog, hogy ilyesmik egy művelt, intelligens városban előfordulhatnak. Inzultáltatni, zsaroltatni hagyjuk asszonyainkat anélkül, hogy a védekezést mégis kisérlenők. Örömmel jelentjük, hogy amit a városi képviselőtestület hibázott, azt valószínűleg jóvá fogja tenni a debreczeni kereskedelmi s iparkamara. A jóváhagyás végett felterjesztett városi szabályrendeletet ugyanis a belügyminiszter véleményezés végett leküldte a kamarához, a kamara pedig elküldte nagybányai tanácsosaihoz, kik a szabályrendeletet oly formán véleményezték módosítani, hogy a viszonteladók (kofák) vásárlátogatása délelőtt kilencz óráig korlátoztassék. Nincs kétség benne, hogy nagybányai tanácsosainak kitünően megindokolt módosítását a kamara magáévá teszi, mint annak idején elfogadta melyek kerted virágaira sütnek, nem elég fényesek, nem elég forrók ? Ha ez bánt, ne titkold előttem; az isteneknek áldozatokat mutatva és tiszteletökre templomokat építve — mosolyodért — kényszerítem őket, hogy megkettőztessék a nap fényét!- Igen, valami hiányzik nekem; van valami, mi után vágyódom. De hogy mi az, nem tudom. Oh! igazán nem tudom; meghalok a vágytól és nem tudom mi után epedek. — Hogyan ? Hát még csak nem is tudod? — Nem, szólt a leány mosolyogva, még csak nem is sejtem. Ezután téveteg szemmel, halkan, mint a ki álmában beszél, igy szólt:- Azt hiszem, hogy az a nagyon fehér, halvány, az az ismeretlen valami, az a titkos tárgy, a mi után vágyódom s minek távolléte kétségbeejt. III. A király alázatos udvaronczainak tanácsára elhatározta, hogy leányát utazni küldi. Talán valamelyik közeli vagy távoli tartományban megtalálja, a mi után oly bizonytalan s mégis keserű vágygyal sóvárog; de bizonyára az utazás újdonságai, kalandjai szórakoztatják őt s feledtetik vele búbánatát. Az emberek sohasem láttak ilyen nagyszerű karavánt, mely a herczegnőt utazásában követte. Megszámlálhatatlan élelmiszereket és málhákat vivő teve után selyembe öltözött és dúsan felfegyverzett szolgahad között, melynek egy része zeneszóval kisérte a menetet, nyolcz fehér elefánt szőnyeggel borított padlózatot vitt és a mozgó talajon egy ház emelkedett, több emelettel; hátul üvegablakkal, hogy a herczegnő lássa szem előtt elvonulni a városokat és tájakat. De fájdalom, mindenütt a naptól bearanyozott lakásban élt; a naptól befényesitett pusztákon, a végtelen arany-homok tengeren, a láthatár arany légkörében. A pusztító nap mindenütt szétszaggatta, meghasogatta a talajt. Nem volt érdemes elhagyni palotájának kertjét, ha mindenhol fel kellett találnia az örökös nyár kérlelhetetlen fényét. És akkor, midőn megvált a karavántól és hajóra szállt, a nap nem hagyta el, a csodásán lángoló, izzó nap, mely arany selyemmel vonta be a mérhetetlen tengert s a homályos ormokon fényszikrákat csillogtatott! A herczegnő reménytelenül, mind jobban és jobban merült gyógyíthatatlan unalmába. IV. A hajót vihar ragadta magával! A kapitány ügyessége, a személyzet buzgalma daczára egy hétig a hullámok és vihar dühének játéka volt; Nagysomkut hasonló javaslatát s a belügyminiszter a kamara véleménye alapján felhívja a városi képviselőtestületet e módosítás megvitatására s akkor azután a közgyűlés egyszer s mindenkorra véget vethet piaczunk szégyenteljes mizériáinak! Merénylet egy szolgabiró ellen. Gyalázatos orvtámadásról tudósit csengeri tudósítónk. Kállciy Ödönt, a csengeri járás köz- tiszteletben álló szolgabiróját tegnapelőtt késő este ismeretlen tettesek megtámadták s agyba- főbe verték, úgy, hogy a súlyosan sebesült szolgabiró több hétig is kénytelen lesz az ágyat őrizni. A megdöbbentő eset részleteiről levelezőnk a következőket jelenti: Még tavaly nyáron történt, hogy Sályi községben biró választás volt, melyet Kállay Ödön szolgabiró vezetett. Ez a biróválasztás teljesen feldúlta a falu lakosságának békéjét, daczára, hogy Kállay szolgabiró mindent elkövetett, hogy az ellentéteket kiegyenlítse s a két párt között békét teremtsen. Kállay szolgabiró közbelépése mitsem használt, a két pártszavazói a vá!asztás alkalmával annyira összekülömböztek, hogy véres verekedés támadt s ha a csendőrség idejekorán közbe nem lép, emberhalál történik. A választás a régi biró kibuktatásával s a hivatalos jelölt győzelmével végződött. Ebbe a vesztes párt sehogyan sem tudott belenyugodni s bosszút forraltak Kállay szolgabiró ellen, kinek a régi biró kibuktatását tulajdonították. A sályi korcsmában még legutóbb is több választó olyan kijelentéseket tett:- De hiába, leütöm én azt az embert mi hamarább ! Úgy látszik, hogy a merényletre már hosz- szabb idő óta készültek, csak annak kivitelére nem kínálkozott eléggé kedvező alkalom. Tegnapelőtt Kállay szolgabiró K.-Tótfalu- ban volt hivatalos kiküldetésben. Haragosai ezt az alkalmat lesték ki. Késő este volt, midőn Kállay szolgabiró megérkezett Csengerbe. Midőn már a faluba ért, leszállt lováról s lovát kantáron vezetve gyalog ment lakása felé. Egy sötét sikátoron kellett keresztül mennie. Gyanútlanul haladt minden pillanatban várták, hogy valamelyik tátongó örvénybe merül alá. Csak a herczegnő nem volt megrémülve, mert könnyen halnak meg, kik reményöket vesztik az életben. Végre a nyolczadik nap reggelén a vihar lecsendesült. A kapitány sem tudta határozottan megmondani, hogy minő tengerparton kötöttek ki; talán messze, föl északnak hajtotta őket a vihar, mert a habokból fölemelkedő sápadt nap fénye oly halvány, kísérteties volt s a hullámokat is ezüstös fénynyel, vonta be. A herczegnő amint meglátta e hideg fényt, hirtelen igy szólt, elragadtatva, karját a közelgő part felé nyújtva : — Óh e hegycsúcson, e bágyadt, szomorú nap alatt, mi az a roppant fény, mely magasan emelkedik ki és a halványodó égbe vész el ? — Herczegnő, az a hó - feleié a matrózok egyike. — Oh, hó, hó, utánad vágyódtam, téged szeretlek én édes testvérem ! Bármint is akarták tervéről lebeszélni, megparancsolta, hogy kössenek ki. A szomorú földre ő szállt ki legelőbb, leborult a hóra, megtapogatta kezével és hideg ajkaival csókot lehelt reá. Azután megremegett és nem kelt fel többé. Ott maradt a fehér havon, mozdulatlanul, mosolyogva, boldogabban mindenkinél. Csókot lehelve a hóra, meghalt remegve a gyönyörtől . . . Szentesi Lajos. I if elsszíö s XF'j&.JEL*!? ! I Legolcsóbb és legjobb bevásárlási forrás kizárólag hazai gyártmányú árukban SZ&PPAÜYÜS JEÜŐ vászon, divat és rövidáru üzlete. — FIGYELEM! A raktáron levő parket, karton, percto és szövetáruk a tavaszi idényáruk beérkeztéig rendkívüli olcsó árban árusitiatnak. U. m. Karton és parket 18, 20, 22, 25 kr. Kitűnő minőségű szövet 120 cm. 36, 44, 50 kr. — Remek kivitelű fehér és színes selyem franczia batizdek és egyéb világos báli kelmék dús választékban. V
