Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-18 / 7. szám
1904. február 18. NAGYBA N Y A 3 napján „külön szobát“ akarnánk igénybe venni, még ezen jogos és törvényes kívánalmunk sem teljesedhetnék. Azért magam is azt mondom, hagyjuk meg a ligetet a maga épségében és minden részletének szépségében és különösen veresvizi polgártársaink illemhelyét hagyjuk meg a maga ősi mivoltában. Már-már ezen csoporthoz akartam csatlakozni, midőn egy uj csoport vezérszónoka állott fel. Midőn ezen szónok szavait akarom leírni, eszembe jutnak egy régi iró következő szavai: nunc venio ad fortissimum virum. A vezérszónok igy kezdte: „Vagy kell nyaraló vagy nem kell nyaraló.“ Ugy-e nagyszerű bevezetés ? Hát még a folytatásban mennyi logika: „ha kell, akkor akad vállalkozó is, aki azt saját költségén felépiti; ha nem kell, akkor ne sodorjuk a várost improduktív kiadásba.“ Ily megdönthetien érvek előtt az okos ember meghajlik és mivel én is okos embernek igyekszem látszani, nagy lelkesedéssel helyeslem a nagyhangon elmondottakat. Lelkesedésemben ama bizonyos szomszédomhoz fordulva mondom: ezen szónok csoportját nevezem én a bölcsek csoportjának; mire az én szomszédom majdnem hangosan meri mondani: dehogy a bölcsek csoportja, a sült galambot várók csoportja! Szomszédom ezen szavai megingattak elhatározásomban. Nem azért, mintha félnék a sült galambtól, mert habár a sült galambot repülő alakban nem ismerem, de mégis azt hiszem, hogy az egyáltalában rósz nem lehet. Azért megnyugvással csatlakoznám ezen csoporthoz, ha szomszédomnál a fitymálás csalhatatlan jeleit nem vettem volna észre. Mivel pedig úgy a vízvezeték létesítése, valamint a nyaralók építése ügyében legközelebb tartandó közgyűlésen én is el akarom mondani nézetemet, engedje meg t. Szerkesztő ur, hogy elmondandó beszédem rövid vázlatát, becses véleményének szives közlése végett, sub rosa ideigtassam. Beszédem tehát következő lesz: Mélyen tisztelt képviselő testület! Képvi- selősködésem alig néhány évre terjedő tartama alatt azon tapasztalatra jutottam, hogy legfontosabb ügyeink tárgyalásánál Mucsát követjük. Tekintettel pedig arra, hogy - mint hitelt érdemlő forrásból értesültem - Mucsán évtizedek óta komoly tárgyalások folynak a vízvezeték létesítése és nyaralók építése tárgyában és mivel ebből azt kell következtetnünk, hogy a mucsaiak már a pro és kontra érvek részleges kimerítése stádiumához közelednek, indítványozom, hogy Mucsa képviselőtestületét kérjük meg, szíveskedjék az ottani vízvezeték létesítésére és nyaralók építésére vonatkozó összes tárgyalási jegyzőkönyveket és pedig egész terjedelműkben rendelkezésünkre bocsátani. Ezen jegyzőkönyvekben megtaláljuk a mi további tárgyalásainkhoz szükséges anyagot. A nagy értékű anyagot tanulmányozás végett adjuk ki a főjegyzőnek, ki a vízvezetékekre vonatkozó iratokat nagy előszeretettel szokta tanulmányozni. Az ő tanulmányozása eredményét azután utasítsuk egy szükebbkörü bizottsághoz, a vízvezeték létesítéséhez felhasználandó források színhelyén való megbirálása végett; a szükebbkörü bizottság többszöri kirándulása után készítendő alapos véleménye benyújtását türelmesen várjuk be s ezzel nyújtsunk módot a vízvezeték létesítésénél és a nyaralók építésénél eddig tapasztalt száguldó tempónak fékezésére. Ha t. szerkesztő ur elmondandó beszédem tartalmát helyesli, az esetben szíveskedjék becses véleményét tudomásomra hozni, de ha - a min nagyon csodálkoznám - azt nem helyeselné, az esetben ne tessék fáradni, mert a már kész beszédet igy is, úgy is elmondom. Nagybánya, 1904. február 17-én. őszinte kivé: Mlndeavéró Ádám. HÍREK. Február 17. Személyi hirek. Nagy László, Szatmárvár- megye alispánja hivatalos ügyekben pár napot városunkban töltött. - Gellert László uradalmi főfelügyelő pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Holiday Simon nyug. vasúti főfelügyelő, a szatmár-nagybányai vasút intéző igazgatója f. hó 18-án városunkba érkezik, hogy a felsőbányái vasút függő ügyeit elintézze. Kinevezés. Ő felsége a király Szentistvdnyi Gyula bányafőmérnököt bányatanácsossá és a selmeczbányai akadémiához a föld- és bányaméréstan rendes tanárává nevezte ki. Az uj főispán. A hivatalos lap február 12-iki száma közli, hogy őfelsége a király Szatmárvár- megye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánjává Kristóffy József országgyűlési képviselőt nevezte ki. Az uj főispánt, mint azt már legutóbbi számunkban jelentettük, a f. hó 25-én Nagykárolyban tartandó díszközgyűlésen fogják ünnepélyesen hivatalába beigtatni, Szatmárnémetiben pedig márczius 1-én. A beigtató ünnepség részleteit a következőkben állapították meg: Kristóffy főispán f. hó 24-én a délután egy órakor érkező gyorsvonattal érkezik meg Nagykárolyba s őt volt országgyűlési képviselőtársai közül számosán és Csanádvármegye tekintélyes számú küldöttsége fogja elkísérni. A vármegye határán az érkört- vélyesi vasúti állomáson Gönyey István járási fős '.olgabiró fogja fogadni. A nagykárolyi yasuti indóházban Debreczeni István polgármester fogadja s azután a főispán és kísérete a vármegyei székházba vonul, ahol a lépcsőházban a vármegyei tisztikar élén Nagy László alispán üdvözli. Este a Régi Kaszinó termeiben a nagykárolyi nőegylet javára tánczestély lesz élőképekkel és szini- előadással egybekötve, 2 K belépődíj mellett. A 25-én fél tizenegy órakor tartandó beiktató közgyűlésen az alispán a közgyűlést megnyitván, a főispánt küldöttség fogja a közgyűlésre meghívni s ez esküjét letévén, a vármegye közönsége nevében Illosvay Aladár fogja üdvözölni, mire a főispán elmondja székfoglaló beszédét. Beszédére gróf Károlyi György országgyűlési képviselő fog a vármegye közönsége nevében válaszolni. Ezek után a tisztelgő küldöttségek fogadtatása következik. A beigtató ünnepség után fényes közebéd lesz. A beigtató ünnepségekre meghívják a szomszédos törvényhatóságokat s a főispán szülővármegyéjét: Csanádvármegyét is. Az ünnepségek rendezésére Debreczeni István polgármester elnöklete alatt Péchy Istvánt, Kerekes Zsigmondot és Madarassy Istvánt kérték föl. A rendezőbizottság felkéri a vármegyei bizottsági tagokat, hogy a beigtató ünnepélyre részvételüket f. hó 22-ig jelentsék be, hogy az elszállásolásról, nemkülömben a közebéd terítékeinek számáról intézkedni lehessen. Szatmárnémetiben is nagyban folynak az előkészületek a márczius 1-én tartandó beigtató ünnepségre. A muzeum-egyesület közgyűlése. Mint azt már jelentettük, a nagybányai muzeum-egyesület f. hó 21-én délután 5 órakor tartja évi rendes közgyűlését, a Kaszinó helyiségében. A közgyűlésre - mint értesülünk - dr. Schönherr Gyula, a Nemzeti Muzeum igazgató-őre, a nagybányai muzeum elnöke hivatalos elfoglaltsága miatt nem jöhet el s igy azon Neubauer Ferencz alelnök fog elnökölni. A szatmári gőr. kath. lelkész ügye. Pap Lajos szatmári g. kath. lelkész nagy port felvert ügye, mint szatmári levelezőnk Írja, nemsokára befejezést nyer. Szatmár város, mint kegyur, fe kérte Szamosujvár püspökét, hogy az ideiglenes s a g. kath. egyházra is szerfölött káros állapotoknak véget vetve, lehetőleg mielőbb tegye át a pályázatokat, hogy a g. kath. lelkészválasztást mielőbb megejthessék. Vörösmarty és a modern költészet. E czimen vasárnap délelőtt Gurnesevits Lajos tanár tartott szerfölött érdekes és értékes előadást az Ipartestületben. Előadása valóságos irodalmi essay volt s nagyszámú hallgatóságára óriási hatást gyakorolt. Előadását nagy vázlatokban a következőkben ismertetjük: Vörösmarty a XIX. századdal egyszerre született. Csecsemőkora összeesik a magyar költészet bölcsőkorával. Előtte Bessenyei, Kazinczy munkálkodását kishitűség és közöny fogadják; Csokonai meg nem értve korától, korán elzüllik. Berzsenyi felséges haragja a „Romlásnak indult hajdan erős magyar“ elfajulásáért a nemzet nagy tömege felett érintetlenül rohan át. A magyar arisztokráczia teljesen idegen. Az oi’szág fővárosában magyar közönség nincs; nincs irodalmi központ sem, miről Kármán ábrándozott. Ebben a korszakban fejlődik költővé Vörösmarty. Ő benne a lángoló ha- zafiság kitörő szenvedélye egy egész eposzban fogamzik meg, hogy a „régi dicsőség“ sugarainál ébreszsze öntudatra az elmúlt nagyság fényével a tespedő nemzetet. Zalán futása Vörösmarty életében az, mi Byron életében Childe Harold. Ő is elmondhatta a nagy angol költővel: Egy reggel fölébredtem és bámulva vettem észre, hogy hires vagyok! Vörösmarty az első költőink között, aki idegen hatás nélkül, önmagából merítve egy csapással a XIX. század világnézetének magaslatára jut érzésben, kifejezésben. Stíljével (Csongor és Tündében) a naiv, népies irányt nyitja meg, hogy egyenes utódjában, Petőfiben, ez az irány elérje legmagasabb csúcsát. Vörösmarty kora és a mai kor között óriási a változás. A korral együtt költészetünk is átváltozott. Az eszmékért való lelkesedés helyét az életből való kiábrándulás foglalta el. Oka e változásnak a természettudományok, a filozófia, társadalmi problémák (szoczializmus), az ipar óriási hatása a társadalomra. E hatás híven tükröződik vissza modern költészetünkön. Költészetünk e sokféle hatás következtében változatosabb; tárgyban, hangban, kifejezésben teljesen elütő a múlt korszakok költészetétől. Összefügg azzal, de más irányban halad, mert korunk fejlődése is más irányú. De bármerre haladjon a kor: a költészet ki nem halhat. Hiába hirdeti azt egy Macaulay, egy Renan, Tolstoj vagy Zola. - Gurnesevits tanárt előadása után zajos óvácziókban részesítették. - F. hó 21-én dr. Winkler Jenő tart szabad előadást a járványos és ragadós betegségekről. Szatmárvármegye uj főispáni titkára. A belügyminiszter Steinkogler János főispáni titkárt segédtitkári minőségben központi szolgálattételre a belügyminisztériumba rendelte be s helyette Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispánja mellé titkárul dr. Vojnarovits Sándor belügyminiszteri fogalmazót rendelte ki. Dr. Vojnarovits 1894-től tisztviselője a belügyminisztériumnak s a városi ügyeknek volt referense. Alakuló közgyűlés. A folyó év január ötödikén megtartott választás alkalmával kiegészített képviselőtestület Nagy László Szatmárvármegye alispánjának elnöklete alatt folyó hó 15-én, d. e. 11 órakor tartotta alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésre a képviselőtestület tagjai igen nagy számban jelentek meg s az alispánt az elnöki szék elfoglalásakor zajos éljenzéssel fogadták. Az alispán meleg szavakkal üdvözölvén a megjelenteket, az alakuló közgyűlést megnyitotta s a jegyzőkönyv hitelesítésére Csiidör Lajos tanácsost, Sutit Sándor és Szerencsy József képviselőket kérte föl. A hitelesítés idejét folyó hó 16-ának délelőtti 11 órájára tűzte ki. Égly Mihály főjegyző felolvasta ezután Szatmárvármegye törvényhatósága által kiküldött választási elnök, Gellért Endre polgármester jelentését a választás megejtéséről, nemkülönben a megválasztottak s a választás alá nem eső képviselők 1904. évre kiigazított névjegyzékét s azon képviselők névsorát, kiknek mandátuma három év múlva fog megszűnni. A felolvasott jelentést és névjegyzékeket a képviselőtestület tudomásul vette s miután sem a választás, sem a virilisek névjegyzékét megállapító közgyűlési határozat ellen panaszszal vagy előterjesztéssel I senki sem élt, az alispán a közgyűlést megala- kultnak jelentette ki. Ezzel az alakuló közgyűlés I fél 12 órakor véget ért. Nagy farsangi tréfás estély. Az idei farsangnak méltó befejezése volt az a nagy farsangi tréfás dalestély, melyet a városi nagyszálló I dísztermében húshagyókedd estéjén rendezett törekvő dalegyesületünk, melynek már oly sok pompás, élvezetes mulatságot köszönhetünk. A dalestélyen a fesztelen jókedv, farsangi vidámság s pajkos tréfák derült tónusa ömlött el s uralkodott mindvégig, mig a bús hamvazó szerda mementó mori-ja föl nem hangzott. A díszterein már nyolcz óra előtt olyan volt, mint egy virágerdő, annyi viruló asszony s bájos leány jelent meg a parketten s ha az ember végig tekintett a fekete ruhás aranyifjuságon, szinte félni kezdett, hogy annyi szép asszonynak, szép lánynak hol akad majd elég tánczosa ? Kezdetben nagyon is észrevehető volt, hogy a diákságot nem bocsátották el az estélyre, de később mégis annyi tán- czos sürgőtt-forgott a díszteremben, hogy senkinek sem volt oka panaszkodni a tánczosok hiánya miatt. A műsor a Bigotphons zenekar kaczagtató felvonulásával s hangversenyével kezdődött; a kitünően maszkírozott zenekar nagy hatást ért el s bőven volt részük a meg-megujuló tapsviharban. Nem csekélyebb hatást értek el Brixner állatkvartettjének bemutatásával s Léni és a három Béni viszontagságos élettörténetének előadásával. Mindkét énekszámot lekötelező szívességgel Rácz Anna urhölgy kisérte pianinón remek játékával. Berghammer Mihály, mint Trombinon Jean Kvacsnya zeneművész páratlan sikert aratott úgy remek makszjával, mint művészi trombita játékával. Perczekig tapsolták. Éjfélkor a dalegyesület buzgó és nagy- tehetségű karmestere: Muzsik Jakab a táró-
