Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-11 / 6. szám

1904. február 11.

NAGYBANYA

3

közgyűlés női tagjai a közgyűlésen nem jelen- | hettek meg.

Az alakuló közgyűlés igy folyt le:

Az alakuló közgyűlést a mozgalom kezdeményezője s agilis vezetője: Km. Pap Sándor kir. itélőtáblabiró hívta össze s nyitotta meg szép beszéddel. Megnyitó beszédében nagy vonásokkal, de lelkesülő szeretettel ismertette azon magasztos czélokat, melyeket a Vöröskeresztegyesület szolgál s tekintettel arra, hogy ezen alakuló közgyűlés történeti jelentőséggel bir úgy az alakuló fiókegyesületre, mint Nagybányára nézve, a jegyzőkönyv vezetésére Lakatos Ottó főgimnáziumi hittanárt kérte föl, ki a jegyzői széket azonnal el is foglalta.

Meleg szavakkal üdvözölte ezután a megjelenteket s hálás köszönetét fejezte ki szives támogatásukért, bár ki kell jelentenie, hogy a kezdeményezést, a szervezést nem ő inicziálta, hanem azt a humanitárius érzelmek kényszerítő hatása alatt Nagybánya város mélyen tisztelt polgármesterének s alközponti igazgatóság kérelmére fogadta el. (Éljenzés.) Nekem, úgymond, ki minden humanus intézménynek barátja vagyok és aki teljes életemben a közszolgálatban állottam s a Vöröskereszt-egyesület hivatását is a leghumánusabb intézménynek tartottam, nem lehetett kitérnem a kérelem teljesítése elől s a megbízást el kellett fogadnom. (Éljenzés.)

Sajnálattal említi föl, hogy nemes törekvése egy-két helyütt minő közönynyel találkozott; akadt oly taggyüjtő is, ki az aláírási ivet három hónap múlva anélkül adta vissza, hogy csak maga is aláírta volna, de azért a fiók-egyesület megalakulása és fenállása biztosítva van, mert az egyesületnek közel száz tagja van, jóllehet az alakuláshoz tiz tag is elégséges volna.

Fölemlíti, hogy már 1896-ban lépések történtek a fiók-egyesület megalakítására. Özv. Turman Olivérné és boldog emlékezetű Gergely Károly gyűjtöttek tagokat, kik akkcr a tagsági dijakat mindjárt ki is fizették. E tagsági dijakból jelenleg 229 K 46 fillér áll rendelkezésre, mely összeg gyümölcsözőleg van elhelyezve. Indítványára a közgyűlés özv. Turman Olivérnénak nemes fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott.

Felemlítette továbbá, minő téves nézet az, hogy a Vöröskereszt-egyesület fiókja a nőegylet hatáskörét fogja korlátozni s tevékenységét meg- zsibbasztani. Ellenkezőleg. Az alapszabályok értelmében a fiók-egyesület összes jövedelmének a/3-ad része a helybeli szegényeket illeti. Az alapszabályok ez intézkedése tehát nemcsak hogy nem zsibbasztja meg a nőegylet tevékenységét, jótékonyságát, hanem még öregbiti azt.

A zajos éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után a választmányi tagokat választották meg.

A választmány tagjai lettek: Gróf Teleki Gézáné, özv. Bittsánszky Edéné, Dergáts SánTovakat gyalog vezeti, ezen fog a szultán a mecsetből visszajövet hajtatni. Egy nyergeit lovat is hoznak, esetleg ha a szultán azon akarna visszamenni.

Több munkás rostált porondot szór az útra, állítólag Mekkából valót s azon most már nem szabad senkinek átmenni.

A várakozás izgalma tetőpontra hágott.

Minket a terraszon a palotaőrök a vaskorláttól visszaszorítanak, a titkos rendőrök, kik inkognito járnak köztünk, megfigyelik minden lépésünket; látcsövet használni szigorúan tiltva van, még kevébbé lehet használni fényképezőgépet.

A minaretben elkezd a müezzin énekelni s a hívőket imára hívni.

Jön! Jön! már itt is van maga a szultán! Hatvan éven felüli öreg ember, nagy szakállal, fonnyadt arczczal. Nyitott kocsiban ül, szemben vele a nagyvezér vagyis hadügyminiszter; az üdvözléseket katonásan viszonozza; mikor a terraszhoz érkezik, a magyarok háromszoros éljen-be törnek ki, mit a szultán szívélyes mosolylyal köszön meg.

Mig a szultán a mecsetben van, az udvari személyzet ezüst tálczákon czigarettel, theával, bisquittel szolgál.

Visszajövet a szultán a fehér lovas fogatba ült és ő hajtott.

Most jön a komikum.

Az udvar és a hadsereg legfőbb méltóságai gyalog mennek a szultán kocsija után, mintegy jelképezve, hogy testükkel is készek megvédeni őt, de midőn a tüzes ló ügetni

dorné, Gellert Endréné, özv. Harácsek Vilmosné, dr. Kádár Antalné, Soltész Elemérné, Stoll Gáborné, gróf Teleki Jánosné, özv. Turman Olivérné, Újhelyi Hugóné, Prickné Kosztka Viktória. Lovag Berks Leo, Égly Mihály, dr. Kádár Antal, Lakatos Ottó, dr. Makray Mihály, Molcsányi Gábor, Xeubauer Ferencz, Motdován László, Km. Pap Sándor, Szabó Adolf, Stoll Gábor, Stoll Béla.

A választmány a legközelebb összehívandó ülésén fogja megválasztani elnökeit, alelnökeit, jegyzőt, pénztárost és orvost.

Batyubál.;

Február 6.

Az ev. ref. egyház háziestélynek nevezett batyubálja ma este zajlott le a városi nagyszálló dísztermében.

Hagyományosan jól sikerült ezúttal is s az idei farsangnak nemcsak legkitűnőbb, legpompásabb mulatsága volt, de igazi megtestesülése a régi magyar báloknak, melynek hamisítatlan, szivbőljövő a jókedve, szinarany- a vidámsága, kedélyessége.

Régi idők óta az ev. ref. egyházbál az egyetlen, mely bírja azon csodás varázst, hogy egyesíteni tudja a város minden társadalmi osztályát felekezeti és rangkülömbség nélkül s ebben rejlik nagyszerű sikereinek a titka.

Az ev. ref. egyházbálon az idén is találkozót adott egymásnak úgyszólván a város egész közönsége. A nagyszálló díszterme zsufo^ lásig megtelt s a mulatság tekintélyes összeget juttatott a valóban nemes czélra.

A díszteremben már a kora esti órákban zajos élet uralkodott. A háziasszonyok s leányok bájos serege serényen sürgött-forgott a hosszú asztalok körül, melyek pazarul voltak díszítve s egy nagyszerű lukullusi lakoma csábos, iny- csiklandoztató képét vetették előre. A szorgos gondoskodásnak még az utolsó pillanatokban is akadt rendezgetni valója, hogy az érkező vendégek mindent a legkifogástalanabb rendben találjanak.

A báli közönség nem is váratott sokat magára. Alig múlt el 7 óra, midőn az első kocsi befordult a nagyszálló kapuján s azután szüntelenül robogtak a kocsik egymás nyomába, úgy, hogy nyolcz óra felé a legkésőbben érkezők is ott hullámzottak már a díszterem parkettjén.

kezdett, az összes méltóságok, még a leg- poczakosabbak is futni kezdtek.

Hát biz ez a szolgaságnak szomoritó képét nyújtotta s mindennél jobban illusztrálta, hogy keleten vagyunk: Ázsiához nagyon közel!

A czeremonia után Vossinszky, Dezsőfy, Szádeczky és Lung diszmagyarban kihallgatásra jelentkeztek a szultánnál, hogy átadják a Rákóczi- zarándoklásban résztvevők diszkötéses hódoló feliratát.

Mind utóbb hallottuk, a szultán igen kegyesen fogadta a küldöttséget; de a kihallgatásnak volt egyéb sikere is: a tisztelgők mind és köztük két hölgy, gr. Bethlen Karolin és br. Kemény Béláné is az Osman-rendet kapták.

Délután arról értesültünk, hogy estére a török szultán vendégei leszünk a Pera Palac Hotelben, mely a legelső szállója Konstanti- nápolynak.

Este hét óra volt, mikor a Pera-hotelben megjelentünk. Elő volt Írva, hogy lehetőleg estélyi öltözetben jelenjünk meg. A szultán képviseletében megjelent a város polgármestere, több udvari tiszt és hadsegéd kíséretében. Megjelentek a nagykövetség és konzulátus tisztjei is. A dekoráltak a rendjeleket viselték. Hogy az estély fényes volt, azt hiszem, mondanom sem kell.

A hivatalos toasztokat Vossinszky, Lung, Szádeczky magyarul, Dezsőfy francziául mondták, •mindnyájan a szultánt éltetve.

Érre a polgármester török nyelven válaszolt, üdvözölte a magyarokat, kik a török iránti rokonszenvnek annyi bizonyítékát adták.

Csakhamar felhangzott a hallgató, mélabús magyar nóta és kezdetét vette a szives invitálás a dúsan terített asztalokhoz. Vége-hossza nem volt a magyaros vendégszeretet bensőség- teljes megnyilatkozásának, mely vonzó, elragadó kedvességben és leírhatatlan találékonyságban csillogott minden asztalnál.

A háziasszonyi tisztet Altnéder Jánosné, Tar Károlyné, Beregszászy Kálmánné, Wienerberger Béláné, Dobi Ervinné, Gyalay Gyuláné, Soltész Elemérné és Szűcs Károlyné töltötték be, kiknek egész sereg szép leány segédkezett. Áldozatkészségükért, fáradhatlan buzgalmukért s vendégszerető szivességökért nemcsak az egyház elöljárósága mond hálás köszönetét, de a nagy közönség is, kiknek feledhetlenül élvezetes perczeket szereztek.

Szivar és czigaretta eladásban Altnéder Rózsika, Bámyay Ida, Gálffy Ilonka, Jég Etelka, Kovács Vilma, Kurtay Gizella és Vigh Rózsika serénykedtek s igen diszkrét zsarolásaiknak a legszívesebben engedett mindenki. Még javában tartott a lakoma (azaz hogy ez reggelig is tartott) midőn a csárdás szilaj ütemeire tánczra perdült az egész fiatalság s tiize§en, magasra szálló jókedvvel ropták is a tánczot a kora reggeli órákig fáradhatatlanul.

A négyeseket hetven pár tánczolta s a csapongó jókedvet mi sem karakterizálja jobban, minthogy az • első négyest Brunner . Károly bácsi rendezte fiatalos hévvel és tűzzel.

Jelenvoltak:

Asszonyok: Altnéder Jánosné, Abrugyán Antalné, Bay Béláné, Bálint Imréné, Beregszászy Kálmánné, Balogh Károlyné, Brunner Károlyné, Berényi Izidorné, Bajnóczy Gézáné, özv. Czelder Mártonná, Csüdör Ferenezné, . Dobi Ervinné, Eötvös Róbertné,. Gábor,. Sándorné, Géresy Jánosné, György Mihályné, Gálffy Pálné, Gyalay Gyuláné, Hitter Andrásné, Hoffmann Arpádné, Jég Jánosné, Jamnik Viktorné, Jeremiás Józsefné, Kováts Sándorné, Kovácsné Mandy Biri, Kurtay Ernőné, Kövér Jánosné, Krausz. Gyuláné, Krajcsovits Ferenezné,. Kiss : Béláné, Lakos Imréné, özv. Langer Sándorné, Langer Sándorné, Mátéfy Ferenezné, Mikó Béláné, Maresch Albertné, Rózsa Károlyné, Rohonczy Pongráczné, Révész Jánosné, Pap Jánosné, Penthy Albertné, Sváb Kálmánné, Spinetti -Sándorné, Szűcs Károly adótárnokné, Soltész Elemérné, Sátor Dávidné, Stiglicz Albertné, Szász Lajosné, Suba Károlyné, özv. Takács Józsefné, Torday Imréné, Tóthfalusi Józsefné, Tar Károlyné, Tóth SámuSzéchényi basát is felköszöntötték, ki azt magyarul köszönté meg.

A finom borok és pezsgő hatása alatt a hangulat mindegyre emelkedett s a magyarok itt se tagadták meg magokat. Megeredtek a kevésbbé hivatalos toasztokj melybe a török tisztek is besodortattak s ’támadt ott olyan ölelkezés és csókolódzás, mint mikor a magyar fiatalság diszkardot vitt Abdul Kerjmnek.

Volt ott a többi között egy olyan toaszt is, melyben az illető vissza ajánlotta a töröknek Boszniát és Herczegovinát, csak verje’ meg az oroszt s álljon bosszút a 48-ért.

Hogy nagyszerű volt a mulatság, elég legyen felemlíteni, hogy még a fogpiszkálónak is tokja volt s hogy a mi tolmácsaink is Upmann szivart szívtak. De volt is másnap katzenjammer olyan, hogy a tengéri betegség se külömb. Lehet, hogy ennek a hatása alatt jött meg a honvágy. Hogy ez is hatalmas, kitetszik abból, hogy megszakítás nélkül éjjel nappal jöttünk, hogy meglássuk a mi otthonunkat. Vájjon mit is csinálnak ott a Guttin aljában ?

Szép, szép ez a Konstantinápoly, de mégse Kapnik, aztán odahaza nem is kell annyi anzitz- kártyát írni, mint itt.

Ilyen és hasonló gondolatokkal foglalkozva jöttünk haza felé, mikor egyszerre meglátjuk a mi páratlan havasunkat: a Guttint, október 20-án hóval borítva, csodálatos biborfényben ragyogva.

Felkiáltottunk lelkesülve: mit ér a kelet tündérszép világa, ha nem az a mi otthonunk szeretettel derűs tanyája !...