Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-23 / 25. szám
4 NAGYBÁNYA 1904. junius 23. összegyűjtésére felkérte Vásárhelyi Gyula tekintélyes városi polgárt, kinek e téren való jártasságáról és szakismereteiről előzőleg már többször volt alkalma meggyőződni; végre pedig ismét lelkes felhívást intézett a nagyérdemű közönséghez a birtokukban levő s nagybányai vonatkozású tárgyak vagy gyűjtemények szives átengedése iránt. Az eredmény bizonyságot tesz Nagybánya város lelkes polgárságának intelligens gondolkozásáról, a melynél fogva megértette, hogy itt egy hasznos alkotásról van szó, a melynek létrehozásában mindenkinek tehetsége és körülményei szerint közre kell működnie. Alig hangzott el ugyanis a felhívás, melynek czélja volt a közönség ügyeimét a most már végleg megalakult egyesület munkájára fordítani: az elnökség ettől kezdve sűrűn kapta a tárgyakat majd a könyvtár, majd a régiségtár részére s a tárgyak között nem egy volt olyan, mely a múzeumnak becses anyagát fogja képezni mindenkor. — És itt érzem, azon kötelesség várakoznék reám, hogy elsoroljam azon lelkes ügybarátok neveit, a kik adományaikkal gyűjteményeinket gazdagították és a kik megérdemlik, hogy róluk a megnyitás ünnepélyes alkalmával hálával emlékezzünk meg, de sajnos, a rendelkezésemre álló idő sokkal szükebb korlátok közé van szorítva, hogy sem ezt tehetném. Azonban bármennyire takarékoskodnom kell is az idővel, még sem mellőzhetem hallgatással azoknak legalább neveit, kik egyesületünk iránt való érdeklődésüket kiválóbb módon juttatták kifejezésre és sokszor egész gyűjtemények föl- ajánlása által hathatósabban, mint mások, járultak ahhoz, hogy múzeumunk aránylag rövid idő alatt ennyire kifejlődhetett. Ilyen a testületek közül a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság, a m. kir. főerdőhivatal, az ev. ref. egyházba róm. kath. egyház ; egyesek közül özv. Csomós Áronná, özv. Szendy Antalné, Svaiczer Ilka, Meszlényi Gyula szatmári püspök és Szmi/c Antal fővárosi mérnök, ki minden felszólítás nélkül, csupán annak a szeretetnek a szavát követve, mely őt szülőföldjéhez köti — négy ízben tisztelte meg egyesületünket értékes adományával úgy, hogy az általa ajándékozott tárgyak száma megközelíti a kétezret s annak egyes csoportjai, mint pl. a körülbelül 450 drbból álló művészi plakát-gyüj- temény, nemkülönben a régi kékfestő-ipar emlékei párjukat ritkítják az egész országban. Mindezen adományokat az országos főfelügyelőség egészítette ki és tette tökéletessé 1901. junius hó 20-án kelt s tisztán a saját jóakaratából fakadt azon elhatározásával, hogy tekintve, miszerint Nagybánya és környékének néprajzi anyaga még felkutatva és összegyűjtve nincs, czélba vette ezen anyag felkutatását és ezzel kapcsolatban azt, hogy a nagybányai múzeum a vidék ethnograíiáját felölelő osztálylyal is kibővítessék. Nemsokára azután kaptuk a leiratot, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter e czélra egyesületünknek 500 K államsegélyt utalványozott s hogy az országos főfelügyelőség a gyűjtés megindításával Janlcó János dr.-t, a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának tudós igazgatóját bízta meg. A kiváló tudós meg is kezdte a munkát, de sajnos, be nem végezhette, mert ebben megakadályozta őt a magyar tudományos világ kimondhatatlan veszteségére a következő év julius havában bekövetkezett halála. Ez a váratlan csapás megapasztotta az eth- nograíia terén működő magyar munkások számát s igy történt, hogy a vidék néprajzi anyagának felkutatása csak 1903. évben került napirendre, a mikor Semayer Vilibald dr. múzeumi osztályőr teljesítette az országos főfelügyelőségnek egyesületünk javára adott megbízását. Az Országos Főfelügyelőségnek még egy nagylelkű fényéről kell megemlékeznünk, a mely- lyel nem kevesebb hálára kötelezte egyesületünket, mert ehhez a tényhez fűződik múzeumunk egy másik osztályának, a szépművészeti osztálynak megalapítása. Föntebb említettem, hogy azok, a kiket a múzeum eszméje különösen lelkesített, még a megalakulás előtt mily nagy várakozással voltak eltelve a városunkban letelepedett festőiskola részéről remélhető támogatás iránt. Ezt a várakozást az Országos Főfelügyelőség akként elégítette ki, hogy az Országos Képtár gyűjteményéből 6 drb. eredeti olajfestményt, jobbára idevaló.művészek munkáit és ezenkívül 38 drb, a leghíresebb művészek alkotásairól készült mümásolatot eszközölt ki múzeumunk részére a vallás- és közoktatás- ügyi minisztériumnál. Mindezen gyarapodások nagyrésze már az elmúlt 1903-ik év történetéhez tartozik, a mely év azért is nevezetes, mert vele fiatal egyesületünk életében egy uj ciklus kezdődik. Az alakuló közgyűlésen megválasztott tisztikarnak megbízatása ugyanis ezen évben lejárt. Az uj választás 1903. márc. 1-én ejtetett meg, a mikor is az egyesület érdemes elnöke Tf. Pap Zsig- mönd állásáról aggkora és betegeskedése miatt leköszönt s helyébe a közgyűlésen megjelent tagok egyhangú bizalma Schönherr Gyula dr. akadémiai tagot s a nemzeti múzeum igazgatóőrét emelte az elnöki székbe, a ki eddig szerényen elhárított magától minden kitüntetést, de aki hivatalos megbízás nélkül is minden ügyében vezető szelleme volt az egyesületnek. A közgyűlés ezután a Sváiczer Sándor halála által megüresedett második alelnöki állást és a szintén megürült titkári állást töltötte be, végre pe- dig Myskovszky Ernő áll. főgymnaziumi tanár I személyében a gyűjtemények kezelésére uj őrt I választott meg. A többi tisztviselők és a vá- I lasztmány tagjai állásukban továbbra is megmaradtak. Abban az évben, melyhez múzeumunk történetéhez eljutottunk, sőt már az előző években is csak egy fontos kérdés állott folytonosan az események homlokterében: a múzeumi tárgyak kellő elhelyezésének s a helyiségnek kérdése. Ennek a kérdésnek megoldása természetszerűleg a városra hárult, de mert a városnak alkalmas helyiség mindjárt kezdetben nem állott rendelkezésére, idegen intézetek vendégszeretetét voltunk kénytelenek igénybe venni. így az előkészítő bizottság gyüjtőszekrényét a Kaszinó egyik termében állította föl; később pedig a helybeli minorita rendház engedett át ideiglenes használatra egy szobát, a mely ugyan nagyobb kényelmet látszott biztosítani, de múzeumi helyiségnek alkalmas már csak azért sem volt, mert itt a gyűjteményt a kolostor szabályai szerint a közönség szabadon nem látogathatja. Időközben a járásbíróság kiköltözése által megürült a régi városház épülete s a város ezen épületnek a Fő-térre szolgáló földszinti részét jelölte ki a a múzeum czéljaira, a mely két elég tágas termet foglal magában s a mely az előtte elvonuló folyosóval s ennek végében elzárható fülkével elegendőnek látszott arra, hogy benne a múzeum egész anyaga elhelyezhető és szakszerű csopor- I tositásban elrendezhető légyen. Az egyesület a helyiséget örömmel fogadta, nagy költséggel czéljainak megfelelőleg átalakíttatta, alkalmas bútorokkal ellátta s csak munkaközben vette észre, hogy a helyiség egy része a világítás miatt a tárgyak kiállítására nem alkalmas, a többi rész pedig a múzeum összes gyűjteményét befogadni nem képes. Az elnökség a nehéz kérdést máskép megoldani nem tudván, kénytelen volt bele törődni abba, hogy a helyiség felhasználható részében csak a históriai, iparművészeti, szépművészeti és néprajzi anyag nyerjen elhelyezést, mig a több mint 2000 kötetet magába foglaló könyvtár részére, a városi hatóság szives jóindulatára támaszkodva, a megnyitás után fog gondoskodni alkalmas helyiségről. E terv alapján indult meg azután a tárgyak kiállítása és elrendezése, mely egyesületünk elnöke, Semayer Vilibald nemz. múz. osztályőr és Myskovszky Ernő városi múzeumi őr együttes munkája. Az ő érdemük, hogy az évek során összegyűjtött tárgyainkat ma a méitóságos Orsz. Főfelügyelő Urnák, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa s az orsz. főfelügyelőség többi képviselőinek, Szatmárvármegye alispánjának, rokon hazai egyesületeink megbizottainak, egyesületünk alapitó és rendes tagjainak, végre a nagyérdemű közönségnek megfelelő csoportosításban, szakszerűen elrendezve bemutathatjuk. Méitóságos Főfelügyelő Ur! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Midőn valahol templomot emelnek, nagy ünnepélyességgel leteszik az épületre a zárókövet annak jeléül, hogy a munka befejezést nyert. Mi is kisded múzeumunkban szintén templomot óhajtottunk emelni a magyar kultúrának s vele a hazaszeretetnek s midőn ma a templomot ünnepélyesen átadjuk rendeltetésének : úgy látszik előttünk, mintha a zárókövet illesztenők be az épületbe s munkánk be volna fejezve. De csak látszik, mert a munkának tulajdonképen most csak kezdetén vagyunk s ahhoz, hogy az épület tökéletes legyen, nemzedékek kitartó munkája és lelkesedése szükséges. És én azon óhajtással zárom be igénytelen dolgozatomat, hogy ezt a munkát, ezt a lelkesedést hozza meg számunkra a jövő, a templom legyen mindig szebb, fényesebb és gazdagabb s legyen ékesen szóló hirdetője nemzetünk nagyságána k és dicsőségének sokáig! Lakatos Ottó előadását, melyben részletes képét tárta fel a múzeum megalakulásának s fejlődésének, hatalmas éljenzéssel honorálták. Gellért Endre beszéde. Gellert Endre polgármester állott fel ezután szólásra s a következő gyönyörű beszédet mondotta ismert ékesszólásával : Méitóságos országos főfelügyelő ur ! Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn Nagybánya város képviselő-testülete 1899. évi junius hó 10-én : tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a város i birtokában levő régiségekből, műtárgyakból és i könyvekből városi múzeumot alapit s annak ; íentartása és gyarapításáról az évi költségvetési előirányzatokban anyagi erejéhez mérten fog gondoskodni, azt a czélt tartotta szem előtt, hogy Nagybánya város történelmi emlékeit, egykori és mai kultúrája termékeit az elpusztulástól megóvja s azokat a közművelődés terjesztésére, a szülőföld szemetének élesztősére rendszeresen összegyűjtve tárja fel és hagyja örökül a következő nemzedékeknek. A történelmi múltnak emlékei szemléltetőn meggyőző igazságát szolgáltatják annak, hogy századokon át életerős nemzedékek hosszú sora lakta e várost; városi múzeumunk alapítása viszont arról tesz tanúságot, hogy a mai nemzedék is öntudatos törekvéssel igyekszik betölteni hivatását s egy jelentékeny kulturális intézmény létesítésével a maga részéről is hozzájárult ahhoz, hogy Nagybánya egy nagy { vidék művelődési központja maradjon a jövőben is és nemzeti missióját továbbra is híven betölthesse. Midőn a mai napon ezen kulturális városi intézmény megnyitását ünnepeljük, kedves kötelességemnek ismerem, hogy Nagybánya város közönsége nevében őszinte örömmel üdvözöljem mélyen tisztelt vendégeinket, a kik városunkat ez alkalommal látogatásukkal megtisztelni és örömünkben osztozkodni kegyesek voltak. Mély tisztelettel üdvözlöm első sorban Öméltóságát, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjét, úgyis mint a hazai közművelődés legfőbb őre és vezérének képviselőjét és végtelenül boldognak érzem magamat, hogy Nagybánya város hálás köszönetét tolmácsolhatom azon hathatós erkölcsi és anyagi támogatásért, melyet Méltóságod kegyes jóindulata folytán a magas kormány részéről tapasztalni szerencsések voltunk. Köszönetét mondok a nagybányai múzeumegyesület elnökének, városunk derék fiának és büszkeségének, dr. Schönherr Gyula úrnak, a magyar nemzeti múzeum igazgató őrének, a m. kir. tud. akadémia tagjának, ki nemcsak az eszmét adta városi múzeumunk alapításához, de kiváló szaktudásával, fáradtságot nem ismerő munkásságával és hathatós befolyásával annak valóságos megteremtője volt. Köszönetét mondok a nagybányai múzeumegyesület tisztviselőinek és választmányának, a mely testület vállvetett munkássága a szervezési és berendezési munkálatokat minden irányban szerencsés és gyors befejezéshez juttatta. Köszönetét mondok dr. Semayer Vilibáld úrnak, a magyar nemzeti múzeum néprajzi osztálya vezető őrének, néprájzi gyűjteményünk berendezése körül kifejtett szives fáradozásaiért. Végre köszönetét mondok mindazon egyházaknak, testületeknek és egyeseknek, a kik városi múzeumunkat nemeslelkü adományaikkal gyarapítani szívesek voltak. Mindezek után felkérem Öméltóságát, hogy a nagybányai városi múzeumot a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter úr képviseletében megnyitni kegyeskedjék. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Fraknói Vilmos püspök mondott ezután költői szépségekben gazdag beszédet, mely a díszközgyűlés tagjaira igen mély hatást tett. A tudós püspököt lelkesen megéljenezték. Üdvözletek. Mielőbb az elnök a díszközgyűlést bezárta volna, Báthory József tanár, a mármarosvár- megyei múzeum egyesület nevében üdvözölte szép szavakkal a fiatal testvér egyesületet. Bakcsy Gergely tanár a szatmári Kölcsey- Kör üdvözletét tolmácsolta, mig Szatmárvármegye képviseletében Nagy László alispán mondott lendületes üdvözlő beszédet.
