Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-21 / 3. szám
XJ:. évfolyam. ———■ 1004. január b.ó 21. 8-llt szám. TÁUSADAIjMI Í3S SZÉ3PIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, átültetések felvétetnek Morva? és Undy könyvnyomdájában Is: Fótér 14. Munkaprogramm. Január 20. Az 1904. év jelentős szerepet van hivatva betölteni városunk fejlődésében. Nagyszápiu s eredményeiben messze jövőbe kihatőScérdés vár megoldásra, melyeket kellőleg előkészített úgy az idő, mint a kialakult közvélemény s a hivatalos processzus. Megérett s egynémelyik talán túlontúl tárgyalt, túlon-túl bonczolgatott kérdés, melyek csupán erélyes kézre várnak, hogy az ideák, az álmok vonzó, csillogó világából a való, reális életbe vezetve, alakot, testet öltsenek s évtizedekkel dobják egyszerre előbbre régen stagnáló városunkat fejlődésében, a modern korral haladni vágyásában. Jelen soraimban az 1904. év munka- programmját óhajtanám nagy vonásokban vázolni most, midőn a legelső hónap napjait, heteit éljük, tehát a munka legkezdetén állunk. Talán rossz kifejezést is használtam, midőn munkaprogrammról beszéltem. Soraimnak programmszerüséget nem igényelhetek, nem is igényiek; inkább összefoglalói azok mindama nagyfontosságu kérdéseknek, melyek természetes, meg nem dönthető okszerűséggel folynak egymásból s melyek hivatvák arra, hogy egy szebb, derűsebb, biztatóbb s főleg hatalmasabb sperpektivát nyújtsanak Nagybánya jövőjéről. A legsürgősebben megoldásra váró kérdések sorozatának legelején áll a viz- vizvezeték és csatornázás ügye. Banálitás volna tőlem, ha e nagyfontosságu kérdés jelen stádiumában bárkit is meggyőzni akarnék a vízvezeték és csatornázás égetően szükségességéről. Egy szívvel, egy lélekkel igaz hive mindenki a vízvezeték és csatornázás ügyének, ki bár a legkisebb jóindulattal viseltetik városunk fejlődése iránt. De miért immár ez az unalmasságig menő késlekedés, mely elposványosodással fenyegeti legvitálisabb érdekeinket? A rozsályhegyi limpegyei forrásokkal a megejtett helyszíni kiszállások és viz- mérések alkalmával egyszer s mindenkorra végeznünk kellett. Minden elfogulatlan szakértő és laikus bírálónak meg kellett győződnie arról, hogy e források egy nagy vízvezetéki mű ellátására elégtelenek. Alkalmasak volnának talán arra, hogy a városnak tisztán ivóvíz szükségletét kielégítsék, de vájjon városunk elég gazdag-e, hogy ily fényűzést megengedjen magának akkor, mikor mivel sem kevésbbé jó s végtelenül bő mennyiségű szűrt ivóvíz, ugyanazon források vizeiből, hasonlíthatatlanul kevesebb költséggel bevezethető. A forrás és szűrt viz melletti állásfoglalás pedig valóban nem más, mint a homouzion s a homojuzion melletti lándzsatörés. Ha mindnyájan ohájtjuk a vízvezeték mielőbbi megvalósítását, aminthogy óhajtjuk, csak valami újabb inditványnyal, forráskutatással, hogy ne mondjuk, forrásker- getéssel ne álljunk elő, hanem foglaljunk állást a limpegyei vagy akár a Rozsály éjszaki forrásainak megszűrése mellett, ott, hol maga a természet már patakká fog- dossa össze , s izmositja e forrásokat és vezessük be e minden czélra használható szűrt vizet, mely a leghíresebb szakféríiak véleménye szerint is szintén ideális megoldási módja a vízvezeték ügyének. De pillanatra se tervezgessünk, késlekedjünk tovább, hanem lássunk komoly munkához, mert ez az az alapkő, melyen a város modern kiépítését megkezdhetjük. Városunk nyaralóteleppé való fejlesztésének sine qua non-ja a vízvezeték és csatornázás. Nem életkérdése, de egyik hatalmas rugója a nyaralótelep ügyének a nyaralók építése. Nagy sajnálattal látjuk, hogy az idegen forgalom emelése végett nagy lelkesedéssel s egyhangúlag ismételten megszavazott nyaralók ügye elaludt. A nyaralók építésére vonatkozó nyolczvanas évek jogerős közgyűlési határozatát kár volt uj életre hívni, ha a szalmaláng módjára előtörőlelkesedést ismét hosszú évek közönye, nemtörődömsége váltja fel. Ha a nyaralók építési módozatát a közgyűlés rosszul kon- templálta, ám ez nem ok a kérdés végleges elaltatására. A hiba helyrehozatalát kezdjük legelőiről, de mihamarabb, hogy a már ez évben felépített városi nyaralók, míg egyrészt kényelmes lakást biztosítsanak a városunkban évről-évre mind nagyobb számban megforduló nyaraló közönségnek, másrészt az elért eredménynyel vállalkozásra serkentsék a magántőkét is, melynek nem kicsinylendő szerep jut a nyaralótelep kérdésének megoldásában. De szocziális viszonyaink is halaszthatatlanul és égetően sürgetik a nyaralók építését. Építő iparosaink már évek óta munka rél- kül tengenek s immár elértünk azon ponthoz, hogy munkáról a városnak még akkor is gondoskodnia kellene, ha e munA „Nagybánya“ tárczája, Subás parasztok. —Irta: Szávay Gyula. Vasútállomásnak tornáczos nagy termét S hosszú folyosóját járom éjszaka. Édesdeden alvó fáradt utasokkal Teli van a nagy ház minden kis zuga. Lenn a puszta földön suba suba mellett, Mindenik a maga népével teli, Nézem a subákat, amint a lélekzet Szépen, szabályosan meg-megemeli. Ki is gondol arra, hogy ott lenn a földön Minden suba alatt egy-egy szív dobog, Hogy meglapul ott is a boldogtalanság S hogy köztük is vannak nagyon boldogok. Subás parasztokkal ugyan ki törődik, Ki kérdezi tőlük, hogy mi van velők ? Tán csak az a szolga, ki szigorú képpel Méri most ezt, most azt s egyet rajta lök. Felüti fejét a subás ember erre, S látva, hogy csak ez volt, leteszi megint. Dehogy pazarolja a szavát, a mérgét, Barna keze épen hogy csak fellegyint. Bizonyosan érzi, hogy tulajdon földjén, Igaz örök jussán nyugszik a feje, Török, tatár, német, ha el nem vehette, E kis legény kétől vájjon féltse-e ? Férfinép,asszony nép — tisztességgel mondva— Bizony együtt nyugszik a durva subán, Választó-vonaluk az a barna kendő, Az a külön szoba, meg a gardedám. S igaz is: ha erkölcs, minek hozzá strázsa ? Csak a bűnös mellé szükséges az őr! -Bizony nem tudom, hogy hány strázsa [kellene, Ha selyemből volna ez a subaszőr! Mennyi nehéz multat leráztak magukról, S mennyi jövő szunnyad e subák alatt ? Báránybőr-süveges kemény nagy fejekben v Mennyi értelem és mennyi akarat? Csak pihenjetek hát! Álmodjátok azt, hogy Ha rút idő jár is a fejünk felett, Szép Magyarországot nagy-nagy subájával Körülburkolja a hazaszeretet. . . . Nénémasszony lelkem, ne gyanakodjék rám, Tegye le fejét és aludjék tovább; Azért, hogy most ilyen furcsa rokkban járok, I Nem vagyok ám én se szervián, se sváb. Sőt én azt sejteni, hogy valamelyik ősöm Jó maga is még a subát hordta tán, Annak a csepp vére mozog porczikámban, Mikor úgy vonzódom a suba után ..... *# Vázlatok konstantinápolyi ntamrél- Irta : Baltal János. III. Bukaresttől Konstantinápolyig. - A Fekete-tenger.- Tengeri betegség. - Orvosi vélemény a tengeri betegségről. - Katasztrófa. - Egy utazási módszer. — A Bosporus. - A Beglerbég és Czirogán palota. — A Jyldiz-kioszk. - A Dolma Bagcse palota. - Konstantinápoly és Nápoly. De most már ideje lesz, hogy magáról az utazásról is írjak valamit, hisz eddigi vázlataimból még senki se láthatja, hogy Konstantinápoly világszép város. A mintegy száz tagból álló zarándoktársaság Bukarestben találkozott, hogy onnan együtt folytassa útját. Bukaresti tartózkodásunk leírását, hol a magyar egyletek által ünnepélyesen fogadtattunk, mellőzöm. Csak ott veszem fel utazásom fonalát, a midőn Constanzában a Regele Carolus nevű petróleum fűtésre berendezett igen kényelmes személyszállító hajóra behajóztunk.
