Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-19 / 20. szám
2 NAGYBÁNYA 1904. Május 19. E határozati javaslatnak minden egyes pontja régóta érzett szükséget képez s ha e pontokat a szövetség a kormány' támogatásával megvalósítja, a magyar városokra egy szebb jövendő sperpektivája csillog. Az 6 és Új=szövetség első pünkösdje. Úgy az ó, mint az új-szövetségnek pünkösd volt megalapitási napja, bölcsője. Ha a két pünkösdöt összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy a kettő közt sok rokon, de egyszersmind ellentétes vonás van. Igen érdekes, tanulságos a két pünkösd szembeállítása. Mindkettő méltóan vezeti be a két szövetséget s már külső körülményeivel is jellemzi a kettő közti hasonlóságot és különbséget. Az izraeliták Egyptomból való kiszabadulásuk harmadik hónapjának harmadik napján a Sinai-hegy tövébe értek. Három napon át készültek a törvény kihirdetésére. Félve s remegve vonult a nép a Dzsebel-Musa-hegy aljába, mely a Sinai hegységnek egyik kimagasló csúcsa. A hegy füstölt, égig érő lángok törtek elő, az j isteni fenség, hatalom, méltóság jelképei, majd kürtszó hallatszott, először halkan, azután mindinkább erősebben. Ekkor Javé villámlás és dörgés közt, angyalok szeregétől körülvéve szállott le a tűz közepeit s angyalaival kihirdette a tiz főparancsolatot, melyekhez más jelentéktelenebb parancsokat is csatolt. A nép megijedve, futásnak eredt a Rahah- völgye felé. De Mózes bátoritá, meghinté őket az áldozati oltárról vett vérrel s tudtul adá, hogy ime az Úr választott népévé lett e szövetség által. Ha megtartják azon törvényeket, melyeket az Úr kihirdetett, az összes nemzetek közt ők lesznek az Úr kedveltjei, mert ő mondá:- Átok reá, ki téged átkoz s áldás reá, ki téged áld! Ez volt az első pünkösd. Izrael népe éven- kint nagy kegyelettel ülé meg emlékét. Mivel Nisan hó 16-tól hét hetet kellett számítani, 7X7=49 s az ötvenedik napon ünnepelni, azért a hetek ünnepének is nevezték. S mivel az aratás befejezésének idejével esett össze, aratási ünnepnek is hívták. Az új aratásból készült kenyereket áldoztak fel. Az ünnep alapeszméje, főgondolata: az ó-szövetségnek megkötése volt. E napon kezdődött az ó-szövetség. Méltó kezdet volt az ó-szövetséghez a megfélemlítés, a dörgés, villámlás, füstölgő hegy, mert az ó- szövetségben az Úr Javé nem mint szerető Megváltó, hanem igazságos, büntető biró uralkodott. Az új-szövetség első pünkösdje egészen más, bár hasonlít, mégis külömbözik. Mert az újszövetség nem a szigorú igazságosság, hanem a Megváltó vére által kiengesztelt Isten jóságos uralkodása. Amott félelmes menydörgés, itt csak sebesen jövő szélnek, zúgása. Amott villámlás, tüzet hányó hegy, itt csak apró tüznyelvek; ott félelem, itt bátorság támad az emberek szivében. Bátorság: hirdetni az evangéliumot mindenkinek, kivétel nélkül. Bátorság szenvedni s ha kell meg is halni a hirdetett igazságok bizonyságául, Csendesen s szelíden kezdődik az új-szövetség törvényeinek kihirdetése, mert ez illik a isteni jóság idejének bevezetéséül. A tanítványok Sión hegyén ama házban voltak összegyűlve, hol Jézus az utolsó vacsorát tartotta s Mátyás apostollá választatott. „És lön hirtelen az égből, mint egy sebesen jövő szélnek zúgása és betölté az egész házat, ahol ülnek vala. És eloszlott nyelvek jelenének meg nekik, mint a tüzláng, melyleszálla mindenikre közülök.“ Szél és tűz az anyagi világban legjobban hasonlít könnyedségénél fogva a szellemhez s alkalmasak a szelleminek kifejezésére; azért jön Isten Lelke tűz alakjában s szél közepette. Nyelvalakot vesz fel, hogy jelentse legfőbb ajándékát: a nyelvek adományát. Egységre, egyetértésre akarja hívni az embereket s azért egyesíti a külömböző nyelveket. Egykor Szenaar mezején, a babiloni torony aljában a kevélység lelke szétoszlatá az embereket különféle nyelvek által s most a szeretet lelke a Szentlélek egyesíti, nem ugyan a külömböző nyelvek megszüntetése, hanem annak eszközlése által, hogy az emberek bár külömböző nyelven szólanak, mégis megértik egymást. Valának pedig Jeruzsálemben lakó zsidók, istenfélő férfiak, mindenféle nemzetből, mely az ég alatt vagyon. A világ minden részébe szétszórt zsidók közül sokan jöttek évenkint Jeruzsálembe a főünnepeken, hogy a Thora parancsának eleget tegyenek. A babiloni és assziriai fogság után szétszórva is hűek maradtak ősi hagyományaikhoz s eljöttek megünnepelni a pünkösdöt, a törvényhozás, a hetek ünnepe, az aratási ünnep emlékét. „Álmélkodának pedig mindnyájan, mert kiki saját nyelvén hallja vala őket szólani . . . Mások pedig csufolódva mondák: „Ezek tele vannak musttal.“ De Péter apostol csakhamar megczáfolja a gunyolókat, hisz jókor reggel van, a napnak harmadik órája (szerintünk 9 óra), mikor mégse enni, se inni zsidó törvény szerint nem volt szabad. A Szentlélek kétszer ujjitá meg a föld színét: először akkor, midőn a káosz a tohn va bohn felett lebegve, szeretetének melegével életet hozott a teremtett anyagi világba, mely zűrzavaros folyadék alakjában keringett a mindenségben; másodszor pedig nem az anyagi világot, hanem a lelkek, a szellem világát alkotá újjá s ez pünkösd napján történt. Kiáradt az Úr lelke s új eszmék, új elvek, új nézetek, új szokások, új erkölcsök, új bölcselet keletkezett. Vajha a Szentiéleknek ereje, mely kétszer alakitá át a világot, ismét teljes mértékben áradna a szorongatott emberiségre s megszüntetné a sokféle zavart, egyenetlenséget, visszavonást, békétlenséget, szeretetlenséget, gyűlöletet, haragtartást, mely úgy a népek, nemzetek, mint az egyes emberek szivét marczangolják. Dr. Ci. V. Döntés a g. kath. papválasztás ügyében. Mint már említettük, a rn. kir. belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőig jóváhagyta a megfelebbezett g. kath. papválasztást. Sem a keletkezés módja, sem a polgárok életviszonyainak alakulása tekintetében nincs nagy külömbség a királyi városok és a magánföldes- urak hatalma alatt élő többi községek között; de úgy közjogi, mint magánjogi szempontból sarkalatos ellentétek választották el a városok e két csoportját egymástól. A szabad királyi város helyhatósági jellege már az Árpádok alatt ki volt fejlődve s még jobban kidomborodott a XIV. és XV. században, a .rendi alkotmány kialakulásának korszakában. Önkormányzati jogai, melyeket királyi kiváltságlevelek biztosítottak, eleve függetlenítették a vármegye bíráskodása alól s jogi állásának sarktétele, hogy területét örök tulajdonul bírja a királytól, a várost, mint nemesi jogokat élvező testületet a magyar szent korona tagjai közé sorozta és első lépcsőül szolgált arra, hogy önálló rendként vegyen részt az ország sorsának intézésében. A királyi oklevelek, melyek a városok polgárainak önkormányzati jogait biztosítják és egymáshoz s az ország többi politikai jogokkal biró lakosaihoz való viszonyaikat szabályozták, minden város legféltettebb kincsei közé tartoznak. A legrégibb városi kiváltságlevél, melyet eredetiben ismerünk, Varasdnak II. Andrástól 1209-ben nyert privilégiuma; utána következik korra Szatmárnak ugyan e királytól 1230-ban nyert kiváltságlevele, de ez csak későbbi átiratban maradt reánk, a mint, hogy az Árpádkori városi privilégiumok eredeti példányai legnagyobb részben áldozatul estek a századok viharainak. A városoknak az a törekvése azonban, hogy kiváltságaikat minden új királylyal megerősit- tessék, megmentette számunkra a középkori jogtörténet e becses forrásait. Kiállításunkon a városi kiváltságlevelek két ilyen későbbi megerősítő oklevél, Pozsony és Sopron privilégiumaival voltak képviselve. Mindkettő Mátyás királytól származik, koronázási évéből, 1464-ből. A soproni kiváltságlevélnek különös érdeket ad az a körülmény, hogy a király azt kettős aranypecsétjével erősítette meg s ez az egyetlen aranypecsét, melyet Mátyástól s az utolsó, mit középkori királyi pecséteink sorozatában ismerünk. A nemesi jogok külső kifejezésére, mint az egyes embernél, illetőleg a családoknál, úgy a testületeknél is a czimer szolgál. A városok, mint önkormányzati testületek, már a XIII. század második felében élnek az önálló pecsét használatának jogával. A legrégibb városi pecsétek egyike, melyet ismerünk, Esztergom város olasz polgárainak pecsétje, nemcsak a XIII. és XIV. századi lenyomatokban maradt reánk; az eredeti, rézbe vésett pecsétnyomó is megvan a Magyar j Nemzeti Muzeum érem- és régiségtárában. Ez a kettős pecsét előlapján az esztergomi vár stilizált rajzát viseli, kapuval és négy bástyatoronynyal; a vár falai felett csúcsíves épület emelkedik, mely láthatólag az esztergomi székesegyházat ! példázza. A hátlap közepét háromszögű paizs | foglalja el, mezejében nyolczszoros vágással. A magyar királyi czimer vágásai itt kegyúri vagy oltalom-czimerül szerepelnek, talán éppen annak a pártfogásnak az emlékére, melyben IV. Béla az esztergomi érseki várba telepitett olaszokat 1256-ban az érsek ellenében részesítette, megengedvén nekik, hogy a várból kiköltözzenek s a vár aljában szabadon élvezzék polgári jogaikat. A kettős pecsét motívumai: a vár és a magyar országos czimer vágásai váltak később, egy paizsba egyesitve, a város czimerévé és igy már e pecséten való alkalmazásukban a városi czimer előképének tekinthetjük azokat. A kegyúri motívumok alkalmazásával később is sűrűén találkozunk a városi czimerekben. Az első városi czimerlevél, a hűbéri intézmények külsőségeit meghonosító Anjouk korából, I. Lajos 1369. május 7-ikén kelt czimeradománya Kassa részére, szintén a magyar országos czimerből veszi e város czimerének motívumát, megtoldva azt a paizsfőben a királyi család czimerének jelvényeivel, a liliomokkal. „Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya“, — igy hangzik az oklevél szövege magyar fordításban - „emlékezetül adjuk jelen sorainkkal mindeneknek, a kiket illet, hogy kassai hű polgárainknak és vendégeinknek kényelme és haszna felett királyi nagylelkűséggel őrködni kívánván és őket kegyelmünk ajándékaival elárasztani óhajtván, alázatos és odaadó könyörgésükre ezen kassai polgárainknak különös kegyelemből megengedjük, hogy A legolcsóbbÍ2SEÍ5SSzappanyos Jenő Q divatáru üzletében Nagybányán ([Főtér 23-ik szám,) hol a legdivatosabb női ruha-szövetek, selymek, batistok, voilok, kretonok, szepességi vásznak s más egyéb e szakmába vágó czikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. - Áruim kizárólag hazai gyártmányúak. '
