Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-05 / 18. szám
4 NAGYBÁNYA 1904. Május 5 vattyuba befogva, jöjjön utánunk. A kis gépet működésbe hozzattam és a nyomban megérkezett nagyobb szivattyút is, igy két oldalról támadtuk meg az égő tetőt és azt csakhamar „a visszafelé sült vizipuskákkal“ eloltottuk. Oltás közben csakhamar megérkezett a szerkocsi is. Midőn a tűzhöz érkeztünk, pár szomszédon kívül mást nem láttam a vész helyén, annál kevésbbé segített valaki az oltásban, mert a nagy hőség miatt az épületet megközelíteni sem lehetett. Tehát nem tudom, hogy az elő- keritett fejszékkel a tüzet ki lokalizálta ? Az égő tetőt teljesen mi oltottuk el s végeztük a tűz elfojtása után a biztonsági szolgálatokat. Megjegyzem, hogy tűzvésznél nagyobb szükség van egy vízszállító gépre, mint a szerkocsira és a rendelkezés alatt álló egy előfogat- tal első sorban mindig a szivattyú szállítandó ki s csak aztán a szerkocsi. Kitűnik eddigi soraimból is, hogy az oltás körül, melyet én magam vezettem, a legnagyobb rendben ment minden, fejvesztettség nem volt, sőt ilyen és ehez hasonló elismerések után sem fogom fejemet elveszíteni. Midőn az önkéntes tüzoltó-testület nehány évvel ezelőtt városunkban feloszlott, díjazással ellátott főparancsnok vezetése alatt lett egy pár tűzoltó ugyancsak fizetéssel alkalmazva. E fizetett tűzoltóság bármily későn vonult is ki a tűzhöz, bármint működött is, sohasem jutott eszébe senkinek, hogy bírálja, gúnyolja őket. Most, midőn egy semmiféle tisztelet dijat nem élvező főparancsnok alatt 8 tagból álló, a fővárosi tűzoltó főparancsnok által a legmelegebben ajánlott tűzoltó által kiképzett, begyakorolt és fegyelmezett kis csapat áll rendelkezésre, most ezeknek működése minduntalan gúnyos bírálatoknak s kicsinyléseknek van kitéve. És ezt szítják azok, kik vezetői állásra vágytak $ azok, kik bármi okból a tűzoltóság kötelékéből elbocsáttattak. Ez izgatásnak a folyománya az is, hogy a legutóbbi kéménytüznél egy egyszerű rendőrszolga is ki mert kezdeni a tűzoltósággal s a közönséget ellenök ingerelte. Nem kétlem, hogy e szolga tett följelentésemre elveszi méltó büntetését. Én szigorúan megkövetelem a tűzoltóktól, hogy úgy nappal, mint éjjel mindig szolgálatra- készen legyenek, a gépek kezelésében teljes jártassággal bírjanak s ha legkisebb rendetlenséget, mulasztást, vagy engedetlenséget tapasztalok, annak a szolgálatból való eltávolítására nézve azonnal intézkedem; de kész vagyok a tűzoltóságot az igaztalan támadásokkal szemben megvédeni is. A szombat-utczai tűzvésznél, midőn az a megjegyzés tétetett: „nem rendje, hogy a harang vészjelzést beszüntették, majd teszünk róla“ - én Kupás Mihály urat a vész helyén nem láttam s ha ott is volt, határozottan állítom, hogy ezt a megjegyzést nem ő tette. Ha tehát a harangjelzés kérdésében fel is kívánt szólalni, a város közönsége közül miért épen ő vállalkozott arra, hogy ezeket a kötelességtudást ismerő, szegény tűzoltókat a nyilvánosság előtt meghurczolja? Szó sincs róla, működésünk nyilvános s azt j jogában áll mindenkinek megbírálni az általa választott utón és módon, de legyen meggyőződve a v. képviselő úr, hogy ha őn az én helyemen volna s én ha hibát látok a tűzoltók, mint hatósági közegek működésében, azt a v. képviselő úrnak bizalmasan mondom meg, vagy városi képviselő jogomnál fogva a közgyűlésen teszem szóvá. A tűzoltóknak is megvan az önérzetük s a nyilvánosság előtt ők is válaszolni akartak az igaztalan támadásra, de én attól eltiltottam őket. Kérésükre azonban ^közzéteszem: az alábbi elismerő nyilatkozatot, melyet épen azok állítottak ki, kiket a tűzvész leginkább fenyegetett. Az elismerő nyilatkozat igy hangzik : Alolirottak igaz lelkiismerettel igazoljuk azt, hogy az április 18-iki szombat-utczai tűzvészhez a tűzoltóság a leggyorsabban megérkezett, az oltást mások segítsége nélkül teljesítette és bevégezte, úgy, hogy ezen gyorsaságnak köszönhetjük azt, hogy az akkor dühöngő nagy szélben mindnyájunkat nem sújtott a tűzvész; miért is kö- szönetünket és teljes elismerésünket kiérdemelték. Nagybányán 1904. április 30. Weigl Árpád, Virág Lajos kir. posta főtiszt, Matics Vitályos postatiszt, dr. Csókás Vidor, Sax Béla, Petricsek Kálmán, Vajay Sándor, Schwarcz József, Kovács Elekné, Sipos Bertalanná, Goldstein Dávid, Gfrerer Miklós, Pityik Györgyné, Harácsek László, Gyarmati Ilon, Krecsun György, Kompándi István, özv. Donovákié, Hirsch Ármin, Szepesházi Jánosné. Béke velünk ! Virág Lajos, h. főparancsnok. HÍREK. Május 4. Személyi hirek. Vértesi/ Arnold, a kiváló veterán iró leányával városunkba érkezett. Vértesyék az egész nyarat városunkban töltik. - Cháinwald Béla festőművész hosszabb távoliét után családjával Budapestről haza érkezett. Grünwald csak pár napot tölt itthon s már a jövő hét elején Rómába utazik. - Szabó Adolf erdőigazgató a munkásszemle megejtése végett pár napig tartó hivatalos körútra indult. — Enyeter Ferencz m. kir. csendőr alezredes a nagybányai csendőrség megvizsgálására városunkba érkezett. Kitüntetés. Őfelsége a király Stáncsek János debreczeni kir. ítélő táblabirónak saját kérelmére történt nyugalmaztatása alkalmából sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a harmadosztályú vaskorona rendet díjmentesen adományozta. Stánesek táblabiró kitüntetése, ki nagybányai ember, széles körökben nagy örömöt keltett. Kinevezés. Kristóffy József Szatmárvár- megye főispánja dr. Nemestóthi Szabó Albert ügyvédet vármegyei tiszteletbeli aljegyzővé, N. Szabó István nagykárolyi és Barkóczy László sümegi tiszteletbeli szolgabirákat pedig dijas gyakornokká nevezte ki. Eljegyzések. Nutiu Ágoston in. kir. adóhivatali tisztviselő eljegyezte özv. Maár Józsefné kedves leányát: Her mint. - Takács János eljegyezte Nagybányán Gorove Rebi kisasszonyt. Doktorrá avatás. Ifj. Neubauer Ferenczet, kinek április 23-ára kitűzött promocziója a vasúti sztrájk miatt elmaradt, szombaton avatták a budapesti egyetemen a jogtudományok doktorává. A szép ünnepélyen jelen volt az uj doktor édes atyja: Neubauer Ferencz m. kir. főbányatanácsos, bányaigazgató, édes anyja és bájos jegyese: Bertalan Tériké. Májusi ájtatosság. Április 30-án este 6 órakor kezdődött a zöld lombokkal s virágokkal gazdagon díszített plebánia-templomban a májusi ájtatosság. Ezt az ájtatosságot, mely oly bájosan megindító, a kath. hívek nagy számban szokták felkeresni. A kath. egyház Mária tisztelete egykorú szent hitével és különösen a nehéz török időkben hangoztatta az egyház erősen szűz Mária tiszteletét. Bécs felszabadulásának emlékére húzzák meg naponta a harangokat az angyali üdvözletre; a lepantói ütközet emlékére szűz Mária litániájába a „Keresztények segítsége könyörögj érettünk“ fohászt igtatták be. A májusi ájtatosságot pedig 1750. év körül Mazzolari Jézus társasági atya végeztette először templomában Rómában. Majd eme ájtatosság elterjedt egész Olaszországban, később Franczia és Németországban. 1815-ben VII. Pius pápa kiváltságosa s búcsúkkal kötötte össze ez ájtatosságon jelenlevőket. Ez időtől kezdve rohamosan terjedt el a május Királynéjának tisztelete nálunk Magyarországban is és ma már alig van hely az országban, a hol kath. hitélet van, hogy bárminő módon ne tartanák meg a májusi ájtatosságot. — A plébánia templomban mindennap 6 órakor tartják a litániát dr. Csókás és Kertész káplánok felváltva, vasárnap és ünnepnapokon pedig Szőke ideigl. lelkész, a ki a rendes predikácziók alkalmával ezen litánia egyes könyörgéseiről tart előadásokat. A templomot szorongásig megtöltik a hívek s ifjúságunk a napok alkalmával felváltva énekel szebbnél-szebb Mária dalokat, inig befejezésül egy-egy szoló vagy duett szolgál. Az első napon Holley Jenőné és Mikes Anna énekelték gyönyörűen Rieder: „Tavasz királynéasszonya“ kezdetű egyházi dalát, mély buzgóságot keltve az ájtatoskodókban. Meszlényi Gyula a nagybányai múzeumnak. Városi múzeumunk nagynevű meczenása: Meszlényi Gyula v. b. t. t. szatmári püspök újabban ismét nagyértékü ajándékot küldött a múzeumnak. Szaktudósok által is megcsodált csiga és kagyló gyűjteményéből egy egész ládányit küldött el, mely bizonyára egyik legérdekesebb kollek- czíója lesz a múzeumnak. A főpásztor értékes ajándékát a következő szívélyes sorok kíséretében küldte el: A nagybányai régészeti muzeurn tekintetes Igazgatóságának. Nagybányán. Evek hosszú során át nagy előszeretettel gyarapítóit csiga és kagyló gyűjteményemből mai napon egy ládára valót útnak indítottam. Kérem, fogadják szívesen ezen adományomat. Szatmárnémeti, 1904. ápril 29. Meszlényi Gyula, szatmári püspök. A muzeurn igazgatósága a nagyértékü ajándékot feliratilag fogja megköszönni. Bányanévnap. A kereszthegyi bányamű május hó 8-án, vasárnap hagyományos fénynyel üli meg névünnepét. A névünnep előestélyén: szombaton este 8 órakor a bányatelepet fényesen kivilágítják s ez alkalommal fogják megnyitni a Svaiczer-réti géptelepet. A kivilágítás alatt a bányászzenekar szerenádot tart. Vasárnap délelőtt az összes templomokban hálaadó istentiszteletet tartanak. A főistentisztelet a r. kath. plebánia-templomban lesz délelőtt 9 órakor, melyre az összes munkások elöljáróik vezetése alatt a bányászzenekar kísérete mellett jelennek meg. A csendőrség. Újabban lapunk indította meg a mozgalmat, hogy a városi közbiztonsági szolgálatokat a m. kir. csendőrség lássa el. Indokunk volt egyrészt az, hogy közbiztonsági állapotaink, nem lévén rendőrségünk, napról-napra rosszabbodtak, másrészt pedig a csendőrség sokkal kevesebb költségébe kerülne a városnak, mintha egy teljesen modern s hivatásának magaslatán álló rendőrséget szervezne. A városi képviselő- testület megbizásából a városi tanács fel is irt a m. kir. belügyminiszterhez a szükséges csendőr- személyzet átengedése iránt. A belügyminiszter most arról értesítette a várost, hogy a tárgyalások megindítására Kosztka Pál csendőrezredest küldte ki, ki legközelebb meg is érkezik vá- ! rosunkba. Vészkiáltás. Gyümölcsöseinket hallatlan mennyiségben lepik el és pusztítják a hernyók s megdöbbenve tapasztaljuk, hogy í sok, igen sok gazda ügyet sem vet a hernyók pusztítására. Sem a saját érdekük, sem a városi hatóság által kilátásba helyezett büntetés nem indítják őket arra, hogy gyümölcsöseik védelmére keljenek. E hallatlan és érthetetlen indolen- cziával szemben a hernyóirtásra kibocsáj- tott rendelet legszigorúbb, kiméletnélküli végrehajtását követeljük a városi hatóságtól, annyival is inkább, mert a közönséges gyaponcz (liparis dispar) fellépését már gyümölcsöseinkben is több helyütt konstatálták. Ha e mérhetetlenül falánk és rendkívüli szaporaságu hernyóval szemben, mely a Lapos-erdőt már teljesen tönkre tette, idejekorán kellőleg nem védekezünk, úgy a közönséges gyaponcz hernyó föllépése nem jelent mást, mint nagyértékü, szinte megbecsülhetetlen gyümölcsöseink pusztulását. Egyes gazda védekezése hiábavaló sisifusi munka, ha a védekezés nem általános. E vészkiáltásunkat hallja meg úgy a hatóság, mint a gazdaközönség, mig az késő nem lesz! f Özv. Lengyel Endréné. Özv. Lengyel Endréné szül. Csánk Hermin április hó 29-én, életének 68-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogult városunk előkelő társadalmának igen kedves, rokonszenves, mindig derűs és jókedvű matrónája volt, kinek szellemes humoránál csak szivjósága s a nyomor enyhítésére mindenkor tanúsított áldozatkészsége volt nagyobb. Nagyszámú ismerőseinek bírta osztatlan tiszteletét, rokonsága és barátnői pedig rajongással szerették a „jó Hermin nénit,“ ki soha, csak halálával okozott nagy fájdalmat szeretteinek-. Az elhunyt ravatalát a gyászház fekete drapériákkal borított nagy szalonjában
