Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-05 / 18. szám
XX. Előfizetési érák : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapnegyedévre 2* korona, egy szám ára 20 fillér. ' ~ tv/TTHJ X T \r közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. -fch vJ Tj Y iVl Ili xY l_i Y. Hirdetések felvétetnek Marvay és llndy könyvnyomdájában is: Fűtér i 4. A fogyasztási egyletekről. Május 4. Ösmerve az exponált állású emberek véleményének megnyilatkozása alkalmával nyomban támadt kritika elfogultságát minden oly nézettel szemben, a mely egy határozottan kialakult és higgadtsággal megérlelt gondolatot tartalmaz és ösmerve azt a kicsinyes gondolkozást is, a mely a legtisztább szándékú felszólalást a gyanúnak árnyékával vonja be: már ez igénytelen soraim első szavaival ki kell jelentenem, hogy engem semminemű magán vonatkozások nem vezéreltek e czikkely megírásánál, hanem tisztán az a meleg érdeklődés, a melylyel szülővárosom közügyei iránt viseltetem. Nagy létérdekek szenvedelmes csatáiban küzd és vérez ma e szegény ország minden rendü-rangu lakossága s főleg az a két hatalmas tábor, melynek tömör soraiban a termelők és fogyasztók vívják egymással elkeseredett harczaikat. Nem lokális jellegű e háború, hanem országos és az a csodálatos benne, hogy mindegyik fél a másik erőszakosságát emlegeti, mindegyik fél a defenzíva álláspontjára helyezkedik és úgy harczol, mintha a lét e keserves küzdelmeiben reá csak a jogos önvédelem kényszere nehezednék. Tulcsapna ez igénytelen czikkely korlátain e komoly társadalmi kérdés mélyére hatolni s annak szakszerű fejtegetéseibe bocsájtkozni. Rengeteget írtak és beszéltek erről tudósok és nem tudósok, gazdagok és szegények, őstermelők, kereskedők, iparosok, egyszóval mindazok, a kiket a termelés és fogyasztás érdekei e heves küzdelmek viharaiba sodortak. Hogy a mi különleges viszonyainkat megérthessük, ejtsünk meg egy rövid szemlét azok csoportja fölött, a kik I minálunk a fogyasztók és termelők táborát alkotják. Az előbbiek zöme a város intelíigen- ! cziája, a szép számú hivatalnoksereg, egyéb honoracziórok, a szónak specziális nagybányai értelmében vett polgárság és a köznép. Ezzel szemben állanak kereskedőink és iparosaink, a fogyasztás arányához i mérten elegendő számmal, de fájdalom, [ csekélyebb anyagi erővel. Az intelligenczia többségét a hivatalnokok képezik, a kik csekély kivétellel magánvagyonnal nem bírnak és megélhetésüknél a minimálisan megszabott fizetésűkre vannak utalva. s Am fejlettebb igényeiknél fogva, mint olyan fogyasztók, a kik jövedelmük javarészét e piaczon költik el, tekintélyes I tételekkel szerepelnek űzletvilágunk mérleg- számlájában. így volt ez a múltban és igy van ez most is, pedig a tisztviselői kar nem is szervezkedett egységesen szükségleteinek beszerzésénél. Ám mi lesz akkor, ha elkülönült egyedei összeolvadnak s erkölcsi befolyásukkal magokkal ragadják a munkások nagy tömegeit s mint imponáló osztatlan hatalom jelennek meg piaczunkon. Ebben a tömörülésben én olyan elementáris erőt látok, a melylyel akarva nem akarva le kell számolni s a melynek jogosult érdekeit e város iparos és kereskedő világának érdekeivel összhangba kell hozni. A leszámolás azt hiszem nem lesz oly nehéz, mint azt a rémlátók sejtik s a malicziózus emberek összekuszálni akarják. Mert első sorban is feltételezni akarom Nagybánya város előkelő tisztviselő lako- ; sairól, hogy elhatározásukban csak ethikai okok szerepelnek, menten az ellenszenvek elfogultságától, a politika és szocziális nézetkülönbségek eltéréseitől s hogy nem czéljok e város iparosait és kereskedőit minden komolyabb ok nélkül tönkre tenni, hanem csak a saját jogosult érdekeiket megvédelmezni. Hisz józan elmével senki sem vonhatja kétségbe igazaikat. Senki sem áll- hatja útját azon törekvéseiknek, hogy az állam szűkmarkú javadalmazása mellett is társadalmi állásukhoz illően akarnak megélni, családjokat fentartani, gyermekeiket I tisztességesen fölneveltetni, egyszóval a I müveit társadalom keretébe méltóképpen beilleszkedni. A „Nagybánya“ tárczája. Jakadnak a lombok ... Fakadnak a lombok, Nyílik az ibolya; Maholnap megjönnek Fecske, daru, gólya. Zümmögő kis méhek Lepik el a kertet; Csicsergő madárkák Élénk zsivajt vernék. Fakadó virági Zendiilő tavasznak, Sok szomorú szívbe Vigasztalást hoznak. Be nekem mit hozzon ? Én reá nem vártam! Hiszen egész télen Virágok közt jártam, Erzsikémnek arczán Annyi virág termett, Hogy elég lett volna Három kikeletnek ! ... . Révai Károly. Petőfi Sándor és Nagybánya. — Irta: Székely József. — „Ércznél maradandóbb“ müveket alkotott, éreznél maradandóbb az S léte is. Örökké elő, mert örökéletüek költeményei. De a nagyoknak megvan az a kiváltságuk is, hogy nemcsak az érdekel bennünket, ami által halhatatlanokká lettek, nemcsak alkotó egyéniségüket akarjuk ismerni, melylyel müveket hoztak létre; hanem érdekel minden, ami valami kapcsolatban van velők. Az utókor kegyelettel őrzi a tárgyakat, amelyek rájok emlékeztetnek; áhítattal gondol a helyekre, ahol jártak, ahol beszéltek. Nagybányához nem kapcsolódnak oly események, amelyek Petőfi Sándornak, a mi nagy költői lángelménknek életében csak valami fontossággal is bírtak volna. Nem maradtak utána oly emlékek, amelyek egyenesen az ő alakját idéznék fel az utókor fiai előtt. Mig a költő Szatmár- megye más helységeiben, mint Erdődön, Nagykárolyban, Kohón való tartózkodásának életében fontos szerepe van, addig csupán néhány rövid ideig tartó időzés az, amelynél fogva nevét a Nagybányáéval együtt említhetjük. Es mégis, noha nem maradtak utána látható emlékek, szelleme ott van Nagybánya tájéka felett, nemcsak azért, mert az egész magyar föld össze van forrva szellemével, hanem annál a nagy szeretetnél fogva is, melyet e város fölébresztett a költőben. E szeretet mellett a bepillantás, melyet ott tartózkodása alkalmából leikébe vethetünk, érdekessé teszi Nagybányán létét és igazolja a vele való foglalkozást' Első Ízben 1846. októberében volt e városban, amikor, elhagyva a reá nézve emlékezetes Erdődöt, meglátogatta azokat a helyeket, ahol barátainak vendégszeretete fogadhatta. Nagybányán is barátjánál, Pap Zsigmondnál tett látogatást. Innen Kohóra ment Teleki Sándor grófhoz. Ez első látogatás és 1847. május 24. közt Petőfi feljegyzése szerint még kétszer volt I Nagybányán, mert május 25-én kelt, Kerényi Frigyeshez irt útlevelében említi, hogy negyedszer van itten. Teleki Sándor elbeszélése után azonban azt lehet következtetni, hogy Kohóról, ahová, amint említettük, Nagybányáról ment, vele és kocsisával gyakran kocsizott be Bányára a postáért. Valószínű, hogy Petőfi az ilyen be- kocsikázásokat nem vette figyelembe és ez esetben kétszer ott is tartózkodott legalább egy-egy nap folyamán. Fontosabb ezeknél a Petőfitől negyediknek jelzett látogatás, amely 1847. május 24-ik és 25-ik napjára esik. Miután Erdődről elindult, j Zelestyén át, a Szamos és Lápos völgyében haladva, pünkösd második napján (május 24.) ! érkezett Nagybányára az őrhegy felől s ennek tetejéről alkalma volt a magas hegyektől félholdban környezett nagybányai völgynek „páratlan szépségű látványában“ gyönyörködni. Széttekintve innen feltárult előtte a város tájképe, kidomborodtak szeme eiőtt az ószerű épületek és a gót torony körvonalai, felettük pedig a kohók füstje ködlött. „Az ember nem hiszi, hogy nem álmodik, — irja Kerényi Frigyeshez intézett ötödik úti levelében, - vagy azt gondolja, hogy csak emlékezik, hogy nem most van itt, hanem i régen, igen régen volt é» boldog órákat élt
