Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-28 / 17. szám
1904. április 28. NAGYBANYA 3 osztályba felvergődnék és mindannyian nem i »talmi*, hanem valódi nagyságos urak lennének, j A hivataloskodás annyira egyszerű, hogy ott a lábrakapott további egyszerűsítés nem is képzelhető. Az alantas bányahivatalok vagy erdőgondnokságok, szabályszerű jelentés alakjában előterjesztik javaslataikat, a főnök azokat titkos »igen* vagy »nem* jellel ellátja, az előadó vagy fogalmazó a titkos jel értelmében jóváhagyó vagy tagadó választ fogalmaz; az irodavezető tisztáztat, aláírat, expediái és ezzel punktum. Szóval folyik a munka csendesen, nyugodtan, szabályszerű tempóban. A közigazgatási szolgálat — azon egy körülmény kivételével, hogy a protekczió itt is, épen annyira, mint amott, ki van zárva — egészen más. Itt az érdekelt felek, az informálok, a közügyek iránt érdeklődő törvényhatósági vagy városi képviselők, zaklatják a főnököt, az előadót, az iktatót, a kiadót. Azután kérem az a sok köz- és bizottsági-gyűlés. Én csupán a statisztikai bizottságnak vagyok szerény tagja, de annyiszor és oly hosszas ülésben van részem, hogy ezen közegészség szempontjából is változtatni kellene. Egy szóval a vármegye és városházaknál reggeltől estig, tehát hivatalos órákon kívül és belül szüntelen a sürgés-forgás. Itt gyorsan kell menni mindennek, amint hogy megy is. Ennél fogva pályaválasztás előtt álló inainknak azt ajánlom, hogy az, a kinek nyugodt, zajtalan életmódra van hajlama, a kincstári szolgálat valamely szakmájához szükséges képzettséget igyekezzék megszerezni; ellenben a kinek ereiben oly — többé kevésbbé — kékvér buzog, mely a zajos életmód forgatagába vágyik, az válassza a közigazgatási pályát. Ha a pályaválasztás, ezen tapasztalatom és javaslatom figyelembe vételével történik, társadalmi életünkben előforduló ezen egyetlen nézeteltérés önmagától fog megszűnni. Nagybánya, 1904. április 27. Kiváló tisztelettel Mindeaváré Adám, inriT«jn wmmmftrmn twin— hivatta a tanfelügyelőt és Stern, a női divatkereskedő elküldte a segédeit Schwarczhoz, a férfi divatűzlet tulajdonosához lovagias elégtétel végett Senki sem volt többé biztos az életéről. És mindez csak azért, mert a Fröbel-gyer- mekkert dadája eldugott két darab almát meg egy fél kiflit.- Hát nem lehetne segitni valahogy a dolgon ? - tanakodott az öreg Bartos a felesé1- gével.- Semmikép sem lehet, - jelentette ki kétségbeesetten az asszony.- Hátha azt a semmirevaló dadát elcsapnátok ?- Mit érne ? Újra kezdődnék a vita, hogy tizennégy vagy tizenhat forint legyen-e a havi dij. Az öreg Bartos, a ki furfangos vén ügyvéd volt, nevetve szólt:- Nézd, lelkem, leszállíthatnátok tizenhárom forintra.- Leszállíthatnánk ? - kiáltott föl álmél- kodva Bartosné.- No persze, leszállíthatnátok. Ez uj indítvány lenne s kielégitné a takarékosokat. Aztán levonhatnátok két forintot havonként a kisasz- szony fizetéséből s ezt rendkívüli pótlék gyanánt kapná a dada. Ez még nagyobb népszerűséget szerezne neked s ezzel ki volna elégítve a másik párt is. Végre a kisasszonynak megszavaznátok huszonöt forint évi jutalomdijat s az is hálás lenne, a dadának pedig kötelességévé tennétek, hogy a rendkívüli pótlékból maga szerezze be a seprőt, szappant és petróleumot. A következő választmányi ülés egyhangúlag s nagy lelkesedéssel elfogadta az elnöklő Bartosné ez indítványait s jegyzőkönyvi köszönetét szavazott neki. Mindkét párt diadalmasan távozott az ülésteremből s helyreállt a közcsend és béke Vámoson, mielőtt még egyetlenegy is elesett volna a lovagias férjek közül, kik feleségeikért síkra szálltak. Minden ügy befejeztetett a lovagiasság szabályai szerint, a mint arról a helyi lapban közzétett jegyzőkönyvek tanúskodnak, a pisztolyokat elrakták s nyugodtan lehet tovább tarokkozni és kalabriászozni a kaszinóban. Virti»! Aro»!*. Védekezés a fagy ellen. Áprüis 27. A Nagybánya egyik legutóbbi száma hívta fel a figyelmet a szegedi »Meteor«-nak május 8 —10-iki fagy jóslatára. Nem kutatom, hogy van-e ennek a jóslatnak valami alapja, de sajnos, tapasztalati tény: e jóslatok sokszor, mondhatni rendesen beváltak. És miután a kritikus napok az úgynevezett fagyos szentek idejére esnek: a gondos gazda saját érdekében cselekszik, ha a jósolt fagy elleni védekezésre előre is készül. Legyünk tehát résen s tőlünk telhetőleg mentsük meg, ha lehet, a tavalyinál is nagyobbnak ígérkező gyümölcs- termésünket. A védekezés mikéntjére nézve helyi tapasztalatunk, tudomásom szerint, nincs; ezért igyekszem nehány védekezési módot elméletileg ismertetni. Azonban tartok tőle: e kérdéssel is ép úgy leszünk, mint más közügyekkel. Egy tetszetős kérdést felkarolva, gyakran éveken át felszínen tartjuk, pro és kontra megvitatjuk s mikor a téma felett majdnem hajba kaptunk: az egész ügy a feledés homályába borul. Megvagyok győződve, tisztelet a kivételeknek — sok, de nagyon sok gazda a fagy elleni védekezés témája felett nemcsak napirendre tér, hanem el is molyosogja magát, pedig tessék elhinni, ha bármi módon, de sikerül idei termésünket fagy esetén megmenteni, ez nem oly kicsinek látszó alárendelt kérdés, hanem a nagyrészben gyümölcstermeléssel is foglalkozó gazdáknak igenis létkérdése. Azt óhajtanám saját jól felfogott érdekemben is: vajha egyszer egy üdvösnek vonatkozó kérdés elől egyszerűen ki nem térnénk, jelen esetben tehát a védekezési módok gyakorlati kipróbálásában válvetve közös akarattal valamennyien közreműködnénk. Ezek után áttérek s ismertetni igyekszem nehány fagy elleni védekezési módot. Ha pár darab alacsonytörzsü gyümölcsfa i termésének megmentéséről van szó, mindenki tudja, hogy a fáknak betakarása a legegyszerűbb és legbiztosabb védekezési eljárás, ezt magam is megpróbáltam. Nagyobb területen levő magas derekú gyümölcsfákat és szőlőt azonban füstöléssel próbálkozunk megvédeni. Újabb időben ágyúzással is tettek eredménytelen kísérleteket. Kisebb területen levő szőlőt pedig a zöld hajtásra reáhuzzuk. Papír helyett szalma tokokat is lehet alkalmazni. Sikerrel védekezni a már bekövetkezett fagy után a hajnali órákban, még mielőtt a nap kisütne, vízfürdő alkalmazásával olyformán, hogy a megfagyott szőlőt vagy egyéb növényt nagyobb mennyiségű vizzel leöntjük. Ezen utóbbi három eljárás azonban igen hosszadalmas és ; drága s legfeljebb nehány féltett szőlőtőke vagy egyéb növény megmentésére való. Nálunk azon- | ban pár száz holdra menő gyümölcsös termésének megvédéséről lévén szó, csakis a füstöléssel tegyünk kísérletet. Azt hiszem, kisebb fagy esetén a dülönkénti általános füstöléssel eredményt érhetünk el. Nagyobb fagy ellen azonban sajnos védekezési módot ez idő szerint még nem ismerünk. Egyes gazda védekezése czéltalan, mert igen könnyen megtörténhet, hogy egy kedvezőtlen légáramlat következtében ép a nem védekező szomszéd termését mentjük meg. Lássuk már most, hogyan támaszhatunk lehetőleg sok és nehéz nedves füstöt. Ugyanis tavasszal rétgereblyéléskor összegyűjtött leveleket és mohát rakásra összehordva, meggyujtva tapasztalhattuk, hogy minél nedvesebb volt a levél, annál nagyobb és áthatlanabb a földön végig húzódó nehéz füstöt nyertünk. Ilyen le- vélzetet, nedves szalmát, esetleg carboliummal leöntött, vagy ezzel vegyitett fürészport a birtok terjedelméhez és alakjához mért távolságra több kupaczba rakva a kritikus napon akkor, mikor a hőmérő éjféltájt a fagyponthoz közeledik adott jelre, egy puskalövésre, a dülöbelibirtokosok egyszerre meggyujtják. Önként értetődik, a kupaczok elhelyezésénél a légáramlatra tekintettel keli lenni, mert minden dűlőnek meg van a maga állandó légáramlat iránya. Feltéve tehát, hogy keletről nyugatra húzódó légáramlattal van dolgunk : felesleges talán hangsúlyozni, hogy a kupaczokát a birtok keleti oldalára és ha a terület, melyet megvédeni akarunk nagy, j ugyancsak erről az oldalról a szél irányában ■ folytatva 2-2 sorosan rakjuk össze. Ha a védekezés általános, az összes gyümölcsösök egy majdnem áthatlan füstfelhőbe burkoltainak. Ezen párás, meleg füst nyújt védelmet a kisebb mérvű fagy, vagy nagyobb derek ellen. Nagyobb dombok oldalán levő gyümölcsösöket akarván megvédeni, úgy inkább a domb tetején helyezzük el a kupaczokat, mert ha csak ellenkező nagy szél nincs, a füst a rendes légáramlat és levegő nyomása folytán a völgybe húzódik le. Igen könnyen csinálhatunk mozgó füstölőket is, ezeket tetszés szerinti helyre vihetjük. Minden háznál található egy ócska dob pléh fütő, ennek tetejét levesszük s e helyett 2 — 3 vas rudacskát alkalmazunk. A fűtő tetejére mindenféle gizt-gazt teszünk s külön száraz fával alágyujtunk. A gazt vizzel leöntjük s ezáltal gőzzel telitett füstöt nyerünk. Végre alkalmazhatunk erre a czélra külön készített füsttámasztó ládákat, melyeknek tartalmát meggyujtva a vész pillanatában tetszés szerinti helyre szállíthatjuk. Hallomás szerint a gazdasági egyesület füsttámasztó ládát mintának meg is rendelt, de ez a vasutasok sztrájkja miatt sajnos nem érkezett még meg. Kétséget nem szenved: közöttünk sokan lesznek, kik a fagy ellen védekezni akarnak. Ezen itt-ott foganatosítandó védekezéstől azonban teljes sikert ne várjanak, mert ebben az esetben csak az általános védekezés kecsegtet sikerrel. Egy-egy dűlőnek nehány lelkes gazdája saját jól felfogott érdekében is bírja reá birtokostársait az egyöntetű közös védekezésre. Akár a városi hatóság, akár a gazdasági egylet avatkozzzék e dologba: ezen két faktornak a ténykedése a buzdítás és a szakszerű fölvilá- gositás adásnál tovább terjedni nem fog és nem is terjedhet. Hiábavaló lesz a legjobb akarattal történő buzdítás, ha ez siket fülekre talál. Szervezkedjünk tehát mi gazdák jó előre. A kritikus napokra készüljünk el, hordassunk össze addig a füstöléshez szükséges fentebb említett anyagokat a megvédendő területre s a mint látjuk, hogy az idő hidegebbre fordul, hordassuk szét kupaczokba a megfelelőnek talált helyekre. És ha a Gondviselés bennünket a jósolt csapástól, a fagytól, megment, az összehordással járó csekély kiadás és fáradságunk az épen megmaradt szép gyümölcstermésünk értékéből bíisásan megtérül. Ismételem tehát cselekedjünk kellő időben, nehogy elkésve tétlenségünk magát megboszulja. b. A szombat-utczai tűzvészhez. A közügyek iránti érdeklődés s Nagybánya város intézményeinek, igy első sorban a városi tűzoltóság mindinkább való fejlesztése szempontjából - a tekintetes Szerkesztő ur szives engedelmével — a szombat-utczai tűzesethez én is hozzá kívánok szólani, miután a helyettes fő- parancsnok ur ezen tűzesetből kifolyólag a tűzrendészet körül tett újításait becses lapja f. hó 21-iki számában közzétette. Nincs szándékomban a h. főparancsnok ur érdemeit, amelyek ezen lap hasábjain czikkében felsoroltattak, kisebbíteni, sőt készséggel nyújtanám ahoz polgártársaim nevében is az elismerés pálmaágát, ha intézkedései, melyet — jóllehet - ügyszeretetből tesz, nem mondanának ellent ezen város speeziális helyzeténél fogva azon hivatott- ságnak, a melyet czikkében oly fennen hangoztat. A többek között a tüzveszedelmek haranggal való jelzésének beszüntető intézkedése az, amit legkevésbbé sem helyeselhetünk. Sőt ennek végleges megszüntetését ezen város tűzfészek voltánál fogva, a lakosság vagyonbiztonságának megóvása szempontjából, ennek jól felfogott érdekében a hatóság részéről sem tartjuk megengedhetőnek. Mert tüzveszedelem idején hogyan vegyen arról tudomást a lakosság, akiknek javarésze napi munkájával másutt, ki hivatalában, ki üzletében van elfoglalva ? Hogyan tegye meg vagyonának vagy családjának megmentésére sietve a szükséges intézkedéseket, ha a tüzveszedelem szomszédjában vagy épen saját házában van s ha erről tudomást csak akkor vehet, ha munkája után hazatérve, vagyonának, házának csak romjait vagy hült helyét találja? Azt hisszük, hogy a védekezés első sorban a veszedelem által sújtottak joga és senkit sem lehet kitenni annak, hogy az őt ért vagy az őt
