Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-28 / 17. szám
TÁRSADALMI É3S SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden fréten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkeszt őség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova u közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és lindy könyvnyomdájában is: Főtér 14. Fogyasztási szövetkezet. Április 27. A szövetkezeti kérdés ismét aktuálissá lett városunkbaÁf"Napirendre hozta a tisztviselők azon törekvése, hogy szövetkezetei alapítsanak, mely a magyar gazda- szövetség Hangya nevű fogyasztási szövetkezetével szerves összefüggésben állva szolgálná a tisztviselők anyagi érdekeit. Az ily fajta szövetkezéssel szemben álláspontunkat már nem egyszer kifejtettük s bár csak önmagunkat ismételjük, a kérdés nagy fontosságánál s következményeiben való végzetes eredményénél fogva ismételten kell azzal foglalkoznunk s emlékezetébe hívnunk olvasóközönségünknek a szövetkezeti ügyről Írott sorainkat. A Hangya szövetkezetek, mely szövetkezeteknek egyike lenne a nagybányai áruház, működését ismerjük s nem lehet elvitatni, hogy e szövetkezetek alkalmas helyen s alkalmas egyének vezetése alatt igen áldásos eredményeket mutatnak föl és igen sok község, puszta e szövetkezeteknek köszönheti az uzsorától való menekülését s fellendülését. A boldogult Egán Edének, ki a ruthén felsegélési akcziót vezette, e szövetkezetek alapítása volt a legfőbb eszköze arra, hogy a felvidék becsületes népét az uzsora hálóiból kiszabadítva talpra állítsa. De mint a legtöbb üdvös akczió, elfajult s visszaéltek a szövetkezetek alapításával is. Nem elégedtek meg azon terrénummal, melyet működésüknek az élet viszonyai úgyszólván kinálva kínáltak, hanem reávetették magukat a városokra is s ezzel állami protekczió mellett egy igen hasznos, produktív osztályt: a kereskedő osztályt támadták meg megélhetési feltételeiben, a nélkül, hogy a városi fogyasztási szövetkezetek egyszersmint bár a legkisebb mértékben a közönség érdekét szolgálták volna. Nem habozunk kimondani, hogy a fogyasztási szövetkezetek a mily áldásos működést fejthetnek ki oly helyen, hol a vevőközönség egy-két szatócsüzlet uzsoráskodásra hajló üzérkedésének van kiszolgáltatva, épen oly áldástalan, romboló a működése ott, hol tisztességes keres- kededelem bonyolítja le a vevőközönség szükségleteit. Ez állításunkat a szövetkezetek működéséről kiadott statisztikai adatok, nemkülönben a kereskedelmi testületek jelentései fényesen igazolják. A statisztikai adatok igazolják, hogy községekben, pusztákon s kereskedelmileg nehezebben megközelíthető helyeken a szövetkezetek virágodnak; mig városokban tengődni is alig tudnak s a legtöbb helyütt nagy veszteséggel zárják működésüket, mely vesztességeknek kiegyenlítése természetesen a szövetkezeti tagokra hárul, kik az alapszabályok tizedik szakasza értelmében az üzletrész aláírásával a szövetkezet összes kötelezettségeiért a jegyzett egy vagy több üzletrész ötszörös értékéig szavatosságot vállalnak. Nem jelent mást e szakasz, mint azt, hogy az üzletrész aláírói, ha egy húsz koronás üzletrészt jegyeznek, már száz korona összeg erejéig szavatosságot vállalnak a szövetkezet minden kötelezettségeiért. Vagyis történjék a szövetkezetben bármi: sikkasztás, hűtlen sáHrkodás okozza a vesztességet a nem életképes" vállalkozás vagy a szakavatatlan kezelés, a szövetkezet tagjai felelősek. Vagyonukkal felelősek oly defraudácziókért vagy vesztességekért, melyeknek előidézésében semmi részök nem volt, de hatalmuk sem volt azokat megakadályozni. Igazolják állításunkat a kereskedelmi testületek jelentései is, melyek az ország minden vidékéről a legegybehang- zóbban igen sötét képet festenek a szövetkezetek működéséről. Ne higyjük, hogy a kereskedelmi testületek, mint érdekelt felek, ferdítéssel, a valóságnak meg nem felelő módon szólanának a szövetkezetekről. Korántsem. A kereskedelmi testületek is elismerik a szövetkezetek jótékony hatását ott, hol szövetkezetekre szükség van; de tagadják létjogosultságukat oly helyeken, hol a tisztességes kereskedelemnek támasztanak oknélküli versenyt. A szövetkezetek a tisztességes kereskedelemmel szemben úgyszólván teljesen versenyképtelenek volnának, ha óriási előnyöket nem biztosítana részükre a törvény, mely törvényt épen a ruthén-akczió hivta életre, de nem oly czélból, hogy a nyert kiváltságokkal a szövetkezetek a tisztességes, szolid kereskedelem ellen éljenek. Ezek az óriási előnyök teszik csak lehetővé, hogy versenytársakul megállhassanak a szolid kereskedelem melA Fröbel-gyermekkert ügye. A „Nagybánya“ tanczája. Jsten veled.. / Fehér verőfényt hint a földre Tündérkezekkel a tavasz. Ragyogó arczczal kire rátűz, Szívét dobogni érzi az. Fű, fa megindul, zengi ég, föld: Hozsanna neked kikelet! S nekem ép most kell elzokognom A gyászdalt, hogy: Isten veled! Mit is keres a tavasz itt most, Ki veszi észre mosolyát ? Csak egy mosoly volt a világon, S azóta nincs is tán világ! Húzódjatok hát vissza, búsan, Rügyek, bímbóeskák, levelek: Ha ó elment, oh tavasz, akkor Eredj te is: Isten veled ! Szávát/ Oy nili. A vámosi Fröbel-egylet választmánya már a harmadik rendkívüli ülésre gyűlt egybe, a nélkül, hogy megállapodásra juthatott volna. A helyzet szerfölött komoly volt s mélyreható válsággal fenyegette az egész vámosi társadalmat. A dolog igy kezdődött: Az inspekcziós választmányi hölgy, a ki éppen Lányiné volt (mert a választmány tagjai hetenként fölosztották egymás közt a felügyeletet), meglátta, hogy a gyermekkertben alkalmazott dada, mikor a gyermekek éppen kimenőiéiben voltak, valamit dugdos a köténye alá. — Mi az ? - kérdezte az inspekcziós hölgy szigorúan. Kisült, hogy egy fél kifli volt és két darab alma. A választmányi hölgy odaszólitotta a kisasszonyt. — Mi dolog ez ? Lopás az intézetben ? Föl kell jelenteni. A legszigorúbb eljárást követelem. Arra az öreg asszony elkezdett jajveszékelni. Ne tessék szerencsétlenné tenni. Csak ez a két almácska volt meg ez a fél kifli, semmi több, kész rá megesküdni, ezt is ott hagyták a kedves kicsikék, már nem kellett nekik. A választmányi hölgynek megesett a szive a könyörgő öreg asszonyon : — igen, ha szükség kényszeritette volna, - szólt némileg engedékenyebben.- A szükség kényszeritett, kérem alásan, a nagy szükség, a legnagyobb szükség. A fiatal választmányi hölgy nagyon komoly gondolatokba mélyedt. Ezen a dolgon segíteni kell. A Fröbel-gyarmekkert dadáját nem lehet tovább oly ínséges állapotban hagyni, hogy a gyermekek kifosztásával legyen kénytelen életét tengetni. A legközelebbi választmányi ülésen Lányinó azzal az inditványnyal állt elő, hogy a Fröbel- gyermekkert dadájának havi fizetését tizennégy forintról emeljék föl tizenhat forintra. A fölháborodás moraja zúgott végig az egész gyülekezeten. Fölemelni? Ilyesmi még soha sem történt Vámoson. A sók takarékos gazdasszony elszörnyedt. Hát nem elég, hogy minden megdrágult, a hús, a czukor, a kávé, a czipő, a kalapj? Most még a cselédek bérét is fölemeljék ? És ők maguk ? Az egyletben, a honnan a rossz példa kihat az egész városra ? És választmányi hölgy indítványoz ilyet? A kis Lányiné nem hagyta magát. Makacs asszonyka volt, ha megkötötte magát. Már most csak azért is tizenhat forint. Szégyen lenne az egyletre, ha tovább is nyomorogni hagyna egy szolgálatában álló érdemes öreg asszonyt s arra kényszerítené, hogy a morzsákat szedegesse föl, melyeket a gyermekek elhullatnak. A morzsák megindították a gyógyszerésznét, a ki nagyon érzékeny szivü volt. Istenem, egy szegény öreg asszony, a ki a morzsákat szedegeti föl a gyermekek után ! Adják meg neki a tizenhat forintot, vagy legalább a tizenötöt, vagy ha azt sem lehet, hát tizennégy forint ötvon krajczárt,
