Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-04-07 / 14. szám
2 NAGYBANYA 1904. április 7 kevés költséggel járna. Csak mintegy 2000 □-ölnyi területet (a mostani zabos földből kihasítva) kellene beültetnie füzessel. E czélra az államtól is, a várostól is kapna némi segítséget. Midőn pedig fűzvesszője volna elég, kérne egy szakembert a föld- mivelésügyi minisztériumtól a kosárfonás betanítására. Ha a gazdasági egyesület példáján fellelkesedve az egyszerű parasztnép látván, hogy hiszen az a kosárfonó ipar nem valami ördöngös mesterség s szép hasznot is hajt, akkor maga is ültetne fűzestelepeket, gyakorolná a kosárfonást s igy a gazdasági egyesület által meghonosított s betanított ipar az egyesület kezeiből alig néhány év alatt a nép kezébe menne át. A kosárfonó iparnak tehát nem hivatás vagy üzletszerű gyakorlását várjuk mi a gazdasági egyesülettől, hanem csak a kezdeményezését, a meghonosítását, annyival is inkább, mert a gazdasági egyesülettel szemben sem az állam, sem a város nem zárkóznék el a méltányos segélyezéstől. Sz. J. Winkler József. Április 6. Nagybánya város nagynevű szülötte: Winkler József sardicai v. püspök, a nagyváradi káptalan kanonokja, kit a legmagasabb királyi kegy érdemei elismeréséül sokszorosan kitüntetett, ma, április 6-án tartotta meg gyémántmiséjét. A ritka jubiláris évfordulón, mint ezelőtt tiz évvel, aranymiséje alkalmával is, gondosan elkerült minden ünnepeltetést s a legnagyobb elvonultságban mutatta be a Mindenek Urának hálaáldozatát. Pedig, ha valaki méltó az ünnepeltetésre, úgy valóban méltó arra Winkler József, ki hatvan évet töltött az Ur oltára mellett, folytonos, pihenést nem ismerő nemes munkával szolgálva iban, mert gyönge leányszivére olyan nagy teher nehezedett, hogy nem birt vele. A poezis édes bübája meglegyintette szivét s önfeledten kötözgeté össze a lánczszemeket, melyek elvezetnek addig a pontig, ahol az ő élete is hasonlatossá válik a Feledi Boris megható sorsához, kit egészen megtört a nagy fájdalom s nem volt már mit keresnie ezen a világon. A part mentén nem volt egy lélek sem; messze távolban látszott a víztükrén egy-egy elmosódó komp alakja, fausztató oláhok kompja s hallatszott elhalóan a monoton s mégis olyan szomorú dal, melylyel Erdély apró oláh faluiban siratja holdvilágos estén a megcsalt leány hűtlenné vált kedvesét. A szél a partig hozta a szaggatott hangokat, melyek könyeket varázsoltak a feldúlt arczu férfi szemeibe. — Eh, semmi érzékenykedés, végezzünk! kiáltott fel sötét elhatározással s gyors mozdulattal ledobva magáról felöltőjét, a part szélére lépett. Odalent a hullámok halk locsogással hömpölyögtek tovább, tovább . . Oh a habok csob- banása mintha hívná, hívogatná. Jer, jer, elringatunk, elaltatunk ... ide lent már nem fáj semmi . . . A feldúlt arczu férfiú megértette a csábitó, hívogató hangokat s halk sóhajjal ismétlé :- Odalent már nem fáj semmi! . . . A feldúlt arczu férfiú én voltam. Arany jubileumát ünnepeltem az állami és bírói végrehajtókkal való közelebbi összeköttetéseimnek s érthető okokból érzelmeim a Dunamente ez elhagyott helyére sodortak. hazáját, egyházát s ki e hatvan év alatt páratlanul nagy szívvel gyakorolt jótékonyságával tengersok könyet szárított fel, sok sajgó sebet heggesztett be, úgy, hogy soha sem tudta a jobb kéz, mit cselekszik a bal. Egy igazi Jézus szive szerinti főpap! Egy született filantróp ! Maga a megtestesült szerénység s akik valaha csak vele érintkeztek, soha sem fogják elfeledni szeretetre méltó egyéniségét, szolgálatra kész udvariasságát s nemesen puritán egyszerűségét. Nagyvárad, Nagybánya, Gyula, Érmindszent s a biharvármegyei községeknek hosszú sora sokszor tapasztalhatták szerető atyai szivének megnyilatkozását. Aki csak hozzá fordult, soha sem távozott tőle üres kézzel, hiszen akkor volt igazán boldog, ha jót tehetett. Nyolczvanhárom éves korában is bámulatosan nagy munkaerő; igazán el lehet mondani, hogy életeleme: a munka és jótékonyság. Amily elnéző másokhoz, ép oly rendkívül szigorú önmagához s magas életkora daczára is fiatalos kötelességérzettel végzi teendőit. Jótékonysága nemcsak elesett, nyomorba jutott embertársai segélyezésében nyilvánult meg, hanem oly alkotásokban is, melyek hosszú időkre hirdetni fogják fenkölt, nemes gondolkozását, jóságos, melegen érző szivét. Alapítványai máris megközelítik a félmillió koronát; ez alapítványok legtöbbje nevelési czélo- kat szolgál, hogy a legszegényebb szülők is képesek legyenek iskoláztatni, kiképeztetni arra érdemes gyermekeiket. Egyik legkiválóbb alkotása a nagyváradi Szent László-intézet alapítása, melyet óriási nagy áldozatokkal ő hivott életre s az ő bőkezűsége, gondoskodása tett minta, virágzó intézetté. Humánus érzelmei általános szeretetet és tiszteletet biztosítottak részére mindenha; rendkívüli érdemeiért pedig sok magas kitüntetés érte. E kiváló érdemeiért nevezték ki sardicai v. püspöknek; ezért tüntette ki őfelsége a vas- koronarenddel; ezért választották meg minden ellenkezése és vonakodása daczára a nagyváradi püspöki szék megüresedése alkalmával káptalani helynöknek. Mint káptalani helynök is annyit fáradozott egyházmegyéje érdekében, oly sok jót tett, hogy senki sem érezte a megyéspüspök hiányát. E jubiláris évforduló ünnepe városunknak is, mely már régebben díszpolgárává választotta nagy szülöttét, e polgári kitüntetéssel óhajtván viszonozni a város iránt mindenkor tapasztalt meleg érdeklődését s nem egy Ízben tanúsított áldozatkészségét. Egyesek és testületek a tervbe vett jubiláris ünnepségeken személyesen is részt akartak venni városunkból, de aki ez ünneplést nagy szerényen, a leggyöngédebb formában magától elhárította: maga Winkler püspök volt. A város közönsége nevében a nagy évfordulón Gellert Endre polgármester üdvözölte táviratilag a jubilans főpapot s az e napon tolmácsolt nagyszámú jókívánságokhoz őszinte szívvel, mély tisztelettel füzzük a magunkét is! Winkler József Nagybányán született 1821. február 17-én, régi polgári családból. Atyja Winkler Konrád, anyja Kubányi Mária volt. Hogy mennyire szerette szüleit, meghatóan bizonyítja, hogy emlékökre nagyobb alapítványt tett, hogy haláluk évforduló napján gyászmise tartassák. Theologiai tanulmányait Budapesten végezte a központi szemináriumban s midőn visszakerült egyházmegyéjébe, püspöke udvarába vette szertartónak. Két év múltán, 1844. ápril 6-án szentelték föl s miután rövid ideig káplánkodott, ismét a püspöki udvarba került mint _ szentszéki jegyző és titkár. 1845-ben már Érmind- szenten volt plébános. Hívei rajongásig szerették s e szeretetet később azzal hálálta meg, hogy templomukban egy díszes oltárt emeltetett s a plébános és kántortanitó javadalmazásának növelésére nagyobb alapítványt tett. Szaniszló megyés püspök azonban nem sokáig hagyta Ermindszenten. A központba hívta be újólag titkárnak, hol a nemeslelkü főpapnak mindenben hű követője volt. Ez időtől fényes pályáján gyorsan haladt előre. 1861-ben már kanonok, 1866-ban apát, 1890-ben sardicai választott püspök, 1899-ben nagyprépost és püspöki helynök lett. 1900-ban Nagyvárad város közönsége nagy Jó szivem s férfiúi önérzetem nem bírták elviselni, hogy a jubiláris végrehajtásnak még a költségeit is a felperes fizesse, lévén én rajtam minden néven nevezendő követelés hatatlan és hetetlen s hogy én, a született alperes csak áldásommal enyhíthessem a sajgó sebeket. Feladtam tehát magamnak a problémát: — Mit keressek én ezen az árnyékvilágon? A sors gondoskodott róla, hogy minden Andrássy- uti palotának legyen gazdája s az a gazda ne én legyek; a televényes kövér termő földekkel csupán csak a tekintetben vagyok nexusban, hogy imádott hazámnak nevezhetem, melyet őseim vérökkel szentelének meg, de drága nevem csak a költészet aranykönyveibe van beírva. Eletczélomat is elértem. Édes atyám, aki tanár és nagy nyelvész volt, csak a szanszkrit nyelvet hagyta rám, mindig csak arra intett: Fiam, csak a szanszkrit nyelv gyökereivel légy tisztában, mert az még mindig hálás talajt szolgáltat a tudományos kutató számára. Hát a szanszkrit nyelv gyökereivel is tisztában vagyok; mit keressek még ezen a világon ? — Semmit! visszhangzott a felelet ajkamon. Sötét elhatározásomat már majdnem keresztül vittem, midőn eszembe jutott, hogy illendő dolog volna öngyilkosságom okáról a nagyvilágot tájékoztatni. Csak, egy pár sorral. Kellemetlen érzés fogott el már csak arra a tudatra is, hogy a lapok nekrológomat azzal a sablonos kitétellel fejezzék be: Öngyilkosságának oka ismeretlen. — Nem, azt nem teszem, halálommal rebuszokat nem adok fel senkinek, kiáltám és írni kezdék jegyzőkönyvem egyik kitépett lapjára. Megható szeretettel vettem búcsút mindenkitől s a nagylelkűség édes érzete töltötte be szivemet, midőn frappáns point-ül az vetettem papírra, hogy ajkamon hitelezőim nevével halok meg! Igen a hitelezőim nevével! Utóvégre ez is valami s a hála a halálpillanatában is csak erény marad, Készen vagyok, hadd teljék be a keserű pohár... Még egy rövid visszapillantás az átélt szép időkre és én már csak voltam. Apropos: utolsó pillanat. — Hát a bucsulakoma? súgta szivem mélyéből egy aggódó hang. Ha az utolsó pillanatban holmi vándorszínészek megengedhetnek maguknak utolsó, legutolsó, legeslegutolsó bucsuelőadást, miért fosz- szam meg én magamat, ki oly hosszú útra indulok, egy bucsulakomától ? Minél inkább belemélyedtem e kérdés taglalásába, annál nagyobb indignáczió fogott el. — Annyi regarddal csak tartozom önmagam iránt, hanzott el önkénytelenül ajkaimon s sietve nyúltam felöltőm után. Épen jókor. Az ég ábrándos tiszta kékjét haragos, sptét felhők borították el, egymásra tolulva, viaskodva egymással, mintha titánok vívnák szörnyű harczai- kat és sürü nagy cseppekben, erős veréssel megeredt a zivatar, fölverve a parti fővény finom homokját. Sajnálattal vettem észre, hogy utolsó utamra esernyő nélkül indultam el; gyors léptekkel igyekeztem tehát csökkenteni a távolságot, mely a védő, oltalmat adó fedéltől elválasztott. A tavaszi és nvári JÜSÄSi- Szappanyos Jenő rk IU T Máj Ul 1 divatáru üzletében Nagybányán (Főtér 23-ik szám,) hol a legdivatosabb női ruha-szövetek, selymek, batistok, voilok, kretonok, szepességi vásznak s más egyéb e szakmába vágó czikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. - Áruim kizárólag hazai gyártmányúak. —------------------------------- —
