Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-14 / 2. szám

1904. január 12: 3 NAGYBÁNYA pedig a polgárságnak ily alkalmakkor való meg- tisztelése volna a kezdeményező lépés ama ál­landó panasz megszüntetésére, mely kaszinó estélyek, konczertek, műkedvelői előadások s más bálok stb. rendezése alkalmával mindunta­lan felhangzik, hogy: a polgárság mindenből ki­vonja „magát. Örömmel konstatáljuk, hogy az Ifjúsági Kör tagjai tömegesen jelentek meg a polgárság bálján és legkevésbbé sem volt okuk azt meg­bánni. Nyolcz óra volt, midőn felhangzott a csár­dás első akkordja. Minő bájos kavarodás támadt egyszerre! Mindenki a podium felé sietett pár­jával s tüzes jókedvvel ropták a tánczot a szilaj ütemekre, melyeknek vége-hossza alig volt, mert kétszer-háromszor is megujrázták. Es ez a tüzes, hamisítatlan jókedv egy pillanatra sem lankadóan tartott kivilágos-kivir- radtig, sőt akkor is igen igen sokaknak úgy tetszett, mintha épen e napon sokkal korábban virradt volna ^ . . . A négyeseket nyolczvan pár tánczolta; e hosszú kigyodzó vonal nem is fért el a nagy­teremben, hanem felszorult a színpadra is. Az uj vendéglősnek e bálon volt először alkalma nagyobb társaság előtt bemutatni kony­háját és borait. Konstatálhatjuk, hogy úgy kony­hájával, boraival, mint a pontos kiszolgálattal általános megelégedést és elismerést vívott ki. A bál összes bevétele 543 K és 20 fillér volt, melyből 275 K 80 fillér tiszta jövedelem esik az iparos ifjúság önképzőkörének. Jegyeiket megváltották és felül fizettek: Pokol Elek és Stoll Béla 10 —10 koronát, Mo­dern és Breitner (Budapest) 5 koronát, Egly Mihály, Vigh László 4-4 koronát, Abrugyán Antal, id. Klement Károly, Kazamér János, Miszti Lajos, Fuchs Fábián 3-3 K, Kovács Ist­ván, Hoffmann Árpád, Szincsán Lászlóné, Sipos L. kereskedő, M. Gyirászin János, Nánássy István, Rónai Géza, Troplovits Márton, Gyöngyösy Gyula, Boda Gyula, Beregszászy Kálmán, ifj. Nagy Ist­ván, Klein Herman, özv. Draveczky Jánosné, dr. Weisz Ignácz, Wienerberger Géza, Zelinger L., Incze G., Frits S. 2-2 K, ifj. Incze József, Vajda Mihály, Grünfeld Adolf, Glavitzky Károly, Mendihovszky József, dr. Winkler Jenő, Sroll Géza, Szappanyos Jenő, Lakatos József, Fede- rovszky Kálmán, Iring Pál, Jancsovits József, Kupás Mihály, Galló Antal, Roszler Etel, Mor- vay és Undy, Rácz József, Steinfeld Adolf, Kornis Ernő, Bencsik Lajos, özv. Marián Jánosné, Radó Andor, Kováts Lajos (kovács) 1 -1 K, Pretóry Mihály 80 fillér özv. Sipos Sándorné, Kováts Mihály, Neufeld Jenő 60 fillér, Török Antal, Sztupár Károly 40-40 fillér. Szerencsétlenség a láposi kompnál. Kovás község határában, a láposi komp­nál yizkereszt napján nagy szerencsétlenség történt, melynek egy súlyosan sebesült áldo­zata van. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a veszély pillanataiban gyorsan érkezett segítség, mert külömben emberélet is áldozatul esik a katasztrófának. A kompnál történt szerencsétlenség annál megdöbbentőbb és vérlázitóbb, mert hasonló katasztrófa már az előző években is, sőt ez évben is többször fordult elő, anélkül, hogy megtétettek volna a kellő intézkedések az ál­landóan fenyegető veszedelem elhárítására. Ez az útvonal, mely Nagybányát Magyar- Lápossal és Kápolnok-Monostorral köti össze, a vármegye egyik legnagyobb forgalmú utai közé tartozik s érthetetlenül csodálatos, hogy az évenkint megismétlődő szerencsétlenségek daczára sem történt semmi intézkedés arra, hogy Kovás községnél a Lápos vizén való átkelés kellő biz­tonságban történhessék, mely átkelés főleg tél idején, éjszakai sötétben valóságos réme az utazó közönségnek s a vásáros népnek. Ez az ut viczinális útvonal, de a vármegye tulajdona a komp, - mely azt bérletileg kezeli. Az 1890. I. t.-czikk 116-118 szakaszai s Szatm ár vármegye 22.— 1873. évi szabályren­delete, mely kormányhatósági jóváhagyással van ellátva, szigorú intézkedéseket rendelnek el a kompon s a vizen átkelőket fenyegető vesze­delmek elhárítására. Ez intézkedéseknek azon­ban sem a bérlő, sem a révészek érvényt nem szereztek. Senkisem gondoskodott arról, hogy a be­fagyott Láposon közlekedésre alkalmas ut ké­szíttessék, sem pedig arról, hogy ha a jég nem elég erős, feltöressék és gázlók készíttessenek. Vagy pedig ha ez sem lett volna lehetséges, a közlekedés kompon történjék. Minderről a bérlő nem gondoskodott, sőt azt sem tartotta szükségesnek, hogy vásár idején révészeit az útvonalra állíttassa s figyelmeztesse az utasokat, hogy az átkelés a jégen hol veszélyes, hanem kompot, révet, révészlakást magárahagyva, az utasokra bizta, hogy maguk próbáljanak szerencsét. Ha ily nagyfokú mulasztások a bérlő részé­ről nem történnek, a szerencsétlenségnek bi­zonyára elejét lehetett volna venni, de okvetlenül be kellett annak következnie, mikor a vásáros nép, kik a szeszélyes Lápos vizét s medrét alig ismerik, teljesen magára volt hagyva, hogy maga, minden útbaigazítás nélkül keressen a befagyott folyón átjárót. Vizsgálat nélkül ez az ügy nem maradhat, valamint nem maradhatnak kártérítés nélkül azon utasok, kik a szerencsétlenségből kifolyólag nemcsak testi épségükben szenvedtek sérüléseket, de vagyonilag is érzékeny káruk van. A szerencsétlenségről a következőket jelent­hetjük : A vizkeresztnapi kápolnok-monostori vásárra városunkból igen számosán mentek el, kik Kovás községnél a Lápos befagyott vizén, a szekér­nyomok által tört csapáson mentek át. Menet az átkelésnél mi baj sem történt s a jég elég szilárdnak mutatkozott. De már ekkor feltünk a vásárosoknak, hogy a révész lakása elhagyatott, üres és senki sincs a révészek közül a parton, hogy az átkelőknek útbaigazítást adjon. Délelőtt ment át kocsin a befagyott Láposon Gábor Sándor m. kir. főerdész is, kinek Kováson volt hivatalos dolga. Visszajövet Gábor Sándor főerdész kocsija érkezett meg legelőször a Láposhoz. Úgy dél­után 3 óra lehetett, midőn át akartak hajtatni a befagyott folyón. A kocsis rá is hajtott a jégre, de Gábor főerdésznek feltűnt, hogy a Lápos túlsó oldalán mintegy két ujjnyi viz borítja a jeget, melynek délelőtt nyoma sem volt. Óvatosságból tehát le­szállóit a kocsiról s gyalog ment. Midőn a kocsi a túlsó parttól mintegy 5-6 méternyire haladt, a jég egyszerre hatalmas robajjal leszakadt s a lovak a két méteres víz­ben elmerültek. A kocsit a jég közé került ten­gelyek tartották fent. A lovakat nagy erőfeszítések után valaho­gyan kimentették, de a kocsit sehogyan sem tudták kivontatni, mert segítség, daczára a foly­tonos jeladásoknak, kiabálásoknak sehonnan sem érkezett. A dermesztő hidegben másfél óra hosszat kellett várakozniok, mig vásárosok jöttek, kiknek segítségével a kocsit sikerült a partra kivontatni s Gábor főerdész folytathatta útját. Gábor főerdész már ekkor úgy nyilatkozott, hogy aligha nagy szerencsétlenség nem fog tör­ténni, mert nincs senki, ki a vásárosokat fi­gyelmeztesse a veszélyre. Sejtése beteljesedett. Sötét este lett, midőn a vásárosok Kápol- nok-Monostorról Kovásra érkeztek. Az első csoportban Bottyán Géza, Kegyes Árpád, ifj. Incze József és Virágh István sze­kerei jöttek. Az első könnyű bricskában ültek: Bottyán Géza, Incze József és Kegyes Árpád. A sötétben gyanútlanul hajtottak rá a jégre, melyen délelőtt is általmentek s nem látták a nagy szakadékot, mely elébük tátongott. A szakadéknál egyszerre a lovak lesülyed- tek s nagy rántással a bricskát f elf ordították. Incze József és Kegyes Árpád a nagy esés­ben a szakadékon kívül ajégre estek, mig Bottyán Géza a vízbe esett s a szekér ráfordult, úgy, hogy egészen elmerült. A szörnyen válságos pillanatokban Incze József, Kegyes Árpád, nemkülönben Virágh István, ki hátul jött szekerével, nagy elszántság­gal azonnal Bottyán segítségére siettek s hónal­jig gázolva a jeges vízben, nagy erőfeszitések után sikerült is Bottyánt a szekér alól kimen­teni, ki feltétlenül odaveszett volna, mert a nagy teher alatt mozdulni sem birt. Majd azután a lovak kiszabadításához lát­tak; nagy hirtelen elvágták az istrángokat s csak igy sikerült megmenteni a félig megdermedt páriákat. A szekér a portékával bent a vízben maradt s a dermesztő hidegben, mely pár pilla­nat alatt csonttá fagyasztá a vizes ruhákat, kísér­letet sem lehetett tenni a szekér kihúzására. A szekeret csak másnap húzták ki a vízből nagy ügygyel-bajjal. Mig Incze József, Kegyes Árpád, és Virágh István a lovak kiszabadításával bajlódtak, Bottyán Géza a csontig metsző hidegben vizes, fa­gyos ruhájában szaladni kezdett, hogy meg ne fagyjon. Ekkor történt a második veszedelem. A síkos országúton elcsúszott s két helyen lá­bát törte. Ebben a szörnyű helyzetben negyed órát töltött a havas országúton, mig társai meg­érkeztek s szekérre tették. Szakállason azután Tárcza János birtokos vendégszerető házában száraz ruhához jutottak s a kiállott izgalmaktól halálra fáradtan érkez­tek haza. * Valóban csodák-csodája, hogy a rettenetes hidegben a fürdő s az azt követő ut vizes ru­hában nem ártott meg egyiküknek sem. Csupán Bottyán Géza lett súlyos beteg. Óriási láza tá­madt, de dr. Kádár Antal gondos kezelése mellett már túl van a veszélyen. Mint orvosa konstatálta, lába két helyen eltört s ezzel még huzamosabb ideig kell az ágyat őriznie. * Lapunk zártakor vesszük a szenzácziós hirt, hogy a láposi kompnál voltaképen nem szeren­csétlenség, hanem merénylet történt. A vastag jégén a szakadékot előre kiszámitottsággal ké­szítették elő ismeretlen tettesek, hogy Gábor Sándor főerdészt veszedelembe csalják. így ért­hető meg azután az, hogy a vastag jégkéreg, mely délelőtt szilárdan állt, délutánra már egy könnyű kocsi alatt is összeroppant. A bérlőt ez esetben még nagyobb felelősség terheli, mert az átjárót őrizetlen hagyta. A merénylet ügyében, melyről Kovás köz­ségben is beszélnek, széleskörű vizsgálat in­dult meg. HÍREK. Január 13. Személyi hírek« Szőke Jánosné, Szőke Béla h. plébános édes anyja Szatmárról állandó tartózko­dásra Nagybányára költözött. - Thorma János festő­művész Budapestről hosszabb tartózkodásra Parisba utazott. Olvasóinkhoz. A második évfolyamnak 2-ik számát veszik most imhol olvasóink. Egy év szerfölött rövid ut még egy lap életében is, de elég arra, hogy kihívja a bírálatot, vájjon a lap valóban hézag­pótló-e, életképes-e s főleg beváltotta-e azon ígéreteket, melyeket megindulásakor zászlajára irt? Az a mélyen megtisztelő s valóban páratlanul álló támogatás, mely­ben rövid pályafutásunk alatt részünk volt, arról győzött meg bennünket, hogy helyes utón haladunk, hogy eszméink, czéljaink, törekvéseink, melyek szeretett szülőföldünk szellemi és anyagi előhala- dásának előbbrevitelében csúcsosodnak ki, olvasó közönségünknél erős visszhangra találtak. A második év útjelzőjénél állva csak ismételhetjük, hogy híven, becsüle­Vár=uíczai műtermében fogad d. e. 8—12=ig, d. u. 2—5=ig. Mindazok, kik közreműködését sürgősen igénybe venni óhajtják, felkéretnek, hogy műtermét mielőbb felkeresni szíveskedjenek, mert február hó közepén hosszabb külföldi tanulmányútra indul,

Next

/
Thumbnails
Contents