Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-07-30 / 25. szám
X. évfolyam. 1003. julms lió 30. TÁRSADALMI 3E3S» SZSFinODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, ». negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. - Kiadóhivatalitfj|d-utcza (Bay-ház), hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadókhoz küldendők. Kénsavgyár Fernezelyen. Julius 29. A fernezelyi kohótelep nemcsak a kincstári és magánbányászat kiválóan fontos érdekeinek szolgálatában áll, hanem szocziális szempontokból is eléggé meg nem becsülhető hivatást tölt be e vidéken, hol az elesett szegénysorsu lakosságnak a bányaművelésen kívül alig van valami más keresetforrása. A kohótelepnek fenállásához s virágzásához városunknak tehát nagy érdekei fűződnek; másrészt pedig a nagy arányokban kibővített és kiépített fernezelyi kohó sürü és nehéz füstje, mely kéndioxidot tartalmaz, nemcsak a vegetáczióban okozott érzékeny károkat, hanem alkalmasnak látszott arra, hogy a városunkban időző idegenek körében talán tulon túli aggodalmakat, félelmet keltve, megakaszsza Nagybányának nyaraló és fürdőteleppé való fejlesztését. A város és vidékének legéletbevágóbb érdekei jöttek igy hatalmas összeütközésbe, melyek bármelyikének feláldozásával igen nagy, talán pótolhatatlan vesztesség háramlóit volna városunkra. Megoldási módozatot kellett tehát keresni, hogy a város mindkét irányú létfeltételei megóvassanak. Kitűnő szakférfiak közreműködésével sikerült is egy oly megoldást találni, mely mig lehetővé teszi a kohótelep fenállását j s a leghatalmasabb arányokban való fejlődését, másrészt egyszer s mindenkorra úgy a vegetáczióra, mint az egészségre ártalmatlanná nyűgözi a mérges gázokkal telitett kohófüstöt. Ez a megoldási módozat egy kénsavgyár felállításának eszméje volt. Azon nagy költség, melybe a kénsavgyár felállítása kerül, meglehetősen aggodalmasnak és kétségesnek tüntették föl eleintén a kénsavgyár felállításának lehetőségét. De mindjárt tetszetőssé és kivihetővé vált az eszme, midőn a bányaigazgatóság szakférfiai a kénsavgyárat vegyi termények (műtrágya) gyártásával kombinálták s igy a kohófüst elleni védekezés végső eredményében mint hasznos és jövedelmező iparág jelentkezett:' A város képviselőtestülete ily értelemben irt fel a m. kir. pénzügyminiszterhez s örömmel jelentjük, hogy a város kérelme meghallgatásra talált. Lukács László pénzügyminiszter a város kérelmének teljesítését a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság véleményezése alapján kilátásba helyezte, illetőleg a kénsavgyár s az ezzel kapcsolatos műtrágyagyár felállítását elvben elfogadta, csupán csak azon feltételt kötötte ki, hogy a pénzügyi kormányzat nem akarván versenyt támasztani a magán vállalkozásnak, először a magánvállalkozók és gyárak hivassanak fel a kénsav és műtrágyagyár létesítésére; ha pedig magán vállalkozó nem akadna, az esetben a kénsav é§ műtrágyagyárat felállítja maga a kincstár. A fernezelyi kohónál kicsúcsosodó legvitálisabb érdekeink tehát nemcsak összhangzásba hozattak, de összhangzásba hozattak úgy, hogy a vidék lakói egy hatalmas keresetforrással gyarapodtak. Hogy pedig a bel és külterjes mezőgazdaságra nézve a szomszédos közelben egy műtrágyagyár felállítása mit jelent, azt gazdaközönségünknek talán felesleges fejtegetnünk. Midőn Lukács pénzügyminiszter leiratát hálás érzelmekkel tudomásul vesz- szük, nem mulaszthatjuk el, hogy legteljesebb elismeréssel és köszönettel ne adózzunk azon férfiaknak, elsősorban Neubauer Ferencz kir. bányaigazgatónak és Oblatek Béla kir. főmérnöknek, kiknek szaktudásuk s a város iránt érzett jóindulatú szeretetük lehetővé tették e nagy- fontosságú kérdés ilyen szerencsés megoldását. É. M. A „Nagybánya“ tárczája. Örök mosoly. Örök mosoly van ajkadon, Szemedbe' büszke fény ragyog; Redő, mit vés a fájdalom, Nem árnyékolja homlokod. Fényes lap lelked, honnan a Hiúság, önzés messze-távol; Csábos reménynyel álmodol Rozsás jövőről, boldogságról. Maradjon is csak e mosoly, Örök derű, ajkad felett; A sors, a kemény, mostoha., Re ne felhőzze kék eged. Redőtlen, tiszta homlokod Szellő ne bántsa, szél ne érje: Csábos reményű álmodat Legszebb valóság vonja fénybe! Szentesi Lajos. Rákóczi fölkelésének előzményei. Az 1703-iki fölkelés gyökérszálai a vasvári béke korába nyúlnak vissza. A vasvári békét követő Wesselényi-féle összeesküvés megnyitja a nemzet és a dinasztia között a csaknem félszázados fegyverküzdelmet. Midőn I. Lipót trónra léptével a török végveszedelemmel fenyegette Erdélyt és ennek fejedelmét II. Rákóczi Györgyöt, a bécsi udvar a portától való félelmében veszni hagyta Rákóczit és Erdélyt és csak akkor tökélte el magát a háborúra, a midőn a török sereg már Magyar- ország felé özönlött. A török had 1664. äug. 1-én Szent-Gotthárdnál vereséget szenved és tíz nap múlva Lipót Vasváron oly békét köt a nagyvezérrel, a mely a szorongó hazafiak minden reményét sírba dönti, mert ennél szégyenítöbb, lealázóbb békét vesztett csata után sem lehetett volna kötni. A megvert török minden akarata teljesül. Erdély trónján megmarad kedvencze: Apafii Mihály. Birtokában marad Nagyvárad, a múlt évben elveszett Érsekújvár; Székelyhidat lerontatja, Ujzrinvár felépítését megtiltja. Egy szóval a zsitvatoroki béke óta bekövetkezett állapotokat még sanyarúbbakká tette. A magyarok keze meg volt kötve, míg a török kénye-kedve szerint garázdálkodhatott. Ötvenöt év alatt 1606 - 1661-ig 40 várat építettek a törökök a magyar határokra, 150 mértföldnyi területet jártak be rabolva, sarczot szedve s évenkint tízezer embert hurczoltak keserves rabságra. Egy-egy török kézen levő vár rémületben tartotta az egész vidéket. Török urai egyre nyomasztóbb adózással szorongatták a parasztságot vagy ellenszegülés esetében a falvakat felperzselték, lakóit kardélre hányták. Az 1664-iki hadjárattól várta a haza népe a szabadúlást, az a csúfos béke azonban minden reményt meghiúsított. Az óhajtott szabadúlás helyett újabb megalázások, újabb gyötrelmek és szenvedések vártak hazánkra. A török rá van szabadítva az országra, kegyetlen dúlásaiban, fosztogatásaiban nem ismer határt, Egész vármegyéket pusztít ki. Szatmárban Károlyt és vidékét, mert ismételt felszólítására sem akar meghódolni, 1672-ig kilenczszer dúlja fel. A törökkel versenyeznek a pusztításban a német zsoldosok, a kiket az udvar a magyar várakba telepít. És ez a német őrség, még a töröknél is szörnyűbb réme a szegény népnek, úgy, hogy a végsőkig gyötört szegénység elkeseredésében a török oltalmát kéri ki. A zempléniek az egri basa segítségéhez folyamodnak a német kiverésére. „Inkább Allah, mint Wer da!“ sóhajtják az elkeseredettek. A törökön és a németeken kívül még a végbeli magyar katonák is ostorozzák a vidéket. Ezek ugyanis, mivel fizetésükről az udvar megfeledkezik, nyomorukban arra vetemednek, „hogy mint a sáskák, elpusztítsák a földeket, nem hagyva rajta semmi élést, marhát, lovat, juhot és semminemű jószágot.“ Fokozzák a nép szenvedéseit a lelkiismerete ellen intézett támadások: az erőszakos térítések, a melyek a protestánsoknak a zsoldos had és a török pusztításainál is nagyobb fájdalmat okoznak. A protestánsok már Lipót trónraléptével nehéz helyzetbe jutnak. A vallásüldözés, a mely nem szolgálja mindig a vallás eszményi czáljait, egyre féktelenebbé válik. A főurak áttérése a katholikus vallásra, a megyék katholizálása, a földesúri jus reformandi, a melynél fogva a földesurak vallásukat rákényszeríthették job-
