Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-07-23 / 24. szám
2 1903. julius 23 Gyümölcsvásár. Julius 22. / Erik a gyümölcs, gazdaközönségünknek hónapok óta remegve várt drága kincse, a melyet féltve őrzött jégtől, fagytól, bogártól és a jó Ég tudja, mely elemi csapásoktól. Érik a gyümölcs, melynek fáját a gazda gondja nevelte s a melynek minden levelén aggodalmainak verejték csöppje 1 csillog. Es csodálatos gúnyjára a sorsnak, a megérett jószág haszna mégsem az ő ölébe hull, hanem a kapzsi ügynökök martaléka, kik kilesik a pompás alkalmat, hogy harácsoljanak s a tájékozatlanságában gyámoltalan gazdát a szó rideg értelmében kizsákmányolják. Ez idén meglehetős a termésünk, baraczkban, szilvában, almában. A közel és távol vidéken nem termett s az igy előállott nagy kereslettel a dolog rendje szerint magas árakat kellene elérnünk. Mondják, hogy egynémely sorskegyeltje meg is kapta termésének méltó árát, de á javarésze tájékozatlan, ide-oda kapkod, nem tudja hol, mikor és mily áron értékesítse s e fejvesztettség közepette utóvégre is potom áron vesztegeti el gyümölcseit. A kitűnő fajtájú egy és ugyanoly minőségű Sándor-baraczk kilóját például 10 krajczártól állítólag 80 krajczárig értékesítették gazdáink. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy a ki nem tudta a módját, attól kizsákmányolta a szenzál tiz krajczárért, a ki pedig összeköttetésekkel rendelkezik, annak a legmagasabb napi áron kelt el a gyümölcse. Sehol a világon nincs úgy kiszolgáltatva a gazdaközönség az alkuszok zsák- mányolási dühének, mint éppen Magyar- országon, a hol a jómagával tehetetlen gazda publikumot a prédára éhes szenzálok N AGY B A N YA V ................ ■"! I és terményuzsorások raja környékezi. Ez | ! teremtette meg minálunk az agrár és i merkantil törekvések kiélesedett harczát, a melyben, a mig világ világ lesz, mindig a mi gyönge és védtelen gazda közönségünk a vesztes. A szenzál pedig eltűnik, a mikor a kapzsivágyát kielégítette, de a gazdapublikum itt marad, hogy teljesítse polgári kötelességeit, fizesse meg a hajaszálán sem számlálható adóit és huzza az igát, mig össze nem rogy alatta. Szemesé a világ, mondja a közmondás. Ha az egyik ügyesebben, előnyösebb árak mellett értékesíti, tegye meg a másik is, mert ha nem tudja, a neve gyámoltalan és megérdemeli a sorsát. Csakhogy nem igy áll a dolog. A mi gazdaközönségünk szegény emberekből, javarészben kisiparosokból és olyan elemekből áll, a kik műveltségi állapotuk, foglalkozásuknál fogva tájékozatlanok a világpiaczon. Nem ösmerik annak változó viszonyait, árhullámzásait és sokszor fogalmuk sincs róla, hogy kinél, hogyan és mily módon értékesíthetik terményeiket. Csakis igy eshetik meg, hogy egy és ugyanazonos árut 10 krajczártól 80 krajczárig adnak el egy és ugyanazon keresleti viszonyok között. Az értékesítés helyes és czélszerü módja az egész világon szabályozva van és a külföldi gazdák legtöbbjénél szövetkezeti utón gyakorolják. Az eladók szóba sem állanak az egyes vevőkkel, hanem a szövetkezetekhez szállítják be terményeiket, a melyek egyenes összeköttetéseik révén s a tömeges szállítás által úgyszólván döntő befolyással bírnak az árak megállapításánál ; s igy az egyes termelőt kifosztani nem engedik. Minálunk e szövetkezeteket megfelelőképpen pótolhatná gazdasági egyletünk, Ez a derék egyesület, mely az ujabbi időben annyi szépet és jót produkált, ne csak a nemes ojtványok szaporításával és elültetésével szerezzen érdemeket, hanem ha már gyümölcserdőket varázsolt e város környékére, gondoskodjék arról is, hogy az érett gyümölcs értéktelenül a porba ne hulljon. A gazdasági egyesület tanulmányozza a gyümölcspiacz viszonyait, szerezzen összeköttetéseket s közvetítésével hozza a tisztességes vevőt az eladóval egyenes érintkezésbe. Ily módon tudni fogja az eladó, hogy kihez forduljon, ha terményeit becsületes áron eladni kívánja, meg lesz nyugtatva, hogy nem csapták be s viszont az eleiadásra szánt áruk egyforma jó minőségével, mennyiségével piaczunk hírnévre fog szert tenni, a hova szívesen fordulnak a bel- és külföldi gyümölcskereskedők. Meg lesz belőle az erkölcsi haszna és ezenfölül az anyagi is, a mely a közvetítésért vett mérsékelt dijakkal gyarapíthatja az egylet pénztárát. Tanulmányozza az egyesület a gyümölcsfajok csomagolási módját, nyújtson erről felvilágosítást az érdekelteknek, szerezzen be nagyobb mennyiségben és igy jutányos árért szállító kosarakat, gondoskodjék arról, hogy a vonatnál a kellő számú gyümölcs-kocsi álljon rendelkezésre, szóval ragadja magához a közvetítést, a melylyel eredményesen tetézheti be sokoldalú hasznos tevékenységét. Mindezt senki sem követeli az egylettől ingyen. A gazdaközönség szívesen megfizeti annak mérsékelt dijját, sőt hálás is lesz érette, mert hisz ama méltányos százalék, a melyet az egyletnek ró le, még mindig csekély hányada ama horribilis összeE jelenet örökké emlékemben fog élni; mintegy négyszázan lehettünk jelen a díszteremben, de azt hiszem, az öröm, a boldogság, hitbuzgóság vagy meghatottság hatása alatt egyikünk szeme sem maradt szárazon. En tudom, hogy sírtam. A mintegy fél órai fogadtatás alatt alkalmam volt megfigyelhetni a pápát. Magas szikár alak, akin a hetvennyolez év nem látszott, bár arcza a sok izgalmas ünnepeltetés hatása alatt némi kimerültséget árult el, de csak addig, mig nem beszélt. Különben szép öreg arcz, melyet a világos kék szem fiatalos tüze dominált. Halvány arcza beszéde alatt mind jobban jobban megélénkült s mire szónoklatát befejezte, egészen kipirult s eltekintve galambősz gyér fürtéitől, alig 55 — 60 éves életerős ember benyomását tette ránk. Tiszta fehér selyem papi ruhába volt öltözve, fején kis fehér kapuciummal. A szintén fehér czingulusának egyik végén a XIII-as szám, a másikán egy nagy L. betű volt arany szálakból bele szőve. Fehér nyári keztyüt viselt, melyeken egy-egy kis kereszt volt bele hímezve, bal kez- tyüs kezén pedig egy hatalmas smaragd gyűrű csillogott. Lábán fehér selyem czipő, melyek egyikén egy nagy sárga topáz kövü értékes kereszt látható. E keresztet és nem mint a közhitben tévesen el van terjedve, a pápa lábát csókolják fogadtatás alkalmával a hívek ezrei. Rómában létem alatt hallottam, hogy e kereszt a czipő fején hajdan I-ső Leó pápa tulajdona volt s mint ereklyét őrzik e szent életű pápától. Azt is hallottam ugyanakkor, hogy minden pápa egy-egy ily ereklyét választ e czélra, mely valamely hasonnevű elődjétől a pápai kincstárban őriztetik. Különben közülünk senkit sem bocsátottak sem kéz, sem a czipőn lévő ereklye csókolására. Őszentsége a sok ünnepeltetés és fogadásoktól, melyek már hetek óta nap-nap után tartottak, rendkívül ki volt merülve s a magyar zarándoklatunk fogadása után még a nagy követek fogadása volt két órára a napi pogrammra kitűzve. A vörössárga csikós, bő bugyogóban lévő igen elegáns svájezi alabárdosainak sorfala között udvarával és kíséretével, melyben bíborosok, egyházi rendek generálisai, főpapok s az úgynevezett fekete arisztokráczia több kiváló tagja, számszerint mintegy huszonötön lehettek, lelkes éljenzéseink közben kivonult, otthagyva bennünket egy fenségesen szép és örökké emlékezetes tünemény varázsa alatt. Másnap még egyszer alkalmunk volt láthatni a pápát Szt. Péter templomában, hol több mint ötvenezer névre szóló belépő engedély alapján bejutott hivősereg jelenlétében 1888. január elsején délelőtt tiz órakor hálaadó misét mondott a Szt. Péter relikviái felett épített oltárnál. Mise után hat bíborvörös bársonyban lévő pápai lakáj hord- széken a templomban körülvitte, mely alatt folytonosan áldását osztogatta az ájtatos hívőknek. Ekkor egy oly hatalmas óváczióban volt része, hogy azt hittem, a Michel Angeló örök remeke: a Szt. Péter templom reánk szakad. Az ötvenezer emberben a világ minden kath. nemzete képviselve volt s mind a saját nyelvén és lelkesültségének igaz melegével kiáltotta felé: Éljen a pápa! E hangtömeg képes volna a világi hatalmak ágyúit tulbömbölni s meggyőzött bennünket, hogy a szív szeretete, a vallás tisztelete, a kegyelet ápolása és nem a világi uralom adja meg tekintélyét a pápaságnak. Isten végtelen kegyelme az akkor már hetvennyolez éves egyházfejedelmet még tizenhat évig megtartotta hivatása magaslatán híveinek szeretete és rajongó tisztelete között. Egyházát hatvannyolez éven át szolgálta, hivatását isteni akarattal betöltötte. Megnyugvással ment át az örökéletbe, hová a népek millióinak szere- és áldása kiséri. Moldovín Liszló. ¥ Apróságok XIII. Leóról. A pápai szék betöltése sok ceremóniával jár. Fővárosi lapjaink unos-untig hozzák a sok szertartás leírását. E szertartások közé tartozik, hogy a megválasztott pápát a bíborosok doyenje megkérdezi: elfogadja-e a választást ? A pápa igenlő válasza után leveszi fejéről a kis bíboros kapuciumot s egy praelatus, ki már azelőtt is biborosjelölt volt, a pápa fejére teszi a fehér kapuciumot annak jeléül, hogy ő e percztől kezdve Krisztus földi helytartója. Ez aktus után a pápa saját bíboros kapuciumát átnyújtja a praelátusnak, a mi által ez utóbbi tagja lesz a bíborosok magas testületének. XIII. Leo pápa azonban midőn látta, hogy megválasztása után a fehér kapuciumot oly Nyári újdonságok érkeztek szalma kalap, czipő, ing, gallér, kézelő, nyak- ....— kendő és mindennemű divatczikkekből -------------RADO AN DOR czipő-és férfidivatáru-üzletében Nagybányán, a Főtéren. ......................... — Villany zseblámpák darabja I frt 60 krajezár, úgyszintén hozzávaló telepek kaphatók. *1....... —
