Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-12-31 / 47. szám
X. évfolyam, 47-ik. ssá.m. 1900, c3.eosBexxklb@±> Iió Ol. ^^o.s^xxa.xjöeuex és szÉPirtODALMi xxiEsx^xxj.ja.x». S5SSUB2? aeacscm; v,afa«im. *. *»*fcgssgg«»gre*atotogaéx*^ atte^.^^«reMBR^«CTaaasagBiKaac^^ 11 iiiiiia aaagawwwMraMiiHWii' n*MB*Mwai——hmm——i——M——MB íilőfi/etési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: i Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapnegyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' ^ y _.. . .... / T _r . közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, rvlac:je13nik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. X_j j_j x 1V1111 Ki X. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Fótér 14. Az újév. Deczember 30. A Szilveszter-nap alkonya s az újév hajnala bár természetű eg nem üt el a többi alkonyat vagy hajnalhasadástól, mégis mily lehangolólag hat amaz s a megújhodás érzésével emez. Régi krónikások az idők viszontagságai szerint bánatos vagy vig hangulatban, de mindig reménységgel igazolják köszöntöttnek az évfordulót. — Nem hiányoztak a világvég hirdetői sem, mi ép e napon sújtotta legjobban a kishitüeket, mig 1516-ban a lateráni zsinat ennek hirdetését átok alá nem helyezé. A 17-ik század végén már általános szokássá lett a köszöntés és ajándék főként jegyzéknaptár alakban, hogy ez az év folyamán emlékeztetés mellett feljegyzésekre is használtassák. Egy ilyenen maradt meg Erzsébet Sarolta orleánsi herezegnő feljegyzése 1698-ból, ki szerény viszonyai daczára értékes ajándékokkal lepte meg övéit, de ezt pazarlás nélkül csak úgy tehette, miként írja, hogy talált részletfizetésre is eladót. Változtak a századok, de nem az emberek érzései s igy mi is még fiatal korban eleget véltünk tenni, ha a Szilveszteréji mulatság tánczát a XII-ik óra ütésre pontban megszakítva a Szózat vagy Himnusz rázenditésével igazolt hazafias érzéssel léptünk át az újévbe, mig később az évek viharaitól mind jobban megtépett kedélylyel mindinkább a kötelességek jegyzéknaptára jön önkénytelenül kezünkbe lapozás alá s belátjuk a fenti herezegnő eljárásának mai aktuálisságát, — mert hi- | szén érzelmünk minket is áldozatra készt, de nem lévén kellő anyagi erőnk — a köznek szánt munkát mi is csak részletbeosztással, azaz mintegy részletfizetéssel tehetjük jövőnk s utódaink jólétének biztosítására. Az életviszonyok sulylya üzletivé teszi életünk s önkénytelenül tárja elénk az évváltozás a mérleget, mi legjobban igazolja a tartozás és követelés lényegét s ezzel azon óriási hiányt, mit a közdolgokban pótolni kötelességünk. Mérleg nélkül nem biztos gazdálkodásunk, mert ez tükörként mutatja állapotunk s ezzel figyelmeztet, hol, miként és mire kell törekednünk s igy miután e lap a közügyét bir hivatással szolgálni, készséggel teszem vita alá a mérleget s vonom le abból a teendőket. Az elemi oktatás, a közegészségügy, a közlekedés, a gyümölcs értékesítés, az iparügy, a városi építkezés, a beosztás, a kohó füst veszélye, a hitelügy, a közbiztonság és cselédügy mindannyi fontos ága a városi élet fejlődése s a megélhetés könnyebbitésének, úgy, hogy ezek állandó gondozást igényelnek, még akkor is, ha i helyes mederben vann á tartva, de mind- ! ezek állapotával m,‘V'' elégedve? i Aligha; s igy ha volt a javításra eddig is I törekvés, belátva a nagyobb ténykedés szükségét, ezt fejleszteni, gondozni köz- I kötelmünk s ha teljes megelégedést el sem érhetünk, de igenis azt előbbre vihetjük, ha komoly, körültekintő eljárással erőnket sokszor ferde feltevésekből eredő meddő harezok helyett a közügy javára egyesitjük, mi most a vidéki, városi és társadalmi életben annál fontosabb, mert hiszen most a központi hatalomtól ilyenek gondozását aligha várhatjuk, hiszen látjuk, hogy a nemzeti erő egy áldatlan harcz miatt kötve van s mig egy rész az önvédelem nemes hevével küzd nyelvünknek a honvédelemnél! uralmáért, a másikrész a rezignaczio szkepticizmusával hódol meg a vélt |vál- tozhatatlanság kényszere előtt. Társadalmilag nem szabad kicsinylőleg elitélnünk a küzdőket, mert küzdelmök czélja fenn- költ s nemes - ép úgy ne törjünk pál- czát a rezignálok felett, kik — „jobb ma egy veréb, mint holnap egy bizonytalan túzok“ — elve szerint féltve a túzok vadászat esélyeit a terhes feltételű nyugalomra hajolnak. Látják e nemes és fájdalmas küzdelmet az ország szivében, mint köti le az állami erőt s ép ezért a vidék kétszeres kötelme az önfentartás és rendet önmaga körében megteremteni s ezzel élet- képességünket beigazolni. A nevelés — elemi oktatás a jövő biztosítéka. Hála és elismerés illeti közgyűlésünket, hogy egyhangúlag az 5% iskolaiközségi adót megszavazta, de ezen áldozatkészségből önként folyjék a parallel osztályok s az ulmászai, feketetepataki és kőbányai iskolákfelállitásas végül az iskoláink fejlesztése végett az államosítás sürgetése, de hogy az iskolák alkalmas helyeken építtessenek, biztosítani kell alkalmfvétel- lel az annak megfelelő helyeket. Közegészségügyünket előbbre vitte főorvosunk, hogy kórházunknak a közkórház jellegét megszerezte, de be is kell azt a szerint rendezni, sőt fájdalom, a mind jobban felmerülő szükséglet folytán az elmebetegek érdekében is kell rendelkezni. A közegészségügy körében segithetnönk sok elgyengült s vagyoni romlásba vagy valódi árvaságra jött elaggott polgártársunkon, ha a szegény elaggottak men- helyéről gondoskodnánk. Példaként állhat előttünk a kórház mellett a múltban létezett református menház, mi ujjal nem A „Nagybánya“ tárczája. A postakocsi.-Washington Irving Sketch Bookjából. A megelőző lapokon nehány általán os megjegyzést tettem a karácsonyi ünnepekre Angolországban és megkisérlettem iilust rálását nehány karácsonyi adomával, melyet falun töltöttem. Ezek olvasása után a legudvariasabban fölhívom olvasómat, tegye félre komoly bölcsességét és öltsön magára természetes, vidám hangulatot, elnézőt a bolondság iránt s csakis mulatsággal törődőt: Egy deczemberi körutazásom közben Yorks- hireban, karácsony szombatján robogtam tova a hosszú utón egy nyilvános kocsin. Kivül-belül zsúfolva volt ez utasokkal, a kik, mint beszédükből kivettem útban voltak, hogy rokonaik, barátjaik körében fogyasszák el a karácsonyi ebédet; a kocsi tele volt vadas kosarakkal, csemege-dobozokkal és ládákkal; a bakon hosszú füleiknél fogva felfüggesztett nyulak fityegtek, melyeket távollevő barátok küldtek ajándékul a közeledő ünnepre. — A kocsiban belül bárom csinos, piros pozsgás tanuló volt utitársam; friss életerejök és férfias szellemükről észrevettem, hogy ez sajátja e környék gyermekeinek. Kitörő kedvvel tértek haza az üunepekre, hol egy egész világ várt rájuk telve örömmel. Élvezettel hallgattam a kis kópék nagyszerű terveit mulatságaiknak és ama [ I hihetetlen tetteket, miket véghez vinni szándékoztak hat heti megszabadulásuk alatt a könyv, vessző és nevelő gyűlölt rabszolgaságától. Már előre örvendtek a családdal és a házi lakókkal való találkozásuknak egész a macskáig és kutyáig s az örömnek, mit kis húgaiknak fognak szerezni amaz ajándékokkal, melyekkel zsebüket tele tömték; hanem a legnagyobb türelmetlenséggel látszottak várni a Bantammal való találkozást, a ki, a mint kivettem beszédjökből, több jelességnek volt birtokában, mint bármelyik paripa Bucephalus óta. Hogy tud ügetni, hogy’ futni! És aztán azok az ugrások, miket tesz — az egész környéken nem volt kerítés, melyet át nem ugrott. — Kiváló gondoskodása alatt állottak a kocsisnak, a kihez, mihelyt alkalom nyílt reá, számtalan kérdést intéztek és akit a világ legeslegjobb ficzkójának nyilvánítottak. Nem bírtam kivenni a szokatlanul siető és fontoskodó kocsisnak arczát, aki kalapját egy kissé félrecsapta és egy ménkő nagy bokrétát tűzött kabátja gomblyukába. Olyan személyiség ő, kinek mindég igen sok gondja és teendője van; de különösen ezen idő alatt, mikor annyi megbízást kell elvégezni az ajándékok számos kicserélése miatt. Nem lesz kellemetlen itt olvasóim számára, kik nem utaztak, vázlatot adnom, melyet a hivatalnokok e számos és fontos osztályának általános rajzául lehet venni, kiknek meg van a maguk külön ruhájuk, szokásuk, nyelvük és külsejük s annyira jellemzik e szövetkezetei, hogy bárhol j lássunk is meg egy angol postakocsist, nem téveszthetjük össze egy más mesterséget azéval. Általában széles, telt, sajátságos piros pety- tyes arczu, mintha a durva táplálkozás hajtotta volna a vért a véredényekbe; a sok sörivás következtében szépen meggömbölyödött és terjedelmének növekedését még elősegitik az egymásra öltött kabátok, melyekbe mint valami káposztafő van temetkezve és a legfelső egészen bokáig ér; széles karimáju, alacsony tetejű kalapot hord; nagy tali-tarka kendője nyaka körül csavarodva, művészies bogra kötve melléhez van erősítve; nyáron nagy bokréta van gomblyukában, bizonyára valamelyik falusi leány ajándéka. Mellénye többnyire fehér, csikós; nadrágja térdén jóval lejebb nyúlik egy pár jockey csizmába, melyek körülbelül fél lábszárig érnek föl. Ezt a ruházatot mindég a legpontosabban megőrzik; büszke arra, hogy ruhája kitűnő szövetből való; külső megjelenése egy kissé durva, észre lehet venni egész lényén a csinosságot, takarosságot, ami az angol emberrel mintegy vele születik. Az utczán nagyon tekintélyes és fontos egyéniség; a falusi asszonyokkal gyakran tanácsot ül; ezek igazságos, megbízható embernek tartják és úgy látszik jó lábon áll valamennyi fényes szemű falusi leánynyal. Mihelyt az állomásra megérkezett, hol a lovakat fölváltják, előkelő módon dobja oda gyeplőjét és az állatokat a hetes gondjára bízza, mert az ő feladata csak az, hogy egyik állomástól a másikig hajtson. Ha leszállt a bakról, kezét a felső kabátja zsebébe I dugva, immel-ámmal jár-kél az udvaron, akár
