Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-12-10 / 44. szám
X. évfolyam. 1900. d.ec5Bomtoer lió ÍO. 44-ilt szám. J, , &vVA /V £*/ TELÍTI.S.A.XÍ^X-rlVCX X3S* ISJZSÉJPXXIOX^^IjIMEX hetilap. ^*s?C*s filőflietési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Magjelsnik minden hétsn csütörtökön reggel 6 — 8 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség: Erdélyi-ut 22. szám. — Kiadóhivatal: Fő-tér 14. hol mindennemű hirdetések fölvétetnek. Az előfizetési pénzek Morvay és Undy kiadók* 1 k. ^indők. Teleki-kör. Deczember 6. A mai nap piros betűkkel lesz följegyezve Nagybánya kultúrájának történetében. Ma, deczember hatodikén tartotta a Teleki-kör alakuló közgyűlését, melyen határozatilag kimondották, hogy a Telekikor megalakítását szükségesnek tartják s lelkes beszédekkel körvonalozták ama magasztos czélokat, melyeket a Teleki-kör lesz hivatva szolgálni. A magyar irodalomnak, művészeteknek, a magyar nemzeti nyelvnek, egyszóval a magyar kultúrának uj harczosa, uj istápolója támadta Teleki-körben. Zászlaját fennen lobogtatja egy lelkes kis csapat, kiket ugyanazon magasztos eszmék hevítenek, mely eszmék szolgálatában a históriai múltból a Telekiek közül oly sok kiváló férfiúnak neve ragyog vissza felénk s amely eszmékért való nemes és fenkölt küzdésben irányt mutatott nekünk az a férfiú, kit Nagybánya egészen magáénak mondhat: Teleki Sándor gróf, a vitéz ezredes, a kiváló magyar iró, kinek nevéről nevezte el magát az uj közművelődési s irodalmi egyesület. Ha valaki előtt még kétségesek volnának a Teleki-kör czéljai, törekvései, Teleki Sándor gróf neve el kell, hogy oszlassa e kétségeket. Mert élő programm e név ma is: az önzetlen hazafiságnak, az irodalom és művészetek lelkes pártolásának és művelésének s a magyar nyelv védelmének programmja. E magasztos ideák jegyében született meg a Teleki kör. E magasztos jelszavak vannak Írva patyolat tiszta lobogójára. S e magyar nemzeti ideák kell hogy hevesebben dobogtassák meg mindenki szivét s a küzdőtérre hívják mindazokat, kiknek tudására, munkájára s áldozatkészségére méltán számíthat a magyar nemzeti kultúra! Örvendező szívvel konstatáljuk, hogy hivó szavunk nem volt pusztában elhangzó szó. Nagy visszhangja támadt nemcsak városunkban, hanem a vidéken is s ha i sokan a közbejött akadályok miatt az alakuló közgyűlésen nem is jelentek meg, utólag biztosítottak bennünket lelkes és odaadó támogatásukról. A vasárnapi gyűlésen részt vettek: Tordciy Imre, Újhelyi Hugó, Schönherr Antal, Bálint Imre, Hard,esek Imre dr., Halmai József, Kende Dániel, Gábor Sándor, Vass Gyula dr., Királyné Décsey Mária, Lakatos Ottó, Schönherr Sándor, Incze Lajos, Thorma János, Szőke Béla, Szabó István, Moldován Ferencz dr., Neubauer E. Ferencz, Jeney Gyula, Münnich Ödön, Harácsek Vnmos,Révész János és Égly Mihály. Révész János felkérésére az elnöki széket Hahnai József korelnök foglalta el, mig a jegyzői tisztet Jeney Gyula körjegyző viselte. Halmai József szép szavakban kör- vonalozva a Teleki-kör nemes hivatását, a közgyűlést megnyitja, mire Égly Mihály, majd Révész János, az alakuló közgyűlés összehívói fejtegették lelkes tetszéssel fogadott beszédekben a Teleki-kör magasztos, hazafias és közművelődési czéljait.: Nagy éljenzéssel fogadták azon bejelentéseket, hogy Teleki Géza gróf, Zempléni Árpád, Zempléni Árpádné szül. Riszdorfer Anikó, Révay Károly, Robellyné Thaisz Fánni, Wagner Károlyné szintén bejelentették belépésüket a Teleki- i körbe. A közgyűlés ezután nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy a Teleki-kör megalakitá- i sát szükségesnek tartja s az alapszabályok kidolgozására Teleki Géza grófot, dr. Vass Gyulát, Révész Jánost és Égly Mihályt kérte föl. Felhatalmazták a korelnököt, körjegyzőt, nemkülömben a közgyűlés összehívóit, hogy aláírási iveket bocsássanak ki tagok gyűjtésére s a rendes tagdijat évi négy koronában, az alapitó tagsági dijat pedig száz koronában állapították meg. A „Nagybánya“ tárczája. Utazás egy üveg körül. Kovács Béla, az „aranyos kis Bélus“, a „sikkes, herczig kis fogalmazó“, mint a leányos családoknál nevezték, tulboldogan, ragyogó szemekkel, derült arczczal sietett szerény hónapos szobája felé. A finoman szitáló őszi eső apró, láthatatlan eseppjeivel behomályositá fényesre vasalt czilin- derét ; a sűrű, nehéz köd harmatként rakodott le kabátja asztrachán gallérjára, a fel-felsivitó szél végigsimitá kipirult arczát nedves, hideg kezeivel, de ő most mindezzel nem törődött. Egyet-egyet csettentve nyelvével, meg-meg- simogatá a fehér selyempapirba borított hosszúkás csomagot, melyet gyengéden magához ölelve tartott s úgy látszott, mintha e csomag foglalta volna le összes gondolatait, mintha más dolog ezenkívül nem létezett volna számára semmi e világon. A gyertya rezgő, halvány világa mellett féltett gonddal vagdalta fel a vékonyra sodrott, erős spagátot s óvatosan kezdett a selyempapir lehámozásához. Végre! Ott állott a kisded asztalon teljes épségben a tekintélyes hasú, sötétes zöldszinü üveg, íialovány kékessárgás csillámokban verve vissza a gyertya sugarait. Kovács Béla keresztbe fonva karjait, édes mosolylyal, arczán a teljes megelégedés kinyomatával egy ideig némán nézte a kékes-sárgás csillámokat, majd hirtelen két kézbe kapva emel- ; getni kezdé, mintha a súlyát akarná megtudni, mi közben élénken felkiáltott: Tyi haj! Lesz ez három iteze is ! Bontogatás közben vette csak észre a szív- j alakú fehér vignettet, melyen nagy ákombáko- mos betűkkel e szó feketéllett: Vitriol! Majd a csücskön apró, alig olvasható Írással e két szó állott: Tokaj gyöngye! Édes nevetésbe tört ki. Eszébe jutott az ő zsörtölődő örege, aki valamikor még a bicskanyi- togató karezosokat is azzal a szóval vignettázta: vitriol; hogy miért, annak csak Mihály bá’, az öreg hajdú, meg a mindenes a megmondhatója. S tudj’ Isten, mégis utóvégre a vitriolhoz is csak úgy hozzászoktak, hogy úgy itták, mint a kefekötők a bort. Az el-eltünedezett üvegek dolgában meg a házhoz bejáratos kalapost iparkodtak befeketíteni, hisz az dolgozik vitriollal. — Ki a ménkűnek kéne má’ másnak vitriol, duzzogott az öreg Mihály bá’ nagy méltatlankodá- j sában . . . Úgy látszik, valami oka lehetett ez óvatos- ! ságra az ő kedves Józsi bátyjának is. Kovács Béla egészen egyet értett az öreggel. Teljes méltánylással s elismeréssel adózott a Józsi bátya óvatosságának s elővigyázatának, hisz uram fia! hol terem most Tokaj gyöngye, mikor már a venyigéje is kipusztult a föld színéről. Hej! nem hiába félti az öreg! Hisz ő is csak orvosságképen kapta. Aztán, hogy a szivére kötötte, hogy megbecsülje, hogy csínján bánjon vele, mert ilyen még a király asztalán is ritkán járja. — Tudod öcsém, csak egy kis gyüszünyivel naponta, egy kis gyüszünyivel. Kovács Bélának nem volt gyüszüje. Csak konyakos és vizespohár volt a szobájában és ő ez utóbbit választotta. Azonban ha egy paraszthajszáit engedett is a Józsi bátya utasításából, a szigorú önmérsékletet nem adta fel teljesen. Egész komolyan elhatározta, hogy hajthatatlan lesz ; csak egy negyed pohárral fogyaszt el naponkint s úgy hozzávetőleg mindjárt ki is számította, hogy igy is eltart vagy három hétig. A vörös viaszpecséttel hatalmasan körülI teremtettézett dugó végre engedett s a szin- arany, gyöngyöző, csillogó nektárt sziircsölve, félig behunyt szemekkel ürítette ki. — Vén mint a nagyapám, tüzes mint ifjú babám, szavalta pathoszszal, üres poharát magasra emelve. Ezt nevezem én aztán italnak. Önkénytelenül ismét az üveg után nyúlt s egy ujjnyit újra töltött, majd meg mintha keve- selné, megint egy pár cseppet töltött hozzá, közbe- küzbe nagy figyelemmel vizsgálgatva az üvegen, hogy mennyi hiányzik. Meg sem látszik rajta, hogy ittam ! Mi az egy egészséges embernek egy-két ujjnyi bor ? Nevetséges! Az igaz, hogy nem mindennapi, de
